A napi rózsafüzér imának az ereje és hatása Hirosimában és Nagaszakiban!

         Emmanuel Maillard nővér Megbotránkoztató irgalmasság című könyvében olvassuk a Hirosimát és Nagaszakit ért atombomba támadást túlélő szerzetesek házáról a következőket: 

         1945 augusztus 6-át írjuk, 9.15 perc van. Japánban hatalmas gomba emelkedik Hirosima fölé. Két perc alatt eléri a 10000 m-es magasságot és semmi sem állhat ellen a pusztításnak. Három kilométer sugarú területen mintegy 10000 épület dől össze a robbanás széllökésétől, és 50000 épület ég le. Több ezer áldozat hal szörnyet a robbanás helye körüli 1200 m sugarú körben. 

         E körön kívül néhány hét leforgása alatt egymás után halnak meg a sugárzás következtében a japán katonák, akiknek feladata az áldozatok összegyűjtése volt. 

         Azonban néhány száz méterre a robbanás központjától egy ház mégis épen maradt, mintha nem is hatott volna rá a bomba. Pedig jellegzetes, könnyűszerkezetes japán épület volt, aminek egy szempillantás alatt össze kellett volna dőlnie. Ugyan mi történt? Ez a ház nem volt más, mint több német missziós jezsuita lakhelye. Egyikőjük, Hubert Schiffer atya megdöbbentő tanúságot tett a philadelphiai nagy Eucharisztikus Kongresszuson 1976 júliusában. 

         A jezsuiták közül, akikkel együtt élt, senkit sem érintett a bomba, és megmenekültek minden radioaktív sugárzástól. A drámát nemcsak hogy túlélték, de tökéletesen egészségesen vészelték át. Idős korukban hunytak el, sok évvel később. 

         Szakértők hosszasan kutatták ezt a rejtélyt, a legjobb készülékekkel vizsgálódtak, és szenvedélyesen nyomoztak az épületben rejlő legapróbb jelek után. Hogyan tudott kibírni ez a ház ekkora katasztrófát? Ráadásul a jezsuitáknak is alá kellett vetniük magukat több, mint 200 tudós és szakorvos vizsgálatának. Nyomát sem találták rajtuk a rádióaktivitás bármiféle hatásának, és nem értették, hogyan maradhattak életben ezek az emberek a tömeges pusztítás közepette, ahol minden más élőlény tízezrével pusztult el. 

Pedro Arrupe SJ.
 - Hirosimai háza

         A rejtély kulcsa ott volt a jezsuitáknál. Elmondták, hogy a naponta, közösen elimádkozott rózsafüzér kegyelme volt az, ami csodásan megoltalmazta őket. Schiffer atya említi később: „A tudósok semmit sem értettek, nem tudtak hinni a magyarázatnak, amikor elmondtunk nekik, hogy a fatimai jelenés üzenete szerint éltünk, azaz minden nap elimádkoztuk a rózsafüzért ebben a házban”. 

         Hasonló dolog történt Nagaszakiban. A második világháború előtt Maximilian Kolbe atya tervbe vette, hogy kolostort építtet Japánban, a Szeplőtelen Szűzanya tiszteletére. Amikor elmondta, hogy ezt a kolostort a Nagaszaki fölött húzódó kis dombra akarja felállítani, kinevették, csakúgy, mint a környékbeli lakosok, akik meg akarták akadályozni ebben, mert ott nem volt se víz, se villany, és a lehető legalkalmatlanabbnak tűnt. Kolbe atya a Szűzanya sugallatára erősen imádkozott és kivárta, amíg az elöljárói megváltoztatják a véleményüket. Amikor ez megtörtént, megépítette a kolostort a Szűzanya tiszteletére a híres dombon. Ott is, abban a kolostorban a testvérek minden nap közösen imádkozták a rózsafüzért. Sejtelmük sem volt arról, hogy mi fog megtörténni csaknem a szemük láttára. Három nappal Hirosima bombázása után, 1945 .aug. 9-én ledobták a bombát Nagasakira. A kolostor pedig ugyanúgy, csodás módon megmenekült, pedig a város 80%-a romba dőlt. 

         A Szűzanya szüntelenül mondogatja, hogy az Istenhez való megtérésünk által, az imádságnak, különösen a rózsafüzér imának köszönhetően jön el a béke. Ő mindig megtartja ígéretét azoknak, akik bíznak benne.

Forrás:

http://dkjozsef.blogspot.com/2021/02/a-rozsafuzer-ima-hatasa.html