Kétségtelen, hogy a Misztikus Doktor jó előképzettségre alapozta munkásságát. Tanulmányait a Salamancai Egyetemen végezte, ahol a megújuló tomista gondolkodás akkor érte el tetőfokát, mégpedig a XVI. század végén, főként Francisco de Vitoria érdemeiből. Kedvező eredményt hoztak számára azok az évek (1564-68), melyekben az akkor még Szent Mátyásról nevezett János testvér a filozófiai, teológiai tanulmányait végezte. Krisztus Testéről nevezett Mancio mester magyarázta Szent Tamás Sunmia Theológiájának III. részét. A skolasztikának a hatása mind végig élénken megmaradt Keresztes Jánosban, amint azt a Lelki Énekhez írt bevezetőjében is tanúsítja. Ezekben az években nemcsak a dialektika „technikáját” szerezte meg[1], hanem lelkében már elmélyítette azt a misztikus tanítást, amely az eddig megszerzett, határozott elveiből fakad.
És amint Don Ph. Chevallier is alátámasztja, a Misztikus Doktor tanítása alapvető összhangban van az Egyetemes Doktornak, (Doctor Communis) Aquinói Szent Tamásnak a tanításával. Keresztes János teológiai tanulmányai nem fejeződtek be a salamancai korszakban, és nem is nevezhetőek tisztán elméleti jellegűeknek. Meg kell jegyeznünk, hogy János a misztikus szerzők olvasmányait alaposan ismerte. Magába fogadott olyan különböző elemeket, melyeknek jelei világosan és nyilvánvalóan megmutatkoznak készülő műveiben.[2] Közöttük találjuk Pszeudo-Dionüsziosz - Szent Ágoston - Nagy Szent Gergely gondolatait. Felismerhető Kempis „Krisztus követésé”-nek, valamint egyéb német-flamand iskolához tartozó szerzőnek hatása. Számtalan egyéb gondolattöredék is jelentkezik elméleti rendszerében. De mindez nem anyaga, vagy szó szerint átvett tartalom, hanem olyan, amit saját adottsága és személyes tapasztalata alapján dolgozott fel.
A felsorolt gondolatok között említhetők a lelki megérintettség, valamint ennek érzelmi befogadása, ami Ruysbroeck János műveire utal. (Eckhart mester tanítványa, -1294-1388 -, misztikus filozófus. Eckhart mester az újplatonikus hatású istenegyesülés misztikáját írta meg. 28 téves tételét az egyház elítélte. Ford.) Keresztes Jánosnál kitűnik a lélek „mélyéből” fakadó, tiszta és egyszerű hitről szóló elmélet, valamint azok az egyéniség formáló jegyek, amelyek alapján az illető befogadhatja az elmélkedésből a szemlélődésbe vezető „átmenetet”. Mindez már Tauler tanításában is feltűnik.[3] Tauler írásai a kasztiliai (Coimbra 1551) Surio latinnyelvű fordításai által váltak ismertté az Ibériai félszigeten. Ugyanez a szerző (1552) fordította le és tette ismertté Ruysbroeck műveit is.
Meg kell emlékeznünk még más olyan szerzőkről is, akik szentünkre akárcsak mérsékelten is hatottak, (ilyenek a Viktoriánusok és valószínűleg Szent Bernát[4] valamint Karthauzi Dénes, Heinrich Herp, Jean Gerson.) és még sokan a régiek közül. Keresztes János kortársai közül gyakran idézi Francisco Osunát, Bernardino de Laredót és főleg Avilai Szent Terézt, a Misztikus Doktor lelki anyját és egyben lelki lányát. A kiemelt hivatkozások közül meg kell említenünk Bruno de Jésus-Marie megfigyelését. Ez ugyanis nagyon fontos ahhoz, hogy Keresztes János tanításának értékét helyesen ítéljük meg különösen abban, ami a mi kutatásunk közvetlen tárgyát érinti. Keresztes Jánosnak a flandriai és a rajnamenti misztikusokkal való kapcsolatát is meg kell jegyeznünk, akikhez Bruno de Jésus Marie vonzódik.
Éppen ez - a „közvetítők nélküli” egyesülés - valamint a már többször említett „eszközökre támaszkodó egyesülés” közötti megkülönböztetés emeli Keresztes János tanítását Aquinói Szent Tamás teológiájával azonos szintre. Hiszen az ő teológiájából merített János a Salamancai Egyetemen. Atomista tanításról szóló előadások éppen azt a kérdést vizsgálták, amivel mi is foglalkozunk: a hitet a lélek Istennel való egyesülése eszközének (medium unionis) tekintik.
Kétségtelenül az említett, inkább külsődleges két forráson kívül, János elméletéhez sugalmazott források is kapcsolódnak: tanulmányozza az evangéliumot, sőt az egész Szentírást. A Szent Doktor írásai arról tanúskodnak, hogy mennyire feldolgozta azokat lelkileg.[7]
És ehhez jön még a saját tapasztalása. Az olvasmányokból szerzett tapasztalásról már beszéltünk. Most azokra a közvetlen tapasztalásokra utalunk, melyeket akár a másokkal való érintkezés során, akár a saját egészen egyéni élményeiből szerzett.
A felsorolt gondolatok között említhetők a lelki megérintettség, valamint ennek érzelmi befogadása, ami Ruysbroeck János műveire utal. (Eckhart mester tanítványa, -1294-1388 -, misztikus filozófus. Eckhart mester az újplatonikus hatású istenegyesülés misztikáját írta meg. 28 téves tételét az egyház elítélte. Ford.) Keresztes Jánosnál kitűnik a lélek „mélyéből” fakadó, tiszta és egyszerű hitről szóló elmélet, valamint azok az egyéniség formáló jegyek, amelyek alapján az illető befogadhatja az elmélkedésből a szemlélődésbe vezető „átmenetet”. Mindez már Tauler tanításában is feltűnik.[3] Tauler írásai a kasztiliai (Coimbra 1551) Surio latinnyelvű fordításai által váltak ismertté az Ibériai félszigeten. Ugyanez a szerző (1552) fordította le és tette ismertté Ruysbroeck műveit is.
Meg kell emlékeznünk még más olyan szerzőkről is, akik szentünkre akárcsak mérsékelten is hatottak, (ilyenek a Viktoriánusok és valószínűleg Szent Bernát[4] valamint Karthauzi Dénes, Heinrich Herp, Jean Gerson.) és még sokan a régiek közül. Keresztes János kortársai közül gyakran idézi Francisco Osunát, Bernardino de Laredót és főleg Avilai Szent Terézt, a Misztikus Doktor lelki anyját és egyben lelki lányát. A kiemelt hivatkozások közül meg kell említenünk Bruno de Jésus-Marie megfigyelését. Ez ugyanis nagyon fontos ahhoz, hogy Keresztes János tanításának értékét helyesen ítéljük meg különösen abban, ami a mi kutatásunk közvetlen tárgyát érinti. Keresztes Jánosnak a flandriai és a rajnamenti misztikusokkal való kapcsolatát is meg kell jegyeznünk, akikhez Bruno de Jésus Marie vonzódik.
- „... Ruysbroeck nem különböztette meg olyan gonddal, mint Szent Tamás, a természetfölötti rendet a pusztán természetes rendtől. Keresztes János teológiája viszont egészen más, és nagyon megfelel Aquinói gondolkodásmódjának. Nem fogadta el a Szent Ágostonnál jelentkező elméletet sem, hogy a lélek a Szentháromság képe, sem azokat a plátoni hatásokat, amivel Ruybroecknél találkozunk. János szerint, a léleknek ahhoz, hogy egyesülhessen Istennel, nem elegendő, hogy természete szerint megtisztuljon, hanem fel kell emelkednie egészen a természetfelettihez. Az Istennel való egyesülés következménye függ az élő hit lényeges természet feletti erőitől.”[5] Ugyanez a szerző azt is megjegyzi, hogy míg Ruysbroeck egy zónát jelöl ki a lélekben, ahol elhelyezkednek a kegyelem, az erények és a (Lélek) ajándékai; - addig Keresztes Jánosnál ugyanezek a tényezők, inkább mint tevékeny közreműködők, vesznek részt a misztikus egyesülés megvalósulásában.[6]
Éppen ez - a „közvetítők nélküli” egyesülés - valamint a már többször említett „eszközökre támaszkodó egyesülés” közötti megkülönböztetés emeli Keresztes János tanítását Aquinói Szent Tamás teológiájával azonos szintre. Hiszen az ő teológiájából merített János a Salamancai Egyetemen. Atomista tanításról szóló előadások éppen azt a kérdést vizsgálták, amivel mi is foglalkozunk: a hitet a lélek Istennel való egyesülése eszközének (medium unionis) tekintik.
Kétségtelenül az említett, inkább külsődleges két forráson kívül, János elméletéhez sugalmazott források is kapcsolódnak: tanulmányozza az evangéliumot, sőt az egész Szentírást. A Szent Doktor írásai arról tanúskodnak, hogy mennyire feldolgozta azokat lelkileg.[7]
És ehhez jön még a saját tapasztalása. Az olvasmányokból szerzett tapasztalásról már beszéltünk. Most azokra a közvetlen tapasztalásokra utalunk, melyeket akár a másokkal való érintkezés során, akár a saját egészen egyéni élményeiből szerzett.
- Itt eljutottunk Keresztes Szent János művének a lényegéhez: munkája nem elvont értekezés a misztikus teológiáról, sokkal inkább élő tanúságtétel.
_____________________________
[1] Vö. Bruno de Jésus-Marie, i. m. 42. o. (Karol Wojtyla megjegyzése: K. W.) 1564-ban lépett be János, családi nevén Juan de Yepez a Medina del Campo-i Szent Kármelbe, ahol Szent Mátyás nevét vette fel. Majd 1568. november 28-án elkötelezte magát az Avilai Teréz által megreformált rend eredeti szabályzatára, és bevonult a Durveló-i nyomorúságos viskóba. Itt a Szent Kereszt előnevét vette fel. Rendi tanulmányait 1564-ben kezdte el a Salamanca-i Szent András kolostorban, valamint a híres egyetemen, ahol találkozott a tudományok azon széles területével, melyek a „szent tanítást”, a teológiát kísérték. Arra törekedett, hogy a különféle elméleteket önmagában is szintézisbe, egyensúlyba hozza.
[2] A különböző kifejezett hivatkozások között megemlítjük a következő neveket (Sötét Éjszaka-SÉ 2.18,5; KU II. 24,1) Szent Bernát, Aquinói Szt. Tamás (SÉ2 18,5) Boethius (KU II. 21,8; KU II. 16,6) Boscán (ÉSzlaz első szakasz elején) Szent Teréz (C/B szakasz 13,7).
[3] Vö. Crisógono de Jesús Sacramentado, i. m. I. 29. o. és különösképpen a 45. o. (K. W.)
[4] Egyik levélben vonakodva fordítottam le, hogy „de influxu S. Bernardi certe non constat”, - azaz, hogy Szent Bernát hatása bizonytalan. Ugyanis SÉ 1.18,5 részben kifejezetten hivatkozik Clairvaux-i Szent Bernátra, ahogy azt a 8. jegyzetben is jeleztük. Tehát arra kell következtetnünk, hogy Szent Bernát meglehetősen hatott Jánosra.
[5] Bruno de Jésus-Marie i. m. 281.
Lásd pl. 325-327. oldalakat.
[6] A vizsgálatok során az egyik kihallgatott rendi tanú ezt mondta: „Keresztes János leggyakoribb olvasmánya a Biblia volt, aminek eredménye, hogy azt szinte emlékezetből tudta. A hozzáforduló tanácskérőknek a legkülönbözőbb szentírásai szakaszokból adott misztikus jellegű, magasztos magyarázatokat.” (Juan Evangelista vallomása, Vatikáni kéziratok 2862, 5. lap.)
[7] A Lelki Ének bevezetője végén írja: „Nem akarok [semmit] sem a saját tekintélyem alapján állítani, abban se bízom, amit más lelki emberek tapasztalatából megismertem - még ha hasznos is volt számomra -, csak akkor fogadom el, ha a Szentírás szövege is megerősíti és megvilágítja ezeket a tapasztalatokat.”
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése