A víz

• A víz egész szimbolikáját megtaláljuk egy, a kéziratokban hol Aranyszájú Szent Jánosnak, hol Szent Baszileiosznak tulajdonított rövid homíliában: „A vizekről és a szent keresztségről”, mely nem más, mint egy panegyricus a vízről: 

      A beszéd tegnap elidőzött a pátriárkáknál és prófétáknál, kis időre hátra hagyva Isten alkotásait... (a szöveg hiányos)... a víz ugyanis mindent mos, öntöz és tisztít. Egy ugyan a víz természete, a teremtményekben azonban sokféleképpen oszlik el; a szőlőben savanyúság lesz, az olajban édesség; a liliomban fehérség, a rózsában piros szín, a gyümölcsben tápláló erő, a fában növekedést adó erő; ital a négylábúaknak, felneveli a halakat, az emberi testeket megtisztítja. Ha élünk, a víz által élünk. Valahányszor meggazdagodunk, a víz által gazdagodunk meg; valahányszor felüdülünk, a víz üdít fel minket. 

      Talán semmiségnek látod a víz erejét? A beszéd terjedelme miatt azonban ezeket most mellőzöm. S valahányszor magyarázatot adunk, a legtöbb dolgot elhagyjuk. Hisz nem képes rá az emberi beszéd, hogy a víz sokat magasztalt kegyelmét pontosan kifejtse, ahogyan a tengert sem lehet szóval megmérni, sem azokat, amiket a tenger ad az ember javára Isten bölcsessége következtében. 

      És ismét sietve az Újszövetséghez fordulok - s noha sokat beszéltem a vízről, nem tudom honnan jön rám ismét ez a szomjúság, s most is a vizeken átkelve megint szomjas vagyok -, de emlékezve arra, amit Üdvözítő Jézus Krisztusunk hirdetett az evangéliumban, amikor mondta: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék; aki ugyanis hisz bennem, mint az írás mondja, annak bensejéből élő vizek forrása fakad” (Jn 7,37-38). 

      Fussunk tehát hozzá, és csillapítsuk szomjúságunkat, igyunk a szellemi forrásokból, és mennyei vizekkel üdítsük magunkat. 

      Csak nem úgy lesz, hogy magamban is folyamot hordozva és egyetlen folyót keresve úgy találom, hogy enyém az egész forrás? Mert lelkünk halhatatlan tulajdona és a mennyei forrás Jézus Krisztus. Hová futok azonban? Ki az, aki kézen fogva vezet? Ki mutatja meg nekem az életnek ezt a kelyhét? 

      Vezessetek engem, idegent, a vizekhez, a forráshoz vezessetek, a folyóhoz, a patakokhoz, melyek felszökellnek az égbe, s fentről forrásozva onnan aláhullanak, és a mennyek országába küldik azokat, akik hittel isznak belőlük. Hiszen nagyon vágyunk arra, hogy ilyen vizekből találjuk meg az üdvösséget. Jöjj boldog apostol, János, hívj minket a Jordánhoz! Valóban sok víz lefolyt azóta, tőled kapjuk meg az isteni koszorút. Hisz tudom én is, hogy a víz által menekedtek meg jelképesen a pátriárkák és a próféták, s minden teremtményt víz mos le, sőt a bűntelen Isten is vízben merítkezett meg. Eljött ő a Jordánhoz megkeresztelkedni, s el lehet csodálkozni a nagy és különös csodán, az egyszülött Isten, aki az Atya keblén volt, ki kezdetben Istennél volt, Isten, az Ige és Isten Fia (Jn 1,18; Jn 1,1-2), kit az angyalok imádtak, a főangyalok dicsőítettek, akit a kerubok magasztaltak és a szeráfok énekeltek, a világnak nagy tisztulást és jó hírt hirdet a Jordán mellől, arra oktatva az emberi nemet, hogy nem szabad megvetni ezt a mennyei kegyelmet. És megkeresztelkedett a bűntelen, és megszentelte a földkerekség vizeit. „Az Úr ugyanis a nagy vizek fölött” (Zsolt 28,3) van, de most arról biztosítja az embereket, ki az, aki megkeresztelkedik. Mert a Szent Lélek száll reá galamb képében, és a mennyből fentről az Atya kiált: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,16). Igaz a prófétai szó, mely ezt mondta, „az Úr a nagy vizek fölött”, a dicsőség Istene mennydörgött.

      Ki ne hinne ekkora dicsőség megnyilvánulása után? Ki kételkedne ebben a mennyei kegyelemben? Nem láthatja meg a mennyek országát senki, aki nem méltattatott erre a keresztségre, nem találhatják tökéletesnek, habár úgy él, mint az angyalok, ha nem kapta meg ennek az adománynak a koszorúját. Maga az Üdvözítő és Urunk Jézus Krisztus jelentette ki nekünk, amikor mondta: „Aki nem születik újjá vízből és Szent Lélekből, nem mehet be a mennyek országába” (Jn 3,5). Élne bár angyali módon, s az apostol szerint szentelné bár magát Istennek, ha megveti ezt a keresztségi kegyelmet, nem tartható tökéletesnek. Így szólt a boldog Kornéliuszhoz: „Kornéliusz, Koméliusz, imáid meghallgatást találtak Isten előtt, és alamizsnáid emlékeztetőül felszálltak Isten színe elé” (ApCsel 10,4 és 31). Ezekben azonban még nem található a tökéletes koszorú, a vizek által ajándékozott hit. Ezért küldte el az apostolok elöljáróját, Pétert, s a hiányt beteljesítette: jött, intelmet adott, keresztelt, megkoszorúzott. 

      Maradj meg ezután szilárdan a hitben, tarts ki a vizek kegyelmének alapján. Ne láss vizet és ismét kételkedj, lásd, most hogyan adja neked Isten a vizek által a bűnök bocsánatát. A vizet látva nehogy lenézd az ajándékot, mert könnyen kaptad. Amikor vizet látsz, fuss hittel! Ez a víz számodra kioltja a gehennát, ez téged felüdít a tűzfolyamban, ez majd távol tartja a gehenna gondolatát is! Így szólt a gazdag is, aki keresett valakit, és látta Lázárt atyánk, Ábrahám kebelén pihenni; „Könyörülj rajtam, atyám, Ábrahám, küldd el Lázárt, hogy ujját a vízbe mártsa, és hűsítse le nyelvemet, mert kínlódok ezekben a lángokban” (Lk 16,24), Ezért, ha vizet látsz, fuss készségesen, mert ezek a vizek neked megnyitják a mennyet, ezek a vizek téged a szolgaságból a szabadságba helyeznek, ezek a vizek megnyitják számodra a paradicsomot és lelki szemeket ajándékoznak, ezek a vizek a mennyei misztériumokhoz küldenek titeket, melyekbe vágynak bepillantani az angyalok is. Gondolataid ezentúl szárnyakat kapnak a menny felé, látod a vizek természetét megszentelő Istent, a vízben látod a Szentháromság meg nem bontható összhangját, prófétai ígéretet kaptál Istentől, aki üdvösséged örömhírét hirdeti. A lélek koszorúja világos, a sokféle bűn megbocsátása közel van. 

      Mindent előkészítettél tisztán és szilárdan készséggel, a tiszta hitet, romlatlan gondolkodást, az istenfélelmet, az igazi imádást, az angyali öltözetet, a tökéleteshez minden tökéletesről gondoskodva. 

      A leviták szolgálnak majd neked, a papok vezetnek kézen fogva, az angyalok ajándékot hoznak, a víz megtisztít, az Isten és Atya megkoszorúz, mert Őt illeti a dicsőség a Fiúval és a Szent Lélekkel mindörökkön örökké. Amen. 

***

Forrás:

Vanyó László, Az ókeresztény művészet szimbólumai, JEL Kiadó 2010.