Szárovi Szent Szerafim: Az Istenről

Szárovi Szent Szerafim intelmei 

      Szerafim sztarecnek, a szárovi remeteség szerzetespapjának aszkéta élete már jóval boldog halála előtt ismert volt nem csak Oroszországban, hanem az egész Orthodox Egyházban. 19 éves korában lépett be a kolostorba és majdnem 55 évet töltött a szárovi remeteségben, azt soha el nem hagyva; a szerzetesi gyakorlatoknak minden fokát végigjárta: először általános szerzetesi feladatokat végzett, aztán mint diakónus és szerzetespap szolgált, majd remeteként tevékenykedett, utánozta az oszlopos szenteket, hallgatási fogadalmat tett és teljes magányban élt. E különböző gyakorlatok közben elnyerte az erények gazdagságát és az isteni kegyelem ajándékainak bőségét. A lelki életben szerzett tapasztalataival, a Szentírás és az egyházatyák műveinek állandó és bensőséges tanulmányozásával, a szentek életének olvasásával nagy bölcsességre tett szert, és a kegyelemtől áthatva élete utolsó évtizedeiben üdvösen oktatott a hitre, és több ezer embert látott el jámbor tanácsokkal, akik különböző országokból naponta fölkeresték őt Szárovban, hogy részesüljenek áldásában, tanácsot és útbaigazítást kérjenek tőle. A természetfeletti, kegyelmi ajándékok, amelyek a prófétai előrelátásban és a gyógyítás erejében jelentkeztek nála, különös hatékonyságot adtak szavainak. Beszédének édessége, testi és lelki betegségekből való gyógyulások, amelyek imáinak hatására történtek, a vigasztaló szavak, amelyekkel reményt öntött a hozzá forduló szomorú és bánatos szívű emberekbe, messzi vidékekre is elvitték jó hírét. Csodálatos életének és csodatetteinek híre városról városra terjedt és bejárta egész Oroszországot. 

      Szerafim sztarec intelmeire és bölcs mondásaira még most is emlékeznek és úgy ismételgetik, mint a régi idők aszkétáinak bölcs mondásait. 

1. Az Istenről

      Az Isten tűz, amely felmelegíti és lángra lobbantja a szívet és a bensőt. Ezért ha szívünkben hideget érzünk, amely az ördögtől van - mert az ördög hideg -, akkor az Urat szólítsuk, s ő eljövén tökéletes szeretetével lángra lobbantja szívünket nemcsak önmaga, hanem a felebarát iránt is. S a melegség színe elől elfut a hidegség, a jónak gyűlölője. 

      Az egyházatyák, mikor kérdezték tőlük, azt írták: Keresd az Urat, de ne kutasd, hol lakozik. 

     Ahol az Isten, ott gonosz nincsen. Mindaz, ami Istentől származik, békességes és hasznos, s az embert elvezeti önmaga megítéléséhez és az alázathoz. Az Isten kimutatja emberszeretetét nem csak abban az esetben, amikor jót teszünk, hanem akkor is, ha megsértjük bűneinkkel és haragra ingereljük. Milyen hosszan tűri ő gonoszságainkat. És amikor büntet, milyen irgalmasan teszi. 

      Ne mondjad, hogy Isten igazságosan ítélkezik - írja Szent Izsák -, mert cselekedeteidben nem látszik az ő igazságos ítélete. Igaz, Dávid király igaznak és igazságosnak nevezi őt ítéleteiben. De Fia (Jézus) megmutatta nekünk, hogy az Isten inkább jóságos és könyörületes. Hol van az ő igazságos ítélete? Mi bűnösök voltunk, és Krisztus meghalt értünk (Szíriai Izsák, 90.beszéd). 

      Amennyiben az ember itt (a földön) egyre tökéletesebb lesz Isten előtt, annyiban jár az ő nyomában. Az örök életben pedig Isten megmutatja neki az ő orcáját. Mert az igazak, itt a földön belemerülve az ő szemlélésébe, mintegy tükörben látják az ő arcát, odaát pedig méltók lesznek rá, hogy szemléljék az igazság nyilvánvalóságát. 

      Ha nem ismered az Istent, akkor lehetetlen, hogy jelentkezzék benned az őiránta való szeretet. Nem szeretheted az Istent, ha nem látod meg őt. Isten látása pedig az ő megismeréséből szokott fakadni, mert az istenismeretet nem előzi meg a szemlélés. Isten dolgairól ne vélekedjél teli gyomorral: ha tele van a hasad, Isten titkainak miféle ismeretére juthatsz? 

Folyt. köv.

Forrás: