Oldalak

2018. szept. 27.

Van-e ereje az áldásnak? Fog-e az átok? - Kiegészítések

A HAGIOSZ levelező lista tagjainak észrevételei az ezelőtti bejegyzéssel kapcsolatban: 


Megj1: 
  • Szerintem van olyan „átok”, ami sajnos úgy működik, hogy bizonytalan ember elhiszi, és magára veszi, mint egy önbeteljesítő negatív jóslatot. Nem „klasszikus átok”, de rosszat okoznak vele a másiknak. Derek Prince könyveiben olvastam ezekről, és sajnos én is tapasztaltam ilyet. Például: Vannak, akik vindikálják maguknak a jogot, hogy kimondják valakire, hogy „Te nem fogsz férjhez menni, Terád más feladatot ró a Jóisten, más az akarata”, és ez, mintegy átokként beleivódik a lélekbe. Főleg, ha gyenge, sérült, bizonytalan. És ezzel a félelemmel próbálja valaki a szíve vágyát követni, sikertelenül, mert belül a lelkében mást hitt el. Ilyenkor mindig azt mondom: Ne féljetek! Ezt mondta Krisztus. És ilyenkor is hatásos a szabadító ima. 
  •  A modern agykutatás, lélektan sajnos igazolta is az ilyesfajta önbeteljesítés valóságát. 
  •  Sajnos az ilyen átkok is léteznek. Megtapasztaltam, és láttam másoknál is. Például házasság is ment tönkre emiatt. 
  • Krisztus szabaddá tesz, nem a félelem gúzsába köt. Nekem ezen „átkok” ellen ez segít. És a szabadító imák. Ezért is gondolom, h az ilyesfajta megbélyegző átkok is a gonosztól jönnek. El akar hitetni sok mindent....


Megj2:

  • Árnyaltabb a helyzet az „Isten megostorozza azokat, akiket kiválasztott” gondolattal - nehézségek, megpróbáltatások nyilván mindig csakis Isten engedélyével érnek bennünket és mindent javunkra fordít - de ezek az ószövetségi megfogalmazások mást sugallnak: mintha a fenyítés azonos lenne a kihívással, fegyelemmel. Számomra az „Isten soha nem próbál meg erőnkön felül” azt jelenti, hogy megmászható hegyeket állít elénk, de nem azt, hogy gyötör, büntet. Egyébként biztosan sok olyan igehely is van, ahol a fordítás nem az igazi. Múltkor épp azon gondolkodtam el, hogy miért is mondjuk, hogy a rosszat is el kell fogadnunk Isten kezéből? Rosszat nem ad az Úr, legföljebb olyat, ami nekünk nem esik jól, kellemetlen, sőt esetleg fájdalmas. De mindig a javunkat akarja. Lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, mondhatjuk, hogy „értsd jól!” - de szerintem fontos, hogy mondjuk is jól! Szóval esetleg ezt a részt árnyalhatod, vagy ahol találsz jobb fordítást, ott használhatod azt. Keresgélek én is... 


 Megj3 

  • Kiegészíteném az okkultizmussal kapcsolatos figyelem felhívással, amiről írsz, de nincs nevesítve. Ez korunk egyik legnagyobb „hitetése”. (A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!) Ehhez társul az úgynevezett bálványimádás, amivel Isten Igéje alapján az átkot magara vonja az ember.
  • Nem csak emberi beszéd által származhat. (Az átkokról: Jeromos Biblia, Mtörv.28. 15-69.) 
  • Felhívnám a figyelmet az Igazság, azaz Isten Igéjének olvasására. (Jeromos biblia, Példabeszédek könyve 26,2: „Ahogy a madár tovaszáll s a fecske elrepül, az ok nélkül kimondott átok sem talál.”). 

Megj4

  • Az átkozódás igenis bűn. Bűn a hit ellen, mert a gonosszal akarja az illető megbosszultatni (tudva vagy tudatlanul) a sérelmeit. Bűn a szeretet ellen, mert rosszat kívánni felebarátunknak = gyűlölet. 
  • Aki okkult helyen keres szabadulást, az még több bajt vesz a nyakába. Ez Amorth atya tapasztalata is, meg sok testvéré, akikkel foglalkoztam. Egyedül Jézus a szabadító. 
  • Ha a hívek használnának szentelményeket (szentelt víz, szentelt só), akkor az ezekre kimondott áldás erejéből is sokat szabadulhatnának. 
  • Egy eset, név nélkül: Fiatal családnak nincs gyereke, éveken keresztül ha megfogan a baba, el is megy spontán. Már imádkoztunk mindenért, ami eszünkbe jutott, mikor egyszer megkérdeztem tőle: nem volt családi haragos esetleg? Mondja az asszonyka, hogy de, a szomszéd család mindig szidta-átkozta őket. A testvérének se volt gyermeke. Imádkozzunk. Pár hét múlva felhív, hogy a testvére – aki az imáról nem tudott semmit – életében először babát vár. Azóta mindkettőjüknek több gyermeke van, szépen nevelik őket és hálásak Istennek. 

Megj5 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése