Kis Szent Teréz és Kosztka Szent Szent Szaniszló

1872. jan. 2. -
1897. szept. 30.

         Kis Szent Teréz a legutolsó, a végső vágya az volt, hogy halála után jót tehessen a földön. Utolsó színdarabjában, melyet lengyel származású nővére, a betegápoló nővér aranyfogadalmára írt, 1897. február 8-ra Kosztka Szent Szaniszló címmel, Teréz sok kedves témája mellett kifejezetten beszélt erről a vágyáról is. Szentháromságról nevezett Mária nővér ezt nyilatkozta az Egyházmegyei Per során Terézt idézve:

         „Ami tetszett nekem e darabot összeállítva az, hogy kifejeztem bizonyosságomat, hogy a halál után még dolgozhatunk a földön a lelkek üdvösségén. Szent Szaniszló, aki oly fiatalon halt meg, csodálatosan segítségemre volt, hogy elmondjam gondolataimat és aspirációimat ebben a témában.”

         A darab zárójelenetében a jezsuita rendbe felvételt nyert Szaniszló hálát ad a kis Jézussal együtt megjelenő Szent Szűznek, és miután megtudta tőle, hogy hamarosan leszakítják azt a szűzi Virágot, aki ő, ezt mondja: 

         „Ó, milyem boldog vagyok... hamarosan szemlélhetem Jézust, nem gyenge gyermek külsejében, hanem dicsősége egész ragyogásában... Szeretett Anyám, hamarosan halhatatlan trónodon láthatlak!... (Kis szünet után) Semmit nem sajnálok a földön, ugyanakkor van egy vágyam... egy olyan nagy vágyam, hogy nem tudok boldog lenni az Égben, ha nem valósult meg... Ah, drága Anyám, mondd nekem, hogy a boldogok tudnak még dolgozni a lelkek üdvösségén... Ha nem tudok a paradicsomban Jézus dicsőségén dolgozni, inkább szeretnék a száműzetésben maradni és harcolni még Érte!...” 

         A Szent Szűz énekelve válaszol: 

„Te növelni szeretnéd dicsőségét 

Jézusnak, egyetlen Szerelmednek 

Érte, a Mennyei Udvarokban 

Győzelmeket fogsz hozni... 

Igen, gyermekem, a boldogok 

tudnak még lelkeket menteni 

Szeretetükből édes lángok 

vonzzák a szíveket az Egek felé...” 

         Mire Szent Szaniszló: 

         „Ó, milyen boldog vagyok... Édes Királynője a Mennynek, kérlek, amikor a közeledben leszek a Hazában, engedd meg, hogy visszajöjjek a földre azért, hogy védelmezzem a szent lelkeket, a lelkekekt, akiknek pályafutása kiegészíti majd az enyémet; így általuk az érdemekgazdag aratását tudom majd bemutatni az Úrnak.” 

         A Szent Szűz válasza: 

„Kedves Gyermek, te majd védelmezed 

Az evilágban küzdő lelkeket 

Minél termékenyebb lesz az ő aratásuk 

Az Égben annál inkább (bis) ragyogni fogsz!...” 

         A darab így fejeződik be. 

          Teréz nem cak ábrándozott arról, hogy a mennyből jót fog tenni a földön maradottakkal, hanem komolyan vágyódott erre, és imádozott erre a szándékra. Március 4. és 12. között elvégezte Xavéri Szent Ferenchez azt a kilencedet, amelyet a kegyelem kilencedének neveznek, és az a hit kötődik hozzá, hogy ez mindig meghallgatásra talál. Teréz ezt az imát még Szent Józsefhez intézett imával is kiegészítette erre a szándíra. 

Forrás:

Kis Szent Teréz és Xavéri Szent ferenc a Missziók védőszentjei.

A kegyelem kilencede Xavéri Szent Ferenchez itt olvasható; 

imák Szent Józsefhez pedig itt találhatók.

Megj: Kosztka Szent Szaniszló életrajza Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának honlapján elolvasható.