Minden szentek királynéja

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról: 

45. elmélkedés 

Minden szentek királynéja

Regina sanctorum omnium

      Képzeljük magunk elé a Szűzanyát mennyei trónusán, amint a szentek megszámlálhatatlan milliói rajongják Őt körül és lángoló szeretettel üdvözlik Őt, mint királynéjukat! Kérjük Isten kegyelmét, hogy valamikor mi is ott lehessünk. 

      Az ember veleszületett, ösztönszerű szíve-vágya egy boldog birodalom, ahol nincs többé szenvedés, ahol minden kívánsága teljesül, s ahol az emberek mind szeretik egymást. Hiszen a mesevilágok, a tündérországok is ezt az ábrándos vágyat fejezik ki. A hívő ember tudja azt, hogy ez az ország valóban létezik, ha nem is ezen a földön, hanem fönt az égben. Kezdve ősszüleinktől az emberiség összes igazai és megtértjei a Megváltó születése előtt a limbusban, a pokol tornácában várták annak a boldog tündérországnak megnyitását, s a pátriárkák, próféták és az ószövetség összes istenfélői a feltámadt Üdvözítő vezetése alatt mentek be oda. Azóta pedig a föld évenként milliószámra küldi az égbe a hívő emberiség színe-javát. 

      Mindezek a mennyország küszöbe előtt leteszik összes emberi gyarlóságaikat, s csak a teljesen megtisztult, tökéletes szeretettől lángoló jobbik „én”-jük megy oda be. Mindmegannyi gyönyörű csillag, de valamennyiüket felülmúlja úgy ragyogásban, mint színgazdagságban a Boldogságos Szűz Mária. Mindenki büszke rá, mert hiszen mindenki joggal tekinti őt a magáénak, a saját egyéni birtokának, aminthogy Ő tényleg mindegyiké. Senki sem irigyli tőle kimondhatatlan nagy dicsőségét, sőt, ha lehetséges volna, még nagyobbat kívánna neki: csakhogy nem lehetséges. Hogy elhalványulnak a föld összes örömei, méltóságai, gazdagságai, ha ezzel a boldog országgal hasonlítjuk őket össze! Mily hitvány, értéktelen hamispénz az egész! Ne engedjük, hogy kiszúrják vele a szemünket! A mennyország a mi eljövendő örökségünk. Várjunk türelemmel, míg odajuthatunk, s ott élhetünk a Szűzanya édes jogara alatt mindörökké boldogan. 

      Van azonban a Szűzanyának egy másik csodaszép birodalma is, amelynek polgárai szintén egytől-egyig szentek, ha nem is teljesen boldogok még. Ez a tisztítóhely. Azok a lelkek népesítik be, akiknek, amikor elhagyták a testet, még volt a rovásukon. Megigazulva haltak meg, s így örök üdvösségük biztosítva van, de mivel nem szenvedték el még bűneikért a büntetést, ez utóbbinak rozsdája ékteleníti el kissé a lelküket, s így nem mehetnek be oda, ahová nem juthat be semmi tisztátalan. Az Úristen végtelen irgalma tehát készített számukra egy tűzfürdőt, hogy abban leégjen róluk minden legkisebb szenny. Csendes birodalom ez. Nem hallatszik benne egy szó, egy nyögés sem. A tisztuló lelkek boldogok, mert hiszen biztosak örök üdvösségük felől; mert tudják, hogy Isten szereti őket; s mert ők is szeretik Istent. Ez utóbbi körülmény magában elég, mert aki szeret, ha tisztán szeret, akkor boldog is. 

      Azonban ez a boldogság, amelyet nem cserélnének el a föld minden kincséért, párosul a legnagyobb szenvedéssel. Távol lenni Istentől, aki után annyira epednek, s égni a tűzben! Ezt a szenvedést panasz nélkül viselik ugyan, de - nem lévén bennük semmiféle dacosság vagy büszke önérzet, hanem ehelyett gyermeki egyszerűség -, kifelé vágyódnak belőle. Biztosak lehetünk abban, hogy a Szűzanya közbenjárására számtalan lélek szabadul ki onnan s jut a mennyországba - különösen azok, akik földi életben gyermeki szeretettel tisztelték Anyjukat, és hűségesen viselték az Ő skapuláréját. 

      A minden szentek királynéjának harmadik birodalma az, amely neki a legtöbb gondot okoz, tudniillik a földön élő igazaké. Ezeknek legtöbbje beteg: betege a földi életnek, amely folytonos alkalmul szolgál neki arra, hogy a lelke megsérüljön. Mint a földi anya beteg gyermekének ágya mellett, úgy virraszt fölöttük ez a drága égi Anya, ápolgatja őket, kötözgeti sebeiket, s mindent elkövet, hogy megerősödjenek, hogy teljesen felgyógyuljanak. Így tesz Ő mindazokkal, akik az Ő hűséges gyermekei, még ha sok is bennük a gyarlóság. Sőt többet tesz, sokkal többet a földi anyánál. Mert ez, ha gyermeke meghal, nem tud egyebet tenni, minthogy eltemeti, ellenben a Szűzanya éppen lelkileg halott gyermekeire fordítja a legtöbb gondot, s igyekszik őket új kegyelmi életre ébreszteni. 

      Királynői méltóságát Ő nem úgy fogja fel, hogy csak hódolatát fogadja alattvalóinak, hanem úgy, hogy mindegyikünk szükségletei iránt a legbensőbben érdeklődik, s mindenkit külön-külön vezet és kalauzol az ég felé. A legdrágább, leggyöngédebb pásztornője Ő földi nyájának, s kimondhatatlan szorgossággal őrködik minden egyes juhocskája fölött. Ezek közé azonban csakis egyszerű, gyermekded, alázatos lelkek tartozhatnak. Büszke, nagy lelkek nem kérnek az Ő vezetéséből, s indulnak a saját fejük szerint, s adja Isten, hogy ne vesztükre. Mi legyünk kicsinyek! Legyünk a minden szentek Királynéjának hű alattvalói, nyájának juhai, hogy beterelhessen minket mennyei birodalmába.

 _______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html