Kis Szent Teréz

A levél végén mama hozzáfűzi: „A kisbaba most arcomra tette a kezét és megcsókolt. Ez a csepp jószág el nem maradna mellőlem, mindig a sarkamban van; nagyon szeret a kertben lenni, de ha nem vagyok ott, ő sem marad, s addig sír, amíg csak vissza nem hozzák hozzám...” (Íme egy másik levélrészlet): ,,A kis Teréz egyik nap azt kérdezte tőlem, hogy az Égbe fog-e menni. Azt mondtam, hogy ha jó lesz: igen, erre ezt felelte: „Igen, de ha nem leszek jó kislány, a pokolba megyek... tudom ám, hogy mit csinálok akkor... Te az Égben leszel, veled repülök... hogy is tudna a Jó Isten megfogni engem? . .. ugye jó erősen tartanál a karodban?” A szeméből láttam, hogy meg van győződve rólai: a Jó Isten is tehetetlen vele szemben, ha anyja karjában van. Mária[1] nagyon szereti a kis húgát, aranyosnak mondja, de nehezen tudná kezelni, mert ez a csöppség borzasztóan fél attól, hogy megbántja őt. Tegnap egy szál rózsát akartam adni neki, mert tudtam, hogy boldoggá teszem vele, ő azonban könyörögni kezdett, hogy ne tépjem le, Mária megtiltotta; izgalmában egészen kipirult; mégis adtam neki, kettőt, erre azután már nem mert szem elé kerülni a. Házban hiába mondtam neki, hogy a rózsák az enyémek, „de nem, Máriáéi” Ez a gyermek igen könnyen felindul. Ha valami kis kárt csinál, arról mindenkinek tudnia kell. Tegnap, hogy véletlenül letépett egy darabot a tapétából, szánalmas lelkiállapotban volt, azután gyorsan meg kellett az egészet az édesapjának mondani, aki négy órával ezután érkezett haza; mi már el is felejtettük az egészet, ő azonban nagy sietve szólt Máriának: „Gyorsan mondd meg Papának, hogy eltéptem a papirost”. Úgy állt ott, mint az ítéletére váró bűnös, de az motoszkált a kis fejében, hogy jobban megbocsátanak neki, ha vádolja magát.” (Önéletrajz)

Ó...ez ismerős Terézke: mindent a Szűzanyával, nélküle egy percig sem tudok meglenni.

Mária, Édesanyám, te vagy minden Kincsem és biztos Útam Jézushoz:)))

Köszönöm, Uram,  légy  áldott mindenkor!

_______________________

[1]     Teréz legidősebb nővére Mária volt.