Oldalak

2018. szept. 2.

Antikrisztus-legenda (látomás)

VLADIMIR SZERGEJEVICS SZOLOVlEV:
ANTIKRISZTUS-LEGENDA (LÁTOMÁS)

A tesszalonikaiakhoz írt 
második levél 2. fejezete.

         Az európai politika vezetői, - kik egytől egyig a hatalmas szabadkőműves testvérszövetség tagjai voltak - valami hibát vettek észre az általános végrehajtó hatalom gyakorlása körül. A nagy üggyel-bajjal helyrezökkentett európai egység minden pillanatban felborulással fenyegetett. A Szövetségi Tanácsban, vagy az Általános Kormányban, a Comité permanent universel-ban egyáltalában nem honolt egységes szellem, hiszen még az sem sikerült. hogy minden vezető állást ízig-vérig beavatott szabadkőművesekkel töltsenek be.
         A Kormány független tagjai egymásközt külön pártot alakítottak s ez bizony új háború veszélyével fenyegetett. Akkor azután a «beavatottak» elhatározták, hogy a végrehajtó hatalmat egy erre különösképen rátermett személyre ruházzák. A legfőbb jelölt a szabadkőműves rendnek egyik szavazásra nem jogosított tagja volt.
         Ő volt az Eljövendő Ember. Világhírű személyiség volt ekkoriban ő. A tüzérségi szakmában volt különösen járatos és világhírű tudós.
         (...)
         Anyja kétes erkölcseiről volt közismert a Földkerekség mindkét féltekéjén. És a legkülönfélébb személyiségű férfiak egész serege egyenlő eséllyel versengett azon, hogy önmagukat ez Eljövendő Ember atyjának tekintsék. De ez a körülmény természetesen egyáltalában nem hatott túlságosan zavarólag egy ilyen nagyon előrehaladt korban már. Ebben a korban, amely minden jegyét magán hordta annak, hogy a legutolsó korszak legyen.
         (...)
         Az Eljövendő Embert egyhangúlag választották meg az Európai Egyesült Államok elnökévé, mégpedig egészen élete végéig.
         «Földkerekség népei. Békét igértem nektek és meg is adtam nektek azt. Ám a béke csak a jólétben szép, Ha a világban a szegénység gondjai komorlanak, bizony nem örül senki a békének. Jöjjetek hát most hozzám mindnyájan, akik éheztek és szomjúhoztok és én megenyhítlek és fölüdítlek titeket! ...»
         És azután egy nagyon egyszerű és mindent átfogó társadalmi reformot hirdetett ki, amelyre már a könyvében is utalt régebben és amely már akkoriban is minden tiszteletreméltó és józanul gondolkodó lelket megragadott. Most pedig mivel az kezében összpontosult egyrészt az egész világnak pénzügye. másrészt pedig egy roppant vagyon óriási kincse, könnyü szerrel meg tudta valósítani ezeket a reformokat a szegények szája íze szerint anélkül, hogy ugyanakkor a gazdagok ezt egyáltalában megérezték volna. Most azután kezdetét vette az, hogy mindenki a maga tevékenysége szerint kapta meg jutalmát és minden tehetséget a maga munkája és érdeme szerint értékeltek.
         A Földnek ez az új Uralkodója mindenekelőtt részvétteljes emberbarát volt. Ám nemcsak emberbarát, hanem őszinte állatbarát is. Jómaga vegetáriánus volt, megtiltotta a viviszekciót és a vágóhidakat a legszigorúbb ellenőrzés alá rendelte. Az állatvédő egyesületeket pedig mindenáron megkövetelte. Fontosabb volt ennél azonban az egész emberiség alapvető egyenlőségének megállapítása, mégpedig a Jóllakottság Egyenlősége volt ez. Ez uralkodásának második esztendejében történt. Ezáltal a társadalomgazdasági kérdés végérvényesen megoldást nyert.

         (...)

         A templom nyitott ablakaiból borzalmas fekete felhőt lehetett látni fölemelkedni és csakhamar minden sötétségbe borult.
         János atya csodálkozó és ijedt szemmel továbbra is a hallgató Császár arcát fürkészte. Hirtelen irtózattal hátralépett és visszafordulva fojtott hangon igy szólt:
         - Fiacskáim ! Az Antikrisztus ! ...
         Ebben a pillanatban borzasztó dörgéssel rettenetes gömbvillám lebegett be a templomba és elborította az aggyastyánt. Mindenki megmerevedett egy pillanat alatt és mire az elkábult keresztények magukhoz tértek volna, János atya halottként feküdt előttük.
         A Császár halványan, de nyugodtan fordult a gyülekezethez:
         - Láttátok az istenitéletet? Nem akartam senki halálát, de a mennyei Atya megbosszulta az Fiát, aki szeret. Elvégeztetett! Ki akar a Legmagasabbal vitázni? Titkárok írjátok ... : Az összes keresztények Egyetemes Zsinata, miután az égi tűz az isteni Felség esztelen ellenfelét elpusztította, egyhangúlag elismerte a szuverén Római és az egész Föld Császárját legfőbb Vezetőjének és Urának ...
         Ebben a pillanatban éles hang süvöltött végig a templomon és egyetlen szó dörgött:
         - Contradicitur ! - Tiltakozunk ! II. Péter pápa sötétvörös arccal és dühtől remegve fölemelkedett helyéről és odamutatott pásztorbotjával, ahol a Császár állt.
         - Nekünk csak egyetlen Uralkodónk van: Jézus Krisztus, az élő Isten Fia! Ami te vagy, azt már hallottad. El tőlünk, testvérgyilkos Káin ! Kifelé innen, Ördögeszköze l Krisztus nevében én, Isten szolgáinak Szolgája, kiközösítlek téged, te rühes kutya, az Isten védelméből és átadlak téged atyádnak, az Ördögnek. Anathema! Anathema - Anathema ! - Átkozott légy !

        (...)
         A többiek örömkiáltással siettek segítségükre. Nemsokára a két Újból Életrekelt egészségesen és sértetlenül állt előttük. Az ismét életrekelt János aggastyán így szólt:
         - Fiacskáim ! Úgy látszik, mégsem váltunk el egymástól ! Én azonban azt mondom most nektek, hogy itt az idő Jézus végső imájának teljesítésére. Könyörögjünk, hogy imádkozzék tanítványaiért, hogy egyek legyenek, ahogy Ő is egy az Atyával. Ezért a Krisztusban való egységért, Fiacskáim, kedves testvéremnek, Péternek, tiszteletünket hozzuk, hogy utoljára legeltesse még Krisztus bárányait. Így legyen !
         Ezzel átölelte Pétert. Most Pauli tanár lépett elő:
          - Tu es Petrus - Te Péter vagy ! - szólt a Pápához - ez most azután teljesen be van bizonyítva és minden kétségen kivül áll !
         Jobbjával erősen megragadta annak kezét, míg balját János felé nyujtotta és igy szólt:
          - Na, igy tehát Atyuskáim, egyek vagyunk Krisztusban !
         És az éj sötétjében egy magányos magaslaton így ment végbe az egyházak egyesülése. Az éji sötétséget ekkor hirtelen rendkívül fényes csillogás világította be és az égen roppant jel kezdett tündökölni. Egy asszony, akinek öltözete volt a Nap, és lába alatt a Hold és fején tizenkét csillagból álló korona ...
         A jelenés egy kis ideig mozdulatlanul vesztegelt. Azután lassan dél felé indult. Péter pápa ekkor fölemelte pásztorbotját és harsányan kiáltotta:
         - Ez a mi zászlónk! Kövessük tehát !
         És ezzel megindult a jelenés felé. A két Öreg pedig, meg a keresztények egész csapata Péter pápát engedelmesen követve megindult - az Úr Hegye, a Sináj hegy felé ...
Szobránije Szocsinjénije Vl. Szolovjeva, 
(Izdánije «Proszvjescsénije») Pjéterburg, 
X. kötetéből (1899-1900)
oroszból fordította Biró Bertalan.

Megjelent a VIGILIA 1935 évfolyamának II. kötetében, a Húsvét ünnepére megjelenő kötetében található ez az írás, amely teljes terjedelmében elolvasható itt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése