Ősz

Élet,világosság, béke, öröm, szeretet, hála: a jelen pillanata, ami megfoghatatlan. Gyönyörű az ősz: Isten pazarló ajándéka.

Csend

Zöldellő fám vagy,
Napom és árnyékom,
Tökéletes, tiszta és szent.
Legszebb fehér Ostya
Várakozó Fogoly és Csend.

Zöldellő fám vagy
És én megbújok benned.
Bölcsőm vagy s lettél Keresztem.
Veled elfelejtve, megtöretve,
Lényem lényeddé váljon.

Életem élete, boldogságom
Ó, örök Szeretet!
Ma legyünk mindenki kenyere
Máriával adjuk, Máriában osszuk
És te Kedvesem, felemeled a fejed.

Szent Véred piros tűz
Elborít, vonz, felemel,
És én megbújok benned.
Szent Szíved szegény szívemhez ér
Szeretsz és szeretlek.

Kis Szent Teréz

Most visszatérek azokra a levelekre, melyekben Mama Céline-ről és rólam beszél, ez a lehető legjobb eszköz arra, hogy jól megismertessem Önnel a karakteremet; itt van egy olyan rész, melyben a hibáim élénken tündökölnek: 
„Céline a picivel együtt kockákkal játszik, időnkint összekoccannak, Céline enged, hogy érdemeket gyűjtsön. Kénytelen vagyok ráncba szedni szegény babát, olyan tomboló méreg van benne, ha nem az ő elképzelése szerint mennek a dolgok, a földön hempereg, mint valami kétségbeesett, aki azt hiszi, hogy már mindennek vége; van, mikor felindulása erősebb, mint ő, csak úgy fojtogatja. Nagyon ideges ez a gyermek, de azért nagyon aranyos és igen értelmes, mindenre vissza tud emlékezni.” Látja Anyám, milyen távol álltam attól, hogy hiba nélküli kislány legyek! Még azt sem lehetett rólam mondani, hogy „akkor voltam jó, mikor aludtam”, mert éjjel még többet fészkelődtem, mint nappal, pokolba küldtem az összes takarókat s azután (alva) odavertem magam a kis ágyam fájához; a fájdalomra felébredtem, s ilyenkor azt mondtam: „Mama, odakoppantam!. .. Szegény kis Mamának fel kellett kelnie; megállapította, hogy valóban púpok vannak a homlokomon, s hogy odakoppantam; jól betakart, aztán visszafeküdt, de egy perc múlva már újra kezdtem, hogy odakoppanjak, oly sikerrel, hogy kénytelenek voltak az ágyamhoz kötözni. Esténként a kis Céline kötözgette össze a sok övet, melyek arra szolgáltak, hogy megakadályozzák a kis huncutot abban, hogy odakoppanjon és felköltse Mamát; miután ez a módszer bevált, azontúl jó voltam, mikor aludtam ... 
Volt még egy másik hibám, (de ébrenlétben) amelyről Mama nem beszél leveleiben, s ez a nagy önszeretet volt. Csak két példát fogok felhozni erre, hogy ne lcgyen túl hosszú a mondókám. Mama egyszer így szól hozzám: „Kis Terézem, ha megcsókolod a földet, kapsz egy sous-t!” Egy sous kész vagyon volt a számomra, s hogy megszerezzem, nem kellett nagyságomnak leereszkednie, mert pici termetem számára nem volt nagy a távolság köztem és az anyaföld között, büszkeségem azonban fellázadt a gondolatra: „földet csókolni” s kihúzva magam azt mondtam Mamának: - „Ó, nem, Anyácskám, inkább ne legyen sous-m!” ...
Egy más alkalommal Grognyba kcllett mennünk Mme Monnierhez. Mama azt mondta Máriának, hogy adja rám szép, csipkével díszített égszínkék ruhámat, de ne hagyja csupaszon a karjaimat, nehogy a Nap megbarnítsa őket. Én oly közömbösen hagytam, hogy öltöztessenek, mint bármilyen más korombeli gyerek, de magamban azt gondoltam, hogy kis meztelen karjaimmal sokkal csinosabb lettem volna. 
Olyan természettel, mint amilyen az enyém is, nagyon elromlottam s talán el is kallódtam volna, ha erkölcstelen Szülők nevelnek, vagy akár csak Louise[1] is úgy kényeztet, mint Céline-t... De Jézus vigyázott kis jegyesére, úgy akarta, hogy minden a javára váljék, még hibái is, amelyek, miután idejében nyesegették őket, arra szolgáltak, hogy gyarapítsák a tökéletesedésben... Miután volt önszeretetem és szerettem a jót is, mihelyt komolyan kezdtem gondolkozni (s ezt már egész kiskoromban megtettem) elég volt, hogy valamire azt mondják nekem, hogy nem jó s elment a kedvem attól, hogy ezt kétszer mondassam magamnak... Örömmel látom Mama leveleiből, hogy mikor nagyobb lettem, már több öröme telt bennem. Miután csupa jó példát láttam magam körül, természetesen követni akartam azokat.(Önéletrajz)

A "jó példát" szüntelenül magam előtt látom: Jézust... csak Ő tud megszabadítani önszeretetemtől, ha én is akarom. Kis Teréz, könyörögj érettünk, oly sok a rossz példa!

__________________________

[1] Martinék háztartási alkalmazottja

Kis Szent Teréz

A levél végén mama hozzáfűzi: „A kisbaba most arcomra tette a kezét és megcsókolt. Ez a csepp jószág el nem maradna mellőlem, mindig a sarkamban van; nagyon szeret a kertben lenni, de ha nem vagyok ott, ő sem marad, s addig sír, amíg csak vissza nem hozzák hozzám...” (Íme egy másik levélrészlet): ,,A kis Teréz egyik nap azt kérdezte tőlem, hogy az Égbe fog-e menni. Azt mondtam, hogy ha jó lesz: igen, erre ezt felelte: „Igen, de ha nem leszek jó kislány, a pokolba megyek... tudom ám, hogy mit csinálok akkor... Te az Égben leszel, veled repülök... hogy is tudna a Jó Isten megfogni engem? . .. ugye jó erősen tartanál a karodban?” A szeméből láttam, hogy meg van győződve rólai: a Jó Isten is tehetetlen vele szemben, ha anyja karjában van. Mária[1] nagyon szereti a kis húgát, aranyosnak mondja, de nehezen tudná kezelni, mert ez a csöppség borzasztóan fél attól, hogy megbántja őt. Tegnap egy szál rózsát akartam adni neki, mert tudtam, hogy boldoggá teszem vele, ő azonban könyörögni kezdett, hogy ne tépjem le, Mária megtiltotta; izgalmában egészen kipirult; mégis adtam neki, kettőt, erre azután már nem mert szem elé kerülni a. Házban hiába mondtam neki, hogy a rózsák az enyémek, „de nem, Máriáéi” Ez a gyermek igen könnyen felindul. Ha valami kis kárt csinál, arról mindenkinek tudnia kell. Tegnap, hogy véletlenül letépett egy darabot a tapétából, szánalmas lelkiállapotban volt, azután gyorsan meg kellett az egészet az édesapjának mondani, aki négy órával ezután érkezett haza; mi már el is felejtettük az egészet, ő azonban nagy sietve szólt Máriának: „Gyorsan mondd meg Papának, hogy eltéptem a papirost”. Úgy állt ott, mint az ítéletére váró bűnös, de az motoszkált a kis fejében, hogy jobban megbocsátanak neki, ha vádolja magát.” (Önéletrajz)

Ó...ez ismerős Terézke: mindent a Szűzanyával, nélküle egy percig sem tudok meglenni.

Mária, Édesanyám, te vagy minden Kincsem és biztos Útam Jézushoz:)))

Köszönöm, Uram,  légy  áldott mindenkor!

_______________________

[1]     Teréz legidősebb nővére Mária volt.

Kis Szent Teréz

A jó Isten kegyelme igen korán nyitotta meg értelmemet s oly mélyen emlékezetembe véste gyermekkori emlékeimet, hogy úgy érzem, mintha csak tegnap történtek volna azok a dolgok, amelyeket el fogok mondani. Kétségtelen, hogy Jézus, szeretetében, meg akarta ismertetni velem azt a páratlan Édesanyát, akit nekem adott, s akit azután Isteni keze oly hamar megkoronázott az Égben! . . . A jó Istennek tetszett, hogy szeretettel vegyen körül, gyengéd mosolyok és becézgetések nyomait őrzik legelső emlékeim! . . . de ha sok szeretetet adott mellém, telt abból az én kicsi szívembe is, mert szeretőnek és fogékonynak teremtette, így nagyon szerettem Papát és Mamát és ezer módon fejeztem ki gyöngédségemet, mert igen közlékeny voltam. Csak az eszközeim voltak néha különösek, amint ezt Mamának egy levele is bizonyítja: "Nincs még egy ilyen huncut, mint ez a baba, megsimogat s közben a halálomat kívánja: Ó, milyen jó volna ha meghalnál, kis Anyám!" .. . erre megpirongatják, s így felel: "Csak azért, hogy az Égbe menj, hiszen azt mondtad, hogy meg kell halni ahhoz, hogy oda jussunk". Túláradó szeretetében ugyanígy kívánja apja halálát is." (Önéletrajz)

Bizony elfelejtek hálát adni azokért, Uram, akik által szerettél engem életem kezdetén! És mennyit múlasztottam a gyerekem hitre való nevelésében! De hiszem, hogy Kis Szent Teréz közbenjárására hiányosságaimat betöltöd a te végtelen szereteteddel, mert Neked semmi sem lehetetlen.

Kis Szent Teréz

Ma elkezdtem egy kilencedet Kis Virág tiszteletére. Október a két Szent Teréz hónapja, és édesanyám halálának évfordulója. Kedves hónap számomra. Kössünk egyezséget kicsi  Terézkém: én újra felfedezem mit mondasz nekem Jézusodról, és kérlek te imádkozz velem, ne hűljön ki a szeretet és az igaz hit se bennem, se a mai világban.

"Sokáig kérdezgettem magamban; hogy is lehetnek a jó Istennek kiváltságosai, miért nem kapja minden lélek egyenlő fokban a kegyelmet. Megdöbbentem annak láttán, hogy pazarolta rendkívüli jótéteményeit olyan szentekre, akik ellene fordultak, mint Szent Pál, Szent Ágoston is, Ő pedig jóformán rájuk kényszerítette kegyelmeit. Mikor meg olyan szentek életét olvastam, akiket a bölcsőtől a sírig dédelgetett Urunk tetszése, nem hagyva útjukban semmi akadályt, ami meggátolta volna, hogy Feléje emelkedjenek és már előre annyi jóban részesítette ezeket a lelkeket, hogy ők nem is tudták beszennyezni keresztségi ruhájuk makulátlan ragyogását, akkor azt kérdeztem magamban: hát például a szegény vademberék miért halnak meg annyian, anélkül, hogy Isten nevét még csak kimondani is hallották volna . . . Jézus kegyes volt, és felfedte előttem ezt a titkot. A természet könyvét nyitotta fel szemem előtt s én megértettem, hogy minden virág szép, amelyet Ő teremtett, hogy a rózsa ragyogása és a liliom fehérsége nem nyomja el a pici ibolya illatát vagy a százszorszép elragadó egyszerűségét. . . Megértettem, hogy ha minden kis virág rózsa szeretne lenni, a természet elveszítené tavaszi díszeit, a mezőket nem tarkítanák többé apró virágok...

Így van ez a lelkek világában is, amely Jézus kertje. Ő akart olyan nagy szenteket teremteni, akiket Liliomokhoz és rózsákhoz lehet hasonlítani, de teremtett kisebbeket is s ezeknek be kell érniük azzal, hogy százszorszépek vagy ibolyák, melyeknek az a rendeltetése, hogy olyankor derítsék fel a jó Isten pillantását, mikor alacsonyra tekint. A tökéletesség abban áll, hogy az ő akaratát tegyük, hogy azzá legyünk, aminek ő akar látni bennünket...

Megértettem még azt is, hogy Urunk szeretete éppen úgy megnyilatkozik a legegyszerűbb lélekben, mint a legfenségesebben, ha az semmiben sem áll ellen kegyelmének. A szeretet sajátossága valóban az, hogy leereszkedjék, s ha minden lélek a Szent doktorokéhoz volna hasonló, akik az Egyházat tanításuk fényével világították meg, úgy hiszem, a jó Isten, szívüket keresve, nem bocsátkoznék elég mélyre; ő azonban megalkotta a gyermeket, aki semmit sem tud és csak gyenge hangon kiáltoz, megalkotta a szegény vadembert, aki csak a természet törvénye szerint tud viselkedni s lehajol, egészen a szívükig; ezek azok a mezei virágok, melyeknek az egyszerűsége elbájolja Őt... Ilyen mélyre szállva mutatja meg a Jó Isten az ő végtelen nagyságát. Mint ahogyan a Nap egyszerre és úgy világítja meg a cédrusokat és minden apró virágot, mintha csak az volna az egyetlen az egész földön, úgy Urunk is külön foglalatoskodik minden egyes lélekkel, mintha nem is volna más hozzá hasonló és mint ahogy a természetben minden évszak úgy van elrendezve, hogy a legszerényebb százszorszépet is virágba boríthassa a maga napján, úgy szolgálja minden mindegyik lélek javát." (Önéletrajz)

Azt mondod, és ez komoly: "... ha semmiben sem áll ellen kegyelmének." ...

 

Könyörögj érettünk Kis Szent Teréz!

Szent Filoména

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa, Vianney Szent János-Mária tiszteletére papi évet hirdetett 2009. június 19-től 2010. június 19-ig bezárólag. Az Ars-i plébánosról  - (1786. május 8 - 1859. augusztus 4) rögtön eszembe jutott Szent Filoména. Előkerestem az imakönyvem, mert rémlett, hogy van egy kis szentképem is róla!

Vianney Szent Jánost erős lelki, sőt érzelmi szálak fűzték Szent Filoménához, a kedvenc szentje volt, mindenben  kérte az ő segítségét is.

Caius Aurelius Valerius Diocletianus császár  (kb. 245 – 312) rendelte el az utólsó nagy keresztényüldözést a Római Birodalomban (303-313),  kb. 305-ben halt vértanúhalált ez a szent gyermek. Mert ilyeneké a mennyek országa.

Vianney Szent János és Szent Filoména, könyörögjetek érettünk!

Búcsúnyerési lehetőségek a papság évében

Papi emlékév meghirdetése Vianney Szent János-Mária tiszteletére

Szentatyánk, XVI. Benedek pápai Vianney Szent János-Mária tiszteletére papi évet hirdet 2009. június 19-től 2010. június 19-ig bezárólag.

A papi év megnyitását Szentatyánk végzi Jézus Szentséges Szívének főünnepén – a papok megszentelődésének jeles napján. Ünnepélyes vesperással veszi kezdetét az emlékév, amelyet Rómában végez a Szentatya, a Belley-Ars-i püspökök által, ez alkalomra elhozott Szent János-Mária ereklyéi jelenlétében.

A papi év ünnepélyes bezárására is Rómában kerül sor, a Szent Péter téren, nemzetközi papi zarándoklattal egybekötve. Ezen ünnepségen a jelenlévő papok megújítják szentelésben tett papi ígéreteiket.

A Paenitentiaria Apostolica 2009. április 25-én, Szent Márk napján kelt Decretuma a következő búcsúkat engedélyezi, amelyek a papi év folyamán elnyerhetők:

• Papoknak:

Teljes búcsú minden nap, ha bűnbánóan elvégzik kitett vagy tabernaculumban őrzött Oltáriszentség előtt a zsolozsmából a Laudest vagy a Vesperást és aznap Szent János-Mária példáját követve a hívek rendelkezésére állnak szentgyónásuk elvégzésére. Ezt a teljes búcsút „per modum suffragii” a meghalt paptestvérekért is fel lehet ajánlani. A szokott feltételek: előzetesen végezzék el szentgyónásukat, járuljanak szentáldozáshoz és imádkozzanak a Szentatya szándékára.

Részleges búcsút nyernek – a meghalt papokért is felajánlható -, ha bármilyen papokért végzendő egyházilag jóváhagyott imát elmondanak.

• Krisztushívőknek (világi híveinknek):

Teljes búcsút nyerhetnek az emlékév folyamán a következő napokon:

- a papi év megnyitása és bezárása napján (2009. június 19., 2010. június 19.), Vianney Szent János-Mária halála CL. évfordulóján (2009. augusztus 4.), a Papi Év folyamán minden elsőcsütörtökön és az Ordinarius loci által a hívek szükséglete szerint kijelölt más napokon,

- ha aznap szentmisén vesznek részt és azt a papokért ajánlják fel, és aznapi jócselekedeteiket is erre a szándékra ajánlják fel. Szokott feltételek: szentségi gyónás, imádság a Szentatya szándékára.

Ajánlatos, hogy a lelkipásztorként működő papok ezeken a napokon maguk vezessék a hívek ájtatosságát, misézzenek és gyóntassanak.

Ugyanezt a teljes búcsút, ugyanezen a napokon elnyerhetik az öregek, betegek vagy igazolt okból otthontartózkodók, ha megvetik a bűnt és szándékukban áll az első adódó alkalommal a három szokásos feltételt teljesíteni.

- ha a papok megszentelődéséért imádkoznak és szenvedésüket Istennek ajánlják Szűz Mária, az Apostolok Királynője által.

Részleges búcsút nyernek a hívek, valahányszor elmondanak öt Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget vagy bármilyen más egyházilag erre a szándékra jóváhagyott imádságot Jézus Szentséges Szíve tiszteletére a papokért, hogy megőrizze őket az Úr tisztaságban és életszentségben.

http://www.hhrf.org/gyrke/korlevelek/09-4.htm

Az Egyház élő hitével összhangban

Az Egyház élő hitével összhangban

2009. szeptember 19., szombat 18:00

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívja fel a hívek figyelmét a katolikus hit megőrzésére az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. A testület levelét, melyet szeptember 20-án minden katolikus templomban felolvasnak, az alábbiakban adjuk közre.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed.

Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erősödik.

A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük.

Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is.

Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit.

Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől.

Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“ (2Tim 4,3-4).

Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.

Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján“. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az Egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert egyedül egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20).

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1386

Fáldalmas Szűzanya

A Szent Kereszt Felmagasztalása után Anyaszentegyházam ma a Kereszt alatt álló Édesanyát ünnepli, a vértanúk Kiráynéját. Jó katolikusnak lenni, köszönöm, Uram. Igen, Mária az én  Édesanyám, örömöm oka és kincsem,  ma a Hétfájdalmú rózsafüzérrel köszöntöm.

A Szent Kereszt Felmagasztalása

"Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok."(Jn 12.32) 

Jézus nem ígért sem gazdagságot, sem világi sikereket, sem nyugalmas és fájdalom nélküli életet az őt követőknek. Vannak, akiket "tudtuk nélkül" megpróbál. Alighogy betöltöttem az ötévet, meghalt a nagytatám. Mindenki feketébe öltözött, nagy volt a sürgés-forgás, számomra ismeretlen emberekkel telt meg a ház, szabadjára voltam engedve, fel sem fogtam mi történik. Majd lejárt minden, és ketten maradtunk nagymamámmal. Esténként összebújtunk, imádkoztunk és sok érdekes dolgot mesélt, hiszen két világháborút is megért. Csak azt nem értettem, hol van nagytatám, egyre vártam, hogy felbukkan. Amikor újra kimentünk a temetőbe, a hagyomány szerint rá hat hétre, akkor döbbentem rá, hogy meghalt, eltemették, nincs és nem is lesz, édesanyám is el van temetve - de hiszen nekem nincs édesanyám se!  Attól perctől tudtam mi a gyász, mi a halál, mi a kereszt. Velem volt, de nem tudtam róla. Majd hetekig sírtam, amíg elfogadtam, hogy van élet a halál után, van feltámadás.  Akkor szökött szárba a kicsiny lelkemben a Fájdalmas Szűzanya szeretete. És mint gyermek, megtapasztaltam, hogy a Szűzanya az én Édesanyám. Mint felnőtt elcsodálkoztam, hogy ez csak nekem természetes, másnak nem voltak lelki, szinte kézzelfogható tapasztalatai a Szűzanyával. Majd egyre sorjáztak a keresztek, és megrendült a hitem, a reményem. De Mária nem hagyott el, ő az  én Édesanyám. A keresztutamon végig ott velem, csak nem akartam tudni róla. Megismertem az ő keresztútját is,  végül megmutatta nekem Jézust, a Fájdalmak Férfiát.

"Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak." (Jn 19,37) Igen, mint a rézkígyóra a pusztában: aki rátekint, megmenekül. Jézus azt akarta, ne vegyem le a szemem róla. Megrendültem. Jézus Krisztus váltott meg minket drága Vére árán a Kereszten.

Önmegváltás nincs, és mégis ki akartam érdemelni Isten végtelen szeretetét. Nekivágtam bátran az útnak, mert tudtam a célt, bíztam Isten irgalmában és szeretetében: böjtöltem és imádkoztam, szentségekhez jártam, a Szentírásból imádkoztam, és tettem a jót. Ez a keresztény élet velejárója valóban, visszatekintve látom, hogy a lelkem mélyén mintha béres lettem volna, de erről nekem fogalmam se volt.


"Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12.32) A Kereszt vonzása misztérium. Amikor Isten kereszttel áldott meg engem, összezavarodtam. Minél nehezebb és fájdalmasabb volt a kereszt, annál inkább. Sötétség borult rám. Isten a legjobb barátom, de ilyenkor mintha Ő is ellenem fordult volna. Ez nagy kegyelem: Isten belépett az életembe, átvette a vezetést. A béresből gyermek lettem. A sötétség és a zavar bennem volt ilyenkor, nem Istenben, aki maga a világosság. Erre szükségem volt, ebben a sötétségben mindig valami csodálatos történik: Isten Önmagát akarja nekem ajándékozni, egyre mélyebben, végtelenül szeret engem. Amikor Jézus a kereszten fügött, sötétség támadt az egész földön. Ez annyira fontos történelmi tény, hogy mind a három szinoptikus megjegyezte:  "A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre."

Nem voltam és nem vagyok egyedül a sötétségben: Jézussal, a Megfeszítettel vagyok. Ott van a Szűzanya is. Mit számít a zajongó, a gúnyolódó tömeg! Ha visszatekintek, ebben a jótékony sötétségben idővel sok minden a helyére került, átrendeződött, de nem az én értékrendem szerint, hanem Isten akarata szerint. Sok minden, amit fontosnak véltem, ilyenkor kiderült a valódi értéke. Az emberi kapcsolataimnak is. "Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12.32) Ha vállalom a keresztet, Jézushoz vonzom a lelkeket, ez is misztérium, a kis keresztek misztériuma Jézus Keresztjében.

Minden nagypéntekre a Húsvét vasárnapja következik. A kereszttel járó sötétség valójában Isten izzó és világító szeretete, csak hinni és bízni kell Istenben, csak szeretni kell mindenkit, és imádkozni mindig, minden körülmény közt.

Nagyon szeretem ezt az ünnepet, ma volt a templomunk búcsúja és az örökös szentségimádás napja.

Ma iskolakezdés

Eljött újra szeptember, ma kezdődik az oktatás. Gergely Margit néni jut eszembe, aki tanítónéni volt. Egy igen fiatal kis barátnőm - diáklány - azt kérdezte, nem-e lehetne post mortem Margit nénit visszaállítani jogaiba, hiszen mégis csak ő a csíkszeredai Kármel alapítónője 1993-tól. Hogyan tudtak évekig nélküle összegyűlni a többiek, talány.

Margit néni a Szűzanya karjaiban sietett az örök hazába, Csíksomlyón halt meg, a Szűzanya lábainál a Kegytemplomban, elsőszombaton, a körmenet alatt, ez egyik jelenlevő pap feladta neki az utolsó kenetet, ez csodálatos! Neki nem használ, de az angyalokkal és a szentekkel együtt örvendezne, ha azok ketten, akik kirugták egy tollvonással, (erre használták fel az Istentől kapott hatalmukat, és egyéb rossz dolgokra) most magukba szállnának, és szintén egy könnyed tollvonással helyrehoznák ezt az égbekiáltó szeretetlenséget. Egyszer ők is meghalnak,  és akkor majd nem kellene szégyenkezniük a Háromszorosan Szent Isten előtt tetteik miatt.

Együtt a magyarországi kármelita nővérekkel, a volt Provinciális atyánkkal, P. Kovács Cs. Albert OCD (fenti sor, legszélső a jobb oldalon, mellette az, aki intrikáival elorozta Margit néni "székét" ), meg a Püspök atyánkkal (az első sorban), 2001 június. Azóta többen már meghaltak az évek során, de a Kármel lapban az erdélyi magyar kármeliták haláláról semmi, csak a magyarországiak haláláról adnak  hírt.
Mennyi sok függ egy vezetőtől, egy főszerkesztőtől, vagy egy vezetőtanácstól. 

Szűz Mária Szent Neve ünnepén

- Üdvözlégy Édesanyám, kijöttem Csíksomlyóra, hogy köszöntselek névnapod alkalmából !

- Üdvözlégy leányom!

- Ajándékot is hoztam neked Anyám.

- Mit hoztál?

- Bűneimet bűnbánattal. Egy papfiadnál lepakoltam a bűneim terhét, oly könnyű vagyok és szabad. 

- Boldogok a tiszta szívűek, vigyázz a lelked fehér köntösére!

- Jézusért ezt megfogadtam, pedig olyan gyarló vagyok, de ezt te is tudod. Nézd Anyám, a szívemet adom most neked, sokan vannak benne, élők és holtak, akik imát kértek önmagukért vagy barátaikért, és akikért én szeretnék most kegyelmet kérni általad Jézustól. Segítségedet kérem testvéreim számára.

- Mit szeretnél kérni gyermekeim számára?

- (.........)

- A magad számára nem kérsz semmit?

- Ó... hogy mindig a nagyobb szeretet mellett tudjak dönteni, ahogyan te Anyám! 

- (a legszebb mosoly)

- És Anyám, a legnagyobb ajándékot a szentmisében fogom adni neked: Jézust, a Szépszeretetet magát. A szentáldozás minden kegyelmét ajándékul adom ma neked. Köszönöm, hogy szeretsz minket és mindig velünk vagy, legyen áldott a te Szent Neved, Mária, Mária, Ave Mária!

- Dicsérjük együtt Szent Fiam!

- Úgy legyen Anyám.

Gyermek

Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18, 3)

Milyen is egy gyermek: ártatlan, tiszta szívű. Szereti és megbízik a szüleiben, biztonságban és védettnek érzi magát velük. Egy kisgyermeket csak szeretni lehet.

Amikor a fiam kisgyerek volt, esténként mesét mondtam, vagy olvastam fel neki. Voltak válogatott és kedvenc meséi, melyeket újra és újra hallani akart, pedig már kívülről tudta őket. Egyik ilyen mese volt például a Brémai muzsikusok. Sokszor aludtam el a fáradtságtól, de végig kellett olvasni, mindig akkora érdeklődéssel követte, mintha először hallaná.

Ahogy nőtt, a Csipikét is kóstolgattuk: megnézegettük a képeket, beszélgettünk, majd folytatásban olvastam fel, egy kurta hónap múlva kezdtük elölről. Mikor már vagy ötödször fogtunk neki, egyik este vakmerően kihagytam jó néhány mondatot, hogy ne én aludjak el hamarabb, de rögtön rám szólt, "azt a részt, ahol azt mondja, hogy... kihagytad!"

Isten gyermeke is így van a Szentírással: ugyanazokat szavakat újra és újra hallani akarja, többször elolvassa, és mindig talál benne újat, békét és örömöt. Isten atyai szeretete találékony az Igén keresztül, nem kényszerít, hanem szeretettel meggyőz a jóról, a az igazságról, a szépről.

Boldog az a felnőtt, akinek lehetősége van egy gyermek szemével újra felfedezni a világot. Egy gyermek szemén keresztül a valóság is mesevilág lesz, a sötétség is különös fényekkel világít, azt is látja, ami már nekünk nem látható. Játékos lélekkel éli az életét. Ha összekap játék közben egy másik gyerekkel, néhány perc múlva már el is felejtették. Egy gyermeknek megvan az ereje, hogy önfeledten átalakítsa világot, szeretetet és mosolyt csempész a felnőttek szívébe. Szokása olyan kérdéseket feltenni, hogy hirtelen nem is találjuk rá a választ. De kérdez, igen elszántan kérdez, a szüleit mindentudónak hiszi. Van amikor feszegető szándékkal olyan megjegyzéseket tesz, mint egy kicsi öregember. Duzzogni, sírni is tud, de nem sokáig.

A gyermek kiszolgáltatott, roppant védtelen már az anyaméhben. Sajnos. Így jött közénk Jézus Krisztus is, csecsemőként. Kicsinységében, emberségében egészen egy lett velünk. Nekem is kicsinnyé kell válni, hiszen nagy dolgokra képtelen vagyok, csak önmagamat adhatom Istennek, nincs más semmim, és megtapasztalom a Mindenható Isten szeretetének hatalmas erejét, soha nem vagyok és nem is leszek egyedül.

 

Emléke legyen áldott, nyugalma csendes.

Kisboldogasszony (Marcell atya lelkisége szerint)

“Az én Kis-Királyom
és az én Kis-Királyném.
            Ők uralkodnak rajtam.
            Ők dirigálnak. Ők győznek.
            Ők parancsolnak. Ők szeretnek.
Kis-Királynőm! Kis-Királyom egész birodalmát adom Neked: a Szívemet. S vele minden lelket.”
(Napló 1954.szept.25)

“Ó kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska! Bennem és helyettem a Kis Mária, a titkos értelmű Rózsa, a Legszebb köszönt és imád téged. Ne az én szívemet, megromlott és vigasztalan testemet fogadd el, hanem az Ő Szeplőtelen Szívét. Fogadd el az Ő nagyon szeretett lelkét. Ne tekints az én gonoszságomra, szemed a kicsi, a legédesebb Máriát lássa, a legodaadóbb Máriát! Ó kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska!”

 (Napló 1959 június)

            Marcell atya azt kérte első szentmiséjében, hogy olyan legyen a lelke mint egy 2 éves gyermeké:

            “30 éve pap vagyok . Sis benedictus! Ideál: o beata Trinitas! (Ó boldog Szentháromság!) Olyan legyen lelkem, mint egy 2 éves ártatlan gyermeké, mint a Kis Szűzanyáé. Szívet cseréltem a múltkor Vele egy Szentmisém lépcsőimáján.”

(Napló, 1960 jún13. - 1930, jún. 15.)

“A Szépszeretet Anyjáé lettem ö r ö k r e !”

“Leszálltál, jöttél s a számomra jöttél.
Ó, Égből hullott Rózsa - Üdvözlégy!
            Üdvözlégy! Üdvözlégy! Üdvözlégy!
Enyém lettél örökre,
            mindörökre, mindörökre, mindörökre!
Felejtek mindent s mindenkit.
Odaadok mindent s mindenkit.
Szeretek mindent s mindenkit.
            Csak szeretek,
                        így élek:
            Csak Neked élek!
Nem kell senki, semmi: Te kellesz
Szeretet szép pici Rózsája,
Harmatcsepp,
Gyémánt,
Szentlélek Mátkája!
Igazságnak tündöklő Tüköre:
Benned nézem magam mindörökre.
Ájtatosságnak jeles Edénye,
Elefántcsonttorony,
E-világnak Egyetlen Szépsége:
Megbujok Benned, elveszek Benned.
Tied vagyok egészen, egészen, egészen,
s Te az enyém vagy, - mindörökre egészen!

Mit adjak Neked, Anyám, -quid retribuam pro omnibus, -mindazért, amit nekem adtál? Magamat? Szerelmemet?! Ó Szépszeretet Anyja! Én Anyám! Már nem magamat és szerelmemet adom, hanem a Szépszeretetet magát, Jézust! A bennem élő Jézust! Vele, Általa, Benne Szeretlek. Úgy, egészen úgy, ahogyan Ő akarja: Maradjatok énbennem és én tibennetek (Jn 15,4) Ahogyan haláltusája előtt könyörgött Atyjának: .... hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk, én őbennük, Te énbennem (Jn 17,23).  - És úgy Édesanyám, ahogy azt anyai Szíved szüntelenül dobogja: legyek Jézus, a Te Jézusod!

(Szépszeretet c. önéletrajz)

Boldog Kalkuttai Teréz anya

Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.

A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

Isten mindent tud rólad. Nincsenek "illúzió" veled kapcsolatban. Pontosan tudja mire vagy képes és mire nem.
(Teréz anya)

Ki hordja a kalapot?

Látod? Nem látod?

Betszaidai vak meggyógyítása (Mk 8,22-26)

Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: „A faluba ne menj be!”

Jézusom, egy lélekért sokszor évekig imádkozunk és nem látjuk az eredményt. "Érintsd meg őt, Uram!" – és sehol semmi. Ezalatt mi magunk erősödünk meg lélekben. De az is lehet, hogy eközben te már kézen fogva vezeted ismeretlen utakon, ki a faluból, talán a pusztába, és csak Te tudod, mi történik kettőtök közt. Nem minden az emberek szeme előtt zajlik le, és ez így van jól.

Igen, Te ma is megfogod a kezemet, és az én dolgom egyszerű, könnyű és édes: ne engedjem el a Kezed, hű legyek az Anyaszentegyházhoz. Isten mentsen attól, hogy rossz kézbe kapaszkodjak!

A vak nyugodtan mondhatta volna: "Hallottam Jézus, a te érintésedre az emberek mind meggyógyultak, most te engem hová akarsz vinni és miért? Nem ismerlek, nem is látok, nem megyek veled sehova."

A bizalom, a hit csodákat művel, a csődület ritkán.

Most is gyógyítasz, Uram, hogy lássak! Mikor a Kezed a szememre teszed, a te átszúrt dicsőséges sebhelyeiden keresztül látom az embereket, egyre élesebben látom, igen, az embereket, akik mind Istenben élnek, mozognak és vannak.

Van egy roppant ájtatos "falu", de csak most látom évekre visszamenőleg, hogy néha a pokol útja is ájtatossággal van kikövezve: "olyanok lettek, mint az Isten", taposnak maguk körül. Uram, irgalmazz! Köszönöm Jézusom, áldalak és dicsőítelek, hogy kivezettél "a faluból". Köszönöm Jézusom.