Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

      Az ikon központi alakja Isten dicsőséges Anyja, amely elfoglalja szinte az összes helyet. Barna kármelita szerzetes ruhája van, rámutatva arra, hogy Mária már az Úr háza, a szent hely, ahol mi, az ő fiai és leányai találkozunk, és menedékre lelünk. Ez Szent Terézia egyik látomására emlékeztet minket:

      „Egy más alkalommal pedig, a kompletórium után, mikor valamennyien a kóruson voltunk, láttam Miasszonyunkat, rendkívül nagy mennyei dicsőségben, fehér köpennyel, amelyikkel, úgy látszott, mintha valamennyiünket betakart volna.” (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, XXXVI. Fejezet).

      A Szűzanya ruhája és haja tükrözi a kék eget, mert általa jött le az Ég a földre. Mária egy hét körből álló felhőn jelenik meg, ez Illés próféta által látott felhő, tökéletes és kicsi (a hetes szám szimbolizálja a tökéletességet és a Szentlélek ajándékait). Cipője bíbor, arannyal hímzett. Mózestől eltérően, neki nem kell levenni a saruját az Úr előtt, aki az ő méhében oly közel van, és benne szívesen lakozik.

      Ahogy Eszter királynő közbenjár népéért, úgy Mária is közbenjár értünk, és elnyeri számunkra Isten védelmének jelét: a skapulárét, amelyet a jobb kezében tart, felkérve minket, hogy öltsük magunkra erényeinek palástját („Olyan jó Anyátok van! Utánozzátok őt”- mondja Szent Terézia).

      Az ikont a Harisa-i (libanoni) sarutlan kármelita apácák készítették a „Palm Desert”-ben élő sarutlan kármelita atyáknak (Castellon). A Kármelhegyi Boldogasszonynak való teljes önátadást igyekszik tükrözni, és egyértelműen utal Illés prófétára és Keresztes Szent János lelki tanítására. 

      Izajás próféta ígérete szerint Mária a „Jelek Szent Szüze”, ő az ikon ihletője: ”Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7, 14). Máriát neve: „aki megtestesíti önmagában, amit az ég nem tartalmazhat”, mert méhében hordja az emberré lett Isten Fiát, a megtestesült Teremtőt.

      Izajás próféta mellett hivatkozik Illés prófétára is, aki három évig tartó aszály után kitartóan imádkozott esőért a Kármel hegyén (hét alkalommal):

      Akkor így szólt Illés Achábhoz: „Menj fel, egyél és igyál! Figyelj csak, már hallatszik az eső nesze!” Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát. Aztán így szólt szolgájához: „Menj fel, és nézz a tenger felé!” Fölment, körülnézett, aztán jelentette: „Nincs ott semmi.” Erre azt mondta: „Menj vissza, hétszer egymás után!” A hetedik alkalommal jelentette: „Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere.” Így felelt neki: „Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső! Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektől, és hatalmas záporeső esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt. (1Kir 19, 41-45)

      Ebben a kis felhőben – „akkorácska, mint az ember tenyere”, Illés próféta felismerte, hogy bő esőzés következik, az ország újra termékeny lesz. Az ókori egyházatyák ebben Mária kinyilatkoztatását látták: ő a kicsi és látszólag jelentéktelen, de mégis ő hozza el az életet, a termékenységet, nem csak Izrael, hanem minden nép számára. Mária a felhőből emelkedik ki, tengerszint felett áll, a hegy lábánál.

      Mária keblében, egy zárt körben van a mi Urunk, Istenünk. A kör mindig, minden kultúrában, a tökéletesség szimbóluma volt; isteni szimbólum, mert nincs sem kezdete, sem vége, és a távolság a középponttól a kör bármely pontján mindig ugyanaz. Jézus azonban megtöri az aranykört, „kilép” a tökéletességéből, kilép az Ő isteni létezéséből, hogy hozzánk hasonló emberré váljon Mária méhében. A ruhája fehér (ez a szín Isten és a fény szimbóluma), mert Jézusunk isteni eredetű; a palástja a vérszínű (jelképezve, hogy emberi természetet örökölt az Édesanyjától). Bár a teste kicsi, egy gyermeké, az Arca felnőttes, a homloka széles, jelképezve, hogy Ő az Isten örök Bölcsessége.

      A bal kezében a Szentírást tartja: közénk jött, hogy beteljesítse az Ószövetség ígéreteit, és hogy elítélje a világot. Jobb kezével megáld bennünket: az ő ítélete irgalommal teli.

      Anya és Fia áll a tengerszint fölött állnak, mint üdvösség jele.

      A tájnak is van értelme. Először is jelenti a Kármel hegyét, a Földközi-tenger közelében levő hegyfokot, amelynek csúcsán ma is megtalálható Illés próféta barlangja és a „Tenger Csillaga” kolostor.

      Végül misztikusan a kármelita életet is jelenti a hegy, erre kell nekünk felérni, a tökéletesség csúcsára, amely maga Jézus Krisztus Keresztes Szent János tanítása szerint. Nézzük meg minden részleteiben:

      Bal felünkön, a hegy lábánál van egy kis barlang és egy fa. A barlang egy üreg a hegyben, és sötét, mint az éjszaka. Ez az érzékek tisztulást jelképezi, amit spirituális utunk elején tűzünk ki célul: el kell ismernünk bűneinket, és hogy saját erőnkből nem tudunk elérni a magasságokba. Mindez feltételezi, hogy felismerjük saját lelkünk sötétségét, és engedjük Isten fényét behatolni a lelkünkbe. Csak a szenvedés által és a lelkünk sötét talajából nőhet ki az élet fája, amely ugyanakkor a kereszt fája is.

      Erre a lelki botra támaszkodva és a Szentlélek vezetésére hagyatkozva haladunk.

      Ahogy mászunk felfelé, a sivatag átalakul kertté (törpe pálmafákkal és virágokkal), életünk Isten életét kezdi tükrözni (a hegy tetejét elönti a fény, szinte fehérre festett). De még mindig hátra van a legnehezebb és döntő próba: a szellemünk megtisztulása. Amint haladunk, rájövünk, hogy Isten sokkal nagyobb, mint a mi gondolataink, elképzeléseink Róla, hogy soha nem értjük meg eléggé, Isten mindig kisiklik a kezünkből, nem tudjuk megragadni... Ez sokkal fájdalmasabb, mint az első tisztulás: ezt egy óriási sötét barlang jelképezi, amely tátott szájjal igyekszik megfogni mindazokat, akik szeretnének elérni a csúcsra.

      Itt már csak egyetlen lehetőség marad a haladásra: a három isteni erény gyakorlása. A Hitet és a Reményt két ezüst csillag jelképezi. Keresztes Szent János szüntelenül hangsúlyozza, hogy bár a lényeg maga Isten, mégsem tudjuk teljes egészében megérteni, sem felfogni Őt, e két erény megszerzése alacsonyabb értékű (ezüst), mint Isten (arany). A barlang középén az arany csillag jelképezi a Szeretetet. Isten lényege a szeretet, a mi szeretetünk egy fénysugár az Ő szeretetéből. Ezért arany a csillag színe, mert Istent jelképezi. A szeretet által egyesülünk Vele még a sötét éjszakában is, és így elérjük eszményünket: a csúcsot, ahol csupán Isten igazsága és dicsősége lakozik, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges keresztje által szimbolizálva.

___________________________________

Forrásmű - a Sapientia Carmeli ikonhoz is: a bukaresti Sarutlan Kármelita Rend honlapja, az Olasz Rendtartomány alapítása.