Iustitia, Veritas

      A magyar nyelvben az igazságra csak egy szavunk van: igazság. De az igazság szónak két változata van latinul: IUSTITIA és VERITAS. A iustitia görög megfelelője a dikē, míg a veritās-é az alētheia. A iustitia a joggal van kapcsolatban, míg a veritas a szellemi igazsággal. Amikor a Bibliában olvassuk, hogy Isten Szeretet és Igazság... az Igazság Lelke, akkor a másodikat jelenti : Deus Veritas est.

      A iustitia szó magyar megfelelője: igazságosság.

      A Katolikus Lexikonban megtalálható úgy a iustitia, mint a veritas szó magyarázata.

Az igazságról úgy általában:

      Az Ószövetséget úgy ahogy most ismerjük, több száz év alatt írták le, például Ábrahám történetét az események után 1000 évvel kezdték írni a zsidók héberül. Isten egyik Neve: JHWH. A zsidó nevek általában kifejezik a lényeget, Isten Neve kifejezi azt, hogy Isten a Létező. Amikor Mózest megszólítja Isten az égő csipkebokorból, akkor kérésére a nevét is megmondja: „Én vagyok, aki Vagyok” – vagyis Ő a Létező, héberül JHWH. A zsidó papok összedolgozzák a különböző forrásokból származó történeteket, de a ma is használatban levő héber szöveget a 6.-7. században látták el magánhangzókkal (vocalisatio), amelyek jelzésére külön írásjeleket állítottak össze. Mászóret = hagyomány (traditio), ezért nevezik a szövegáthagyományozókat maszorétáknak. A JHWH-t így olvassák ma is a zsidók: JaHWeh, a második H nem hangsúlyos: Jahve magyarosan.

      Jehova Tanúi külön sajátos olvasatban hozzák Isten nevét. A kereszténység talaja az Ószövetség, a zsidó nép, Isten választott népe. Ebből a sarjadt az Üdvözítőnk, Jézus Krisztus „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.” (Iz 11,1) A Katolikus Egyház nem egy ember egyháza, mint pl. Lutheré, Kálviné, stb., hanem Istené, mert Jézus alapította és ígérte meg, hogy vele marad az idők végezetéig, és Péterre építette „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”(Mt 16,18-19).  

http://tiszta-szivvel.blogspot.com/2010/09/petrosz.html

      Az Egyház a FA, két ága van 1054-től, nyugati és a keleti Egyház. Mennyire nevetséges, amikor egy szekta-alapító felcsimpaszkodik ennek a hatalmas Fának az egyik ágára, toporzékol és hirdeti: nincs szüksége sem a Talajra, sem a Gyökérre, sem az Lombozatra, mert hát ő fedezte fel egyedül és igazán Istent - ez nonsens. Majd elkezdi  megvetni, sőt üldözni a teljes Fát, az Egyházat, de hiába, mert a pokol kapui sem vesznek rajta erőt soha.

***

     E. atyának volt egyszer egy jó diákja, majd eltűnt. Egyszer összefutott vele az utcán, és nagy örömmel közölte:

- E. atya, végre megtaláltam az igazságot a Jehova Tanúinál!

- Gyere el hozzám, szívesen meghallgatnálak erről az igazságról.

      El is ment E. atyához, de nem egyedül, hanem az egyik társával, aki valami vezető lehetett abban a közösségben. Hozott egy Bibliát és kitette az asztalra, és ez a vezető azt mondta:

- Beszéljünk az igazságról E. atya, mert a Biblián kívül nincs más igazság.

- Honnan van a Bibliája?

- Hogy-hogy honnan van? Hát a bibliai kiadótól.

- Jó-jó, de milyen nyelvű?

- Magyar nyelvű!

- Nyissa ki legyen szíves, mit ír az első oldalon? Kérem olvassa el.

- Szent Biblia, fordította Károli Gáspár.

- De hiszen maguk református Bibliát használnak, amit 1590-ben adtak ki Vizsolyban, nincs maguknak külön Bibliájuk.

- Ez a mi Bibliánk, a Biblián kívül nincs más igazság, én azért jöttem, hogy az igazságról beszélgessünk.

- Maguk 1870-ben alakultak, a kérdés az, hogy 1870-ig, vagy akár 1590-ig ki őrizte meg a Bibliát maguknak? Mert 1870 év alatt valaki megőrizte és tovább adta a nemzedékeknek, a nemzeteknek.

- Én nem erről jöttem beszélgetni, hanem az bibliai igazságokról.

- Kérem, ez is az igazsághoz tartozik: a Katolikus Egyház őrizte meg Önöknek jó 1800 év alatt a Bibliát, és amíg ezt az igazságot nem látja be, nincs értelme további igazságokról beszélni.

      E. atya azóta sem tudja mi lett a volt tanítványával, nem jelentkezett többé,  de egy-egy fohászt ma is mond érte.

 ***

      A szekták általában kisarkítanak egy-egy igazságot, ami vonzó lehet. De nem tud egy szekta sem bár egyetlen-egy olyan igazságot mondani, amely ne lenne megtalálható a Római Katolikus Egyház tanításában,  amely az egyetlen és igaz őrzője a teljes Igazságnak.

***

      És idekívánkozik két latin szállóige:

      Iustitia est regnorum fundamentum. - Az igazság a birodalmak alapja.

      In vino veritas. - Borban az igazság.

Hát igen, a részeg ember elkotyogja az igazságot.

Jó csendben várni az Úrra (Siral 3,26)

       Ima nélkül nem tapasztalhatjuk meg Isten ajándékát: hogy szívünkben megízleljük és szellemünkben megtapasztaljuk az Isten jelenlétét, erejét, édességét már itt a földön, Isten önmagát akarja nekünk ajándékozni. Hallgatás és csend nélkül nincs igazi ima. A hallgatás szoros kapcsolatban van a magánnyal. A magány nem elszigeteltséget jelent, hanem egyedül Isten keresését, szavának készséges meghallgatását és önfelajánlást Szeretetének. Az ima nem csak az napi imaidőt jelenti, hanem az Istennel való bensőséges egyesülésének állandó keresése a nap folyamán napi elfoglaltságaink és teendőink közepette. Az igazi ima elmélyíti a testvéri szeretetet, a testvéri szeretet növeli az Isten utáni vágyakozást.

      Az imádkozás egészen máriás lelkiséget jelent, vagyis követjük Mária hallgatását, rejtett, elmélkedő életét, hitét, szeretetét, önátadását Istennek, és közreműködését a megváltás misztériumában.

Halihó, itt a hó

Péntek reggeli szép meglepetés:

Európa kereszténysége

      Ma már nem könnyű megtanulni hinni, remélni és szeretni, úgy ahogy a Szentírásban Isten elvárná tőlünk, teremtményeitől. A 21. század ember gondolkodását már mélyen átitatta a szkepszis, a bizalmatlanság, a kételkedés. Hiányoznak a vallástapasztalatok, ezért van oly nagy sikere az ezotériának, a hamis apokaliptikus prófétáknak – sokan azt hiszik, hogy általuk megtapasztalhatják a természetfölöttit, és meg is tapasztalják, de sajnos NEM Istent, hanem a démonokat, rossz helyt keresgélnek. Egy újfajta hitről is beszélnek a médiák, éspedig az úgynevezett ufó-hitről, nagyon sokan esnek ebbe a csapdába. Hitük szerint az ember a földönkívüliek leszármazottja, „régóta” figyelemmel kísérik a Földünket, egy nap majd szépen eljönnek megmenteni (vagy elpusztítani) az emberiséget. Mindez a leglényegesebbről vonja el a figyelmet: hogy Isten a mindenség Ura, Ő teremtett minket, Szent Fia meghalt értünk a kereszten és feltámadt, elküldte a Szentlelket; Ő adja a kegyelmet, de csak a jelenben adja, és hogy van személyes bűn, személyes felelősség, a menny és a pokol valóban létezik, és a „világvégét” mindenki biztosan megtapasztalja saját halálakor. Ha a „földönkívüliek” az istenek, akkor mindez elsikkad, és az illető a halála után csak Isten a tudója, hogy milyen állapotba kerül örökre.

      Az elmagányosodás is terjed, mint valami ragályos betegség. Megdöbbentő, ahogy a fiatalok az internetes közösségi oldalakon egymást biztatják az öngyilkosságra, és képesek élőben, webkamera előtt elkövetni - a pszichológusok meghúzták a vészcsengőt. A félelem a legerősebb érzéseink közé tartozik, és a fiatalok nem tudják reális vagy irreális félelmeiket feldolgozni, inkább eldobják maguktól az életet.

      A társadalmi életből kizárták a vallást, a hit magánügy lett. Az ószövetségi zsidók mindent Istenre vonatkoztattak: ha rosszul ment soruk, háborúságot szenvedtek, fogságba kerültek: akkor vétkeztek Jahve ellen; ha békében, bőségben éltek: akkor tudatában voltak annak, hogy megtartották Isten parancsait.

      A Bibliát nevetségessé tették. A teremtéstörténetben olvashatjuk, hogy Isten hat nap alatt megteremtette a földet és mindent, ami rajta él, az embert pedig a saját képmására teremtette, majd a hetedik nap Isten megpihent. A Szentírás szent és sugalmazott, különféle emberek különböző korokban írták, egy sokoldalú könyvekből álló Könyv, és e könyvek több irodalmi formában és műfajban íródtak, de az üzenetük egy: Isten partnernek hívta meg az embert és párbeszédbe elegyedik vele. De nézzük csak a hatnapos teremtéstörténet isteni üzenetét: az ókorban a zsidók voltak az egyedüliek, akik hat napig dolgoztak, és a hetedik nap szigorúan pihentek, mert Jahve is megpihent. Nos nem volt akkoriban szabadnap, nem volt vasárnap, a pogányok mindennap dolgoztak. A modern kor tudósai fedezték fel, hogy az embernek az energiái hat nap alatt kimerülnek és a hetedik pihenőnapon az ember újra feltöltődik, akárcsak egy aku. Ezelőtt 3600 évvel a zsidók ezt nem tudták, csak gyakorolták – mert ez volt számukra Isten üzenete. És ők környező népekkel ellentétben tudták, hogy mindent Isten teremtett, csakis Őt illeti az imádás, nem a Napot, nem a Holdat vagy az állatokat,  egy másik embert, stb., - amik a teremtéstörténetben is szerepelnek, de csak mint teremtmények.

      A Szentírásban 365-ször üzeni Isten: Ne félj! Bízzál Bennem, higgy Bennem, mert szeretlek.
      A Szentírás Isten Szava, és egy nagyon praktikus könyv, minden története az emberről szól, hogy az ember megtapasztalja Istent. Ha imádkozva olvassuk, és ráadásul egy jó bibliamagyarázó könyvet is a kézünkbe veszünk, akkor Isten megváltoztat minket, és már most bárki elmondhatja: „Isten minden pillanatban vezet engem, és segít, hogy jó döntéseket hozzak.” Mivel Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, ezért a lélek központja az Isten, egy vallásban sincs ilyen közel Isten az emberhez, mint a kereszténységben, Ő bennünk él és velünk érez, imáinkban együtt vagyunk Vele. Az evangéliumokban Jézus az „igazak” megbotránkoztatására a legjobban az imádkozó bűnösöket szerette, Jézus senkit nem zárt ki. A szentek művei is Istenről szólnak, ők tanúságtevők, segítenek közel kerülni Istenhez és az Egyházhoz, mint például Szent Terézia Anyánk.

      A modern társadalom kizárta Istent és a vallást. Ha valaki keresztény, az már nem jelent semmit, vagy esetleg kigúnyolják, sokszor hátrányos helyzetbe kerül. Egyre gyakrabban olvasom, hogy ma Európára a legnagyobb veszélyt az iszlám jelenti. Valóban az iszlám nem egy toleráns vallás, nem jellemző rá a szekularizmus. Egy muzulmán számára a társadalom és a vallás egy. Minden vallási kérdésnek megvan a társadalmi megfelelője, náluk a vallás közügy.

      A Magyar Kuríron írja, hogy az iszlám halálosan komolyan vesz mindenfajta istenkáromlást -  de nálunk Istenből, a Bibliából, az Egyházból, a papokból gúnyt űzni virtus lett - ez eredhet tudatlanságból, vagy eredhet rosszindulatból s ez bűn. Egy másik cikkben pedig kiderül, hogy a  muzulmánoknak missziós tervük van: az imámok gyakran ismételgetik a mecsetekben, a tanárok pedig az iskolákban: „Nekünk, muzulmánoknak, az a feladatunk, hogy visszavezessük Európát Istenhez”. Jól nézünk ki, ha ők kell visszakényszerítsenek minket Istenhez.

A képen a kairói Alabástrom-mecset látható.

Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Árpádházi Szent Erzsébet

      Szent Erzsébet nagyon szerette férjét, gyerekeit, a szegényeket, a betegeket. Radikálisan megélte az evangéliumot és Jézus szeretet-parancsát. Magyar csillagunk ő, a ferences rend legszebb rózsája. Kórházakat, árvaházakat, iskolákat neveztek el róla az évszázadok folyamán. Ma is a szegények csodatevő pártfogója, most erről írnék a blogban:

      Árpádházi Szent Erzsébetünk a névadója és égi pártfogója a Gyimesközéplok-i katolikus gimnáziumnak, 1994-ben indult. Nagyon sok rászoruló gyermeknek lett Alma Mater-je ez az iskola, és 2005-ben ballagott első ízben két végzős osztály.
      Érdemes megtekinteni az iskola honlapján, amint a csángók lóháton, szekéren, festői környezetben és viseletben ünneplik a 2010-es kicsengetést, minden magyarázatnál többet ér.

      Irgalmas Istenünk, kérünk, világosítsd meg híveid szívét, és Szent Erzsébet közbenjárására segíts minket, hogy a világ által fölkínált jólétet megvessük, és mindig égi vigasztalásodnak örvendjünk!

Keresztből származó ajándékok

      Mennyire természetes, hogy látok, hallok, beszélek, hogy „normális” vagyok, sőt szerencsés, mert megtanultam írni-olvasni és az internethez is hozzáférek. Pedig mindez Isten kegyelme, amiért most ismételten hálát adok Neki. Akiknek ez „normális” élet nem adatott meg, Isten azoknak is bőségesen adja kegyelmeit. Mindenkinek van egy különleges ajándéka Istentől, mindenkinek.

      Lisa Fittipaldi festőművész története a lehetetlenség határát súrolja. Lisa 1993-ban elvesztette látását egy elpattant vérér miatt, hivatalosan vaknak nyilvánították, munkanélküli lett. Nem adta fel, 1995-től elkezdte emlékeit festményeken megörökíteni, hihetetlen fotografikus memóriával áldotta meg a jó Isten. Bár a kritikusok azt mondták, soha nem fog összetett képeket alkotni, különösen emberalakokkal, Lisanak sikerült megmutatni, hogy minden lehetséges. A férje nagyon szereti Lisat, mindvégig mellette állt! Még a leghátrányosabb helyzetű emberben is ki tudnak fejlődni az elrejtett képességek a szeretet légkörében. Lisa ma már alkotásaival több kiállításon vett rész,t és 1999-ben férjével együtt megalapította a „Mind’s Eye” non-profit szervezetet, mely adaptív számítástechnikával segít a vak, látás-és csökkent hallássérült gyermekeknek, „a kevésbé szerencséseknek”. 

Skóciai Szent Margit

       Mi is lenne az Anyaszentegyházból, ha Isten nem támasztana számunkra szent, áldozatkész és okos nőket, magyar királylányokat! Novemberben két magyar királylány ünnepe van. Szent Margit Mecseknádasd mellett, Réka várában született, és Szent István unokája. Férjét, a „véreskezű” Malcolm királyt ismerhetjük Shakespeare Macbetjéből.

      „Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában.. hatására a király elhagyta vad szokásait... Egész környezete megváltozott Margit körül... Előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek.” Életrajzírója azt is közli, hogy Margit - és nem a király - összehívta a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő szokásoktól, amelyek az egykor Írország felől megtérített skót egyházban még mindig föllelhetők voltak, megszabadítsa a skótokat. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy - jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk - ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó.

      

      Nemcsak az életrajzíró Theoderichtól, hanem más forrásokból is tudjuk, hogy Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynőt, aki templomokat és kolostorokat épített, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében. Margit, aki Alfréd családjának utolsó királynéja volt, minden angol királynő anyja is lett azáltal, hogy leánya, Matild Hódító Vilmos legkisebb fiának, a Vilmos utódjává tett I. Henriknek lett a felesége.

      Margit 1093. november 16-án halt meg, négy nappal azután, hogy a férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek. A nép körében azonnal szentként kezdték tisztelni; ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak.

      Ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re. 1969-ben november 16-ra helyezték át.

      Theoderich a következő jelenetet örökítette meg röviddel a szent halála előtt:

      Amikor a királyné halálán volt, belépett hozzá a szobába egyik fia. Éppen a harctérről jött, a lelke súlyos bánattal volt teli, hiszen anyjának azt kellett volna jelentenie, hogy atyja és testvére a csatatéren maradtak holtan, és most anyját is halálán látja. Miközben szívét eltöltötte a keserűség, a királyné összeszedve utolsó erejét, megkérdezte, mi van férjével és a másik fiával. A fiú, arra gondolva, hogy ha az igazat mondja, azzal megöli édesanyját, csak annyit válaszolt, hogy „jól vannak”. A királynő azonban fölsóhajtott, és ezt mondta: „Tudom, tudom, de megesketlek téged a kezemben lévő keresztre, mondd el nekem a valóságot.” Így a fiú elmondta a történteket. S ekkor Margit ahelyett, hogy asszonyoknál szokásos jajgatásban tört volna ki, ez a keresztény lélek az égre emelte a szemét és két karját, majd az Istent dicsérte azért, hogy élete utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben lehetett része.

      A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt. Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat.

      Ez a csodás elbeszélés azt a meggyőződést tükrözi, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette Malcolmot.

      Istenünk, ki Szent Margitot arra választottad, hogy különös szeretettel szeresse a szegényeket, kérünk, segíts, hogy közbenjárására és példáját követve mi is megmutathassuk felebarátainknak, mennyire jó vagy!

      Magyar szent királylányok története letölthető innen:

      http://www.federatio.org/tkte/Kiralylanyok.pdf

Írjunk az iraki katolikus vértanú családoknak!!!!

       „Minden Krisztus-hívő célpont”: A bagdadi keresztény bazilikában végrehajtott mészárlást magára vállaló terrorista szervezet hadüzenetet hirdetett minden kereszténynek.

        Ugyanakkor a világ katolikusai összefogtak, nem hagyták magukra az iraki keresztényeket, sőt egy csodálatos ötlettel álltak elő: írjunk minél többen szerető, biztató és bátorító sorokat az iraki katolikus vértanú családoknak, III. Emmanuel Delly bíboros, az iraki káldeusok babiloni pátriárkája email címére: tonuncio@gmail.com . A Bíboros atya a leveleket kinyomtatja, és szerda reggel az iraki nunciatúrán lesznek.

Az összefogás ötlete és a kép forrása:
 http://yimcatholic.blogspot.com/2010/11/to-send-letters-to-christians-of.html

Közönyös a világ...

Arany János:

KERTBEN

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban -
S ifjú nő, szemfödél alatt.







Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokona,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb... a kíváncsiság.

Műhely körül a bánatos férj
Sóhajtva jár, nyög nagyokat;
Ide fehérlenek deszkái,
Épen azok közt válogat.
Amaz talán bölcső leendett,
Menyegzős ágy eme darab:
Belőlük elhunyt hitvesének
Most, íme, koporsót farag.

Siránkozik a kisded árva,
Amott sir öntudatlanul;
Ha nő szegény, az életkönyvből
Nehéz első betűt tanul!
Ölében rázza egy cselédlyány,
Duzzogva fel s alá megyen:
„Sírj no, igazán sírj!” kiált rá,
S megveri, hogy oka legyen.

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
A fák sebeit kötözöm;
Halotti ének csap fülembe...
Eh, nékem ahhoz mi közöm!
Nem volt rokon, jó ismerős sem;
Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé,
Elég, csak azt köthesse be.

Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri.

Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.
(1851.)

Kármelita Mindenszentek ünnepe - november 14

(Aki szabályszerűen felvette a skapulárét, ezen a napon teljes búcsút nyerhet)

      Ó, lelkek, akik már félelem nélkül élvezitek a boldogságot, és állandóan el vagytok merülve az én Istenem dicséretében! Boldog sors jutott nektek! Mennyi okotok van arra, hogy állandóan zengjétek ezt a dicséretet, és mennyire irigyellek benneteket azért, hogy nektek már nem fáj az a sok súlyos bűn, amelyet ebben a szerencsétlen időben követnek el az én Istenem ellen, az a rettenetes hálátlanság és az, hogy az emberek nem akarják látni, mily tömegesen dönti a sátán a pokolba a lelkeket! Ó, boldog mennyei lelkek! Legyetek segítőink nyomorúságainkban, járjatok közbe értünk Isten irgalmánál, hogy juttasson nekünk is valamit a ti boldogságotokból és ossza meg velünk azt a világos megértést, amelyben részetek van.

Avilai Szent Teréz: A lélek fohászai, XIII. 1.

Verbum Domini

Megjelent XVI. Benedek pápa szinódus utáni apostoli buzdítása

„Verbum Domini” címmel a Szentatya apostoli buzdítást intézett a hívekhez, a 2008-ban, „Isten Szava az egyház életében és küldetésében” témában megtartott püspöki szinódus javaslatait összegezve. A csaknem 200 oldalas dokumentumot november 11-én mutatták be a vatikáni sajtóteremben.

„Ismét fel kell fedezni Isten szavának központi helyét mind a hívek személyes, mind az egyház közösségi életében. Sürgető szükség van arra, hogy mint a Feltámadt Krisztus meggyőződéses és hiteles tanúi, hirdessük Isten Szavának szépségét az emberiség üdvösségére” – ezek a főbb gondolatai XVI. Benedek apostoli buzdításának.

A pápa szenvedélyes hangú felhívásában arra buzdítja a főpásztorokat, az Istennek szentelt életet élőket, a világi híveket, hogy egyre inkább ismerjék meg a Szentírást. Soha ne feledjék, hogy minden hiteles és élő keresztény spiritualitás alapja Isten Szavának befogadása, hirdetése, ünneplése és az arról való elmélkedés.

Egy olyan világban, amely gyakran úgy érzi, hogy Isten fölösleges vagy idegen, nincs annál fontosabb, mint hogy ismét megnyissuk az emberek számára az Isten felé vezető utat – fogalmaz a Szentatya. Ahhoz az Istenhez kell őket elvezetnünk, aki beszél hozzánk, és szeretetét adja, hogy életünk legyen, és életünk bőségben legyen. Isten az emberek érdekében lép közbe a történelemben. Igéje nem áll ellentétben az emberrel, nem köti gúzsba jogos vágyait, sőt megvilágítja, megtisztítja és kiteljesíti azokat – hangsúlyozza XVI. Benedek.

Korunkban, főleg nyugaton, sajnos egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy Isten idegen az ember életétől és problémáitól, sőt jelenlétével fenyegeti az ember önállóságát. Valójában csak Isten elégítheti ki azt a szomjúságot, amely minden ember szívében megtalálható. Lelkipásztori szempontból nagyon fontos, hogy bemutassuk: Isten Igéje képes párbeszédet folytatni az ember mindennapi problémáival. A bűn gyökerét jelenti, ha nem hallgatjuk Isten Szavát: erre rá kell ébreszteni a híveket – írja a pápa.

Emlékeztet arra a nagy lendületre, amelyet a II. Vatikáni Zsinat adott Isten Igéjének újra felfsmeréséhez az egyház életében. A kereszténység Isten Igéjének vallása, de nem egy leírt és néma szóé, hanem a Megtestesült és élő Igéé. Ennek ragyogása véglegesen megvilágítja az emberi lét rejtélyét. Jézus Krisztus Isten végleges Igéje, ezért nem várható semmiféle nyilvános kinyilatkoztatás az Úr dicsőséges eljövetele előtt. Segíteni kell a híveket, hogy jól megkülönböztessék Isten Igéjét a magánkinyilatkoztatásoktól, amelyek szerepe nem az, hogy kiegészítsék Krisztus végleges kinyilatkoztatását, hanem az, hogy segítsenek azt teljesebben megélni egy adott történelmi korban. A magánkinyilatkoztatás segítség, amelynek elfogadása nem kötelező – szereple Benedek pápa apostoli buzdításában.

A dokumentum többek között foglalkozik Isten Szavának hirdetésével a fiatalok, az elvándorlók, a szenvedők és a szegények körében. Felhívást intéz a Biblia és a kultúra közötti találkozás megújítására, a Biblia megismertetésére az iskolákban és az egyetemeken. Az inkulturáció nem felszínes folyamat vagy szinkretizmus, amely felhígítja az evangélium eredetiségét, hogy azt könnyebben befogadhatóvá tegye – int a Szentatya, utalva a relativizmus veszélyeire is. Az isteni Ige túllép az egyes kultúrák korlátain, és szeretetközösséget hoz létre a különböző népek között.

A szinódus utáni apostoli buzdítás tisztelettel tekint a muzulmánokra, és kifejezi reményét egy olyan párbeszédet illetően, amely közös értékekre épül, mint például az élet tisztelete, a férfiak és a nők elidegeníthetetlen jogai és egyenlő méltóságuk, a vallások hozzájárulása a közjóhoz, különbséget téve a társadalmi–politikai rend és a vallás között. A különböző vallásokkal és spirituális hagyományokkal folytatott párbeszéd csak akkor lehet gyümölcsöző, ha magába foglalja a vallásgyakorlatot mind magán, mind nyilvános szinten, valamint elismeri a lelkiismereti szabadságot.

Korunk legyen egyre inkább Isten Igéjének és az új evangelizációnak az ideje, mert a feltámadt Jézus ma is arra buzdít bennünket, hogy „menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) – olvasható XVI. Benedek pápa apostoli buzdításában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.


Angolul és teljes terjedelmében a Verbum Domini a Vatikán honlapján olvasható.

Vladimir Ghika herceg

      Vladimir Ghika hercegnek, a nagy konvertitának, igen kegyetlen sors jutott. Amikor Mihály királyt elűzték, a herceg testvére, Dimitrij Ghika a királlyal ment száműzetésbe, de Vladimir tudatosan vállalta a vértanúságot, az országban maradt. A két testvér levelezése sokat elárul nemes lelkivilágukról.

     Vladimir Ghika herceg 1873-ban, karácsony napján született Konstantinápolyban, ahol édesapja, Ioan Ghika herceg – mint Románia meghatalmazott minisztere a török Porta mellett – tartózkodott. Vladimir unokája volt az utolsó moldvai fejedelemnek, Grigore Ghikának (1848–1856). Ősei 1657-től tíz uralkodót adtak Moldvának és Havasalföldnek. Édesanyja, Alexandrina Ghika hercegnő (született Moret-Blaremberg) IV. Henrik francia királynak leszármazottja volt.

      Az újszülöttet az ortodox egyházban keresztelték és bérmálták. Mély vallásosságát édesanyjától örökölte, aki annak ellenére, hogy lelkes ortodox volt, szellemi táplálékát a katolikus olvasmányokból szerezte.

      1879-ben Vladimirt és kisöccsét, Dimitriét Toulous-ba küldték tanulni. Ott szereztek jogi licenciátust, mindketten Párizsba mentek a politikai tudományok egyetemére. Ezzel párhuzamosan Vladimir az orvosi, botanikai, művészeti, filozófiai és történelmi előadásokat is hallgatta. 1902 áprilisában Vladimir unokatestvérével, Nataliával, Szerbia királynéjával Rómában katolizált. Mindazoknak, akik emiatt kérdőre vonták, magyarázatképpen ezt felelte: „Azért, hogy még ortodoxabb lehessek”. Vladimir Ghika herceg az Örök Városban elvégezte a filozófia szakot, és doktorátust szerzett teológiából. Alexandrina hercegnő a X. Piusz pápánál magánkihallgatáson elérte, hogy megakadályozza Vladimir tervét a pappá válásra. A terv 1923-ban, kilenc évvel édesanyja halála után válhatott valóra: Vladimir Ghika herceget Párizs akkori érseke, Dubois bíboros szentelte pappá. A herceg szellemi és apostoli tevékenységét így foglalhatjuk össze: „felebaráti liturgia” és „a szükségességek teológiája”. A neki tulajdonítható két kifejezés Isten és az ember iránti szeretetét tükrözi.

      Vladimir herceg erőteljesen élte meg az egy élő Isten jelenlétét az emberi világban, s ezt nagy mértékben sugározta is. „Akármelyik is lenne az a gondviselésszerű találkozás, amely utunkba helyez egy szükségességet – mondta –, ez Isten látogatását jelenti, aki megjelenik nekünk.” Ezért tanácsolja: „Menj elébe annak, aki kerül téged. Ajándékozz annak, aki nem kér tőled”; „Szeresd azt, aki elutasít téged”. A felebaráti liturgiáról: „Kétszeres és titokzatos liturgia, egyrészt a szegény számára, aki a segítő testvér képmásában látja Krisztust hozzá jönni, másrészt a jótevő számára, aki a szerencsétlenben, aki fölé odahajol, a szenvedő Krisztust fedezi fel.”

      Vladimir Ghika herceget a 20. századi szellemiségi mozgalmak előfutárának tekinthetjük, főleg azokénak, amelyek a II. vatikáni zsinat (1962–1965) után indultak. Felvázolta a világiak apostolkodását, amelynek alapelve a királyi papság. A herceg harmonikusan, egymást kiegészítően összefogott két különböző kultúrát és lelkiséget, a keletit és nyugatit, papként két rítust, a rómait (katolikus) és a bizáncit (ortodox). Ő a „20. század apostola”, ahogyan Jean Daujot, egyik követője és életrajzírója nevezi, aki rendkívüli tevékenységét az egész világra kiterjesztette, kezdve Bukaresttől, ahol letelepítette a vincés nővéreket, s ahol Pãulescu orvosprofesszorral letették annak a nagy kórháznak és szanatóriumnak alapjait, amelynek a neve Saint Vincent de Paul lett (később Dr. C.I. Parhon Endokrinológiai Intézet), majd Rómában, Párizsban, Kongóban, Tokióban, Sidneyben, Buenos Airesben folytatta munkásságát. XI. Piusz pápa viccesen „nagy apostoli csavargónak” nevezte. Mindenütt, ahol megfordult, a szeretetteljes odaadást sugározta, mindenkit felkarolt, megbékített. Mint pap, lelki, szellemi igazgató, előadótanár, tudós és diplomata a királyoktól, államfőktől, politikusoktól, filozófusoktól, művészektől, teológusoktól kezdve egészen az anarchistákig, okkultistákig, homoszexuálisokig és prostituáltakig mindenkivel foglalkozott. Látványos térítéseket végzett, beteg lelkeket gyógyított, kétségbeesett szíveket biztatott, megerősítette az ingadozó hitűeket.

      A leprások, világháborús sebesültek, szegények ápolójaként ismert herceg állítólag Jézus töviskoronájának egy tüskéjével osztott áldást, és a két világháború között ezzel segítette a rég áhított gyermekáldáshoz a japán császárt, valamint adta vissza egy vak apáca látását. A tövist elkobozták, de később visszakerült hozzá, jelenleg a bukaresti érsekségen van.

      A második világháború kitörése Bukarestben találta. A kommunista rendszer hatalomra jutása Ghika herceg számára is a kálvária kezdetét jelentette. 1952. november 18-án letartóztatták. A vizsgálati fogság majdnem egy évig elhúzódott, ez idő alatt nemegyszer megkínozták és véresre verték, 83-szor (!) vetették alá a „villamos akasztás” néven ismert tortúrának. A 80 esztendős herceg lefogyva (kevesebb volt 50 kilónál), de meg nem törve, 1953. október 24-én jelent meg a tárgyaláson. Hófehér szakállával olyan volt, mint egy próféta. Tanúságot tett nemcsak lelki, de emberfeletti fizikai erejéről is. Kémkedéssel vádolták a Vatikán és az imperialista nagyhatalmak javára, és három év börtönbüntetésre ítélték. Ennek végrehajtása Jilaván történt, ahol együtt raboskodott a sokat szenvedett jezsuita Godó Mihállyal. A szenvedéstől kimerülten 1954. május 17-én ott halt meg. Vértanúhalálának 50. évfordulóján Bukarestben, a róla elnevezett téren, a Sacré Coeur plébániatemplom jobb oldalán helyezték el egészalakos szobrát.

Sacré Coeur plébániatemplom

Forrás:

Vasárnap - Katolikus Hetilap

Hivatalos honlap a Hercegről, itt francia nyelven is lehet olvasni róla, meg írásait:

http://vladimirghika.ro

Vladimir Ghika herceg boldoggá avatása folyamatban van:
 
priest of the archdiocese of Bucharest
born: 25 December 1873 in Istanbul (Turkey)
diocese of competent bishop: Bucharest
CCS protocol number: 1837
type of cause: martyrdom
nihil obstat: 18 February 1992
opening of diocesan inquiry:
closing of diocesan inquiry:
decree on validity of diocesan inquiry: 30 November 2006
submission of Positio to CCS:
congress of theological consultants:
congregation of CCS cardinals and bishops:
postulator: Rev. Francisc Ungureanu
petitioner: Arhiepiscopia Romano-Catolică, Str. General Berthelot 19, 010164, Bucureşti, ROMANIA
Parohiea Romano-Catolice “Preasfânta Inimă a lui Isus”, Str. Cpt. Demetriade 3, sector 1,011848 Bucureşti, ROMANIA

Képek: a netről.

Kisebbik érkezése

      Anyu és Apu elmagyarázták az alig négyéves Tamásnak, hogy kishúga születik, aki majd igazi játszótársa lesz. Izgatottan várja, hogy Anyu végre hazajöjjön a szülészetről. Mikor megérkeznek, a kisbabát leteszik az ágy közepére, Tamás melléül és nézi-nézi a kis alvó Katikát, majd csalódottan felsóhajt:

      - Anyu, te jól kitoltál velem!

☺

      Andráska még csak alig egy éves és 9 hónapos. Nem nagyon értette, hová tűnt el Anyu, de végre megérkezett egy kisbabával. Nagy bátran megfogja a baba kezét, mire az megmozdul és kalimpálni kezd. Erre Andráska megrémül, és sírva elbújik a szekrény mögé. Nem gondolta volna, hogy Anyu egy élő babával állít haza!

☺

      Zsombi már nagyfiú, elmúlt 3 éves. Örömmel fogadja kisöccsét, és minden megfigyel, ami körülötte történik. Egy alkalommal Anyu teszi tisztába az Öcsikét, Zsombi megfogja a pici nagylábujját, felemeli, és így szól:

      - Anyu, ez micsoda?

      - Ez az Öcsike lába, és amit megfogtál, az a nagylábujja.

      - Ez a lába?!! Hiszen ezzel nem tud még focizni sem!

☺

      Robi elsős és Anita óvódás, amikor megérkezik a testvérke, Dávid. Mindenki nagy örömmel fogadja, a két testvér beszélgetni kezd.

      Anita: Vajon román lesz-e vagy magyar?

      Robi: Hát ezt még nem lehet tudni, nem tud még beszélni.

      Anita: Ha román lesz, nem nagyon fogjuk érteni, mit mond, hogyan fogunk vele játszani?

      Robi: Mi mind magyarok vagyunk a családban, csak Apu lehet román.

      Anita: Akkor hát Dávid is magyar lesz.

      Így a két testvér megnyugodott, Dáviddal lehet majd játszani és beszélgetni.

☺

„Nescivi”

      Szentháromságról nevezett Erzsébet (1880. július 18 - 1906. november 9) fiatalon, 26 éves korában hal meg, az akkoriban gyógyíthatatlan Addison-kórban. Leromlott fizikai állapotban és annak tudatában, hogy nemsokára meglátja Istent, Erzsébet kéri, hadd végezze el 1906. évi – tizenhat napos, szigorú magányban eltöltött lelkigyakorlatát. Főnöknője megkéri, „egyszerűen jegyezze fel jó találkozásait”, és Erzsébet mosolyogva beleegyezik. Így született meg az „utolsó lelkigyakorlat” füzete, amelynek kézírásán is látszik Erzsébet kimerültsége s erős akarata. Mindennap egy szentírási részletből indul ki. Gyakorlatilag az egész nem más, mint hosszú elmélkedés egy központi témáról: hogyan éljünk már most „lelkünk mennyországában”, ahol jelen van a Szentháromság, Akinek jelenléte lesz majd egy napon mélységes örömünk „a dicsőség Mennyországában”. Ez volt a lelkigyakorlatának első feljegyzése:

      „Nescivi”. Már nem érdekel semmi más. Ezt énekli a Menyasszony az Énekek énekében, miután bevezették a belső kamrába. Úgy érzem, egy „dicsőítő dicséret”-nek is ez kell, hogy a refrénje legyen ezen az első lelkigyakorlatos napon, amikor a Mester bevezeti őt a feneketlen mélység mélyére, hogy megtanítsa arra, hogyan töltse be hivatalát, amelyet majd az örökkévalóságban rábíznak, s amelyet gyakorolnia kell már az időben is, hiszen az idő már megkezdődött, de állandóan továbbhaladó örökkévalóság.

      „Nescivi!” ... Már nem érdekel semmi, nem akarok semmit se tudni, csak „Őt megismerni ... és a szenvedésben is vállalni vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban”(Fil 3,10). „Akiket ugyanis Isten eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra” (Róm 8,29), a szeretetből Keresztrefeszített képét. Ha majd egészen azonosultam ezzel az Isteni Példával, egészen átmentem Őbelé és Ő énbelém, akkor betöltöm örök hivatásomat, azt, amelyre Isten „kiválasztott Őbenne” (Ef 1,4), in principio (kezdetben), azt, amelyet in aeternum (mindörökké) folytatok majd, amikor Szentháromságom kebelében elmerülve dicsőségének szüntelen dicséretére leszek: „in laudem gloriae ejus" (Dicsőségének dicséretére) (Ef 1,12).

      „Senkise látta az Atyát, mondja nekünk Szent János, csak a Fiú és azok, akiknek a Fiú kinyilatkoztatja” (ld. Jn 6,46, és Mt 11,27). Úgy érzem, azt is elmondhatjuk: „A Szent Szűzön kívül senki sem hatolt be Krisztus misztériumának teljes mélységébe”. János és Magdolna messzire beléhatoltak, Szent Pál is gyakran beszél arról, hogy „betekintettem Krisztus titkába”, és mégis, mennyire a homályban marad minden szent bizonyossága a Szent Szűz világosságához képest...!

      Mária az elmondhatatlan, maga „a titok, amelyet emlékezetébe vésett és elgondolkozott rajta szívében” (ld. Lk 2,19), amelyet semmilyen nyelv nem tudott feltárni, semmilyen toll nem bírt leírni. A kegyelem Anyja tanítsa lelkemet, hogy kisgyermeke élő, „megragadó” képe legyen elsőszülöttjének, az Örökkévaló Fiának, Annak, aki Atyja dicsőségének tökéletes dicsérete volt.

Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet hivatalos honlapja több nyelven:

http://elisabeth-dijon.org/fr/

Imák:

 Keresztút Szentháromságról nev. boldog Erzsébettel

Kilenced  [1]

      Ó, Boldog Erzsébet! Isten iránti szeretetedben te mindig olyan közel voltál barátaid szükségeihez. Most, hogy a mennyben vagy, az Úr színe előtt, járj közben Nála azokért a szándékokért, amelyeket most eléd terjesztünk (mondjuk el kívánságunkat...). Taníts meg minket hitben és szeretetben élni szívünk legmélyén, a Szentháromsággal. Taníts meg arra, hogy hozzád hasonlóan sugározzuk Isten szeretetét az emberek között mindennapi életünkben, hogy Dicsőségének dicsérete lehessünk.

Mondjunk el lassan egy Miatyánkot és három Dicsőséget.

[1] Egyházi jóváhagyással.

Egymillió csillag a szegényekért

http://www.egymilliocsillag.ro/

Az együttérzés egymillió csillaga ragyog fel november 13-án, szombat délután 5 órától Románia 21 városában. A Caritas szolidaritási akciója során gyertyákkal világít meg egy-egy közteret. Minden egyes meggyújtott gyertya jelképes sorsvállalás a nélkülözőkkel.

A gyertyákat a helyszínen vásárolhatják meg. Az eladásból származó bevételt pedig a hátrányos helyzetűek megsegítésére fordítja a Caritas.

A helyszínek megtekintéséhez kattintson a térképen a kék jelölőkre!



1 millió csillag_2 nagyobb térképen való megjelenítése

Bagdadi katolikus áldozatok

      Vasárnap az iszlám fegyveresek megöltek 58 embert, és csaknem 80 megsebesült a merénylet során, a szír-katolikus „Segítő Miasszonyunk” katedrális esti szentmiséjén. És kedden, Halottak Napján, a Szent József templomban több száz katolikus és nem-katolikus gyűlt össze eltemetni a vasárnapi merénylet áldozatait – vértanúit.

      „Ezt a támadást már elítélte az egész iraki közösség! Ez nem hit kérdése! Természetesen a szándék az, hogy káoszt teremtsenek. Vannak olyan sötét erők, amelyek csak azért léptek be az országba, hogy megosztottságot okozzanak, valamint hogy megakadályozzák a megbékélési folyamatot Irakban”, mondta Corbishop Philip Najem, a káldi katolikus egyház helytartója.

      „Azt hallottam tegnap, hogy sok muzulmán adott már vért a templomi sebesültek számára. A szélsőségeseket már elítélték maguk a muszlimok: azáltal az Iszlám által, amely ismeri az Istent, és tudja mi a hit, tud szeretni, és tudja mi a szeretet!”

A teljes cikk a Vatikáni Rádió honlapján itt olvasható angolul:
http://www.radiovaticana.org/en1/Articolo.asp?c=435798

Franciául, másképpen:
http://www.radiovaticana.org/fr1/Articolo.asp?c=435819

Imádkozom, ez az egy amit megtehetek, imádkozom értük...
Adj, Uram, örök nyugodalmat a bagdadi merénylet halottainak, és vigasztalást a gyászolóknak.
Amen.