Október 10-én Asissiben avatták boldoggá; előtte és után nyitott koporsójához lehetett zarándokolni.
Rengetegen mentek el már október 1-jén Assisibe, hogy tiszteletüket tegyék a Szent Ferenc ruhái levetéséről (Spogliazione) nevezett Szűz Mária-templomban az Egyház új szentje előtt. A járványügyi rendelkezéseket betartva, türelmesen várakoztak a zarándokok a templom előtt, ahol Domenico Sorrentino, az Assisi–Nocera Umbra–Gualdo Tadinó-i Egyházmegye püspöke szentmise keretében nyitotta meg a koporsót.
A boldoggá avatás szóvivője a Catholic News Agencynek (CNA) úgy nyilatkozott: az exhumáláskor egyben volt a test, de „nem volt romlatlan”.
Carlo arcát 14 évvel a halála után hűen rekonstruálták: egy kedves, szeretettel teli, gyengédséget sugárzó arc látható – akárcsak a róla készült fotókon.
Édesanyja, Antonia elmesélte fiáról, hogy kezdettől fogva szerette a templomot, a szentmisét, de nem nyugodott meg ebben, hanem közben folyamatosan formálta magát, igyekezett megszabadulni rossz tulajdonságaitól, erősödött a hitben. Az a cél lebegett mindig előtte, hogy Krisztust állítsa élete középpontjába – vallja Antonia.
Carlo vidám fiú volt, rengeteg baráttal, mindennap járt szentmisére, imádkozta a rózsafüzért, szentségimádáson vett rész. Hétéves korában lett elsőáldozó. Ennek is megvan a maga története: édesanyja hároméves kisfián keresztül közeledett a hithez, aki mindig be akart menni a templomba, és virágot vitt a Szűzanyának. Az asszony elkezdett teológiát tanulni, és egy idős milánói pap megkérte, tartsa ő a felkészítést az elsőáldozásra. Azt kérte, hadd vigye magával az akkor hatéves fiát. A pap végül úgy látta, Carlónak olyan érett hite van, hogy külön engedéllyel neki is kiszolgáltatta a szentséget.
Meglehetősen jómódú családba született, de egész életében egyszerűen, alázatosan élt, tiszteletben tartva mindenkit. Állhatatosan képviselte a hitét barátai előtt: „Nem én, hanem Isten” – mondogatta gyakran. Az internet volt a másik nagy kedvtelése, példaképe ebben Steve Jobs volt, akitől sokszor idézte: „Az idő véges, ne pazaroljátok el azzal, hogy valaki másnak az életét élitek.”
Hirtelen betegedett meg 2006 október elején, néhány nap múlva, 12-én meghalt. Orvosai is csodálattal álltak előtte, milyen nagy bátorsággal viselte a betegséget. Korábban már mondta: „Fiatalon halok meg.”
Halála előtt Carlo vigasztalta édesanyját: „Ne aggódj, sok jelet adok majd neked.” Antonia Salzano Acutis nem sokkal később álmodott a fiáról, aki álmában azt mondta neki, újra édesanya lesz. 2010-ben, négy évvel később ikrei születtek. Ők is mindennap járnak szentmisére, imádkozzák a rózsafüzért, szeretik a szenteket. Az édesanya meghatottan mesél Carlóról, és fontosnak tartja, hogy a boldoggá avatása körüli események arra figyelmeztessenek mindenkit, hogy mindannyian az életszentségre kaptunk meghívást.
Carlo 11 éves korában maga is végzett hitoktatást a plébánián, készített egy internetes felhívást, hogy önkénteseket toborozzon a jezsuiták szolgálatához, kiállítást rendezett az eucharisztikus csodákból, elindította a „jóság lavináját”; sok megtérést ébresztett maga körül. Most pedig egész Olaszországból zarándokolnak a sírjához, fiatalok, idősek. Letérdelnek, imádkoznak, és mindenki mosolyogva távozik a farmeros fiú, korunk új szentje sírjától. Sokan már most az internet védőszentjeként emlegetik. A családhoz naponta ezrével érkeznek az e-mailek, több száz fiatal mondja el, hogy Carlo Acutis példáját követve elkezdtek közeledni a hithez, szentmisére járni.
Sorrentino püspök a koporsó megnyitásakor így emlékezett Carlóra: „Korunk gyermeke. Az internetes világ fiatalja, példa az életszentségre a digitális korban, ahogyan Ferenc pápa bemutatta őt az egész világ fiataljaihoz szóló levelében. A számítógép által – a csodákat bemutató kiállításával – indult el a világ útjain, ahogyan Jézus első tanítványai, hogy elvigye a szívekbe és a házakba az igazi béke hírét, amely oltja az emberi szívben lakó szomjúságot a végtelenség után. Azoknak a fiataloknak a szomját, akik valóban eredetiként akarnak élni, nem pedig múló divatok fénymásolataiként.”
A püspök kihirdette azt is, hogy Carlo Acutis emlékére étkezdét nyitnak a szegények számára nem messze a kápolnától, ahol kihelyezték a testét, és minden évben támogatnak egy-egy projektet a harmadik világban, amelynek keretében segítséget nyújtanak a szolidáris gazdaság feltételeinek megteremtéséhez.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése