Nagy Heródes szelleme

      Nagy Heródes (vsz. Askelon, Kr. e. 73.-Jerikó, Kr. e. 4. ápr. 11. előtt): Júdea királya. - Nevében a 'nagy' eredetileg „idősebb”-et jelentett. Nem volt zsidó. Atyja az idumeus Antipater, anyja a nabateus Kufra v. Küprosz volt. Kr. e. 47: atyja tétette Galilea urává.Kr. e. 40-ben a szenátus megtette Júdea királyává. Sírjára Ehud Necer régész, a Héber Egyetem professzora bukkant rá, Heródes egykori palotája, a dombtetőre épült Heródium nevű erődítmény feltárása közben.

      Heródes arab származású római polgár volt, lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket. Úgy tett, mintha a zsidó érdekeket képviselné, közben személyes előnyökért a rómaiak sarujának a szíját nyalta. A zsidó vezetők sem voltak különbek, gazdagok voltak, sokkal nagyobb volt a kapzsiságuk, mint a hazaszeretetük és Isten szeretete.
      De ma sincs másképp, él és virul Heródes szelleme, ismerős ugye: amikor választások vannak, akkor sokan fellépnek, azt hirdetve, hogy a keresztény értékeket képviselik, és a nép jogait, vasárnaponként több templomba elmennek és áldoznak, majd amikor választáskor hatalomhoz jutnak, az az első dolguk, hogy meggazdagodjanak ők, a csemetéik, a szeretőik, és a csatlósaik. Nagy feledékenység köde üli meg az agyukat, tisztelet a kivételnek. A világ bankárait és kormányait nincs is értelme emlegetni.

      Ugyanez a Heródes-féle szellem ölte meg Jézust, mert a zsidó vezetők féltették a jól jövedelmező hatalmukat, a római birodalom (is) azért tartott olyan sokáig, mert a leigázott területeken a nép vezetői a rómaiak cinkosai voltak, és csak látszólag siránkoztak az elveszett szabadság miatt. A zsidóknak olyan Messiás kellett volna, aki már akkor a világ minisztereivé és bankáraivá nevezi ki mindegyiküket. Az igát akkor is, és most is, az egyszerű nép nyögi.

      Jézus Krisztus egyenesen a szemükbe mondja ezeknek a zsidóknak, hogy az atyjuk maga a sátán, kemény beszéd ez:

• Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.” Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.” (Jn 8, 39-43) 

      Ma van az Aprószentek ünnepe. Azok a gyermekek viselik ezt a kedves nevet, akiket Jézus, a prófétai ígéreteket beteljesítő Messiás király miatt öletett meg Nagy Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát.

• Amikor a júdeai Betlehemben, Nagy Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. (Mt 2,1-3)

      Nagy Heródessel együtt egész Jeruzsálem megriadt: a főpapok és az írástudók. „Egy újszülött király? Akkor mi elveszítjük hatalmunkat, a pénzünket...? Jaj nekünk, veszejtsük el hamar!”

• Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé. (Mt 2,16-18) 

      A bölcsek – eredetiben a mágusok, KELET-ről jöttek, megváltásunk keletről származik, a zsidóktól, ma pedig?! ma a mágia, az erkölcsi szenny, az istentelenség, a közömbösség, a kényelmes életszemlélet NYUGAT-ról árad Erdélybe.

      Heródes szelleme virult és virul a háborúk idején, amikor az anyák siratják fiaikat, az asszonyok férjüket, a gyerekek az apjukat és a nagyobb fiútestvérüket. Ma sincs másképp, mennyi háborúról és szenvedésről olvashatunk! Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.

      Heródes szelleme virul azokban a vezetőinkben, akik a hatalmas helyi adókat vetnek ki, akik a fűtéspénznek dupláját szedik az országos átlagnak, akik minimális bért sem adják meg a fiataljainknak és nem tudnak családod alapítani, el kell menjenek külföldre dolgozni (rabszolgának), de legalább ne vernék fél téglával a mellüket: jaj, egyre fogy nemzetünk... Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert ki kellett vándoroljanak.

     Heródes szelleme virul a törvényhozóinkban, mert arra van jogunk, hogy megválasszuk saját vezetőinket, de számon kérni, hogy mit művelnek velünk négy év alatt, arra már nincsenek törvényeink, nincsen jogunk.

      Van isteni igazságszolgáltatás, ha nem is itt földön, majd halálukban megtapasztalják. Mindenki már születése pillanatában tartozik Istennek a halálával.

      Heródes szelleme virul az abortusz pártiakban, az orvosokban és anyákban és apákban, akik abortuszt hajtanak végre, és azokban a honatyákban, akik az alig megfogant életet az már az anya méhében megölik törvényhozásaik által.

A történelem ura maga Isten, az utolsó szó Jézus Krisztusé, ő a Király, senki más, „és országának nem lesz vége”. Marana Tha!

Jézus születése

„Mert gyermek születik nekünk, 
fiú adatik nekünk; 
az uralom az ő vállán lesz, 
és így fogják hívni a nevét: 
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, 
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.” 
(Iz 9,5)

„Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14)

A szűz neve: Mária. A Hajnalcsillag.

„Mária igen találóan hasonlítható egy csillaghoz; mert amint a csillag anélkül, hogy veszítene fényéből, szórja sugarait, úgy a Szűz is minden sérelme nélkül szülte gyermekét.” (Szent Bernát).

„A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.” (Zsolt 110,3).

„Azokban a napokban történt, hogy rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Vö. Lk 2,1-7). 

„S az Ige testté lett, és közöttünk élt.” (Jn 1,14)

Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” (Lk 2, 7-16) 

A Gyermekben meglátták Istent, mert tiszta volt a szívük. Leborulva imádták „a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát.” (Zsid 13,20)

„Ő, aki gazdag volt, érettünk szegény lett. Leszállt a menny kimondhatatlan gazdagságából, a világra jött és nem vágyódott semmitérő kincsek után, oly nagy szegénységet vállalt magára, hogy mindjárt születése után egy kis jászol lett nyugvóhelye. ..Fenn az égben öröktől fogva mindent bőségben megtalálhatott, egyedül a szegénységet nem. Ezzel szemben a föld tékozló módon telehintve vele, az ember azonban nem ismerte az értékét. És íme: az Isten Fia megkívánja szépségét, leszáll érte a magas égből, hogy így e megbecsülésével a mi szemünkben is értékessé tegye.” (Szent Bernát) 

A napkeleti bölcsek is elindultak egy jel után, egy csillag után, megkeresni Istent és megtalálták:
„A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. (Mt 2,10-11).

Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. (Lk 2,19)

„Hagytam, hogy felkeressenek, 
akik nem kérdeztek engem; engedtem, 
hogy megtaláljanak, akik nem kerestek engem. 
‘Íme, itt vagyok! Íme, itt vagyok!’ 
-mondtam a nemzetnek, mely nem szólította nevemet.”
(Iz 65,1)

A Gyermek hagyja magát megtalálni a szívemben, a szívekben, akkor is, ha az egy elhagyott, rideg istálló... Emmánuel - velünk az Isten, velünk van Mária, Szent József, az Ég összes angyalai és szentjei.

  

Áldott, békés Karácsonyi ünnepeket!

Ó-antifónák (December 17-23)

      A mai nappal kezdődik advent utolsó és intenzívebb hete. Ebben a közvetlen készületi időben az Egyház az Ó-antifónák sorával tanít minket. Ezek az antifónák az Esti dicséret Magnificat-jához kapcsolódnak, nevüket a kezdő „Ó” indulatszóról kapták, gregorián énekek, a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki. A megszólítások az Ószövetségből valók, de mindegyik az üdvözítő Jézusnak szól. 

December 17:  

Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: Jöjj, taníts meg minket okosan élni!

https://www.youtube.com/watch?v=8ngcQDQfhlA 

December 18: 

Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!

https://www.youtube.com/watch?v=dn1cloz0ssQ 

December 19: 

Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!

https://www.youtube.com/watch?v=VFE7B-DZ8_w 

December 20:  

Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: Jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek! 

https://www.youtube.com/watch?v=fDg29sswhgQ 

December 21: 

Ó, szent Virradat! Te az örök világosság Fényessége és az igazságosság Napja vagy: Jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek! 

https://www.youtube.com/watch?v=1BsZH7e27Dg 

December 22: 

Ó, nemzetek Királya és szívük Kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: Jöjj, üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!

https://www.youtube.com/watch?v=5GvDvgfLoUo 

December 23: 

Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj, és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk! 

https://www.youtube.com/watch?v=wdu0HjiLEn4

 

Egy orthodox imádság a római katolikus hagyományban

     

Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének harmadik heti programja szerkezetileg követi a jól ismert Anima Christi (Krisztus Lelke, szentelj meg engem) imádságot. Az ima eredete visszamegy Szíriai Izsák apát egyik prédikációjára, melynek címe: A világról való lemondás. Ennek rövidített, rímes változata a latin hagyományba is bekerült, valószínűleg egy ferences révén. Szent Ignácnak köszönhetően pedig a katolikus hagyomány is befogadta és magáévá tette. Jó példa ez arra, hogy egy tipikusan keleti imádság hogyan válik - feldolgozás útján - közkinccsé. Ez egyúttal azt is jelzi, mennyire egy forrásból táplálkozik a két nagy keresztény hagyomány: a keleti és a nyugati. Álljon itt az eredeti szöveg magyar fordítása: 

• Uram, Jézus Krisztus, Istenünk, ki megsirattad Lázárt, kit a fájdalom és részvét könnyeivel öntöztél, fogadd el keserves könnyeimet. A te szenvedéseddel gyógyítsd szenvedélyeimet, a te sebeiddel orvosold sebeimet, a te véreddel tisztítsd meg véremet, a te életadó testednek jó illatával áraszd el testemet. Az epe, mellyel ellenségeid itattak, tegye édessé lelkemnek keserűségét, amellyel ellenfelem itatott meg engem. Tested, melyet keresztfára feszítettek, emelje hozzád elmémet, melyet a démonok mélyre lehúztak. Fejed, amelyet lehajtottál a keresztfán, emelje föl fejemet, melyet ellenfeleim megsértettek. Szentséges karjaid, melyeket a hitetlenek keresztfához szögeztek, emeljenek ki engemet a pusztulás gödréből, amint szentséges ajkaiddal megígérted. Orcád, mely eltűrte az átkozottaktól az ütéseket és köpéseket, ragyogja be törvénysértésektől elrútított orcámat. Lelked, melyet a keresztfán Atyád kezébe ajánlottál, kegyelmeddel legyen útvezetőm Tehozzád. Nincs együttérző szívem, hogy keresselek Téged; nincs bennem sem bűnbánat, sem töredelem, amelyek bevezetik (Isten) gyermekeit tulajdon örökségükbe. Nincsenek, Uram, vigasztaló könnyeim. A mindennapi gondok meghomályosították az én elmémet, és nincs ereje, hogy együttérzően hozzád emelje tekintetét. Kihűlt a szívem a kísértések sokaságától, és az irántad való szeretet könnyei nem tudják fölmelengetni. De Te, Istenem, Uram Jézus Krisztus, jóságnak kincsestára, adj nekem tökéletes bánatot és fáradhatatlan szívet, hogy egész lelkemmel rászánjam magam a Te keresésedre, mert nélküled távol van tőlem minden jó. Ezért, ó, Jóságos, add nekem kegyelmedet. Az Atya, aki örök idők óta előhoz Téged legbensőbb rejtekéből, újítsa meg bennem arcodnak vonásait. Elhagytalak téged; Te ne hagyj el engem. Eltávolodtam Tőled; Te jöjj és kutass föl engem, vezess a legelőre, választott nyájadnak juhai közé számlálj engem; isteni szentségeid zsenge füvével táplálj engem azokkal együtt, akiknek a szíve tiszta. Övék a Te lakóhelyed; a tiszta szívben látható kinyilatkoztatásaid tündöklő ragyogása. Ez a vigasztalás és örvendezés azoké, akik fájdalmak és kínok közepette fáradoznak Érted. Eme tündöklő ragyogásra legyünk mi is méltóvá kegyelmedből és emberszeretetedből, Üdvözítő Jézus Krisztusunk, mindörökkön-örökké. Amen. 

      Az imádság első hat sora a megfeszített Krisztushoz szól, a második hat sora pedig a föltámadt Krisztushoz. Az első sor (Krisztus Lelkéhez intézett kérés) közvetlenül kapcsolódik az 5. és a 6. sorhoz, a második pedig (Krisztus Testéhez intézett kérés) a 3. és 4. sorhoz. Ennek mintájára a 7. sor (felhívás Krisztushoz, hogy hallgassa meg az imádkozót) kapcsolódik a 11. és 12. sorokban megfogalmazott kéréshez; a 8. sort (az imádkozó és Krisztus kapcsolata ne szakadjon meg) a 9. és a 10. sor fejti ki konkrétan. Mindezt a következőképpen ábrázolhatnánk: 

      Ez a rajz világosan mutatja az értelmileg összetartozó részek ritmikus ismétlődését. Ez a lélegzetvételre épülő imádság a Krisztus titkairól való elmélkedés által abba a békébe (nyugalomba) akar elvezetni, amely, Szent Pál szavaival élve, meghalad minden értelmet. A nyugati hagyomány a szerzetesi zsolozsmában őrizte meg a légzésre épülő imamódot. Zsoltározáskor a zsoltár közepén, a *-nál levegővételnyi szünetet tartunk. 

(Vö. Szinergeia, Az Orthodoxia aszketikájának és misztikájának problémái.
Moszkva, 1995. Szerkesztette Sz. Sz. Horuzsij, 240-242. o.) 

Vége a könyvnek.

Forrás,
Barsi Balázs atya előszavával „A puszták egyeteme” :

A Szent életrajza:

Szent Szerafim és Isten Anyja

Remeteélet az erdei cellában

„Téli Húsvét” Oroszföldön

     

1991. január 11-én éjfélkor a Néva parti hófödte térség felett szörnyű menydörgés hallatszott, és a villám fénye egy pillanatra egész Pétervárt bevilágította. A dörgés oly erős volt, hogy sokan felébredtek és kinéztek az ablakon. E sorok írója először arra gondolt, hogy robbanás vagy katasztrófa történt.
      Ugyanezen a napon a Néva vize - szinte az ember szeme láttára - váratlanul emelkedni kezdett, s a szokásos szintnél két méterrel magasabbra növekedett: a Vasziljevszkij-sziget csúcsán lévő szintjelző golyók alig látszottak ki a vízből. Másnap még a központi újságok is beszámoltak erről az „időjárási rendellenességről”. Ezzel a „jellel” adta hírül Szárovi Szent Szerafim - az Orosz Birodalom egykori fővárosában -, hogy letelt a száműzetés ideje és elérkezett szent ereklyéi megtalálásának a napja.
      Az ereklyék megkerülésének a híre, melyet a karácsonyi ünnepi liturgián jelentettek be, váratlanul jött, mégis régóta várt esemény volt.
      1991. január 11-én du. 4 órakor - Pétervárott - a Kazanyi székesegyházban (mely egyelőre még vallástörténeti és ateista múzeumként működik), a templom közepén a kupola alatt állt egy aranybrokáttal bevont emelvény, készen arra, hogy ráhelyezzék Szárovi Szerafim ereklyéit. Előtte állt II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, aki azért jött el Moszkvából, hogy átvegye az ereklyéket. A hiányzó ezüst ikonosztázion előtt (melyet a 20-as években beolvasztottak) az ateista kiállítást szégyenlősen álcázták egy spanyolfallal. A múzeum fényei kialudtak, csak a templomi csillár égett. Úgy tűnt, hogy újra megnyílt a templom és újra istentiszteletet tartanak.
      Két püspök több pappal (a spanyolfal mögé) a sötétbe, a templom mélyébe vonul, hogy az ereklyéket előhozza. A várakozás csöndje üli meg a templomot, olyan csönd, amelyről azt mondják „angyal repült át fölöttünk.”

E Mária-ikon előtt halt meg Szt. Szerafim[1]

      Nézem a templom közepén lévő asztalt: most valóban ide hozzák ki Szentéletű Szerafim ereklyéit! Itt éltünk ebben a városban és számtalanszor elmentünk a székesegyház mellett anélkül, hogy tudtuk volna, titokban ki nyugszik itt, milyen szent ereklye.
      Milyen sokáig nem tudtuk, mi lett a nagy orosz Szent ereklyéinek a sorsa!
      1920-ban a szárovi monostort bezárták, a Szent ereklyéit komisszárok elkobozták és ismeretlen helyre vitték. Azóta semmit sem tudtunk róluk. Csak a Szentjövendölése maradt fenn, miszerint „az ő teste nem fog Szárovban pihenni...” A „glásznoszty” időszakában sikerült több dokumentum nyomára bukkanni, melyek szerint az ereklyéket a 20-as években átadták a moszkvai Donszkoj monostorba az ún. Vallásellenes Művészeti Múzeumnak. Miután ezt a 30-as években bezárták (az ún. „istentelen ötéves terv” időszakában, mely azt tűzte ki célul, hogy az emberekből az istenhitet végleg kiirtsa), az ereklyéket átadták a moszkvai Központi Ateista Múzeumnak. Fennmaradt rajtuk a múzeum leltári jelzete. Ezt a múzeumot 1946-ban bezárták, s ezután az ereklyéknek nyoma veszett, úgy tűnt - véglegesen.
     
A vallástörténeti és ateista múzeumban véletlenül bukkantak rá az egyik legutóbbi leltározás során. 1990 novemberének elején a múzeum munkatársai a szőnyegosztályon (!) ismeretlen tárgyat találtak, amire korábban sohasem figyeltek fel. Ez a tárgy egy derékszög alakú bútordarabra emlékeztetett és lenvászonba volt bevarrva. Amikor kibontották, egy kis talpazatot találtak, rajta egy gézbe és vattába bugyolált ismeretlen szent ereklyéi: teljesen ép csontok, hajjal és szakállal borított fej, kezein kétujjas gyapjúkesztyű, kis csizmák; egyik bordája el volt törve, s egy csigolya is elmozdult.

II. Miklós orosz cár a szentté avatáson, 1903.júl.18.

      A múzeum munkatársa, Szergej Nyikolajevics Pavlov az ereklyék egyik fölfedezője elmondta, hogy amikor felhajtotta a fehér atlasz kézelő hajtókáját, előtűnt az aranyszálakkal hímzett felirat: „Szent atyánk, Szerafim, imádkozzál Istennél érettünk.”

     „Amikor megláttam Szerafim nevét, mindjárt rájöttem, hogy ki is az, akit megtaláltunk. Hiszen Szerafimunk csak egy van!” - mondta Sz. Ny. Pavlov. A holttest keblén egy rézből készült kereszt feküdt, ezt kapta Szerafim anyai áldásként kolostorba lépésekor.
      Meglepő, hogy az ereklyéknek semmiféle dokumentációja vagy leírása nem került elő, sőt mintha nem is lett volna. A figyelmetlenségnek ezt a furcsa példáját az egyik múzeumi munkatárs a következőképpen magyarázta. „Az ereklyékkel úgy bántak, mint ideológiai fegyverrel, hogy szükség esetén meg lehessen semmisíteni anélkül, hogy valamilyen írásos nyom maradjon hátra.”
      Most pedig a múzeumi raktárak sötétjéből, tündöklő arany tartóban, főpapok és papok hozzák elő a székesegyház közepére. A pátriárka hosszasan állt, mintha megdermedt volna, majd odament és hódolt Isten Szentje előtt.

Szentté avatás, 1903.júl.18.

      Pontosan hetven esztendeig tartott Szent Szerafim ereklyéinek ateista fogsága. A Szent, úgymond, osztozott Szent Oroszország sorsában, mert földi maradványai szintén viselték „a babiloni fogság” keserveit. Hetven esztendő telt el Szerafim halála és szentté avatása, illetve ereklyéinek első felnyitása (1903) között. Talán azt az évtizedet mondhatnánk az orosz történelem legragyogóbb korszakának[2].
      Ugyanennyi esztendőre volt szükség az ereklyék második felnyitásáig. S ez a második hetven esztendő - minden bizonnyal - az orosz történelem legtragikusabb korszakának nevezhető.
      A Kazanyi székesegyházban az ereklyék előtt beszédek hangzottak el. A pátriárka azt mondta, hogy az elemi erővel feltörő ateizmus, amely végigdübörgött a világon, a végéhez közeledik. Sz. Kucsinszkij, a múzeum igazgatója kifejezte abbéli félelmét, nehogy a harcos ateizmust „harcos vallásosság váltsa fel.”
      Az ereklyék előtt tartott első istentisztelet alatt a székesegyházban nagy öröm áradt szét, mely eltöltötte a jelenlevőket. Úgy tűnt, mintha Szentéletű Szerafim láthatatlanul köszöntött volna mindenkit az ő szokásos szavaival: „Örömem!” Amikor 1920-ban Szárovból el akarták szállítani az ereklyéket, a komiszárok engedélyezték, hogy néhány napig még a kolostorban maradjanak és a nép elbúcsúzzon tőlük. A nép könnyeivel öntözte és búcsúzott Szerafim bátyuskától. Az ereklyék visszatérését az öröm könnyeivel üdvözölték.

Szt. Szerafim ereklyetartója - 1903.

• Szárovi Szerafim arról is beszélt, hogy mikor fogják szentté avatni: „Nyár közepén húsvéti ének szava csendül.” És valóban! Oroszföldön 1903 nyarát „szárovi húsvét”-nak nevezték el, mert ekkor avatták szentté, és az ünnepségre Szárovba mintegy 150 ezer ember gyűlt össze, élükön a cárral. Ezen a nyáron feledésbe merült minden belső viszály és széthúzás, egész Oroszország eggyé vált a „szegény Szerafim” sírjánál. 

      Az ereklyék második feltalálása feletti öröm csak a húsvétihoz hasonlítható. Szerafim szavaival élve „téli húsvétnak” is nevezhetnénk, mert tél közepén tavaszi vihar hangjai hallatszottak, és a Néva partján „Húsvéti ének szava csendült”.
      Szárovi Szerafim életében sohasem járt a Néva parti fővárosban, holta után úgy akarta, hogy ereklyéi keressék fel azt a várost, ahonnan az orosz forradalom undoksága származott. Talán a nagy Szentnek negyven éves itt-tartózkodása ennek a városnak a lázadás bűnétől megtisztulást hoz! Belőle és ereklyéiből talán béke és húsvéti öröm árad ki egész Oroszországra!
      Csaknem egy hónapon keresztül tartott a „téli húsvét” a Néva partján. Az Alekszander Nyevszkij Lavra Szentháromságról nevezett székesegyházában volt kitéve az ereklye; naponta elimádkozták a Szent tiszteletére írt akathisztosz himnuszt. Fel-felhangzott a húsvéti köszöntés: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt. Hiszen maga a bátyuska is minden évszakban így köszöntötte a hozzá érkezőket.
      Itt, a Szent maradványai előtt mindenkinek szeretném mondani: „Oroszföld Édesanyám, Krisztus feltámadt!” Sokat szenvedett Oroszország, Krisztus feltámadt! Isten kedveltje - a te gondviselőd - fölkelt (a sírból), te is föl fogsz kelni, szerelmem, bár még a tél nem tűnt tova...”
      Teljesednek Szent Szerafim jövendölései. Be kell teljesednie az utolsónak is. Ez arról szól, hogy Szent Szerafim Szárovból Gyivéjevóba költözik át és ott világraszóló vezeklést hirdet. Mától, február 7-től kezdve, az ereklyék Moszkvában lesznek. Nyáron körmenetben viszik végig Oroszföldön egészen Gyivéjevóig. Tart már vezeklésük esztendeje, az Úr esztendeje.

(Russzkaja Miszl, Paris, 1991. március 22. száma alapján) 

Folyt.köv.

Szt. Szerafim ereklyetartója ma.

_______________________________________

[1]      Szent Szerafim és a Szűzanya misztikus kapcsolatáról: Ismét Kologrivovot idézem: „Szentéletű Szerafim életében Isten Anyja egészen különleges szerepet játszott. Azt már láttuk, hogy háromszor is Ő gyógyította meg. Néhányszor méltónak találta őt arra, hogy megjelenjék neki. Az Ő parancsára nyitotta meg szigorú remeteségének ajtaját és vállalta, hogy vigasztalni fogja a szenvedőket. Szerafim meg is mondta, ki volt az ő számára Isten Anyja: «Minden örömök öröme». Ennek megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy világosan lássuk és meg is tanuljuk, hogy ki az Isten Anyja. Ő Fiával együtt az egész teremtés megújításának társ-vezetője. A Szentlélek kegyelméből és személyes erőfeszítéseinek köszönhetően «el-nem-égő csipkebokorrá», Isten Szülőjévé lett, aki «áldott az asszonyok között», a Szentlélekkel teljes; Ő már az Utolsó Ítélet előtt eljutott a megdicsőülés azon fokára, amely a teremtett lény számára egyáltalán elérhető. Ezért Mária a teremtett természet képviselője a maga eredeti ártatlanságában, az emberiséget szimbolizálja a maga teljes egészében, vagyis a megújult teremtést, melyet eltölt a Szentlélek, s amelyben Isten minden mindenben. Másképp kifejezve: Ő az örök boldogság eleven szimbóluma. Ezért ha az ember elfordul Máriától, a Szentlélek ajándékától fordul el. Ha elveszíti Máriát, elveszíti azt is, Aki «megvidámítja ifjúságomat» és lelkének szárnyait önkezével vágja vissza. 

      Így már érthető, hogy miután Szerafim Isten Anyjának - bizonyos értelemben - a tanítványa lett, az «ő nemzetségéből való» emberré, mindenki másnál jobban elmélyülhetett a titokban, melyet az az Erő tárt föl előtte, aki az Atyától származik és aki sajátos módon lakást vett a Szeplőtelen Szűzben. S ezzel együtt nemcsak abban részesült, hogy a földön megízlelhette az «örök boldogságot» és a «Paradicsom édességét», hanem - legalább egy pillanatra - még másokat is részesíthetett benne.” (Ioann Kologrivov, 403. oldal.) 

[2] Georgij Fedotov az orosz szentekről írt könyvében megjegyzi, hogy a Nagy Péterrel kezdődő szinódusi korszak (1721- 1917) az orosz egyház életében vízválasztónak tekinthető. Ebben az időszakban a régi orosz lelkiség szinte teljesen feledésbe merül. A szentté avatások a 18. században úgyszólván abbamaradnak. A hivatalos egyházat gúzsba köti a Szent Szinódus, melynek élén világi ember - oberprokuror - áll, aki mindenben érvényesíti a cár akaratát. A szerzetesi élet ellanyhul. Ekkor tűnik fel Szent Szerafim, akinek csöndes, majd egyre érezhetőbb jelenléte korszakos jelentőségű: 

      „Szentéletű Szerafim feltörte az orosz életszentségen lévő pecsétet, melyet a szinódusi korszak nyomott rá, és a kortárs szentek közül egyedül őt érte az a megtiszteltetés, hogy ikont festettek róla. A mi nemzedékünk benne a régi és az új Oroszország legnagyobb szentjeinek egyikét tiszteli. Szerafim megjelenése a XVIII-XIX. század kontextusában feltételezi annak a misztikus hagyománynak az újjáéledését, amely már a moszkvai korszakban (XV-XVII. sz.) megszakadt. AXVIII. század elején Pajszij Velicskovszkij sztarec Moldvában rátalál Nil Szorszkij (az orosz misztikus hagyomány középkori képviselője) kézirataira és a belső, szívbéli imádság eleven iskolájára. Közvetlen kapcsolatot tart fenn vele az optyinai és a szárovi remeteség. E két utóbbi lesz az orosz lelki élet központja, két tűzhely, ahol fölmelegedhet a hidegtől átjárt Oroszország. A zarándoknak, az imádság keresőjének elbeszélése tanúsítja, hogy a belső, szívbéli imádság a XIX. század közepén kolostoron kívüli gyakorlattá is vált, zarándokok és magányos erdei remeték sajátjává. Az oroszországi szellemi-lelki élet megújulása nemcsak egy régi tapasztalat felelevenítését jelentette, hanem az életszentség teljesen új formáinak jelentkezését is. Ilyennek kell tekinteni a sztarecséget. Szentéletű Szerafim egyesíti magában a hagyományhoz való mélységes ragaszkodást a bátor, ígéretes prófétai jövővel. Egyszerre stilita (oszlopos szent) és az erdei medve lakótársa, aki a lelki aszkézis értelmét Egyiptomi Makáriosz szavaival definiálja. Fehér szerzetesi ruhájával, húsvéti köszöntő szavaival, az örömre való felhívásával, s a Színeváltozás testben már megjelent ragyogó titkával új lelki korszak beköszöntéséről tanúskodik. 

      Ez az új típusú életszentség, amely már sok dologban túlhaladta a régi Oroszország lelki tapasztalatát, egy dologban elmarad mögötte: szinte egyetlen ponton sem kapcsolódik az orosz nemzeti léthez és kultúrához. Athosz hegye még soha nem volt ilyen nagy hatással az orosz lelkiségre, mint az elmúlt évszázadokban. A félbeszakadt orosz lelkiségi hagyomány helyébe az ősi, keleti lelkiségi iskola terméke: a Filokália kerül. (G. P. Fedotov: Oroszföld szentjei, Párizs, 1931,235-236. o.) 

Forrás:

A korabeli fotók forrása egy orosz galéria:

http://www.omolenko.com/spgm/index.php?spgmGal=1903%20Sarov#photo

A keresztény élet célja

Beszélgetés a keresztény élet céljáról[1] 

      Most a szegény Szerafim elmondja neked, miben is áll a keresztény élet célja. 

      Imádkozás, böjtölés, virrasztás és a többi keresztény gyakorlat, noha önmagában jó lehet, ám keresztény életünk célját nem képezik. Bár a cél eléréséhez elengedhetetlen eszközként szolgálnak. Keresztény életünk valódi célja Isten Szent Lelkének megszerzésében áll... A Krisztusért végrehajtott jócselekedetek nemcsak a jövendő életben gyümölcsözik számunkra az igazság koronáját, hanem már ebben az életben is eltöltenek minket a Szentlélek kegyelmével. 

      - Mit értesz elnyerésen? - kérdeztem Szerafim atyát. Valahogy nem értem. 

      - Az elnyerés ugyanaz, mint a megszerzés - felelte. Mármint pl. a pénz megszerzése. Érted, ugye? Isten Lelkének megszerzése ugyanaz a dolog. Kedvesem, azt természetesen tudod, hogy mit is jelent a szerzés világi értelemben. A hétköznapi ember életében a cél a pénz megszerzése vagy megkeresése, s az előkelők vagy nemesek számára ez még ráadásul tiszteletet, megkülönböztetés és más kiváltságokat is jelent, cserébe a kormánynak tett szolgálatokért. Isten Lelkének megszerzése is tőke, de kegyelmet adó és örök. Emellett nagyon hasonló módon, mondhatjuk, szinte ugyanazokkal az eszközökkel érhető el, mint a pénzügyi, társadalmi és világi tőke. 

      - Az Isten-Ige, az Istenember, Jézus Krisztus Urunk piachoz hasonlítja életünket, s földi életünk munkálkodását kereskedésnek nevezi. A földi javak ugyanis azok a jó dolgok, amelyeket Krisztusért teszünk és általuk szerezzük meg az Örök Szentlélek kegyelmét, amely nélkül senki számára nincs és nem is lehet üdvösség. Maga a Szentlélek költözik a lelkünkbe, és ez az Ő lelkünkbe költözése - a Mindenhatóé -, a Szentháromság Egyisten velünk lakozása csak úgy lesz - ajándékképpen - a miénk, ha teljes erőnkkel a Szentlélek megszerzésére törekszünk, aki lelkünkben és testünkben a teremtő Istennek trónust készít, hogy egészen velünk lakjék, Isten igaz igéje szerint: Beléjük költözöm és velük járok és az Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Az természetes, hogy minden Krisztusért véghezvitt jócselekedet a Szentlélek kegyelmét ajándékozza nekünk. De az ima az, ami leginkább. Mivel az mindig kéznél van. Hogy úgy mondjam, eszközként a Lélek kegyelmének megszerzésére. Valójában, imánk során a Vele való beszélgetéssel ajándékoz meg. Vele, aki a mi kegyelemmel teljes és életet adó Istenünk és maga a Megváltó. (...) 

      - Atyám, mondtam, egész idő alatt a Szentlélek kegyelmének megszerzéséről beszélsz, mint a keresztény élet céljáról. De hol és hogyan láthatom meg ezt? A jócselekedetek láthatóak, de lehetséges-e a Szentlelket megpillantani? Miből tudom, hogy velem van-e vagy sem? 

      - A Szentlélek kegyelme, mondta a sztarec, fény, ami az embert megvilágosítja. Az Úr gyakran mutatta ki számos tanú előtt, hogy a Szentlélek kegyelme hogyan is működik azokban az emberekben, akiket Ö megszentelt és megvilágosított nagy sugallatával. Emlékezzünk csak Mózesre! Emlékezzünk csak Urunk színeváltozására a Tábor hegyén! (...) 

      - De hogyan tudhatom meg, kérdeztem Szerafim atyát, hogy én a Szentlélek kegyelmében vagyok? 

      - Nagyon egyszerűen, Kedvesem! - felelte. Megragadta vállam és így szólt: „Fiam, most mindketten a Szentlélekben vagyunk! Miért nem nézel rám?” Azt feleltem: „Atyám, nem vagyok képes rád nézni, mert szemed merő ragyogás. Arcod ragyogóbb a napnál, és szemem ég a fájdalomtól!” Erre Szerafim atya így szólt: „Ne félj, Gyermekem! Hiszen magad is ragyogóvá váltál, mint én. Magad is Isten Lelkének teljességében vagy. Máskülönben nem lennél képes olyannak látni engem, amilyen vagyok”. 

      Majd egészen közel hajolva hozzám, a fülembe súgta: „Adj hálát az Úristennek az Ő irántunk mutatott kimondhatatlan irgalmáért! Látod, még csak keresztet sem vetettem, csupán elmémmel imádkoztam szívemben az Úrhoz, s azt mondtam magamban: Uram, add meg neki, hogy testi szemeivel is világosan láthassa a Te Lelked leereszkedését, amit Te ajándékozol szolgáidnak, amikor Neked úgy tetszik, hogy magasztos dicsőséged fényében megjelenj! S látod, Gyermekem, az Úr azonnal teljesítette szegény Szerafim szolgája alázatos imáját. Akkor hogyan is ne köszönnénk meg Neki a mindkettőnknek adott kimondhatatlan ajándékot? Gyermekem, az Úristen még a legkiválóbb remetének sem mutatja meg mindig az Ő irgalmát ily módon! Istennek e kegyelme, mint szerető anya – mert neki úgy tetszett -, enyhít bűnbánó szíveden magának az Isten Anyjának közbenjárására. De Gyermekem, miért nem nézel a szemembe? Csak nézz, ne félj! Velünk az Úr! (...) 

      - Hogy érzed magad? - kérdezte Szerafim atya. 

      - Rendkívüli mértékben jól - feleltem. 

      - De mi módon? Pontosan hogyan érzed magad? 

      - Olyan nyugalmat és békességet érzek lelkemben, amelyet szóval nem lehet leírni - feleltem. 

      - Kedvesem! - mondta Szerafim atya - ez az a fajta békesség, amelyről az Úr beszélt tanítványainak: Az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom, amint a világ adja (Jn 14,27). Ha a világból volnátok, a világ azt, mi az övé, szeretné; de mivel nem vagytok a világból, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. De bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 15,19). S azok számára, akiket a világ gyűlöl, de az Úr kiválasztott, az Úr megadja azt a békét, amit most magadban érzel; a békét, amely - az Apostol szavaival -fölülmúl minden értelmet (Fil 4,7). És még mit érzel? 

      - Az egész szívemben rendkívüli örömöt. 

      Így folytatta Szerafim atya: 

      - Ez az az öröm, amiről az Úr beszél az Evangéliumban: Az asszony midőn szül, szomorúsága vagyon, mert eljött az ő órája; miután pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik szorongatásaira örömében (Jn 16,21). És mégis, bármily vigasztaló is ez az öröm, amit most érzel a szívedben, semmi ez ahhoz képest, melyet maga az Úr jelentett ki az Ő apostola szájával, hogy pedig ez az öröm az, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szívébe föl nem hatott, mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik (1Kor 2,9). Most előízét kaptuk annak az örömnek, s ha azok ilyen édességgel, jóléttel és boldogsággal töltik el lelkünket, mit mondjunk arról az örömről, amely a mennyben van előkészítve azok számára, akik itt a földön sírnak? 

      - Még mi mást érzel, Gyermekem? 

      - Rendkívüli melegséget - feleltem. 

      - Hogyan érezhetsz melegséget, Gyermekem? Nézd csak, az erdőben ülünk. Kinn hideg van és lábunk alatt hó. Hüvelyknél is vastagabb hó borít mindkettőnket, s a hópelyhek még mindig hullanak. Miféle melegség lehet az? 

      Azt feleltem, olyasmi, mint a fürdőházakban, mikor vizet öntenek a forró kőre s a gőz felhőkben gomolyog. 

      - És az illat, kérdezte tőlem, ugyanolyan, mint a fürdőházakban? 

      - Nem! - folytattam. Nincs a földön semmi, aminek ilyen jó illata lenne. 

      És Szerafim atya, még mindig mosolyogva azt mondta: 

      - Én magam is ugyanúgy tudom, mint te, Gyermekem. S csupán azért faggatlak, hogy vajon te is ugyanúgy érzed-é? De nézd, sem rajtad, sem rajtam nem olvadtak el a hópelyhek. Sem a lábunk alatt. Annak okáért ez a melegség nem a levegőben van, hanem bennünk. Ez a melegség az, amelyről a Szentlélek késztet minket az imádság szavaival kiáltani az Úrhoz: „Melegíts meg engem a Te Szent Lelked melegével!” Így ennek valóságnak kell lenni, hiszen Isten kegyelmének bennünk kell lakozni, a szívünkben, mivel az Úr mondta: mert íme az Isten országa bennetek van (Lk 17,21). Látod már, Gyermekem, hogy milyen - szavakkal el nem mondható - örömöt adott az Úristen most nekünk! Eztjelenti a Szentlélek teljességében való lakozás. Azt írja Egyiptomi Szent Makáriosz: „Én a Szentlélek teljességében voltam”. Az Úr az Ő Szentlelkének e teljességével eltöltött minket, szegény teremtményeit - csordultig. Látod, már szükségtelen megkérdezni, hogy az ember hogyan is jut el a kimondhatatlan kegyelembe, ami most meglátogatott minket. 

      - Nem tudom, atyám, mondtam, megadja-e nekem az Úr, hogy később is oly élénken és tisztán emlékezzek Isten kegyelmére, amint most érzem? 

      - Úgy gondolom, válaszolt Szerafim atya, hogy az Úr segítségedre lesz, hogy ezt örökre megőrizd. Másként az Ő jósága sosem hajlana meg így, az alázatos imának, s nem előzné meg ily gyorsan a szegény Szerafim kérését; annál is inkább, mivel nem egyedül neked adatott megérteni, hanem rajtad keresztül az egész világnak is, azért, hogy magad is megbizonyosodjál Isten munkálkodásáról és másoknak is használni tudjál. 

Imádság Szentéletű Szerafimhoz 

• Ó, Isten kedveltje, Szentéletű és Istenhordozó atyánk, Szerafim. Mennyei dicsőségedből tekints le reánk alázatos és erőtlen, sok bűnöktől terhes emberekre, akik segítségedet és vigasztalásodat kérjük. Légy irántunk jó szívvel és segíts rajtunk, hogy az Úr parancsait tisztán megtartsuk, az igaz hithez szilárdan ragaszkodjunk, vétkeink miatt Isten előtt buzgón bűnbánatot tartsunk, a krisztusi jámborságban a kegyelem segítségével előrehaladjunk, és Isten előtti imádságos pártfogásod elnyerésére méltók legyünk. Igen, Isten szentje, hallgass meg bennünket, akik hittel és szeretettel hozzád fohászkodunk, és ne vess meg minket, akik oltalmadért esedezünk. Most és halálunk óráján segíts rajtunk, és oltalmazz minket imádságaiddal a gonosz ördögi kísértésektől, ne kerítsenek minket hatalmukba, hanem méltók legyünk elnyerni örökségül a mennyei boldogságot. Most beléd helyezzük bizodalmunkat, jóságos szívű atyánk, légy valódi útmutatónk az üdvösségre és vezess el minket az örök élet estét nem ismerő világosságára, mert Istennek tetsző a te közbenjárásod a Szentháromság trónusánál, hogy az összes szentekkel együtt dicsőítsük és zengjük az Atya és a Fiú és a Szentlélek imádandó nevét, mindörökkön-örökké. Amen. 

 Folyt. köv.

Függelék:

A Zarándoknak, az imádság keresőjének elbeszéléséből  [2]

Zarándok vagyok a földön (Zsolt 118,19) 

      A zarándok[3] elbeszélése arról, hogy miképpen szerezte meg a belső, szívbéli imádság ajándékát.

      Isten kegyelméből keresztény vagyok, tetteim szerint nagy bűnös, hivatásom szerint hontalan vándor, a legalacsonyabb sorból, s helységről-helységre zarándokolok. Tulajdonom a következő: hátamon egy zsák száraz kenyérrel, a mellemen a Szentírás: ennyi mindenem. A Szentháromság ünnepét követő huszonnegyedik héten bementem egy templomba déli istentiszteletre imádkozni. Az Apostol tesszalonikiekhez írt első levelét olvasták, az ötödik fejezet tizenhetedik versét, amelyben ez áll: Szüntelenül imádkozzatok! Ez a szó nagyon megragadott, s elkezdtem gondolkodni, hogyan lehet szüntelenül imádkozni, amikor az embernek még mást is kell tennie, hogy életét fenntartsa. Fellapoztam ezt a Bibliában, és ott saját szememmel láttam azt, amit hallottam: Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. (Ef 6,18) Gondolkoztam, gondolkoztam, de megoldást nem találtam. Megkérdeztem a sekrestyéstől: 

      - Mit jelent szüntelenül imádkozni, és hogyan kell azt végezni? Így válaszolt: 

      - Úgy imádkozz, ahogy meg van írva. 

      Újra megkérdeztem: 

      - De hát hogyan lehet ezt szüntelenül végezni? 

      - Na, jól nézünk ki, ennek kérdeznivaló kedve van - mondta a sekrestyés, és odébbállt.

      Megkerestem a papot. 

      - Hogyan kell szüntelenül imádkozni? - kérdeztem. 

      A pap így válaszolt: 

      - Gyakrabban kell templomba járni, figyelni a felolvasásra és az éneklésre, ájtatosságokat végezni, gyertyát gyújtani, több meghajlást kell végezni. 

     - Na és, hol ír erről a Biblia? - kérdeztem tőle. 

      - Hová gondolsz, te tudatlan fickó, Bibliát akarsz olvasni? Nektek még olvasni sem szabad abból; csak nekünk szabad. 

      Miután ezt mondta, magamra hagyott. Mit is tegyek? - töprengtem magamban. Hol találok valakit, aki ezt megmagyarázza nekem? Végigjárom a templomokat, ahol azt mondjak, hogy jól prédikáló papok vannak, hátha találok magyarázatot. 

     Betértem a székesegyházba; vasárnap volt, a Farizeus és a vámos vasárnapja. Maga a főpap tartotta a prédikációt az alábbi mondatról: A farizeus pedig emelt fővel így imádkozott magában (Lk 18,11). Az egész prédikáció abból állt, hogy kifejtette: mi szükséges az igazi imádsághoz, és mennyire méltatlan az olyan imádság, amit nem előz meg illő előkészület. Például arról beszélt: 

• „Ha azt akarod, hogy imádságod igazi legyen, üdvös gyümölcsöt teremjen s az Isten ne vesse meg, hanem meghallgassa, tegyél szert először is szilárd hitre; tisztítsd meg elmédet minden gonosz gondolattól, tegyél félre minden földi gondot, tedd szívedet a Szent Lélek templomává, űzz távol tőle minden kéjsóvár gondolatot, újítsd meg tisztasággal és buzgósággal, alázd meg testedet böjtöléssel és megtartóztatással, fojtsd el tagjaidban, ami földies (vö. Kol 3,5). Mindenkivel légy alázatos, őrizd szívedben a békét és a szent lelkületet, s miután megerősödtél ezekben az erényekben, vidd ajándékodat az oltárra, ajánld föl tiszta imádságodat az Isten áldozati oltárán, s imádságod meghallgatásra talál és üdvözít téged. Ellenben, ha kellő előkészület nélkül, eme erények híján, anélkül, hogy bűnbánó és megtartóztató élettel megtisztulnál, arra vetemedsz, hogy szétszórtan és hűvösen állsz neki imádkozni, akkor szárnyaszegett lesz az imádságod, erőtlenné és hatástalanná válik. S az effajta imádságod nem csupán eredménytelen lesz, hanem meg is sérted vele Istent, számodra pedig végzetessé válhat, és bűnné lesz, ahogy a zsoltáros mondja: imádsága is bűnné legyen” (Zsolt 108,7). 

      Ezt hallván megijedtem és elgondolkodtam: Mitévő legyek? Az imádsághoz szükséges előkészületből semmi sincs meg bennem, és a továbbiakban sem látok arra reményt, hogy ezen sok fáradozást igénylő előkészületet megtegyem. Így hát leverten jöttem ki a templomból. Otthonomba térve forgatni kezdtem a Bibliát, és ellenőriztem mindazt, amit a főpaptól hallottam: „Tegyél szert először is szilárd hitre...” Hogyan tegyek rá szert? Hiszen a hit nem tőlünk származik, hanem az Isten ajándéka (vö. Ef 2,8). Az ajándék elnyerését kérni kell, érte imádkozni kell. Kérjetek és adatik nektek (Mt 7,7), ő pedig azt mondta: „Tégy szert előbb hitre, s majd azután imádkozz”. Hiszen ez pont fordítva van! Ráadásul még azt is hozzáfűzte: szilárd hitre, pedig ez még az apostolokban sem volt meg, és kérték: Uram, növeld bennünk a hitet (Lk 17,5). Még azt is mondta: „Az igazi imádsághoz szükséges, hogy megtisztítsd elmédet a gonosz gondolatoktól, tartsd távol a földi gondokat”. Ám a Biblia azt írja: Az emberi szív gondolata ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra (Ter 8,21). Éppen ezért előbb imádkozni kell, hogy a féktelen elme megtisztuljon a gonosz gondolatoktól. S ha az ember önerőből próbálja megtisztítani elméjét a gonosz gondolatoktól, s ha addig vár, amíg meg nem tisztul, akkor ítéletnapig sem fog imádkozni. S ezt a pap nem így mondta. Még arról is beszélt: „Újítsd meg szívedet tisztasággal és buzgósággal, hogy igazán tudj imádkozni!”. Átformálhatom-e én magam a szívemet, amikor a Biblia azt mondja: Egyedül Isten ad másik szívet és új lelket (vö. Ez 11,19). És először Dávid próféta sem a szívét tisztította meg, hanem előbb tiszta szívért imádkozott: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem (Zsolt 50,12) - kiáltott fel. „Megtartóztatással fojtsd el tagjaidban, ami földies.” Pedig imádság nélkül ezt sem lehet megtenni. Példa rá Pál apostol, aki előbb háromszor kérte imádságban, hogy a kísértést elhárítsa és legyőzze. Ő mondta: Értelmemmel (elmémmel) Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének (Róm 7,25). Sértheti-e Istent az olyan imádság, amelyet nem előz meg elégséges előkészület? A Bibliában szereplő összes imádság arról tanúskodik, hogy a bűnöktől való megtisztulásért mondták el, és nem előzte meg az imádságot a bűnöktől való megtisztulás... Ezt tanúsítja Manassze imája is. 

      Miután mindezt egybevetettem a Bibliával, beláttam, hogy a főpap prédikációja teljesen helytelen alapvetésből indult ki, tapasztalatlanságot tükröz, és minden a feje tetejére van állítva benne vagy épp ellenkezőleg... Miután pedig a bibliaolvasástól visszanyertem lelkemnek nyugalmát, nem foglalkoztam többet a hallottakkal. Különösen azt sajnáltam, hogy a prédikációkban nem hallottam arról, mit jelent szüntelenül imádkozni és hogyan kell azt végezni. Ez a gondolat teherként nehezedett rám... 

      Elérkezett a Kereszthódolat Vasárnapja. Déli istentiszteletre mentem a (szentpétervári) Theológiai Akadémia templomába. Ott egy tudós prédikátor tartott beszédet Jézus Krisztusnak a keresztfán mondott imádságáról, mely például szolgál, hogyan kell imádkoznunk. A következő szövegből indult ki: Minden időben lélekben imádkozzatok (Ef 6,18). Ezt hallva megörültem, mert azt gondoltam, hogy közben biztosan kifejti, mit jelent szüntelenül imádkozni és hogyan kell azt végezni. A szónok hosszasan kiabált és egyre csak azt bizonygatta, hogy szükség van a lélekben végzett imádságra. „Nem üres szószaporításból kell állnia az imádságnak - mondta -, nem külső testtartásból, sem a hiúság növekedését szolgáló nyilvános dicshimnuszok hajszolásából, nem is a szóbeli imák sokaságából vagy a hosszantartó éneklésből; az imádsághoz inkább erőre, figyelemre, lángoló buzgalomra, az értelem és a szív alázatos Istenhez emelésére van szükség.” Egyszóval az imádságot mindenekelőtt lélekben kell végezni. A léleknek buzgó szárnyalással és heves vágyakozással kell imádkoznia. Az ilyen igazi imádság egy szempillantás alatt áthatol az egeken, egyetlen őszinte, heves, hittel és szeretettel teljes sóhajjal felhatol az Isten trónusáig, meghallgatásra talál és meghozza a kívánt gyümölcsöt. Az igazi lelki imádság mindenben ellentéte a felszínes, hiú imának, mely legyen bár hosszantartó, de nem melegíti föl a szívet, mint ahogy a farizeusokét sem. Ettől óvta Jézus Krisztus is a tanítványait, amikor így szólt: Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót (Mt 6,7). Miután ezt végighallgattam, mégsem teljesült a kívánságom, és újra csak bizonytalanságban maradtam: hogyan lehet szüntelenül imádkozni. Hazaérkezve bánatomban megint a Bibliához folyamodtam. Olvastam, egyre csak olvastam és elkezdtem gondolkodni: hogyan lehetséges. Esedezzetek minden időben bensőséges könyörgéssel és imával a lélekben (Ef 6,18) - ezt a szöveget magyarázta a szónok. Eközben nem csak hogy nem tárta föl az értelmét, hogyan lehet minden időben, vagyis mindig imádkozni, hanem még le is szólta a hosszan tartó imát és a rövid, de tüzes imádságot ajánlotta. 

      Ezzel önellentmondásba keveredett, mert hát a Biblia is azt mondja, hogy mindig, szüntelenül kell imádkozni, nem pedig rövid sóhajjal áthatolni az egeken. Erről a próféták így tanítanak: Mindig közelíts a te Istenedhez, örökké emlékezz a te Uradra; minden utadon emlékezz meg róla (vö. Péld 3,6; Nehem 4,14; Zsolt 76,12), ne csak akkor, ha rövid, forró sóhaj szakad ki belőled. Különben is, az ember sem a lelkét, sem a szívét nem tudja egymaga lángra lobbantani; és először éppen ezt kérte Dávid próféta is imádságban: Gyújtsd lángra bensőmet és szívemet (Zsolt 25,2). Ezenkívül a szónok a rövid, buzgó imádság elsődlegességéről szóló gondolatainak megerősítésére Jézus Krisztus szavait is idézte: Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót (Mt 6,7), jóllehet ezek a szavak egyáltalán nem a kitartó imádság kárhoztatásával kapcsolatban hangzottak el, hanem azért, hogy ne álljunk elő - mint a pogányok - sok fölösleges, az élethez szükséges apró-cseprő dolgok kérésével; az imádságot pedig, nem csupán a kitartót, hanem a mindenkorit is parancsba adta az Úr és példabeszédben meg is magyarázta, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni... (vö. Lk 18,1) Ellenőriztem mindezt a Bibliában, s miután a prédikációkban nem kaptam kielégítő választ arra vonatkozóan, hogyan kell szüntelenül imádkozni, útnak eredtem. 

      Amikor egy városka közelébe értem, megkérdeztem, vannak-e itt lelki tanítást adó lelki vezetők? Azt hallom, van egy esperes, egy tiszteletre méltó öregúr, istenfélő és szigorú. Amikor lelki intelmeket szokott tartani, akkor az istentisztelet után az egész nép félelemmel telve és panasszal az ajkán jön ki a templomból. Ezt hallva megörültem és türelmetlenül vártam a következő ünnepnapot, hogy hallhassam e bölcs tanítót. Talán megoldást találok nála a szüntelen imádsággal kapcsolatos problémámra.

      Az első vasárnapon elmentem a déli istentiszteletre, és szándékosan az oltár közelében álltam meg. És ekkor kijött az esperes, hogy megtartsa prédikációját. S mi történt? Szerencsémre a következő szövegből kiindulva kezdte el intelmeit: Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek (Mt 7,7). Ezt hallván lelkesedésemben keresztet vetettem és elkezdtem hegyezni a fülemet. Sok bizonyítékot felhozott az imádság szükségessége mellett; kezdett rámutatni azokra a módokra és eszközökre, melyeknek segítségével az imádság Isten előtt kedves lehet és teljesíthető.

• „Az Úr az illendő imádság mintájául a következőt ajánlotta: zörgessetek és megnyittatik nektek; zörgetni nem szavakkal szokás, hanem tettekkel. Semmi hasznod sem származik abból, hogyha éjjel-nappal imádkozol, de nem végzed a jámborság cselekedeteit, a hit cselekedeteit, ha nem gyakorlod a felebaráti szeretetet, a jócselekedeteket, és ha nem igyekszel távol tartani magadtól mindenféle bűnös cselekedetet. Mit használ neked az imádság, ha templomba ritkábban jársz, mint kocsmába? Pedig a templom az imádság háza, Isten háza, ahol maga az Úr lakozik. Gondolkozz el egy kicsit, ha személyesen szeretnél kérni valamit a királytól, vajon nem kellene-e gyakran fölkeresned a palotáját, hogy bebocsátást nyerj a színe elé? Mit használ neked az imádság, ha becstelenül szórod a pénzt a magad gyönyörűségére, fényűzésre, lakberendezésre, de ha imádkozni mégy a templomba, nem gyújtasz gyertyát az ikon előtt, fukarkodsz és sajnálod a templom javára szánt bőségesebb adományt vagy a papság és a koldus testvérek fenntartására szánt adót? Ám az Írás azt mondja: Az imádság és az alamizsna leplet borít a bűnökre (vö. 1Pét 4,8). A jámborság eme cselekedetei nélkül, ezen keresztény erények és szeretet nélkül nem zörgethetsz Isten irgalmának kapuján, s így imádságod is hiábavaló, üres kiáltás lesz, mely sérti Isten fülét...” 

      A prédikáció végén elgondolkoztam. Hogyan is mondta, idéztem föl, nem származik haszon abból, még ha éjt nappallá téve imádkozik is valaki, ha nem végzi a jámborság cselekedeteit? Vajon nem jámbor cselekedet éjt nappallá téve imádkozni? Ha valaki az éjszakát és a nappalt is imádságban töltené el, akkor nem maradna ideje gonoszat cselekedni. A Biblia is azt mondja: Nem hallgatja-e meg az Úr azokat, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? ( vö. Lk 18,7) „Az imádság nem talál meghallgatásra, ha előbb a bűnöket el nem távolítjuk.” De hát mi az, ami elősegíti a bűn feletti győzelmet, ha nem a gyakori, szüntelen imádság? „Az imádság nem nyer meghallgatást hitből fakadó cselekedetek, jócselekedetek nélkül.” Vajon a büszke farizeus imája talált meghallgatásra, s nem inkább a kicsinyhitű fuldokló Péter imája termett gyümölcsöt? „Az imádság nem nyer meghallgatást, ha nem társul hozzá gyakori templomlátogatás.” Úgy látszik, gondoltam, a szónok ezeknél a szavaknál elfelejtette, mit mondott Szent Dávid próféta: Uralkodásának minden helyén áldjad én lelkem az Urat (Zsolt 102,22). És mit mondott Szent István, első diakónus: A Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban (ApCsel 7,48). 

      Felütöttem a Bibliát, hogy meggyőződjek arról, az elhangzottakat nem ilyen szabály szerint kell végezni, Izajás próféta könyvének 55. fejezetében a következő utasítást olvastam: (Mindenekelőtt) keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül... (azután), ha közeledik hozzátok, (akkor) hagyja el útját a gonosz; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, és mert bőkezű a megbocsátásban. Ebben a szövegben én egy teljesen ellentétes fokozatosságot figyeltem meg. Először is keresni kell az Urat, és segítségül kell őt hívni imádságban. Majd ha ő ezáltal közeledik a lélekhez, akkor kell törekedni - az ő segítségével - arra, hogy a bűnös cselekedeteket elhagyjuk s az Úrhoz térjünk, vagyis teljesítsük parancsait. Így aztán a prédikációk hallgatása nem vitt engem oda, ahová óhajtottam.

__________________________

[1]      A beszélgetésből készült válogatás Ioann Kologrivov atya már idézett könyvéből való (399-401. o.). A fordítás, kisebb módosításokkal, az alábbi kiadást követi: Szárovi Szent Szerafim: A Szentlélek megszerzése, Bp., Terebint Kiadó, 1996. Vö. 12.14.15.19. 26. old. 41-42. old. 44-52. old. Fordította: Somlai György. Ezúton szeretném kifejezni hálás köszönetemet Beke Csabának, a Kiadó vezetőjének és Somlai Györgynek, hogy fordításának felhasználását volt szíves engedélyezni. Az imádság lelőhelye: Szvjatij Prepodobnij Szerafim Szarovszkij csudotvorec. Moszkva, 1990. 49. o.

[2]      Mihail Kozlov archimandrita A zarándok őszinte vallomása lelkiatyjának című írása 1881-ben jelent meg névtelenül. Egy évszázadig névtelen szerző művének tartották ezt a remek könyvecskét. 1992-ben Párizsban megjelent az orosz szöveg kritikai kiadása, amely helyreállította az 1881-ben megkurtított művet és bizonyította Mihail Kozlov szerzőségét. Az alábbiakban a mű legelejéről kicenzúrázott részletet közlöm (Szimvol (27), Párizs, 1992.7-12. o.), mely a zarándok alapkérdésére „Hogyan kell szüntelenül imádkozni?” próbál – végül is eredménytelenül - válaszolni. A választ a következő könyvben találja meg a kedves olvasó: A zarándok elbeszélései, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1994. Fordította: Dr. Korzenszky Richárd OSB. 

[3]      A Zarándok c. teljes elbeszélés letölthető innen.

Forrás:

Imaszabályzat

Szerafim atya imaszabályzata[1]

Mielőtt a zsoltárok imádkozásába kezdenél, ezt imádkozzad:

Istenem, tisztíts meg engem, bűnös embert és könyörülj rajtam. Meghajlás. 

Uram, Teremtőm, könyörülj rajtam. Meghajlás. 

Számtalanszor vétkeztem, Uram, bocsáss meg nekem. Meghajlás. 

Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek. Meghajlás. 

Istenem, bocsásd meg törvénysértéseimet és vétkezéseimet. Meghajlás. 

A Te Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és a Te szent Feltámadásodat dicsőítjük. Meghajlás. 

Uram, amit egész életemben szóval vagy cselekedettel vétettem ellened, bocsásd meg nekem, és könyörülj rajtam bűnösön a Te irgalmasságodért. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Uram irgalmazz! (3-szor) Add áldásodat, Uram! 

Jézus Krisztus Urunk, Istennek Fia, szentéletű atyáinknak imáiért irgalmazz nekem. Dicsőség néked, Istenünk, dicsőség néked. Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. Miatyánk... (1-szer) 

Dicsőségre: 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Alleluja! (3-szor) Uram irgalmazz! (3-szor) 

Ezután: 

Üdvözíts, Uram, minden orthodox keresztényt, és könyörülj rajtuk, s azokon is, akik uralkodásod bármely helyén igaz módon élnek: adj nekik lelki békét és testi egészséget, bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Nyugosztald, Uram, a te elhunyt szolgáidnak, nagyapáinknak, atyáinknak és atyánkfiainak lelkét, az itt és másutt nyugvó orthodox keresztényekét. Ajándékozd nekik, Uram, a Te országodat, a Te örökkévaló és boldog életedben való részesedést, és bocsásd meg, Uram, minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket. 

A kathizma végeztével ezt imádkozzad:

Törvényszegésben fogantattam én a tékozló, nem merek a mennyek magasára tekinteni. De a Te emberszeretetedben bízva így szólítalak: Istenem, tisztíts meg engem bűnöst, és könyörülj rajtam. 

Ha az igaz ember épphogy üdvözül, akkor mit reméljek én a bűnös? A nap terhét és hevét nem viseltem, de legalább a tizenegyedik órában felfogadott béreseid közé számlálj engem, Istenem, és üdvözíts engem. 

Ölelő atyai karjaidat hamar tárd ki nékem, mert tékozlóan elprédáltam életemet. Kegyelmed kifogyhatatlan gazdagságát számba véve, ne vesd meg, ó Üdvözítő, elszegényedett szívemet, mert Tehozzád kiáltok, Uram, töredelemmel: vétkeztem óh Atyám, az ég ellen és Ellened. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Mint a tékozló fiú, vétkeztem ellened, ó Üdvözítő: fogadj be engem, a bűnbánót, és irgalmazz nékem. 

A vámszedő hangján kiáltok hozzád, Krisztus Üdvözítő: Istenem, tisztíts meg engem, amint őt megtisztítottad, és irgalmazz nékem. 

Istennek Szülője, aki a könyörületesség forrása vagy, méltass minket kegyelmedre; tekints a bűnös népre; mutasd meg, mint mindig, hatalmadat; mert Tebenned reménykedve, „Örvendezz”-t kiáltunk Hozzád, mint egykor Gábriel, a Testnélküliek vezére. 

Mind értelem fölött vannak, mind fölöttébb dicsőségesek a Te titkaid, Istennek Szülője; tisztasággal megpecsételt, és szüzességben megőrzött, hamisítatlan Anyává lettél, megszülvén az Igaz Istent. Hozzá esedezz, hogy üdvözüljön a mi lelkünk. 

Andrej Rubljov: a Szentháromság-ikon

Legtisztább képed előtt hódolunk, Jóságos, vétkeink bocsánatát kérve, Krisztus Isten; mert önként jónak láttad testileg felmenni a keresztre, hogy megszabadítsd az ellenség rabságából azokat, akiket alkottál. Ezért hálával kiáltjuk Hozzád: Örömmel töltöttél el mindeneket, Üdvözítőnk, aki eljöttél, hogy üdvözítsd a világot. 

Üdvözítsd, Uram, a Te népedet, és áldd meg a Te örökségedet, aki győzelmet ajándékoztál istenfélő Uralkodónknak (N.) az ellenség fölött, és Kereszted által védelmezed a Te népességedet. 

Ó, Mennyei Seregeknek fővezérei, Hozzátok esedezünk mi méltatlanok, hogy könyörgéseitekkel erősítsetek meg minket, anyagtalan dicsőségtek szárnyainak takarójával oltalmazva bennünket, kik állhatatosan leborulunk és kiáltjuk: Mentsetek meg minket a veszedelmektől, mint a Mennyei Hatalmak fővezérei. 

Atyáink Istene, cselekedj velünk mindenkor a Te szelídséged szerint, ne vond meg tőlünk könyörületességedet, hanem az ő imáikért békességben igazgasd életünk útját. 

Aki bölcsességed mélységével, emberszeretően mindeneket elrendezel, és megadod mindenkinek a hasznára való dolgokat, egyedülvaló Teremtő, nyugosztald a Te szolgáid lelkét, mert Tehozzád fűzték reménységüket, a mi Teremtőnkhöz, Alkotónkhoz és Istenünkhöz. 

Szentek között nyugosztald Krisztus, a Te szolgáidnak lelkét, ahol nincs fájdalom, sem bánat, sem sóhajtás, hanem örökkévaló élet. 

Keresztények bizodalma, Szentséges Szűz, ki felfoghatatlanul és kimondhatatlanul Istent szülted, szüntelenül esedezzél az ég Erőivel, hogy mindnyájan elnyerjük bűneink bocsánatát, életünk megjobbítását, akik hittel és szeretettel mindig tisztelünk Téged. 

Uram irgalmazz! (40-szer) 

Majd Szent Efrém imáját mondjad: 

Én életemnek Ura és Uralkodója! A restség, kíváncsiság, hatalomvágy és hanyagság szellemét ne add énnékem. Meghajlás. 

Szír Szent Efrém: ÉNEK A GYÖNGYRŐL

Hanem a mértékletesség, alázatosság, türelem és szeretet szellemét ajándékozd nékem, a Te szolgádnak. Meghajlás. 

Igen, Uram Királyom! Add meg, hogy megláthassam saját vétkezéseimet, és ne ítéljem meg az én testvéremet; mert áldott vagy mindörökkön-örökké. Amen. Meghajlás. 

Majd tizenkét kis meghajlást tégy, mindegyik meghajlásra mondván: 

Istenem, tisztíts meg engem, bűnös embert és könyörülj rajtam. 

Majd ismét mondd el az egész imát: 

Én életemnek Ura és Uralkodója! A restség, kíváncsiság, hatalomvágy és hanyagság szellemét ne add énnékem. Meghajlás. 

Hanem a mértékletesség, alázatosság, türelem és szeretet szellemét ajándékozd nékem, a Te szolgádnak. Meghajlás. 

Igen, Uram Királyom! Add meg, hogy megláthassam saját vétkezéseimet, és ne ítéljem meg az én testvéremet; mert áldott vagy mindörökkön-örökké. Amen. Meghajlás. 

A három kathizma végeztével ezt mondjad: 

Uram, Teremtőm, könyörülj rajtam. 

Számtalanszor vétkeztem, Uram, bocsáss meg nekem. 

Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek. 

Istenem, bocsásd meg törvénysértéseimet és vétkezéseimet. 

A Te Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és a Te Feltámadásodat dicsőítjük. 

Uram, amit egész életemben szóval vagy cselekedettel, vagy gondolattal vétettem ellened, bocsásd meg nekem, és könyörülj rajtam bűnösön a Te irgalmasságodért. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Uram irgalmazz! (3-szor) Add áldásodat, Uram! 

Jézus Krisztus Urunk, Istennek Fia, szentéletű atyáinknak és minden szenteknek imáiért irgalmazz nekem. Az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Amen. 

Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked. 

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, aki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára és az élet adományozója, jöjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. Miatyánk... (1-szer) Uram irgalmazz! (12-szer) 

Jertek, hódoljunk Istennek, a mi Királyunknak. Jertek, hódoljunk és boruljunk le Krisztus Isten, a mi Királyunk előtt. Jertek, hódoljunk és boruljunk le maga Krisztus, a mi Királyunk és Istenünk előtt. (3-szor) 

Majd az ötvenedik zsoltárt és a Hiszekegyet. 

Reménységem az Atya, menedékem a Fiú, oltalmam a Szent Lélek. Szent Háromság, dicsőség Néked. Miatyánk... 

Istennek Szűz Szülője örvendezz, kegyelembefogadott Mária! Az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, mert a mi lelkünk Üdvözítőjét szülted.

A Te Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és a Te Feltámadásodat dicsőítjük. 

Védelmező Hadvezérünk és Urunk, pokloknak legyőzője, mivel megszabadítottál az örök haláltól, ezért én, a Te teremtményed és szolgád, dicséretet zengek Tenéked, de mivel kimondhatatlan a Te irgalmasságod, szabadíts meg engem minden veszélytől, hadd mondhassam Néked: Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam. 

Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője! Megszabadulván a csapásoktól, hálaadással jegyzik föl győzelmi ünnepedet a Te szolgáid. De mert hatalmad megtörhetetlen, szabadíts meg minket minden veszélytől, hadd énekeljük Néked: Örvendezz, érintetlen Menyasszony! 

Legdicsőségesebb Örökszűz, Istennek áldott Szülője, vezesd a mi imádságunkat a Te Fiad és a mi Istenünk elé, és esedezz, hogy üdvözítse Teáltalad a mi lelkünket. 

Minden reménységemet Tehozzád fűzöm, Istennek Anyja; őrizz meg engem a Te oltalmad alatt. 

Istennek Szűz Szülője, ne vess meg engem, bűnöst, aki a Te segítségedért és közbenjárásodért esedezem. Tebenned reménykedik az én lelkem, irgalmazz nekem. 

Reménységem az Atya, menedékem a Fiú, oltalmam a Szent Lélek. Szent Háromság, dicsőség Néked. Miatyánk... 

Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek; bocsásd meg törvénysértéseimet és vétkezéseimet. 

Könyörülettel teljes Királynőm, Szentséges Úrnőm, Tisztaságos Szűz, Istennek Szülője Mária, Isten Anyja, üdvözíts engem bűnöst. 

S. Maria della Bruna

Szent angyalok és arkangyalok, kerubok, szeráfok s az egek minden erői, könyörüljetek rajtam és imádkozzatok érettem bűnösért az Úristenhez. 

Az Úrnak szent angyala, szent őrzőangyalom, könyörülj rajtam és imádkozzál érettem bűnösért az Úristenhez. 

Minden szentek, könyörüljetek rajtam és imádkozzatok érettem bűnösért az Úristenhez. 

Istennek Szűz Szülője örvendezz, kegyelembefogadott Mária! Az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, mert a mi lelkünk Üdvözítőjét szülted. 

Üdvözítsd, Uram, igumen atyánkat (N.) és irgalmazz neki, s vele együtt valamennyi, Krisztusban testvérünknek. Adj nekik, Uram, lelki békét és testi egészséget, és bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Üdvözíts, Uram, minden orthodox keresztényt és könyörülj rajtuk, s azokon is, akik uralkodásod bármely helyén élnek; és adj nekik lelki békét és testi egészséget, és bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Nyugosztald, Uram, a te elhunyt szolgáidnak, nagyapáinknak, atyáinknak és atyánkfiainak lelkét, az itt és másutt nyugvó orthodox keresztényekét. Ajándékozd nekik, Uram, a Te országodat, a Te örökkévaló és boldog életedben való részesedést, és bocsásd meg, Uram, minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Alleluja! (3-szor) Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. 

Üdvözíts, Uram, minden orthodox keresztényt, és könyörülj rajtuk, s azokon is, akik uralkodásod bármely helyén élnek: adj nekik lelki békét és testi egészséget, bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Nyugosztald, Uram, a Te elhunyt szolgáidnak, nagyapáinknak, atyáinknak és atyánkfiainak lelkét, az itt és másutt nyugvó orthodox keresztényekét. Ajándékozd nekik, Uram, a Te országodat, a Te örökkévaló és boldog életedben való részesedést, és bocsásd meg, Uram, minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket. 

Ezután: 

Benned örvendezik, Kegyelembefogadott, az egész Teremtés, az angyalok rendje és az emberek nemzetsége. Megszentelt Templom, eszmei Paradicsom, szűzi büszkeségünk, aki által megtestesült az Isten, és Gyermekké lett a mi öröktől fogva való Istenünk. Mert a Te méhedet trónjává tette és öledet az egeknél tágasabbá változtatta. Benned örvendezik, Kegyelembefogadott, az egész Teremtés; dicsőség Néked. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor. Uram irgalmazz! (3-szor) 

Add áldásodat, Uram! Jézus Krisztus Urunk, Istennek Fia, szentéletű atyáinknak és minden szenteknek imáiért irgalmazz nekem. 

Nézd el, engedd el, bocsásd meg, Isten, a mi vétkezéseinket, amelyeket szándékosan és szándéktalanul, cselekedettel és szóval, tudattal és öntudatlanul, éjjel és nappal, értelemmel és gondolattal elkövettünk; mindezeket bocsásd meg nekünk, mint jóságos és embereket szerető. 

Az engem gyűlölőknek és sértőknek bocsáss meg, emberszerető Urunk. Jótevőinket jóval jutalmazzad. Testvéreinknek és rokonainknak add meg az üdvösséghez szükséges bűnbocsánatot és az örök életet. A betegségben lévőket látogasd meg és adj nekik gyógyulást. A tengeri úton lévőket vezéreld, az utazókat kísérd útjukon. A bennünket szolgálóknak és rajtunk könyörülőknek add meg bűneik bocsánatát. Megparancsoltad nekünk, hogy imádkozzunk érettük - bár méltatlanok vagyunk -, ezért irgalmazz nekünk a Te nagy irgalmasságod szerint. Emlékezz meg, Urunk, a már elhunyt atyáinkról és testvéreinkről, és adj nekik nyugodalmat ott, ahol arcod fényessége fogadja őket. Emlékezz meg, Urunk, fogságban sínylődő testvéreinkről és szabadítsd ki őket minden szorongattatásból. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik szent templomaidban fáradoznak és jót cselekszenek, és add meg nekik az üdvösséghez szükséges bűnbocsánatot és az örök életet. Emlékezz meg, Urunk, rólunk is, alázatos, bűnös és méltatlan szolgáidról, és világosítsd meg értelmünket bölcsességed fényével, irányítsd lépteinket a Te parancsaidnak ösvényén a mi Tisztaságos Úrnőnknek, Isten Szülőjének, a mindenkor Szűz Máriának és minden szentednek imádságai által, mert áldott vagy mindörökkön-örökké. Amen. 

Istennek Szűz Szülője örvendezz, kegyelembefogadott Mária! Az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, mert a mi lelkünk Üdvözítőjét szülted. 

Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem, mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted. Vigadj most, és örvendezz Sion, Te pedig, Istennek Tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában. 

Valóban Isten Szülőjének vallunk Téged, Tisztaságos Szűz, kik Teáltalad üdvözültünk, és magasztalunk a Testnélküliek karával. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Örvendezzél, szüzesség dicsérete, örvendezzél, Tisztaságos Anya, akit minden teremtmény isteni énekekkel magasztal. 

Keresztények csalhatatlan Oltalma, az Alkotóhoz való állhatatos Közvetítője, ne vesd el a bűnösök könyörgő hangját, hanem igyekezz, mint jóságos, segítségünkre, kik híven kiáltjuk Hozzád: légy gyors a közbenjárásban és siess az esedezésben, Istennek Szülője, ki mindenkor megoltalmazod tisztelőidet. 

A könyörületesség kapuját nyisd meg nékünk, Istennek áldott Szülője, hogy Tebenned bízva el ne tévedjünk, hanem megszabaduljunk Teáltalad a nyomorúságoktól, mert Te vagy a keresztények nemzetségének üdvössége. Szeplőtelen, szenvedélyt és romlást nem ismerő tisztaságos, érintetlen Szűz, Istenjegyese, Nagyasszonyunk, ki az Isten Igéjét csodálatos szülésedben az emberekkel egyesítetted s nemünk elesett természetét a mennyeiekkel összeköttetésbe hoztad; ki a kétségbeesettek egyetlen reménye, az üldözöttek segítője, a hozzád folyamodók készséges közbenjárója s az összes keresztények menedéke vagy: ne utálj meg engem, bűnös és tisztátalan embert, ki gonosz gondolataim, szavaim és cselekedeteim által magamat mindezekre méltatlanná tettem és könnyelműségem folytán az élet gyönyöreinek rabjává lettem. De mint emberszerető Istennek Anyja, könyörülj meg rajtam emberszereteted által, ki romlott életű, bűnös vagyok, és fogadd el a könyörgést, melyet beszennyezett ajkaim neked föl ajánlanak, s kérleld meg Fiadat, a mi Urunkat, kihez Te anyai bizalommal közeledhetsz, hogy nyissa meg számomra is jóságának emberszerető irgalmát s elnézvén az én számtalan vétkemet, vezessen bűnbánatra és tegyen az ő parancsainak igazi követőjévé. Állj mellettem mindenkor, mint kegyelmes, könyörületes és jókat kedvelő, ki az életben meleg pártfogónk és segítségünk vagy, az ellenséges támadásokkal szemben megvédelmezel és üdvösségre vezérelsz; ki halálom óráján oltalmadba veszed kétségbeesett lelkemet s távol tartod tőle a gonosz szellemek sötét rémképeit, az ítélet rettenetes napján pedig megóvsz az örök kárhozattól s Fiad, a mi Istenünk kimondhatatlan dicsőségének örökösévé nyilvánítasz. Engedd ezt meg is nyernem, Nagyasszonyom, mindenek fölött szent Szülője Istennek, a Te közbenjárásod és pártfogásod által, a Te egyszülött Fiad, a mi Urunk és Istenünk, az Üdvözítő Jézus Krisztus kegyelme és emberszeretete folytán, kit illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, az ő kezdetnélküli Atyjával, életteremtő, jóságos Szentlelkével együtt, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor. Uram irgalmazz! (3-szor) 

Add áldásodat, Uram! Jézus Krisztus Urunk, Istenünk, szentéletű atyáinknak imáiért irgalmazz nekünk. Amen. 

__________________________

[1]      A szárovi kolostor szerzetespapja és erdei remetéje, Szerafim sztarec életírása, Murom, 1893.317-322. old. alapján.

Folyt. köv.

Forrás: