A Prislop-i kolostor templomának története

         A Prislop-i kolostor temploma kőből épült, trikónikus, bizánci stílusban, toronnyal a templomhajó fölött. 

         A templom patrónusa Szent János Evangélista, és a Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére szentelték. Görög-katolikus templom volt, 1948-tól ortodox templom és kolostor lett.

Fotó a netről.

         A történelmi feljegyzések szerint 1399-1405 között épült, alapítója Szent Nikodémus (1320.? Prilep, Makedónia – 1406. dec.26. Tismana, Románia), jó barátja Zsigmond Magyar királynak (1368-1437). Ebben a templomban találtak rá a szláv Evangéliumok másolatára, amelynek végén a másoló neve is szerepel „...Nikodémus pap...” Ezt a régi másolatot ma is őrzik a bukaresti Nemzeti Művészeti Múzeumban. Szent Nikodémus több kolostort is alapított, és mielőtt Erdélybe jött volna, Tismana-ban is építtetett egy templomot, Havasalföldön.

         150 évig semmi feljegyzés nem maradt fenn, a következő Zafiráról, egy katolikus királylányról szól, aki ajándékba kapta a ezt a birtokot. 

         Ki volt Zafira – románul Zamfira? Mózes Basarab havasalföldi fejedelem egyetlen lánya; Zafira első férje Stephanus Keseru de Gybarth, két fia születik- János és Mihály, majd a férje halála után feleségül megy Stanislaw Nisowski lengyel nemeshez, aki befolyásos ember Szapolyai János királynál és feleségénél, Jagelló Izabella királynőnél, valamint Somlyai Báthory István erdélyi fejedelem barátja. Zafira ajándékba kapja tehát azt a birtokot, amelyen a kis templom és a kolostor áll, restaurálja és várfallal veszi körül. Második férjének halála után újra férjhez megy, Márkházi Pálhoz. Zafira 1580-ban halt meg. Sírkője a templom narthexének jobb oldalán található, latin felirattal. A felirat szerepel egy 1833-ban kiadott történelmi könyvben, megtaláltam a neten: 

         Árpádia, Honi történetek zsebkönyve, kiadó Vigán György Könyváros, Kassa, 1833 – 316. oldal:

         Ezen levélnek külső czímezetye vala ez: A Nagysagos Somlaj Báthori Cristophnak Erdelj Országnak Vaidainak, es Zekeliek Ispanianak, az en kegyelmes Uramnak. Végre megjegyzem még azt is, hogy ugyan ezen 1580-dik esztendőben holt meg Márkházi Pál felesége, Zafira, és felső Szilváson Hunyad Vármegyében temetetett el. A Sirkő szélein a következendő szavak vagynak: 

         Safira Filia Principis Transalpinor: Relicta Mgni Stanislai Nisosvsky moritur anno 1580. Die Mensis Martii, anno aetatis suae XLIII. – a Sirkőnek közepén pedig ezen versek találtatnak: 

Saphira Moisine Ducis Inclita filia tandem

Hac posuit moriens flebile corpus suum

Keserio imprimis uxor dulcissima clausit

Lumina fit consors deinde e Nisovski sua

Si genus excutias » nihil hac magis nobile videt

Sub Transilpino terra Valacha polo

Huic avus et genitor Princeps, si caetera spectes

Hujus maesta virum Dacia utrumque genuit

Ti quicunque vides Saphirae haec monumentu venustae

Saphira dic Saphir nomine digna fuit. *) 

         *) Ezen Sir-vers leirása közöltetett Henderesi Ferencz gyüjteményéböl.

         A templom oltárán egy csodatevő Mária-ikon található, a Hodighitria (Útmutató), 12 ószövetségi prófétával körülvéve. A kép eredete ismeretlen, a XVI. században készülhetett, azt biztosan lehet tudni, hogy 1752-ben restaurálták:

Fotó a netről.

A templom előterében pedig ez a Mária-ikon:

Fotó a netről.