- „Szeresse nagyon azokat, akik ellentmondanak, és nem szeretik Önt, mert ily módon szeretet születik azokban a szívekben, amelyekben eddig nem volt. Tegyen úgy, ahogy Isten bánik velünk, aki szeret minket, hogy mi is szerethessük Őt, azzal a szeretettel, amelyet Tőle kapunk.” (Keresztes Szent János levele egy kármelita nővérnek 1591 végén)
Ötödik nap
Napi bevezető ima:
- Fordulj mély alázattal és gyermeki bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához, aki a Bölcsesség széke, ajánld fel neki háromféle lelki képességedet, és így imádkozz: „Szűzanyám, te légy emlékezetemben, hogy hozzád hasonlóan az Úr Jézusra vonatkozókon kívül minden más emléket kivessek abból; világosítsd meg értelmemet, hogy Szent Fiadén kívül minden más ismeretet eltávolítsak belőle; és vezéreld akaratomat, hogy csak Isten akaratát tegyem.” Alázd meg magad Mária előtt! Légy olyan, mint egy kis koldus, aki alamizsnát kér! Könyörögj ki buzgón Jézus kegyelmeinek e kiosztójától, e jóságos Kincstárnokától minden kegyelmet, egyesülj az Ő Szeplőtelen Szívével, s ha nem menne az elmélkedés, csak szólítsd Őt így: „Szűz Mária drága Szíve, légy a menedékem!” Majd rögtön fűzd hozzá: „Jézusom, irgalmazz nekem!” A nap folyamán pedig gyakran jussanak eszedbe, amit a reggel az elmélkedésnél elhatároztál.
( Monforti Grignon Szent Lajos tanácsa a „Mária által Jézushoz” című könyvből.)
Ó nyájas kéz! Gyöngéd megilletés!
Ez a kéz, mint már mondottuk, nem egyéb, mint maga a jóságos, mindenható Atyaisten. Tudnunk kell erről a kézről, hogy amilyen hatalmas és gazdag, éppoly bőkezű és adakozó, s éppen ezért, ha egyszer kinyílik, hogy kegyelmeket osztogasson, gazdag és hatalmas ajándékokkal fogja a lelket elhalmozni. Ezért nevezi a lélek nyájas kéznek, amivel ezt akarja kifejezni: ó, szentséges kéz, milyen nyájas vagy az én lelkemmel szemben! mily nyájasan helyezkedel reá, pedig ha súlyodat akarnád éreztetni, összetörnék alattad az egész világ! Hiszen szemed pillantásától megrendül a föld (Zsolt 103, 32), a népek lerogynak és elalélnak, a hegyek porrá omlanak! (Hab 3, 6) Ó, ismételten mondom, te nyájas kéz, kemény és szigorú voltál Jóbbal szemben (19, 21) és kissé kíméletlenül nyúltál hozzá, ellenben velem szemben annál kedvesebb és édesebb vagy és nyájas érintéssel nyúlsz lelkemhez! Mert hiszen te veszed el az életet és te adod azt, s nincs, aki elkerülhetné kezedet! De azért te, ó isteni élet, sohasem ölsz, ha nem azért, hogy életet adj, és sohasem sebzel másért, mint hogy gyógyíts. Ha büntetsz, gyöngéden érintesz, s ez elég ahhoz, hogy véget vessen a világnak; ellenben ha simogatsz, igen melegen nyúlsz a lélekhez, és a te kedvességed édességeinek se szeri, se száma. Megsebeztél, hogy meggyógyíts (MTörv 32, 39), ó isteni kéz! Megölted bennem azt, ami halottá tett engem s Istenben való életemtől fosztott meg; attól, amelyet most élek. Tetted pedig ezt nagylelkűen, bőkezűen osztott kegyelmeiddel, amelyeket nekem juttattál abban az érintésben, midőn megillettél engem a te dicsőségednek fényével és valódnak képmásával (Zsid 1, 3), vagyis a te egyszülött Fiaddal, lévén Ő a Te bölcsességed, amely elér végtől-végig erősen. (Bölcs 8, 1) És ez a te egyszülött Fiad, ó irgalmas keze az Atyának! ez az a gyöngéd megilletés, amellyel engem érintettél és megsebeztél a te égetésed erejében. (ÉSz 2,16)
Ó boldog, ó végtelenül boldog az a lélek, akit te, aki oly félelmetes és hatalmas vagy, ilyen gyöngéden és szelíden illetsz! Mondd ezt a világnak, - azaz hogy még se tedd; ne szólj róla a világnak, mert az mit sem tud a szelíd fuvallatról és nem fog megérezni téged, mivelhogy nem képes téged sem befogadni, sem látni. (Jn 14, 17) Ó Istenem, ó én életem! csakis azok látnak meg és érzik szelíd illetésedet, akik elfordulva a világtól a szelídség alapjára helyezkedtek, mert a szelídség megegyezik a szelídséggel: ezért képesek téged megérezni és élvezni. (ÉSz 2,17)
Amelyben örök élet íze van.
Igaz, hogy ez még nincs meg tökéletes fokban, de azért az, amit a lélek Istennek ebben az érintésében élvez, amint föntebb mondottuk, bizonyos előízét kelti benne az örök életnek. Nincs is ebben semmi hihetetlen, ha elfogadjuk - amit el kell fogadnunk -, hogy ez az érintés állagi érintés, amelyben tudniillik Isten állaga érinti a lélek állagát, ami ennek az életnek a folyamán sok szentnek életében megtörtént. Innét van az, hogy annak a gyönyörűségnek kedvességét, amelyet a lélek ebben az érintésben érez, lehetetlen kimondani, s én jobb szeretnék nem is beszélni róla, nehogy valaki azt higgye, hogy a valóságban nem több annál, amit mondok; mert igazában véve nincsenek szavak, amelyek képesek volnának kifejezni Istennek olyan magasztos működését, mint amilyenek ezekben a lelkekben mennek végbe. Ezeknek egyetlen megfelelő nyelve az, hogy az ember maga értse meg, maga érezze, maga élvezze, ha megvan, s azután hallgasson róla. A lélek ugyanis ilyenkor belátja, hogy ezek a dolgok olyanfélék, mint az a fehér kövecs, amelyet Szent János szerint a győző fog kapni (Jel 2, 17), s amelyre egy név lesz ráírva, azt azonban senki más nem fogja tudni, csak az, aki kapja. Azért egyedül azt lehet róla mondani, még pedig a valóságnak megfelelően, hogy az örök élet íze van benne. Ezt ugyan ebben az életben az ember nem élvezheti olyan tökéletesen, mint majdan az örökkévalóságban, mindamellett igaz marad, hogy ebben az érintésben Isten érintése lévén, az örök élet íze van. (ÉSz 2,21)
S amely lerója minden tartozásod.
Ezt azért mondja itt a lélek, mert abban az örök élet ízében, amelyet itt élvez, jutalmát látja mindazoknak a szenvedéseknek, amelyeknek árán eddig ezen állapotig jutott, s úgy érzi, hogy nemcsak a szigorú igazság mértéke szerint van kifizetve és kielégítve, hanem túláradóan van megjutalmazva. Ilyenkor igazán megérti Jegyesének az evangéliumban adott ígéretét, hogy százat fog adni egyért. (Mt 19, 23) Olyannyira, hogy nincs múltjában szorongatás, kísértés, vezeklés, vagy bármi más szenvedés, amelynek már ezen élet folyamán ne felelne meg százszor annyi vigasztalás és gyönyörűség. Ezért nagyon is helyesen mondja a lélek: „S amely lerója minden tartozásod”. (ÉSz 2,23)
Hogy pedig megértsük, mik azok a tartozások, amelyeknek a fejében a lélek itt kárpótolva érzi magát, meg kell jegyeznünk, hogy rendes körülmények között egyetlen lélek sem juthat el a lelki eljegyzésnek erre a magas állására és királyi méltóságára, hacsak előbb nem esett át számos megpróbáltatáson és szenvedésen. Mert amint az Apostolok cselekedeteiben olvassuk: „Sok háborúság által kell bemennünk Isten országába”. (14, 21) Ezek a háborúságok ebben az állapotban már a múltnak eseményei, mert a megtisztult lélek már nem szenved. (ÉSz 2,24)
A szenvedések, amelyeken azoknak át kell menniük, akiket az Úr erre a tökéletességre el akar juttatni, háromfélék. Szenvedések, bántások, fenyegetések és kísértések, még pedig a legkülönbözőbb alakban, a világ részéről; kísértések, szárazságok és szorongatások az érzéki részből kifolyólag; gyötrelmek, sötétségek, szorongatások, elhagyatottságok, kísértések és egyéb szenvedések a szellemi részről. Mert ezen a módon tisztul meg szellemi és érzéki részében, úgy, amint azt az első versszak negyedik sorának magyarázatában kifejtettük. Hogy pedig miért szükséges ennyi szenvedés előkészületül ehhez az állapothoz, annak oka az, hogy amint valami nemes folyadékot csakis erős és gondosan megtisztított üvegben szokás tartani, akként e magasztos egyesülés befogadására is csak az olyan lélek képes, amely megerősödött a szenvedésekben és kísértésekben és megtisztult a lelki gyötrelmekben, sötétségekben és szorongatásokban.(ÉSz 2,25)
Isten próbára teszi őket és engedi, hogy mások ugyanezt tegyék velük, hogy oly magasra emelje őket, amilyenre csak lehetséges, vagy is egyesítve őket az isteni bölcsességgel, amely, Dávid szavai szerint, tűzzel megpróbált és a földtől, tudniillik a mi testünktől elválasztott és hétszer, vagyis a lehető legnagyobb fokban megtisztított ezüst. (Zsolt 11, 7) (ÉSz 2,29)
Ezek alapján tehát nagyon is szükséges a lélekre nézve, hogy kifogyhatatlan türelmet és állhatatosságot tanúsítson azokban a megpróbáltatásokban és szenvedésekben, amelyeket Isten reá bocsát; legyenek azok akár belsők akár külsők; akár szellemiek, akár testiek; akár nagyobbak, akár kisebbek. Mindezt úgy fogadja az Úr kezéből, hogy javára és egészségére szolgál, s ne meneküljön előlük, mert csakis tőlük várhatja gyógyulását. Fogadja meg ebben a bölcsnek tanácsát, aki így szól: „Si spiritus potestatem habentis ascenderit super te, locum tuum ne dimiseris quia curatio faciet cessare peccatum”. Ha a hatalmasnak lelke fölindul ellened, ne hagyd el helyedet, vagyis azt a helyet vagy állást, amelyben a reád küldött megpróbáltatás és szenvedés talál, mert az orvoslás, mondja tovább, igen nagy bűnöket fog megszüntetni, amennyiben el fogja vágni bűneidnek, gyarlóságaidnak és rossz hajlamaidnak gyökereit. (ÉSz 2,30).
A szenvedések, amelyeken azoknak át kell menniük, akiket az Úr erre a tökéletességre el akar juttatni, háromfélék. Szenvedések, bántások, fenyegetések és kísértések, még pedig a legkülönbözőbb alakban, a világ részéről; kísértések, szárazságok és szorongatások az érzéki részből kifolyólag; gyötrelmek, sötétségek, szorongatások, elhagyatottságok, kísértések és egyéb szenvedések a szellemi részről. Mert ezen a módon tisztul meg szellemi és érzéki részében, úgy, amint azt az első versszak negyedik sorának magyarázatában kifejtettük. Hogy pedig miért szükséges ennyi szenvedés előkészületül ehhez az állapothoz, annak oka az, hogy amint valami nemes folyadékot csakis erős és gondosan megtisztított üvegben szokás tartani, akként e magasztos egyesülés befogadására is csak az olyan lélek képes, amely megerősödött a szenvedésekben és kísértésekben és megtisztult a lelki gyötrelmekben, sötétségekben és szorongatásokban.(ÉSz 2,25)
Isten próbára teszi őket és engedi, hogy mások ugyanezt tegyék velük, hogy oly magasra emelje őket, amilyenre csak lehetséges, vagy is egyesítve őket az isteni bölcsességgel, amely, Dávid szavai szerint, tűzzel megpróbált és a földtől, tudniillik a mi testünktől elválasztott és hétszer, vagyis a lehető legnagyobb fokban megtisztított ezüst. (Zsolt 11, 7) (ÉSz 2,29)
Ezek alapján tehát nagyon is szükséges a lélekre nézve, hogy kifogyhatatlan türelmet és állhatatosságot tanúsítson azokban a megpróbáltatásokban és szenvedésekben, amelyeket Isten reá bocsát; legyenek azok akár belsők akár külsők; akár szellemiek, akár testiek; akár nagyobbak, akár kisebbek. Mindezt úgy fogadja az Úr kezéből, hogy javára és egészségére szolgál, s ne meneküljön előlük, mert csakis tőlük várhatja gyógyulását. Fogadja meg ebben a bölcsnek tanácsát, aki így szól: „Si spiritus potestatem habentis ascenderit super te, locum tuum ne dimiseris quia curatio faciet cessare peccatum”. Ha a hatalmasnak lelke fölindul ellened, ne hagyd el helyedet, vagyis azt a helyet vagy állást, amelyben a reád küldött megpróbáltatás és szenvedés talál, mert az orvoslás, mondja tovább, igen nagy bűnöket fog megszüntetni, amennyiben el fogja vágni bűneidnek, gyarlóságaidnak és rossz hajlamaidnak gyökereit. (ÉSz 2,30).
15 perc elcsendesedés, ima...
Befejezés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése