Tisztaságos Anya

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról: 

6. elmélkedés 

Tisztaságos Anya 

Mater purissima 

      Elmélkedjünk itt arról, hogy a mi drága kis Szűzanyánk mentes minden legcsekélyebb bűntől, hibától vagy tökéletlenségtől, s kérjük elmélkedésünkhöz a Szentlélek kegyelmét, amely nélkül semmire sem megyünk.

       Embernek, sőt még magasabb rendű állatnak is elemi ösztönei közé tartozik, hogy szereti a tisztaságot. „Miként a szarvas áhítozik a tiszta vízforrás után, úgy áhítozik utánad az én lelkem, Istenem” - mondja a zsoltáros (Zsolt 42,2). A kristálytiszta vízről mennyi hasonlatot vesz Szent Terézia anyánk, és saját vallomása szerint mennyire szereti ezt az elemet! Mennyire megcsodáljuk a liliomon azt a mocsoktalan hófehérséget! Kis Szent Teréz mennyire szerette a havat, s hogy megörült, amikor fogadalma napjának reggelén annak fehér leple borította a vidéket! A gyémántok értékét aszerint becsülik, hogy mennyire tiszták, s beszélnek elsővizű és másodvizű, vagyis már nem egészen kristálytiszta gyémántokról, amelyek ára természetesen sokkal csekélyebb. Így van ez a többi drágakövekkel is. A legkisebb hiba, amely csökkenti tökéletes átlátszóságukat, igen sokat vesz le értékükből. A tisztaság értékelése csakis alacsonyabb gondolkodású vagy romlott lelkű embereknél és igen alacsonyrendű állatoknál hiányzik.
      Ez azonban csak az anyagi tisztaság. A romlatlan ember még sokkal nagyobb fokban szereti és értékeli a lelki tisztaságot. A világirodalom legfenségesebb költeményeit köszönhetjük ennek az érzelemnek, például a Miserere zsoltárt (51.), amelyben a bűnének tudatára ébredt Dávid király esengve kéri az Urat, hogy tisztítsa meg őt bűnétől. Megragadók a 19. zsoltár következő sorai is, amelyek a lelki tisztaság szépségét és a bűntől való iszonyodást fejezik ki:

Az Úr félelme tiszta: megmarad örökre; 
az Úr ítélete mind igaz és igazságos, 
kívánatosabb aranynál és drágakőnél, 
édesebb a méznél, a csorgatott lépesméznél. 

Szolgád belőlük merít bölcsességet, 
megtartásuk bő jutalmat ád. 

      - Mert hiszen már itt a földön tökéletes lelki boldogságot biztosítanak. Azonban most a költő lelkében egy aggodalom merül fel:

A botlásokat ki veszi észre? 
Rejtett bűneimtől tisztíts meg engem, 
és őrizz meg a gőgtől: ne legyen úr rajtam! 
Tiszta leszek akkor egészen, 
és a nagy bűnöktől megmenekülök. 

Ajkam szólása, szívem gondolata 
legyen kedves előtted, 
én Uram, segítőm és megváltóm!
(Zsolt 19,10-15)

      Elmélkedjünk arról, hogy ez a bűntelenség, ez a hibátlanság és tökéletes lelki tisztaság, amely után a zsoltáros az idézett sorokban eped, a legteljesebb mértében volt meg Szűzanyánkban. Mentes volt minden bűntől és tökéletlenségtől, sőt még minden rosszra való hajlamtól is, úgy hogy még csak kísértés sem férkőzhetett az ő szentségesen szent lelkéhez. Azt hihetnénk ezek alapján, hogy messze kivált kortársai közül, s azok tisztelettel tekintettek rá. Szó sincs róla. Az Úristen, aki ezt a drága kincset, ezt a csodaszép igazgyöngyöt csakis az alázatosság foglalatában tudta gyönyörködve szemlélni, gondoskodott arról, hogy az nem csak bensőleg legyen meg nála, hanem külső körülményeiben is érvényesüljön. Víztiszta, csillogó, de egyébként közönséges kristályok közé keverte az Ő gyémántját, úgy, hogy azok közül csakis szakértő szem tudta volna kiválasztani.
      A zsidó nép, s talán még inkább a galileai, buzgó, imádságos nép volt, úgy hogy a Szűzanya mély vallásossága egyáltalán nem volt feltűnő, sőt az sem lehetetlen, hogy mivel nem tüntetett vele, külsőleg még el is maradt a többiek mögött. Mintha hallanánk, hogy rokonai közül az egyik-másik Őt nagyobb buzgóságra inti, s Ő szép alázatosan javulást ígér! Nem lehetetlen.
       Azután meg a kis názáreti Szűz igyekezett ugyan mindenkinek kedvére tenni, legelsősorban azonban az Úristennek. Márpedig megmondta az Úr az Ószövetségben: „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok; s a utaitok nem az én utaim” (Iz 55,8). Igen könnyen lehetséges tehát, hogy a kis Szűz Mária sokszor tett a legszentebb szándékból olyant, ami által mások nemtetszését vonta magára. Elképzelni is végtelenül bájos dolog, amikor őt amúgy alaposan megkorholták, s Ő olyan édes alázatossággal kért bocsánatot, s megígérte, hogy máskor nem tesz ilyent. - A szentek életéből seregestül lehetne ilyen példákat idézni. Így, hogy csak egyet említsünk, a Szűzanya kis bizalmasa, Bernadette, igen sok olyan tulajdonsággal bírt, amelyekért gyakran alaposan kikapott, s amelyek sűrű fátyolként leplezték benső életszentségét az emberek szeme elől. Például éppen újonc-mesternője soha nem volt róla valami hízelgő véleménnyel.
      Szolgáljanak ezek a megfontolások buzdításul számunkra, hogy igyekezzünk bűntelenségre Isten kedvéért, de ha ártatlanul magunkra vontuk mások neheztelését, ne engedjünk a kevélységnek, hanem alázatosan kérjünk bocsánatot! Ne engedjük, hogy bűntelenségünk tudata bennünk felágaskodjék.
 _______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html