Keresztvetés

         Nagyon régen egy prédikációban hallottam keresztvetés eredetéről. Az első három évszázadban azokat, akik nem akarták hitüket megtagadni, állhatatosan kitartottak Jézus Krisztus mellett, a legkegyetlenebb módon végezték ki őket, sokakat nyilvánosan is, amfiteátrumokban vadállatokkal tépettek szét. Nem csak keresztényeket végeztek ki, hanem velük együtt sokszor „politikai foglyokat”, vagy közönséges bűnözőket, gyilkosokat is. A nézők között ott voltak a többi keresztények is, és imádkoztak a vértanúkért, hogy megálljanak azokban a rettenetes órákban. Amikor volt rá lehetőség, akkor a halálraítélt keresztények megjelölték magukat a kereszt jelével, hogy tudtul adják (a még szabad) testvéreiknek, hogy ők Jézus Krisztusért, a Megfeszítettért adják életüket, és nem bűnözök. Innen ered a keresztvetés hagyománya.
         Azóta tudatosan vetek keresztet, és azt is megfigyeltem, mások hogyan vetnek kereszetet magukra.

         A keresztvetés mindennapi életünkben megszokássá vált:

• Ha szól a déli harangszó, keresztet vetünk, és elimádkozzuk az Úrangyalát.
• Ha szól a harang egy elhunytért, fohászkodunk az örök nyugodalmáért. 
• Ha templom előtt vezet el az utunk, keresztet vetünk. 
• Reggel mikor felkelünk, este mikor lefekszünk - keresztvetéssel kezdjük és végezzük a napot. 
• Mikor belépünk a templomba, szentmise előtt és szentmise után. 
• Megjelöljük a kereszt jelevél gyermekeink homlokát, mikor lefekszenek, ha hosszú útra indulnak, ha szentmiséről érkezünk, s valamilyen okból a kicsiket nem lehetett vasárnapi szentmisére vinni. 
• Imádkozás előtt és után.
• Keresztet vetünk, ha kísértésben vagyunk, félünk, ha vétkeztünk, ha okkult erőkkel manipuláló emberekkel kell egy helyen lennünk, stb. 

Vannak, akik ilyen szép lendületes kereszttel jelülik meg magukat: 

         És meg kell jegyeznem, hogy a homlok és a mellkas előtt kaparászó mozdulatokat nem nevezem keresztvetésnek. Valójában egy fordított keresztet rajzolnak magukra, ami a sátánisták jelképe. Figyeljünk oda a mozdulatainkra, ez nem tréfa.

      Mikor belépünk a templomba, térdhajlással üdvözüljük Jézust. Jobb, ha ha felállás után vetünk magunkra keresztet, nem inogva. Ha nem hajlik a térdünk, akkor esetlen primadonna mozdulatok helyett, jobb, ha mély főhajtással és szeretettel köszöntjük a ránk váró Jézust, és keresztet vetünk.

         A keresztvetés hitvallás, tanúságtétel is, amely másokat megérinthet.
         Szent Bernadette Soubirous-t maga a Szűzanya tanította meg a helyes keresztvetésre:

         A Szűzanya, mindjárt az első jelenés alkalmával, azzal kezdi átalakító működését, hogy csiszolgatja parasztos mozdulatait. A kisleány, amikor fölragyog előtte a látomás, keresztet akar vetni, de nem képes reá, nem tudja kezét a homlokához emelni. A hölgy nem akarja, hogy olyan esetlenül vessen keresztet, mint addig szokta. Bernadette úgy érzi, mintha megfogta volna valaki a kezét – bizonyára egy odaküldött angyal volt -, s lassan és ünnepélyesen emelné homlokához, melléhez, bal és jobb vállához, olyan csodálatos szépségű keresztet rajzolva ki, hogy annak csodájára jártak az emberek. Nem is tudott többé másképp keresztet vetni. Erről híres volt mindhalálig. Egyszer a neversi zárdában egy idegen férfi hívatta a társalgóba. Azzal kezdte a beszédet: 
         - Azt mondják, ön látta a Szűz Máriát, de ezt én nem tudom elhinni!
         Bernadette-ben akkor még sok volt a nyerseség, s kíméletlen őszinteségével - akarata ellenére is - ilyenkor letorkolta az embereket, éreztette velük, hogy nem neki nem hisznek. Ez esetben is azt vágta oda:
         - Hát akkor ne higgye! - s azzal indult kifelé. Az idegen utána kiáltott: 
         - Ne menjen, kérem! A lelkem üdvösségéről van szó! Bernadette visszafordult: 
          - Hát, mit kíván? 
          - Vessen keresztet! 
         Megtette. Az idegen görcsös zokogásra fakadt: 
         - Most már hiszek! Most már hiszek! - ezt hajtogatta. A keresztvetés látása meggyőzte őt. 

        Keresztet vetni csak áhítattal és méltósággal érdemes megtenni Jézus Krisztusért. Mert méltók lettünk arra, hogy a keresztség által Isten gyermekei lettünk. A megváltást Isten kegyelméből nyertük el, nem azért mert kiérdemeltük, hanem mert értünk halt kínhalált a Kereszten a mi Urunk Jézus Krisztus, ennek a keresztnek a jelét rajzoljuk magunkra, amely átölel és óv minket.
         Azoknak, akiknek rémálmaik vannak, próbálják ki: lefekvéskor rendszeresen és hittel jelöljék meg a kereszt jelével a párnájukat  - békésen fognak aludni.