Ha eljutsz a hallgatás állapotára, akkor nincs mitől félned

7. A hallgatásról 

      Szentéletű Varszonofij tanítja: Amíg a hajó a tengeren hánykódik, kénytelen tűrni a veszedelmeket; de ha békés és csendes kikötőbe ér, már nem kell félnie a veszedelmektől, bajoktól és a szelek játékától, hanem nyugalomba érkezik. Ugyanígy te is, szerzetes, amíg az emberek között maradsz, számíts a veszedelmekre, bajokra és a gondolati szelek játékára; de ha eljutsz a hallgatás állapotára, akkor nincs mitől félned (8. 9. válasz). 

      A tökéletes hallgatás a kereszt, amelyre az embernek föl kell feszítenie magát szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. De gondold csak el, a mi Krisztus Urunk már előzőleg mennyi gyalázatot és szidalmat viselt el, és utána ment föl a keresztfára. Ezért mi sem juthatunk el a tökéletes hallgatás állapotába és nem remélhetjük a szent tökéletességet, ha nem szenvedünk Krisztussal együtt. Mert az Apostol mondja: Ha vele szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk. Nincs más út. (Varszonofij, 342. válasz) 

      Aki eljutott a hallgatás állapotába, annak szüntelenül emlékeznie kell arra, miért jött ide, nehogy valami másra hajoljon el a szíve. 

8. Az önmagamra való figyelésről 

      Ha valaki a figyelem útját járja, nem szabad, hogy egyedül csak a szívének higgyen, hanem szívből fakadó cselekedeteit és magát az életet vesse össze Isten törvényeivel és a jámbor aszkéták tevékeny életével, akik az aszkézisnek ugyanezt az útját járták. Ezen eszközzel könnyebben meg lehet szabadulni a gonosztól és az igazság is világosabban meglátható. 

      A figyelmes ember elméje olyan, mint a felállított őrség vagy Jeruzsálem szívének éber őrzője. A lelki szemlélődés magaslatán állva a tisztaság szemével néz a lelke körül ólálkodó és közelébe férkőző ellenséges erőkre, a zsoltáros szavaival élve: szemem ellenségeimre lenéz (Zsolt 5,39). 

      Szeme elől nincs rejtve az ördög, mint ordító oroszlán, aki keresi, kit nyeljen el (1Pét 5,8), és azok, akik megfeszítik íjukat, hogy a sötétben elejtsék a tiszta szívűt (Zsolt 10,2). 

      A szentatyák tanítása alapján minden ember mellett két angyal található: egy jó és egy gonosz. 

• A jó angyal csöndes, szelíd és szótlan. Ha az ember szívébe költözik, akkor az igazságról, a tisztaságról, a becsületességről, a nyugalomról, mindenféle jócselekedetről és mindenféle erényről kezd el beszélni. Amikor ráérzel erre a szívedben, akkor nyilván az igazság angyala lakik benned. A gonosz lélek azonban keserű, mint az epe, kegyetlen és oktalan. Amikor bemegy a szívedbe, akkor ismerd föl tettei alapján (Antiokhosz, 61. prédikáció). 

      Figyelj önmagadra, kedvesem, mondja Szíriai Izsák, és a szüntelen tevékenység közepette legyenek szemeid előtt mind a téged gyötrő fájdalmak, mind a magányos hely, ahol élsz, és elmédnek finomsága megismerő képességed durvaságával egyetemben, mind a hallgatás tartóssága a gyógyszerek sokaságával - vagyis a kísértésekkel - egyetemben, amelyek rád szakadnak hol az igazi Orvostól, hogy a belső ember gyógyuljon, hol olykor az ördögöktől - s ezek néha betegségekben és testi fáradságban jelentkeznek -, olykor lelkednek ijesztő gondolataiban és szörnyű figyelmeztetésekben, hogy mi lesz veled, ha jön a vég. Olykor megadatik a kegyelmi melegség, az édességes könnyek, lelki öröm és más effélék. És most vajon jól látod-e mindezen körülményekben, hogy sebed kezd beforrni és bezárulni, vagyis a szenvedélyek kezdenek csitulni. Légy figyelmes és szüntelenül térj be önmagadba, és figyeld meg, hogy szerinted milyen szenvedélyek gyengültek el benned, melyek aludtak ki és hagytak el véglegesen, melyek kezdtek elnémulni lelked gyógyulása következtében, nem pedig csak annak következtében, hogy eltávolítottad azt, ami fellobbantotta őket; melyek azok, amiket megtanultál értelmeddel legyőzni, s nem pusztán azzal, hogy eltávolítottad magadtól a szenvedély okait. És még arra is figyelj, jól látod-e, hogy rothadó sebedben eleven hús kezdett nőni, vagyis lelki béke; miféle szenvedélyek üldöznek, egyik a másik után, következetesen és szembeötlően, és milyen időközönként; testi vagy lelki szenvedélyek-e ezek, avagy összetettek és vegyesek; az emlékezeten kis erővel haladnak át, vagy erővel támadnak a lélekre; és hogyan támadnak, nyíltan vagy rejtett módon. Hogyan tekint rájuk a Király: az elme, az érzékek eme ura? Harcba száll-e velük, amikor előtörnek és háborút indítanak, erejével ellankasztja-e őket, vagy látván nem látja őket és egyáltalán nem foglalkozik velük? S melyek maradtak meg a régi szenvedélyek közül, melyek alakultak ki újólag? Eleven képek formájában jelentkeznek-e, vagy érzésben, eleven képek nélkül; az emlékezetben pedig szenvedélyes rezdülés nélkül, anélkül, hogy gondolkoznál róluk, vagy kihoznának a sodrodból? Ez alapján felismerheted a lelki egészség fokát (Szíriai Izsák, 45. prédikáció). 

      Azért az ilyen ember, az isteni Pál tanítását követve, felölti Isten teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhasson (Ef 6,13), és eme fegyverekkel, Isten kegyelmi működésével visszaveri a látható támadásokat és legyőzi a láthatatlan harcosokat. A sokat szenvedett Jóbban szemlélhetjük az ilyen lelki ébrenlét eleven példáját, akiről az Anyaszentegyház így énekel: „Jóbnak erényekben való gazdagságát szemlélve, az igazak ellensége őt eltántorítani igyekezett és testének oszlopát megrongálta, lelki kincseit azonban el nem ragadhatta, mert szeplőtelen lélekkel találta fölruházva.” (Tropárion Szent Jób ünnepén, május 6.). 

      Aki ezt az utat járja, annak nem szabad figyelnie az útszélről jövő hangokra, amelyektől teli lesz az ember feje fölösleges és hiábavaló gondolatokkal és emlékképekkel; ellenkezőleg, önmagára kell figyelnie. 

      Különösen ezen az úton kell betartani azt, hogy az ember ne figyeljen más dolgokra, gondolatban ne foglalkozzon velük és ne beszéljen róluk, ahogy a Zsoltáros mondja: Szám ne beszéljen az emberek dolgairól (16,4); az Urat pedig arra kéri, hogy rejtett bűneimtől tisztíts meg engem, és az idegen bűnöktől óvd meg a te szolgádat (Zsolt 18,13.14). 

      Hogy az ember a figyelmet megőrizze, magába kell szállnia az Úr szava szerint: az úton senkit se köszöntgessetek (Lk 10,4), vagyis szükségtelenül ne beszéljetek, hisz senki sem szalad utánad, hogy valami hasznos dolgot halljon tőled. 

      Ha sztareccel vagy szerzetestestvérrel találkozol, mély meghajlással és mindig behunyt szemmel kell tiszteletadást végezned. 

Folyt. köv.

Forrás: