 |
| Isten Anyja, a szemlélődés ikonja |
Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról:
28. elmélkedés
Dávid király tornya
Turris Davidica
Képzeljük magunk: elé a Szűzanyát mennyei trónusán ülve, az angyalok és szentek légióitól övezve, mint valami hatalmas, bevehetetlen várat, amelynek láttára messziről meghátrál minden ellenség. Kérjük Isten kegyelmét, hogy mi is e hatalmas védősáncok mögött, az Ő védelme alatt élhessük életünket.
Az Anyaszentegyháznak ez a becéző megszólítása: „Dávid király tornya”, az Énekek Énekéből származik, ahol a Jegyes így beszél arájához: „Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa” (Én 4,4).
Körülbelül négyszáz esztendeje múlott már annak, hogy a zsidó nép Józsue vezérlete alatt elfoglalta Kánaán földjét, s annak kellős közepén, Jeruzsálem városában még mindig bent ült az ellenség. A jebuzeusoknak volt ott egy hatalmas tornyuk, amely ellen hiába küzdött Józsue, hiába a bírák, sőt még Saul király is. A hatalmas fellegvár lakói még Dávidnak is kihívóan azt üzenték, hogy: „Ide ugyan be nem teszed a lábadat”. A magas torony tényleg bevehetetlennek látszott, s a bástya fokán álló házak ablakaiból a jebuzeusok fittyet hányhattak az ostromlóknak. Azonban Dávid mégis erősebbnek bizonyult. „Aki először érinti ama házak ereszén az esőcsatornákat, azt fejedelemmé teszem” - mondotta seregének. Az ígéret hatott. Sarvia fia, Joáb, elsőnek kúszott fel a létrán a védőknek nyílzápora közepette, s utat nyitott társainak. A büszke vártorony elesett, s abba Dávid költözött be. Idehelyezte székhelyét. Annak falán ezentúl az ő hőseinek pajzsai függtek.
Először a három híres hősé, Jesbáamé, Eleazáré, és Abisaié, akik közül mindegyik egymagában háromszáz ellenséggel szemben vette fel a harcot. Azután a harminc hősé, élükön Banajas-szal, akik szintén hihetetlen hőstetteket vittek végbe, de azért nem mérkőzhettek az első hárommal. S azután jött a többi, egytől egyig híres, bátor katona, akinek puszta nevétől is rettegett az ellenség. Akik megtették, hogy oda-vissza keresztülvágták magukat az ellenségen, pusztán azért, hogy uruknak az ellenség háta mögött levő forrásból egy korty vizet hozzanak. Az ő pajzsaik hirdették a torony fokáról, hogy aki azt meg akarja támadni, az velük számoljon. Nem is mert soha, Dávid király egész uralkodásának idején, ellenség annak még csak a közelébe se menni.
Ez tehát a Dávid király tornya, amelyet az Anyaszentegyház a Boldogságos Szűzanya előképének tekint, Nézzük, hogy miért teszi ezt, s mennyiben valósulnak meg a Szűzanyán Dávid tornyának jellemző vonásai. Milyen értelemben lehet őt Dávid tornyának nevezni?
Hogy ezekre a kérdésekre megfelelhessünk, fontolóra kell vennünk, hogy a Szűzanya, amilyen kicsiny testalkatát és emberi voltát tekintve, olyan magasan áll kegyelmi téren, s az Istenember után ő a legnagyobb erkölcsi hatalom. Kis szent Teréz életében történt egy érdekes eset: mint kisgyermek, azt álmodta, hogy két ördög kétségbeesett ijedelemmel menekült előle először a kertbe, azután a mosókonyhába, s amikor ő annak ablakán betekintett, remegve bujkáltak előle valami hordófélében. Ő úgy értette a dolgot, s nagyon helyesen fogta fel, hogy az ördög remeg a számára megközelíthetetlen, ártatlan gyermeki lélektől, illetve annak megszentelő kegyelmétől. Az a gyermek a gonosz ellenség számára, éppen az ő ártatlansága miatt, félelmetes erkölcsi hatalom, amellyel szemben kénytelen támadásait későbbi - sajnos - az ő szempontjából kedvezőbb időkre halasztani, amikorra a test és a világ szövetkeznek az ő sötét, pokoli hatalmával. Akkor azután nekiront a léleknek, és hány, de hány esetben el is buktatja.
Ami az ártatlan gyermeki lélek, a zsenge kornak rövid ideje alatt, az a Szűzanya, de végtelenül fokozott mértékben, születésétől haláláig, s azután az egész örökkévalóságon keresztül. A kegyelemmel teljes Szűz olyan félelmetes vártorony az ördögre nézve, hogy rá sem mer tekinteni, nemhogy támadásra merjen gondolni vele szemben. A hősök pajzsai pedig, amelyek e fellegvár bástyafokát ékesítik, megint csak az ő kiváltságai, ajándékai, kegyelmei és erényei, amelyek mind sokkal nagyobb győzelmekről tanúskodnak a pokol kapuival szemben, mint amilyent Dávid hősei valaha is kivívtak.
A magyar történelem megemlékezik egy ősrégi nemzeti intézményünkről, a várjobbágyokról. Ezeknek valamely vár környékén volt birtokuk, s abban a nagy előnyben volt részük, hogy ellenség közeledtére behúzódhattak a várba, ahol úgy ők, mint családjaik biztonságban voltak. Magában a várban természetesen katonai szolgálatot kellett teljesíteniük, s védelmezniük azt az ellenség ellen. - Íme, ez a szerepe a Szűzanya tisztelőinek is. Valóságos várjobbágyai, akik meghúzódnak az ő hatalmas védelmének árnyékában, s addig, amíg kitartanak mellette, nem is kell semmitől sem félniük. Aki az Ő zászlaja alatt küzd, még ha meg is sebesül, végeredményben föltétlenül győzni fog. Mária nem hagyja el őt, s Dávid király tornyán mindig győzelmi lobogó fog lengeni
_______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése