Pápák és a kármelita skapuláré

         Kezdjük hozzánk időben közelebb álló pápával:
         Szent II. János Pál pápa máriás lelkületű volt, viselte a Rend vállruháját, püspöki jelmondatát később pápaként is megtartotta: Totus Tuus (Egészen a Tiéd) Mária. Ezt visszahangozza a Kármel ősi jelmondata is: Totus marianus est Carmelus (A Kármel teljesen máriás).
         Amikor Szent II. János Pál 1980. február 17-én Rómában meglátogatta a San Martino ai Monti (sarus kármelita) plébániát, megfogta a Kármelita Világi Rend elnökének skapuláréját, majd saját mellére tette kezét, és így kiáltott fel:

• „Itt, a ruhám alatt, már én is régen hordom!” 

         1999-ben Lengyelországban, Alfonz Mazurek lengyel kármelita vértanú boldoggá avatása alkalmából, a következőket vallotta gyermekkoráról és a Kármelről:

• „Ahogyan gyermek- és fiatalkoromban tettem, most is lélekben elzarándokolok a Kármelhegyi Szent Szűz ama szentélyébe, amely oly nagy hatást gyakorolt Wadowice földjének lelkiségére. Azon a helyen én magam is számos kegyelmet kaptam, amiért most hálát adok az Úrnak. A skapulárét mindmáig viselem, amit az ottani kármelitáktól kaptam akkor, amikor alig voltam még tíz éves.” 

         Rómában, a Szent Péter bazilikához vezető Via della Conciliazione sugárúton van a Kármelhegyi Szűzanya temploma, amelyet mai formájában, 1728. november 11-én szentelte fel XIII. Benedek pápa. A kegyszobor Máriát, mint aranyozott fa trónuson ülő Királynőt ábrázolja, mellette a Gyermek Jézussal. 2001. szeptember 12-én, a kármelita skapuláré 750. évfordulója alkalmából Szent II. János Pál pápa helyezett koronát a Boldogasszony kegyszobor fejére, a Szent Péter téren megtartott kihallgatás során. A templom számos II. János Pál pápához fűződő emléket őriz. Amikor 1991. február 10-én felkereste a plébánia közösségét, büszkén mutatta meg skapuláréját, ezekkel a szavakkal: „Én a Kármelhegyi Szűz skapuláréját már gyermekkorom óta hordom”.
         A Szűzanya kegyszobrát őrző oldalkápolna előtt van egy kitett kép, római tájszólásban hozzátéve: a Pápa „egy közülünk”. A fénykép a fiatal Karol Wojtyła-t ábrázolja, munkás sapkával a fején, még azokból az évekből, amikor a kőfejtőben dolgozott. Csupasz felső testén jól látható nyakában az említett
skapuláré.

         Szent II. János Pál pápa, néhány nappal az ellene 1981. május 13-án 17 óra 17 perckor, a Szent Péter téren elkövetett merénylet után, azzal a kéréssel fordult a plébánia kármelita atyáihoz, hogy küldjenek számára egy új skapulárét, mivel ami rajta volt, véres lett a lövések következtében. A Szentatya, miután megkapta az új skapulárét, másnap egy csokor rózsát küldött a Szűzanya kegyszobrának díszítésére, hálából, hogy a skapuláré megóvta életét.
        Ezt a tényt egy nagy példányszámú olasz napilap is megerősítette. A merénylet után a Gemelli klinikára szállították a pápát. A műtét során világosan észlelték, hogy a Szentatya mellén ott van a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja.
         „Egy szemtanú segítségével próbáljuk meg rekonstruálni a pápa állapotát a hosszú műtét elõtt. Amikor a pápa belép a műtőbe, már nincs rajta a fehér ruhája. Csak egy kis inget hord és alatta a skapulárét: ez két kis barna, szalaggal összekötött szövetdarab a mellére és a hátára vetve, rajta a Kármelhegyi Boldogasszony képe…” 

A skapuláré eredete

Santa Maria della Bruna

•          1251. Július 16.-án Stock Szent Simonnak, a Kármelita Rend általános főnökének megjelent a Szűzanya, áldott kezében tartván a vállruhát és így szólt: „Azt a kiváltságot adom a te számodra és minden kármelita számára, hogy aki ebben a skapuláréban hal meg, nem szenved az örök tűzben. Fogadd kedves fiam, rended vállruháját, társulatom jelvényét, íme az üdvösség jele, oltalom a veszélyben, a béke és az örök frigy záloga.”

         Ezt a kiváltságot az Egyház kiterjesztette mindazokra a hívekre, akik ezt szabályszerűen felveszik.
        Egy másik kiváltság is kapcsolódik a skapuláréhoz, az ún. szombati kiváltság, amely XXII. János pápának egy látomásán alapszik, s amelyet egy pápai bulla is megemlít a XIV. századból („Sabbatine Bull” 1322. március 3.): mindazok, akik méltóképpen viselik a skapulárét, Mária közbenjárására megszabadulnak a purgatórium fájdalmaitól a halálukat követő szombaton. Ez egyfajta teljes búcsú, emely legkésőbb a halált követő szombaton lép hatályba. Ezt a kiváltságot a későbbiekben több pápa megerősítette.
- VII. Kelemen pápa: „Ex clementis” bulla, 1530. aug. 12.
- II. Pál pápa: 1530-as és 1549-es megnyilatkozásai.
- IV. Piusz pápa: „Superna dispositione” bulla, 1566. febr. 18.

         XI. Leó pápa (1535-1605), miközben pápának öltözött, a Kármelhegyi Miasszonyunkról kapta meg a skapuláréját. Rögtön azt mondta nekik: „Hagyjátok Máriát velem, hogy el ne hagyjon engem” 

         Boldog IX. Piusz pápa (1792-1878) az Isten anyjával szembeni különleges szeretetére emlékeztetett. Azt mondta: „Ez Isten Anyjának a legkülönlegesebb ajándéka , melyet Stock Szent Simonnak adott, és nemcsak a nagy karmelita családnak válik hasznára, hanem a többi hívő számára is, akik a családhoz tartoznak, hogy kövessék Mariát egy különleges odaszenteléssel”. 
         Boldog IX. Piusz pápa volt az, aki politikai viharok közepette:

• 1854-ben kihirdette a szeplőtelen fogantatás hitigazságát; 
• 1861-ben elindította a Vatikán újságját, a L’Osservatore Romanót;
• összehívta az 1869–70-ben lezajlott I. vatikáni zsinatot, mellyel az Egyház belső, hitbéli és külső, kormányzati egységét kívánta megerősíteni. A püspöki gyűlésen többek között kimondták a pápa tévedhetetlenségét hit és erkölcs területén.

         XIII. Leó pápa (1878-1903), amely az egyház társadalmi tanításáról ismert, mindig különös odaadással volt a Kármelhegyi Boldogasszony iránt. Egyszer azt mondta:
         „A kármelita skapuláré, a nemes származása miatt, rendkívüli elterjedt évszázadok óta a a keresztények körében, az általa előidézettlelki hatások és a kiemelkedő csodák azért működtek, hogy a kármelita skapulárét csodálatos mértékben dicséretessé tegye.” 
         Életének végén azt mondta: „Most tartsunk egy kilencedet a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére, és kész vagyok meghalni.” 

         X. Pius pápa (1835-1914), aki nagy odaadással és szeretettel volt az Eucharisztia iránt, nemcsak a kármelita skapulárét viselte, hanem belépett a harmadrendbe is. Ő állapította meg, hogy: „aki a skapulárét viseli általa, szorosabb vagy tágabb módon, a Kármelita Rendhez társul. Elkötelezettnek kell tehát magát éreznie a Szent Szűz különleges szolgálatára, tiszteletére és követésére: ezek alapvető elemei annak a kármelita hivatásnak, amelynek a skapuláré részesévé tesz minket az Egyházban. Így tekintett a skapuláréra számos szent is, akik soha nem akartak megválni tőle. Ők a skapulárét egy rendi családdal való egység kötelékének tekintették, amely Rendnek meg akarták élni elköteleződését a Szent Szűz különleges szolgálatában, mert biztosak voltak abban, hogy oltalmat találnak nála életük folyamán és haláluk óráján egyaránt.”

         XV. Benedek (1854-1922) pápa, aki arra ösztönözte mindenkit a gonosz elleni küzdelemben, hogy „Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, és közös fegyveretek a Kármelhegyi Szűz skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kellene, amely éppen a halál utáni pártfogás egyedülálló kiváltságának örvend!”

         XI. Piusz pápa (1857-1939), a misszionárius pápa néven ismert, aki Lisieux-i Szent Terézt 1923-ban boldoggá, 1925-ben pedig szentté avatta, majd ugyanazon év december 14-én a missziók védőszentjévé nyilvánította, mondta a skapuláréról: „Már edesanyám karjaiban megtanultam szeretni a Skapulárés Szűzanyát”. Sosem fáradt bele abba, hogy a hívőket arra buzdítsa, hogy hűen viseljék a skapulárét, és így nyerjék el a Szűzanya védelmét és ígéreteit.

          XII. Pius pápa (1876-1958), aki a gyermekkorától fogva a kármelita skapulárét viselte, a skapuláré 700. évfordulója alkalmával ezeket mondotta: „Hány jó lélek köszönhette, emberileg reménytelen helyzetben, sorsának jóra fordulását és örök üdvösségét a skapulárénak, amit hordott! S neki köszönhetõen még hányan érezték testi-lelki veszedelmek közepette Mária anyai oltalmát! A skapuláré ájtatosság révén kegyelmi folyamok áradtak szét az egész világra”. 
         A „Neminem profecto” kezdetű, 1950. febr. 11-én írt levelében így ír a skapuláréról: „Nem valami jelentéktelen dologról van szó, hanem éppen arról, hogy a Boldogságos Szűz ránk hagyományozott ígéretének értelmében elnyerjük az örök életet. Tehát mindennél fontosabb ügyről és annak teljes bizonyosságban való beteljesüléséről van szó. A skapuláré, mint a Szűzanya ruhája Isten Anyja oltalmának jele és egyben záloga.” 

         Szent János XXIII. pápa (1881- 1963), akit „jó pápának”, „a világ plébánosának” is neveztek, ő hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot, melyet 1962. október 11- én nyitott meg. 1959-ben mondott beszédében kiemelte a „szombati kiváltságot, amely oly értékes és kedves azoknak, akik a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréját viselik”. A kármelita skapulárét maga a pápa is viselte.

         VI. Pál pápa (1897–1978), látván a Szűzanya iránti odaadás csökkenését, a „Marialis Cultus” apostoli buzdításban írta (1974. 03.25.): „A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja olyan ájtatossági forma, amely egyszerűsége folytán mindenkinek megfelelő és érthető, ezért széles körben elterjedt a keresztények között, és mindenütt üdvös termést hozott.”

Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

A feladott skapulárét éjjel-nappal viselni kell!

Rövid ismertető+búcsúima itt olvasható.