Európa kereszténysége

      Ma már nem könnyű megtanulni hinni, remélni és szeretni, úgy ahogy a Szentírásban Isten elvárná tőlünk, teremtményeitől. A 21. század ember gondolkodását már mélyen átitatta a szkepszis, a bizalmatlanság, a kételkedés. Hiányoznak a vallástapasztalatok, ezért van oly nagy sikere az ezotériának, a hamis apokaliptikus prófétáknak – sokan azt hiszik, hogy általuk megtapasztalhatják a természetfölöttit, és meg is tapasztalják, de sajnos NEM Istent, hanem a démonokat, rossz helyt keresgélnek. Egy újfajta hitről is beszélnek a médiák, éspedig az úgynevezett ufó-hitről, nagyon sokan esnek ebbe a csapdába. Hitük szerint az ember a földönkívüliek leszármazottja, „régóta” figyelemmel kísérik a Földünket, egy nap majd szépen eljönnek megmenteni (vagy elpusztítani) az emberiséget. Mindez a leglényegesebbről vonja el a figyelmet: hogy Isten a mindenség Ura, Ő teremtett minket, Szent Fia meghalt értünk a kereszten és feltámadt, elküldte a Szentlelket; Ő adja a kegyelmet, de csak a jelenben adja, és hogy van személyes bűn, személyes felelősség, a menny és a pokol valóban létezik, és a „világvégét” mindenki biztosan megtapasztalja saját halálakor. Ha a „földönkívüliek” az istenek, akkor mindez elsikkad, és az illető a halála után csak Isten a tudója, hogy milyen állapotba kerül örökre.

      Az elmagányosodás is terjed, mint valami ragályos betegség. Megdöbbentő, ahogy a fiatalok az internetes közösségi oldalakon egymást biztatják az öngyilkosságra, és képesek élőben, webkamera előtt elkövetni - a pszichológusok meghúzták a vészcsengőt. A félelem a legerősebb érzéseink közé tartozik, és a fiatalok nem tudják reális vagy irreális félelmeiket feldolgozni, inkább eldobják maguktól az életet.

      A társadalmi életből kizárták a vallást, a hit magánügy lett. Az ószövetségi zsidók mindent Istenre vonatkoztattak: ha rosszul ment soruk, háborúságot szenvedtek, fogságba kerültek: akkor vétkeztek Jahve ellen; ha békében, bőségben éltek: akkor tudatában voltak annak, hogy megtartották Isten parancsait.

      A Bibliát nevetségessé tették. A teremtéstörténetben olvashatjuk, hogy Isten hat nap alatt megteremtette a földet és mindent, ami rajta él, az embert pedig a saját képmására teremtette, majd a hetedik nap Isten megpihent. A Szentírás szent és sugalmazott, különféle emberek különböző korokban írták, egy sokoldalú könyvekből álló Könyv, és e könyvek több irodalmi formában és műfajban íródtak, de az üzenetük egy: Isten partnernek hívta meg az embert és párbeszédbe elegyedik vele. De nézzük csak a hatnapos teremtéstörténet isteni üzenetét: az ókorban a zsidók voltak az egyedüliek, akik hat napig dolgoztak, és a hetedik nap szigorúan pihentek, mert Jahve is megpihent. Nos nem volt akkoriban szabadnap, nem volt vasárnap, a pogányok mindennap dolgoztak. A modern kor tudósai fedezték fel, hogy az embernek az energiái hat nap alatt kimerülnek és a hetedik pihenőnapon az ember újra feltöltődik, akárcsak egy aku. Ezelőtt 3600 évvel a zsidók ezt nem tudták, csak gyakorolták – mert ez volt számukra Isten üzenete. És ők környező népekkel ellentétben tudták, hogy mindent Isten teremtett, csakis Őt illeti az imádás, nem a Napot, nem a Holdat vagy az állatokat,  egy másik embert, stb., - amik a teremtéstörténetben is szerepelnek, de csak mint teremtmények.

      A Szentírásban 365-ször üzeni Isten: Ne félj! Bízzál Bennem, higgy Bennem, mert szeretlek.
      A Szentírás Isten Szava, és egy nagyon praktikus könyv, minden története az emberről szól, hogy az ember megtapasztalja Istent. Ha imádkozva olvassuk, és ráadásul egy jó bibliamagyarázó könyvet is a kézünkbe veszünk, akkor Isten megváltoztat minket, és már most bárki elmondhatja: „Isten minden pillanatban vezet engem, és segít, hogy jó döntéseket hozzak.” Mivel Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, ezért a lélek központja az Isten, egy vallásban sincs ilyen közel Isten az emberhez, mint a kereszténységben, Ő bennünk él és velünk érez, imáinkban együtt vagyunk Vele. Az evangéliumokban Jézus az „igazak” megbotránkoztatására a legjobban az imádkozó bűnösöket szerette, Jézus senkit nem zárt ki. A szentek művei is Istenről szólnak, ők tanúságtevők, segítenek közel kerülni Istenhez és az Egyházhoz, mint például Szent Terézia Anyánk.

      A modern társadalom kizárta Istent és a vallást. Ha valaki keresztény, az már nem jelent semmit, vagy esetleg kigúnyolják, sokszor hátrányos helyzetbe kerül. Egyre gyakrabban olvasom, hogy ma Európára a legnagyobb veszélyt az iszlám jelenti. Valóban az iszlám nem egy toleráns vallás, nem jellemző rá a szekularizmus. Egy muzulmán számára a társadalom és a vallás egy. Minden vallási kérdésnek megvan a társadalmi megfelelője, náluk a vallás közügy.

      A Magyar Kuríron írja, hogy az iszlám halálosan komolyan vesz mindenfajta istenkáromlást -  de nálunk Istenből, a Bibliából, az Egyházból, a papokból gúnyt űzni virtus lett - ez eredhet tudatlanságból, vagy eredhet rosszindulatból s ez bűn. Egy másik cikkben pedig kiderül, hogy a  muzulmánoknak missziós tervük van: az imámok gyakran ismételgetik a mecsetekben, a tanárok pedig az iskolákban: „Nekünk, muzulmánoknak, az a feladatunk, hogy visszavezessük Európát Istenhez”. Jól nézünk ki, ha ők kell visszakényszerítsenek minket Istenhez.

A képen a kairói Alabástrom-mecset látható.