„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, hogy tanítson meg minket útjaira”.
(Iz 2, 3)
1. Izajás szava tovább visszhangzik adventben: „Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg... Egy tiszta út vezet majd, úgy fogják hívni: a szentek útja. A megváltottak vándorolnak rajta” (35, 4. 8-9). Amint Izrael népének az elszenvedett vereségek és a száműzetés ellenére nem volt szabad elvesztenie Istenbe vetett bizalmát, aki megszabadítja és visszavezeti a megszabadított és békében helyreállított Jeruzsálembe, ugyanúgy a keresztényeknek is bizakodó szívvel kell felkészülniük Üdvözítőjük, Jézus ismételt eljövetelére. Számukra is megnyílik egy „tiszta és szent út”; ezen az úton Jézus Krisztus vezetésével eljutnak majd nem a földi Jeruzsálembe, hanem egy sokkal magasabb célpontba, az életszentségig.
Keresztes Szent János egy rendkívül kifejező rajzzal szemléltette az életszentségre vezető utat. A magasban egy hegyet jelző kör jelképezi a keresztény tökéletességet. A mélyből három ösvény kapaszkodik a magasba, de csak egy, a legegyenesebb ér fel. A Szent ezt az utóbbit a „semmi útjának” nevezi. Csak ez visz el közvetlenül a csúcsra, ahol kizárólag „Isten fensége és dicsősége lakik”. Ez azért a semmi útja, mivel az ezen járónak mindarról le kell mondania, ami akadályozza Isten keresésében és szeretetében, vágyakkal és földi javakkal leköti a szívet és a lelki örömök önző keresése által visszatartja. Izajás nyelvezetével „tisztának” és „szentnek” nevezhetjük ezt az utat. Tiszta a bűnnek minden maradékától, a teremtmények vagy önmaga rendetlen szeretetétől; szent, azaz eltökélten Isten dicsőségére és tiszteletére irányul.
Ezt az utat az Üdvözítő Jézus nyitotta meg az embereknek, ő járt rajta először, ő, aki „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2, 6—7), ő, aki ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg önmagát” (Mt 16, 24).
2. A semmi útja mellett két kényelmesebb és könnyebb út is található. Ezeket Keresztes Szent János „a tökéletlen lélek útjának” nevezi. A tökéletlen lélek ragaszkodva a földi és a lelki javakhoz, saját örömeit keresi. Hogy valaki letérhessen „a tökéletlen lélek útjáról”, csak azt szabad szeretnie és akarnia, ami tökéletes összhangban van Isten akaratával. Minden önmagáért és nem Isten akarata szerint szeretett tárgy vágyak és félelmek forrása lesz, arra készteti a szívet, hogy saját érdekeit, örömét keresse. Ezért van az, hogy a földi dolgokhoz és önmagához ragaszkodó teremtmény Isten akaratától annyira eltérő módon cselekszik. Az ilyen ember valóban „a tökéletlen lélek útján” jár, és soha nem érkezik el az életszentséghez. Ezért írta a misztikus doktor a rajz mellé: „sem az ég, sem a föld javai”, vagyis semmi.
Nem egy olyan semmiről van szó azonban, amely az űrbe, a halálba vezet, hanem éppen ellenkezőleg, ez az út a mindenbe, a teljességbe, az életbe torkollik, méghozzá a Krisztusban megújult életbe, akiben a tiszta szív megtalálja mind a földi, mind a lelki javakat. Újjászületés ez, amelyből az ember új teremtményként lép elő, Krisztusba és érdemeibe öltözve, mivel Isten az emberek között akart élni, egy akart lenni közülük. Minden karácsonynak, vagyis Jézus születése megünneplésének, ezt a hiteles lelki újjászületést kell magával hoznia. Ezen az úton, a semmi útján, az életszentséghez vezető tiszta és szent úton a keresztényt sok harc és lemondás várja, nem szabad azonban elcsüggednie, hiszen nincs egyedül. „Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat. Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: »Ez a helyes út, ezen járjatok!« (Iz 30, 20—21). Jézus, a tanító, a tanítvánnyal marad; nem kell tehát a tanítványnak félnie.
Ismerjelek meg téged, Uram, én Ismerőm; ismerjelek meg lelkemnek erőforrása. Mutasd meg magad nekem, én vigasztalóm; lássalak téged, szemem fénye. Jöjj, lelkemnek öröme, szívemnek vigassága. Szeresselek téged, lelkemnek élete. Lépj közelebb hozzám, nagy gyönyörűségem, édességes vigasztalásom, Uram, Istenem, életem és lelkem összes dicsősége.
Engedd, hogy megtaláljalak, szívemnek kívánsága; tartsalak fogva, lelkemnek szerelme. Karoljalak át, égi jegyesem; légy enyém, örökéletű boldogság, bírjalak téged szívemben, boldogságos élet, szellemi világom felülmúlhatatlan édessége.
Adj szívet, amely nálad időzik, lelkületet, mely téged ünnepeljen; értelmet, mely téged fölérjen; észt, mely hozzád szilárdan ragaszkodjék.
Ó Uram, Jézusom, fogadd el lelkemet, én Életem, vedd el életemet, én örömem, vond magadhoz szívemet, én édes eledelem, élvezzelek téged. Én főm, igazgass engem, szememnek fénye, világosíts meg engem, én dallamom, szedj méretre engem. Én illatom, éltess engem, Istennek Igéje, teremts újjá engem.
Szent Ágoston, Soliloquia, I.
Útmutató az elmélkedéshez a Bevezetőben.
Forrás:
P. Gabrile di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése