Felvenni a keresztet

• „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.” (Lk 9,23-24) (Mt 16,24; Mk 8,34) 

      Egyedül Lukács evangélista teszi hozzá: minden nap.      

Aki követni akar. 

     Isten kegyelmi hívására vágy támadt a szívemben, hogy kövessem Jézus Krisztust, mintegy válaszként szeretetéért, mindazért, amit értem tett a kereszten, Ő az én Istenem, a jó Pásztorom.

• „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” (1Jn 4,16-17) 

      Szeretet az Isten. Az Isten utáni vágy és a szeretet Krisztushoz hasonlóvá tesz, és „ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” Sokatmondó kijelentés ez, ezen még elmélkedni fogok. 

Tagadja meg magát. 

      Vagyis ne hasonuljak a világhoz, hiszen már Krisztushoz tartozom, áron vétettem meg, nem vagyok a magamé (1Kor 6, 19-20): 

• „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” (1Jn 2, 15-16) 

      Szent Pál is radikálisan fogalmaz, minden elkötelezett keresztény nevében kimondja: 

• „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” (Gal 6,14) 

      A Római levélben Szent Pál valósággal könyörög, hogy még gondolataim fölött is őrködjek. Nem mindegy, hogy egész nap mire gondolok, mit olvasok, mire használom a szemem és a fülem, milyen szavakat ejtek ki és hogyan. Mindez önmegtagadás az áldozathozatal is egyben, Isten egészen Önmagának akar engem, nem éri be kevesebbel: 

• „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,1-2)

      Vagy ahogy Szent Péter mondja, a bűnnel való szakítás igazi önmegtagadás, szenvedés: 

• „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében.” (1Pét 4, 1-2) 

Vegye fel keresztjét (minden nap): 

      Számomra ennek a jelentése ez: amikor Isten akarata találkozik (sőt ütközik) az ember lázadó akaratával, az az igazi kereszt az ember számára. De ha az ember nem a saját önző érzelmei-érdekei szerint dönt, ki tudja mondani: „Legyen meg a Te akaratod, Uram!”. Ez nem megy szenvedés nélkül. Krisztus Urunk vérrel verejtékezett, de kimondta és megtette az Atya akaratát. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem tudja, számára mi az Isten akarata, és nem hallgat lelkiismerete szavára.

• „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. (Zsolt 8, 5-6) 

      Isten képére és hasonlatosságára van teremtve MINDEN ember, „majdnem isteni lény”, akkor is, ha ez a "lény" a bűnben fetreng. 

      Az embernek szabad akarata van, és az áteredő bűn miatt ez az akarat rosszra hajló, Isten akaratát semmibe veheti, sajnos:

• „Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.” (Iz 53,6) 

      Ez a bűn, ez a gonoszság: a „magunk útját járjuk”, Isten nélkül. Nem törődünk Istennel, nem is gondolunk rá, nem adjuk meg Neki az első helyet az életünkben, sőt lázadunk szent akarata ellen. Jézus Krisztus eljött közénk, és kereszthalálával megváltott minket, a Sátán országából átkerültünk Isten Országába. Rajtunk áll a megtérés, a változás vágya: hisszük-e, amit Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, meghalt értünk a Kereszten, hisszük-e, hogy feltámadt, felment a mennybe és Ő ma is él! 

Kövessen engem. 

      Krisztus Urunk követése személyre szabott. Ahogyan nincs, nem volt és nem is lesz két egyforma ember világon, úgy nincs két egyforma Istenhez vezető életút sem. Mindenki megkapta a maga talentumait, amivel majd el kell számoljon az ítélet napján. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6) Ahhoz, hogy járni tudjunk az Úton, Isten elküldte nekünk a Szentlelkét, aki könnyűvé teszi számunkra Krisztus követését, a szeretet megélését, sőt „térképpel” is megajándékozott minket. Mi az Egyház, mi Krisztus Teste vagyunk, „a térkép” pedig mindnyájunk közös tulajdona: az útvonalat megtaláljuk a Szentírásban, az Egyház tanításában, a szentségekben. A célunk Isten, és míg zarándokolunk az úton, Krisztus igazi tanúivá tesz minket a Szentlélek. Velünk zarándokol a Szűzanya, a szent angyalok, és az üdvözültek hatalmas serege. 

       Ez is kemény beszéd: „Szeressétek ellenségeiteket”. Jézusom nem azt mondta, hogy úgy forgolódjam a világban, hogy ne legyenek ellenségeim, hanem hogy szeressem őket. Ezt tette Krisztus Urunk is, szerette ellenségeit és imádkozott értük. Júdást, az áruló csók után „Barátomnak” nevezte. Nehéz az ellenség szeretete, de nem teljesíthetetlen parancs, a Szentlélek megsegít. Sőt, egy barát lehet akadály az életszentség útján, de az ellenség egyenesen Isten karjaiba vet engem.

•  „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. (Mt 5,38-45) 

      Jézus szavai szerint kiválasztott vagyok a többi Krisztus-követővel együtt, a közösségnek megtartó ereje van: 

• „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” (Jn 15, 17-19)
• „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

      Ha a mi Urunk, Jézus Krisztus „új parancsa” szerint valóban szeretnénk egymást mi keresztények, és közös célunk Isten Országa lenne, akkor ennek egyenes következménye a közvetlen környezetünk, „a világ” gyűlölete lenne. De nem gyűlöl minket a világ, hanem köszöni szépen, jól megvan velünk látszat-keresztényekkel, nem zavarjuk felségvizeit.

      Nem „a világban” levő embereket kell gyűlölnöm, hiszen minden ember a láthatatlan Isten képmása, hanem megtagadni e világ szellemét, mert: „tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.” 1Jn 5,19” 

      Egyre jobban megnyilvánul a világban ennek a gonosz hatalomnak a sötétsége, még az Egyházban is. Jöjj el Urunk Jézus!