Sérelem nélkül való Anya

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról: 

8. elmélkedés 

Sérelem nélkül való Anya

Mater inviolata

      Elmélkedjünk a Boldogságos Szűzanyának ama nagy kiváltságáról, amelynek folytán szűz volt a szülés előtt, a szülésben és a szülés után. Kérjük Isten kegyelmét, hogy e megfontolások gyullasszanak nagy szeretetet szívünkben a mi szépségesen szép Szűzanyánk iránt.

      Amikor az Úristen a paradicsomban törvényt ült a bukott emberpár és a kígyó fölött, a nőre kimondott itélet legsúlyosabb része így hangzott: „Fájdalommal fogsz szülni”. Ez az átok azóta is ránehezedik minden nőre, legyen az akár királyné, akár pedig a legutolsó koldusasszony. Valamennyien nagy gyötrelmek között és szervezetük épségének és sértetlenségének árán adnak életet gyermeküknek, sőt van, akinek még az élete is rámegy.
      Az Úristen azt akarta, hogy az Ő legszebb leánya tökéletesen mentes legyen ettől az átoktól, de azt is, hogy ez a rendkívüli kegyelem titokban maradjon. Ezen céljának megvalósítására a föld hatalmasságait használta föl eszközül. Augusztus császárral kiadatta a népszámlálási rendeletet, éspedig Zsidóországra vonatkozólag olyan módosítással, hogy ki-ki a saját törzsének származási helyén legyen köteles magát összeíratni.
      Mária és József, mint Dávid királyi törzsének ivadékai, Betlehemből származtak, tehát oda kellett utazniuk, négynapi járóföldre Názárettől. Erre a távozásra szükség volt, mert hiszen hogyan maradhatott volna titokban a csoda Názáretben, ahol, mint ilyen esetekben szokás, az összes rokon és ismerős asszonyok segédkezni akartak volna a nagy családi esemény alkalmával?
      Az isteni Gondviselés azonban tovább megy. Úgy intézi a dolgot, hogy Betlehemben, a vendégfogadóban, nem kapnak szobát. Magától értetődik – akármit mondjanak is a karácsonyi énekek és a közfelfogás -, hogy másutt, magánházaknál, ahol szintén szolgálatkész és kíváncsi nőkkel kellett volna számolni, nem is kértek szállást, hanem kimentek a város határában levő kis istállóba. József betlehemi születésű volt, s így ismerte azt.
      Ez a minden emberi szem elől elrejtett hely volt egyedül alkalmas arra, hogy a csoda benne megtörténjék. A hallgatag kis Szűzanyától utólag egy asszony sem fogja kérdezni, hogy miképpen történt a kis Jézus születése. Mindenki magától értetődőnek fogja tartani, hogy úgy, mint minden más gyermeké. József, a nagy hallgató, pedig szintén nem fog róla beszélni. Majd csak Szent Lukács fogja azt megtudni bizalmasan a Szűzanyától, amikor evangéliuma számára gyűjti az adatokat.

      Amikor tehát eljött az az örökké áldott pillanat az első karácsony éjjelén, Mária - úgy képzelhetjük, mert a dolog természetéből folyik - ott virrasztott az istállóban imába merülve, míg Szent József annak valamelyik szögletében mélyen aludt. Ekkor az isteni Gyermek csodálatos módon elhagyta Szűzanyjának szentséges méhét, s ott volt előtte, akár a karján, akár pedig a földön, valami takaróra fekve, amint a festők ábrázolni szokták. Nem volt ott sem fájdalom, sem a rendes szülésnek egyéb kísérő jelenségei. Úgy amint majd feltámadása után meg fog jelenni zárt ajtók mögött egybegyűlt tanítványainak, úgy lépett ki most is a világba csodálatos, természetfölötti módon. A Szűzanya szervezetében az volt az egyetlen változás, hogy szűzi tiszta keblében megjelent az anyatej, a gyermek táplálására.
      Fontoljuk meg, hogy az Úristen ebben az Ő eljárásában a szűzi sértetlenségnek kimondhatatlan nagyrabecsüléséről tesz tanúságot. A végletekig megy annak megőrzésében és biztosításában. Hiszen azt mondhatná valaki, hogy teljesen elég lett volna a megtestesülésnek természetfölötti módja; hogy az már nem alacsonyította volna le a Szűzanyát, ha a többi mind természetes módon történik. De nem: az Úristen azzal nem volt megelégedve. Az Ő legdrágább teremtményének teljesen sértetlennek kellett maradnia, hogy annál jobban gyönyörködhessék benne.
      Ebből levonhatjuk magunkra nézve azt a következtetést, hogy a szűzi tisztaságnak - legyen az akár meggőrzött, akár visszanyert - biztosításában nekünk is el kell mennünk a végletekig. Nekünk sem szabad azzal megelégednünk, hogy ezzel vagy azzal a gondolattal való foglalkozás, bár tisztátalan kísértést okozhat, még nem bűn, s az akaratunk úgy sem járul hozzá. Ha csak nem föltétlenül szükséges az ilyesmi, óvakodjunk tőle, mint a tűztől. Igyekezzünk gondolatvilágunkat az ilyen képzetektől teljesen mentesíteni. Az Úristen megadja ehhez a kegyelmet, csak kérjük tőle. Mert hiszen olyan dolgokról van szó, amely nekünk szükséges. Őneki pedig kedves: lelkünk teljes, tökéletes tisztasága. Kérjük a Szűzanyát, segítsen bennünket ebben.     

 _______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html