Bűnösök menedéke

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról: 

35. elmélkedés 

Bűnösök menedéke 

Refugium peccatorum 

      Képzeljük magunk elé a Szűzanyát, amint segítségére siet az olyan lelkeknek, akiknek halálos órájukban lelki üdvösségük forog kockán, s megmenti őket az örök élet számára. Kérjük őt, hogy mentse meg a mi lelkünket is. 

      „Mennyországom azzal töltöm, hogy jót teszek lenn a földön” - mondta halála előtt kis Szent Teréz. Ha tehát már neki is ennyire nemesek voltak az ambíciói; ha már ő is ennyire önzetlenül, nem a maga élvezetére, hanem a földiek hasznára akarta fordítani még mennyei boldogságát is: mit gondoljunk akkor a Szűzanyáról, akiben mindezek a nemes érzelmek hatványozott fokban vannak meg?! Igazán azt kell gondolnunk, hogy a lorettói litánia összes becéző udvarlásai között ez jellemzi legjobban a Szűzanyát: „Bünösök menedéke”. 

      Egy régi himnusz mondja: „Ne taszítsd el a bűnösöket, Hiszen nekik köszönheted, Hogy Istennek Anyja vagy.” - Csodálatos nagy igazság van ezekben a szavakban. Ő a szeplőtelenül fogantatott; Ő a kegyelemmel teljes; Ő, akihez a bűnnek árnyéka sem férhetett; Ő a bűnnek köszönheti istenanyai méltóságát. Ha Ádám apánk nem vétkezik, nincs Jézus, nincs Mária! „Ó áldott bűn, amely nekünk ilyen Megváltót szerzett” - énekli az Anyaszentegyház a nagyheti szertartásban. 

      De hogyan lehetséges a bűnnek örülni? Miképpen és milyen szempontból lehet az egyedüli, az abszolút jónak tekinteni? Úgy, hogy bűn és bűn között óriási a különbség. A bűn magában véve, igaz, a legutálatosabb dolog, amelyre az Úristen rá sem tud tekinteni. - Ha azonban őszintén megbánjuk bűnünket, Ő képes belőle kihozni a legnagyobb jót. Csak az utolsó ítéleten fogjuk megtudni és megérteni, hogy hány ember köszöni saját bűneinek az örök üdvösséget, oly értelemben, hogy bukásainak tudata alázatossá, s így az isteni kegyelem számára hozzáférhetővé tette őt. Míg ellenben mások, akik talán minden egyéb bűntől tartózkodtak, beleestek a legvégzetesebb bűnbe, a kevélységbe, amely, mint valami jégpáncél áll ellent az isteni kegyelemnek. 

      Fölösleges talán hozzátennünk, hogy ez a gondolat nem akar biztatás lenni a bűnözésre. Isten ments ilyesmitől! Hanem igenis arra akar ösztönzés lenni, hogy bűneinket tegyük jóvá - íme ez a magyar kifejezés milyen remekül mondja ki gondolatunkat - a bűnbánat által. Ha mi azokkal a Szűzanyához menekülünk, akkor megkezdtük ezt a jóvátételt, s a Szűzanya készségesen folytatja majd sebeink gyógyítását. Hiszen ez az Ő legkedvesebb feladata. Ezért lett a kereszt tövében édesanyánkká. 

      A lelki vezetők tapasztalata szerint számtalan bűnökbe süllyedt ember köszönhette megtérését annak a körülménynek, hogy amikor már minden egyéb áhítat kiveszett szívéből, s miután évtizedeket töltött Istentől elfordulva, szokásszerűen valami kis imát végzett a Szűzanyához, vagy pedig viselte érmét vagy skapuláréját. 

      A Szűzanyának a bűnösök körüli gondossága azonban főleg a megtérés után, a bűnök következményeinek gyógyításában nyilvánul meg. A háborúk következményei közé tartozik többek között az is, hogy igen sok ember, aki a harctéren szerzett sebeiből kigyógyult, később ugyanezek a sebek és a katonáskodással járó fáradalmak következtében sokat betegeskedik és hamarosan meghal. Még szerencsés az, aki a kórházból kikerülve egy értelmes és gondos édesanya kezei közé jut, aki azután lassú, következetes, önfeláldozó ápolással megmenti őt az életnek. 

      A paráznaságból megtérő bűnösnek természetesen meg kell gyónnia, de hol van még ettől a kórházi kezeléstől a teljes megtérés, az alapos gyógyulás, a fantázia megtisztulása, az akarat megerősödése? Nem mutatja-e a mindennapi tapasztalat, hogy az ilyen ember a jól végzett gyónás után egy ideig úszik a lelki boldogságban, s úgy indul, mintha meg sem állna a legnagyobb életszentségig, s azután, egyszerre csak lelohad benne ez az üdvös elszánás, újra föllángol a csúnya szenvedély. S beáll a bukás, illetve rendesen a bukásoknak egész sorozata. A vége pedig a dolognak az, hogy esetleg teljesen elveszti hitét, s mint megrögzött bűnös végzi be életét; vagy még szörnyűbb, ha az önvád öngyilkosságba kergeti. Hány ilyen esetet tudunk! 

      Íme, az ilyen súlyos esetekben van szükség Szűz Mária gyöngéd édesanyai ápolására. Az Ő csodálatos tisztasága fertőtleníti a lelket; kiszorítja a bűnös képzeletet; az örömöket hajhászó érzékiségnek odanyújtja saját szűztiszta anyai szeretetét. Az Ő tökéletes természetfölöttisége és jellemének ragyogó vonásai magasabb, természetfölötti ambíciókat keltenek a lélekben, s elveszik kedvét a múló földi élvezetek hajhászásától. Végül pedig az ő buzgó tisztelete Jézushoz vezeti a lelket, aki az élet, az igazság és az út, s aki bevégzi a lélekben a megtérés művét. 

      Igen, a bűnös ember nem tehet jobbat, minthogy teljesen a Boldogságos Szűz anyai karjaiba veti magát, s tőle várja sebeinek gyógyulását és lelkének a jóban való megszilárdulását. Ő ennek a gyógykezelésnek mennyei szakorvosa, ez az Ő specialitása, tehát forduljunk hozzá bizalommal. Isten is azt akarja, hogy így tegyünk, „Aki Mária által akart minket birtokolni” - mondja Szent Bernát. 

 _______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html