Szentek a szeretetben (I. / 4)

(I.hét / Szerda)

Uram, kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján.

(Zsolt 23, 6)

      1. „Az Úr letörli a könnyet minden arcról” (Iz 25, 8), mondja Izajás, utalva arra az üdvösségműre, amelyet Isten népe javára egy napon beteljesít. Ez valósult meg Jézus eljövetelekor: „Csapatostul tódult hozzá a nép - mondja el Máté -, vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és más betegeket, s letették őket a lába elé, mind meggyógyította őket” (Mt 15, 30). Krisztus műve azonnal mint a jóság, az emberi nyomorúságot enyhítő végtelen szeretet műve jelenik meg. Jézus így kinyilatkoztatta az emberek Isten legbenső természetét: Isten szeretet.

      „Isten szeretet” (1Jn 4, 16), mondja később János apostol; állítását nem elméleti fogalmakra alapozza, hanem mindarra, amit látott és tapintott az élet Igéjéből, Isten Fiából (1, 1): meggyógyította a betegeket, halottakat támasztott fel, segítségére sietett az elnyomottaknak és szenvedőknek, feloldotta a bűnösöket és új életet adott nekik. Ezenkívül János hallotta Jézusnak a mennyei Atya szeretetéről szóló beszédeit. Ezt a szeretetet maga Jézus testesítette meg, és ez a szeretet késztette arra, hogy életét adja az emberek üdvösségéért. János apostol a Szentlélek ihletésére mindezt így foglalja össze: „Isten szeretet”.

      Mennyire mély ennek a rövid állításnak a tartalma! Isten szeretet, vagyis mindaz, ami Istenben van, Isten egész lénye: szeretet. Isten lényegileg szeretet. Szeretet, emberi szeretet is, jóakarat, a mások javára irányuló akarat. Istenben, a végtelen Lényben, a szeretet végtelen jóakarat, ami a legfőbb jó, vagyis Isten felé irányul. A szeretet tehát Istenben az Isten végtelen boldogsága miatt érzett végtelen öröm. Isten önmagában maradéktalanul boldog. Isten mégsem zárja önmagába szeretetét, hanem kiárasztja, számtalan teremtményt hív életre, hogy ezekkel közölje örömét, boldogságát. Ő, aki szeretet, a szeretet aktusában embereket teremt, ezeket a szeretet aktusában önmaga felé irányítva boldogságra hívja. Ő, a legfőbb boldogság, képessé teszi az embereket arra, hogy őt viszontszeressék.

      2. „Isten szeretet; aki szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne” (1Jn 4, 16). Isten a nekünk adott Szentlélek által kiárasztotta szeretetét szívünkbe. Az első és legszükségesebb ajándék tehát az a szeretet, amellyel Istent mindenekfölött szeretjük, testvérünket pedig őmiatta (vö. LG 42).

      A keresztény életének, hasonlóan Istenhez, lényegében szeretetnek kell lennie: mindenekelőtt Isten, a végtelen boldogság, valamint valamennyi ember iránti szeretetnek. Mindez lehetséges, mivel Isten a hívő szívébe rejtette végtelen szeretetének egy szikráját. Aki kifejleszti magában ezt az isteni szeretetet és abban él, abban „Isten lakik, ő pedig Istenben”, pontosan azért, mivel részt vesz Isten életében, aki szeretet. Aki viszont a bűn által ellenáll ennek a szeretetnek, kioltja magában az isteni életet és halálba hull: „Aki nem szeret, a halálban marad” (1]n 3, 14). A szeretet és a kegyelem egyetlen egységet alkotnak: lehetetlen Isten kegyelmében élni, ha elutasítjuk szeretetét, és lehetetlen, hogy „az isteni természet részese” legyünk (2Pét 1, 4), ha szívünket elzárjuk a szeretet elől, mivel Isten szeretet. Ellenkezőleg, minél inkább növekszik a hívő a szeretetben, annál inkább Istenben él, vele való bensőséges közösségben, egészen annyira, hogy már nem önmagáért, hanem Istenért él.

      Amikor a szeretet az embert abban a szeretetben részesíti, ami maga Isten, hasonlóvá teszi Istenhez, igazi fiává teszi és egyesíti vele. A szeretet tehát a legnagyobb erény, éspedig nemcsak ebben az életben, hanem a másikban is. A szeretet örökké megmarad, s a választottak boldogsága ennek a szeretetnek fokától függ.

      Minden keresztény szent, azaz részese Isten szentségének, éspedig olyan mértékben, amennyire részesedik szeretetében. Ebből az következik, hogy a szeretet valóban „az első és legszükségesebb ajándék”, amit Isten az embernek ad, ugyanakkor az első és legnagyobb parancs, amit Isten az embertől megkövetel. „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”, „Szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Mt 22, 37-39). A szeretet az életszentség lényegét alkotja, ebben rejlik a keresztény életnek és a kegyelmi életnek dinamizmusa.

      Milyen gyorsan kimondjuk: Isten szeretet! A kifejezés igen rövid, egyetlen egy kis mondatból áll; de ha lemérjük, micsoda súlya van! Isten szeretet.... aki szeretetben van, Istenben van és Isten őbenne. Tartózkodj Istenben, légy Isten tartózkodási helye. Légy Istenben és Isten benned lesz. Maradj Istenben, hogy megtartsd magad őbenne; maradj Istenben, hogy el ne bukj. (In I Io 9,1).

       Uram, arra késztetsz, hogy szeresselek. S hogy tudnálak szeretni, ha te nem szerettél volna már előbb? Ha lusta voltam arra, hogy szeressek, nos akkor most ne legyek lusta arra, hogy viszonozzam szeretetedet. Te előbb szerettél engem... és én még ezek után sem vagyok kész arra, hogy szeresselek!

      Szerettél engem, jóllehet gonosz voltam, de lerontottad gonoszságomat; szerettél engem, jóllehet gonosz voltam, de nem azért hívtál meg az Egyházba, hogy továbbra is gonoszságokat kövessek el. Betegként szerettél engem, de aztán jöttél, hogy meggyógyíts. Irántam való szereteted abban nyilvánult meg, hogy e világba jöttél, hogy nekem életem legyen (In 1 Io 7, 7). Nem akarok egyedül lenni magasztalásodban, nem akarok egyedül lenni viszontszeretésedben, nem akarok egyedül lenni, amikor átölellek. Amikor átölellek, mások karjának is marad hely...

      Szégyen lenne számomra, ha irigy szeretetet akarnék neked adni... Szeretetbe vonom rokonaimat, házam minden lakóját... Sőt akiket csak oda tudok vonni buzdítás, ima, beszéd, érvelés által, s mindezt szelídséggel és szeretetre méltó magatartással kísérem. Arra vezetem őket, hogy szeressenek téged, így tehát amikor téged magasztalnak, valamennyien egyek vagyunk a te magasztalásodban (In Ps 33, II, 7).

Szent Ágoston

Útmutató az elmélkedéshez a Bevezetőben.

Forrás:

P. Gabrile di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006