Szent Quodvultdeus püspök[*] beszédeiből
(Sermo 2 de Symbolo: PL 40, 655)
Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust
Megszületik a kicsiny Gyermek, a nagy Király. Eljutnak hozzá messze vidékről a bölcsek; jönnek, hogy hódoljanak annak, aki még jászolban fekszik, de égen és földön uralkodik. Amikor a bölcsek hírt adnak a megszületett Királyról, Heródes megdöbben, és hogy el ne veszítse uralmat, meg akarja ölni. Pedig, ha hinne, itt is nyugodtan, a másik életben pedig vég nélkül uralkodnék.
Heródes, miért ijedsz meg attól, hogy Király születéséről hallasz? Nem azért jön ő, hogy téged kisemmizzen, hanem hogy legyőzze a sátánt. Te azonban nem tudod ezt megérteni, ezért zavarodol meg és dühöngsz; és hogy elpusztítsd azt az egyet, akit halálra keresel, kegyetlenül annyi gyermek halálát okozod.
Még a jajveszékelő anyák vagy a kicsinyeik tetemét sirató édesapák iránti szánakozás sem tart vissza, sem a kisdedek sivalkodása és nyögése. Megölöd a kicsinyeket testileg, mert téged megöl a szívbeli félelem. Azt gondolod: ha végrehajtottad, amit kívánsz, hosszú ideig élhetsz, pedig magát az Életet törekszel megölni.
A kegyelemnek az a kicsiny, mégis hatalmas forrása viszont, aki még csak jászolban fekszik, de téged már a trónodon megrémít, felhasznál terveiben – noha azokat fel sem foghatod –, és megszabadítja a lelkeket az ördög rabságából. Azoknak a fiait, akik most ellenfelei, fölvette az örökbefogadottak sorába.
A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg, a szüleik pedig megsiratják mint vértanúkat, akik elszenvedték a halált: Krisztus mégis hiteles tanúivá teszi őket, akik még beszélni sem tudnak, íme, hogyan uralkodik az, aki eljött, hogy így uralkodjék! Íme, szabadít már a Szabadító, és üdvöt ad az Üdvözítő!
De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen – magad se tudod –, máris hódolsz őneki.
Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudjak emelni, de máris elragadják a győzelem pálmáját.
Himnusz
A zsarnok hallja és remeg:
Királyoknak Királya jön,
ő lesz úr Izrael fölött,
és ül majd Dávid trónusán.
A hírtói őrjöng és üvölt:
„Utódom itt van, és elűz!
Csatlós, eredj, acélt ragadj,
a bölcsőket vérrel füröszd!”
Mi haszna ennyi szörnyűség,
Heródes, mit segít a bűn?
Kitér a pusztulás elől
az egy Krisztus sértetlenül.
Ó kis virágok, vértanúk,
kiket már fénynek hajnalán
a Krisztus-üldöző letört,
mint feslő rózsát vad szelek,
ti vagytok első áldozat
a Krisztus báránykáiból;
oltár alatt, ártatlanok,
pálmafüzérrel játszotok.
Világra kit szült tiszta Szűz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek, áldva légy
most és örökre szüntelen. Amen.
Istenünk, az Aprószentek a mai napon nem szóval, hanem vértanúhalálukkal hirdetik dicsőségedet. Add, kérünk, hogy beléd vetett hitünket ne csak szavunkkal valljuk, hanem életünkkel is tanúsítsuk.
____________________________________
[*]Szent Quodvultdeus (=amit Isten akar) püspök hitvalló + 470 körül. Karthágói érsek, akit Genzerik vandál király papjaival együtt vitorla- és kormánynélküli rozzant hajókra rakatott és kilökött a nyílt tengerre. Minden remény ellenére Nápolyban kötöttek ki, itt halt meg a szent érsek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése