Íme, Királyod érkezik hozzád!

Ismeretlen szerző beszéde virágvasárnapra[1]

1.

      Örvendj nagyon, Sion leánya, örülj és örvendezz, ujjongj Isten egész Egyháza! 

      Íme, Királyod érkezik hozzád! Íme, Vőlegényed szamárháton mint trónon ülve jő![2]

      Induljunk a vele való találkozásra! Siessünk látni dicsőségét, érjünk oda örömmel bevonulása tiszteletére! A világnak ismét üdvösség, ismét Isten érkezik a keresztre. Király érkezik ismét Sionra, a népek várakozása, a világ megint ajándékba kapja az üdvösséget, ismét fény támad, a tévely megint megsemmisül, ismét virágba borul az igazság, az Egyház megint kart vezényel, a zsinagóga megint megözvegyül, megint megszégyenülnek a démonok, ismét feloldódik az átok, a héberek újra megzavarodnak, a sárkány eltiprása történik ismét, a pogányok örvendeznek most is, Sion ismét díszeleg.

A Junius Bassus szarkofág, lásd a [3] jegyz.

      Krisztus szamárháton, mint trónon érkezik![3]
      Egek örvendezzetek, angyalok énekeljetek!
      Hegyek örüljetek, dombok ujjongjatok!
      Folyamok tapsoljatok!
      Sion lakói, táncot lejtsetek!
      Egyházak, üdv nektek!
      Papok himnuszt zengjetek!
      Próféták, jövendöljetek!
      Tanítványok, igét hirdessetek!
      Népek, elébe menjetek!
      Vének, gyülekezzetek!
      Anyák kórust alkossatok!
      Szopós csöppségek, énekeljetek![4]
      Ifjak, kiáltsatok! Népek, gyülekezzetek![5]

      Az egész teremtés, az egész természet, minden rend és rang, minden életkor, minden nemzet, minden királyság, királyhoz illően járuljunk a királyok Királya elébe az Úrhoz méltó módon hódoljunk az urak Urának, Istenhez illően zengjünk dalt az istenek Istenének, az isteni Vőlegényhez méltóan vezényeljük kórusunkat a halhatatlanság Vőlegénye előtt!

      Az öröm fáklyáit vigadozva gyújtsuk meg! Istenhez illő módon váltsunk ruhát, szépen egyengessük az élet útját, nyissunk utat a lelkek Királyának, a halál Legyőzőjének vigyük a győzelmi pálmát, az olajfagallyakat Istenhez illően a Máriától való olajágnak lengessük!

      Az angyalok himnuszát zengjük az angyalok Istenének!

      A gyermekekkel Istenhez méltó módon felkiáltsunk, a sokasággal a sokaság szavát kiáltsuk: Hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében! Isten az Úr, és megjelent nekünk! Megjelent nekünk, akik a halál árnyékában és sötétségében ülünk (Mt 21,9; Zsolt 117,27; Lk 1,79)[6]

      Az elbukottaknak megjelent[7] a feltámadás, a fogságban levőknek megjelent a szabadulás, a vakoknak megjelent a látás, a szomorkodóknak a vigasztalás, a megfáradtaknak a felüdülés, a szomjazóknak a enyhülés, a megkínzottaknak megjelent a visszafizetés, megjelent az elveszetteknek a kiváltás, megjelent a kétségbeesetteknek a megerősítés, a meghasonlottaknak az egyesülés jelent meg, megjelent az elgyötörtekért a megtorlás, megjelent a betegek gyógyulása, megjelent a hullámok által hányatottaknak a lecsendesülés.

2.

      Ezért népek, mi a sokasággal kiáltsuk, mondjuk ma Krisztusnak: Hozsanna! - azaz: Üdvözíts minket, magasságbeli Isten! Ó, milyen új, különös, és csodás dolgok!

      Tegnap Krisztus feltámasztotta a holtak közül Lázárt, és ma ő maga érkezik a halálra!

      Tegnap mint az Élet másnak ajándékozott életet, és az életadó ma a halálra jön.

      Tegnap Lázár pólyáit feloldatta, ma ő érkezik önként, hogy pólyába bilincseljék.

      Tegnap a sötétségből felhozta az embert, és ma az emberért érkezik, hogy a sötétben levőkhöz helyezzék és a halál árnyékába.

      Tegnap, hat nappal húsvét előtt, az öt érzékszerv által a később három napig halott, a negyednapja egy halott testvért, a két nővérnek visszaajándékozza, és ma a keresztre megy.

      Csak Máriának a négynapos holtat, az Egyháznak harmadnapja holt önmagát ajándékozza vissza Krisztus. Ott csak Bethánia[8] csodálkozott, itt most az egész Egyház ünnepel.

      Az ünnepek ünnepét üli, a testetlen lények Királya, mint király és Vőlegény egyszerre van jelen közepette, az ünnepek ünnepét üli, mint leveleit soha nem hullató dús termésű olajfa ad árnyas sátrat Isten házában! Az ünnepek ünnepét ünnepli, mint a paradicsom tavaszi lilioma, benne Krisztus, az igazi virágzó liliom, nem bírája, hanem megmentője a világnak![9]

      Benne Krisztus az igaz viola[10], aki a betegek szenvedéseit valóban gyógyítja.[11]

      Benne a szőlőtő, aki ezt mondja: Én vagyok az igazi szőlőtő (Jn 15,1).

      Benne ő az olajfa, aki a benne remélőknek valóban irgalmat ad.[12]

      Benne Ő Jessze idők előtt kisarjadt vesszeje, aki emberi szántás-vetés nélkül kicsirázott.

      Benne van az örökbuzgó forrás, benne van a Phüszón, a Geón, a Tigris, az Eufrátesz, valójában Máté, Márk, Lukács és János, akik öntözik Krisztus Egyházának paradicsomát.

      Ezért ma az egész ifjúság, mint termékeny olajfák, vigyük az olajágat. és kérleljük az irgalmas Krisztust! Elültetve az Úr hajlékában, csarnokaiban tavaszként virágozzunk, ünnepel üljünk, mikor a törvényes tél elmúltát látjuk.

___________________________________ 

[1] Ps.-EPIPHANlos PG 43;426-37. A Patrologia Graeca 43. kötetben számos homília maradt ránk Epiphaniosz neve alatt. D. Petavius a kötet előszavában csak annyit mond róluk, hogy számos azonos nevű későbbi szerző homíliáját tulajdoníthatták a szalamiszi püspöknek. Mindegyik későbbi korból való, mint Epiphaniosz.

[2] A Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Krisztust nemcsak trónon ülő uralkodóhoz kívánja hasonlítani, hanem a kerubokon trónoló Pantokrátorhoz is. A homilia nyitánya szinte ugyanaz, mint a Jeruzsálemi Kürillosz művei között fennmaradt, az 5. századra datálható, „Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Simeonnal való találkozásáról, aki fogadta Istent” c. beszédé (Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei, Budapest, 1995, 254-258), és nagyon valószínű, hogy jeruzsálemi eredetű ez a beszéd is.

[3] A Junius Bassus szarkofágon fenti mezőben a coeluson, alatta Jézust a szamárháton, fent és lent „trónon” ábrázolja a szobrász.

Junius Bassuss szarkofág, IV.sz., Róma, Szent Péter bazilika altemploma: A szarkofág Krisztus életének jeleneteit mutatja be Az első képmezőben Izsák feláldozását, a másodikban Szent Péter elfogatását, a harmadikban a törvény átadását Péternek és Pálnak, a negyedikben az elfogott Krisztust Pilátus elé viszik, az ötödikben Krisztus látjuk Pilátus előtt. Az alsó sorban láthatjuk Jób nyomorúságát, Ádám és Éva bűnbeesését, Krisztus bevonulását Jeruzsálembe, Dánielt az oroszlánok barlangjában,és Szent Pál elfogatását.

[4] Midrás, a kivonuláskor, a tengeren való átkelés után a magzatok is énekeltek anyjuk méhében. Keresztelő János is repesett anyja méhében Jézus közeledtén (Lk 1,44).

[5] Az ítéletre való gyülekezést szokás így, ezzel a szóval jelölni, a Didakhéban az egyház végidei összegyűjtésére vonatkozik a szó.

[6] A szentírási idézetek összevonásai, amelyek az üdvtörténet különböző mozzanatainál merülnek fel az Újszövetségben, igen jellemző a homíliára.

[7] Krisztus földi életének mozzanatainál is a theophaneia-elemeket ragadja meg, azokat teszi szemléletessé. Ebben a szakaszban ezért ismétli annyiszor nyomatékosan: „megjelent”.

[8] Lázár feltámasztásának különös jelentősége volt a jeruzsálemi liturgiában, amint tudjuk Egeria Itinerarium ad loca sancta c. művéből, és a homília a helységnevet is említi, ahová az ünneplő közönség kivonult. Ez a mozzanat is jeruzsálemi eredetre vall.

[9] A „krinon” liliom, de a „krinó” particípiuma „ítélő”, liliomként „krinon szódzon”, megváltó liliom vagy ítélő. Ez a „metonomasia”, a névátvitel.

[10] Görögül az „ion” viola, ibolya, de méreg és gyógyszer is.

[11] A „to ontósz iómenon”.

[12] Szójáték a görögben: .„ho elaión”- „ho eleón”, „az olajfa” – „az irgalmazó”.

Forrás: