„Nem színlelt szeretetben” [2]

(A kilenced bevezetője és a teljes költemény itt olvasható.)

•     „Szeresse nagyon azokat, akik ellentmondanak, és nem szeretik Önt, mert ily módon szeretet születik azokban a szívekben, amelyekben eddig nem volt. Tegyen úgy, ahogy Isten bánik velünk, aki szeret minket, hogy mi is szerethessük Őt, azzal a szeretettel, amelyet Tőle kapunk.” (Keresztes Szent János levele egy kármelita nővérnek 1591 végén) 

Második nap

Napi bevezető ima:

       

• Fordulj mély alázattal és gyermeki bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához, aki a Bölcsesség széke, ajánld fel neki háromféle lelki képességedet, és így imádkozz: „Szűzanyám, te légy emlékezetemben, hogy hozzád hasonlóan az Úr Jézusra vonatkozókon kívül minden más emléket kivessek abból; világosítsd meg értelmemet, hogy Szent Fiadén kívül minden más ismeretet eltávolítsak belőle; és vezéreld akaratomat, hogy csak Isten akaratát tegyem.” Alázd meg magad Mária előtt! Légy olyan, mint egy kis koldus, aki alamizsnát kér! Könyörögj ki buzgón Jézus kegyelmeinek e kiosztójától, e jóságos Kincstárnokától minden kegyelmet, egyesülj az Ő Szeplőtelen Szívével, s ha nem menne az elmélkedés, csak szólítsd Őt így: „Szűz Mária drága Szíve, légy a menedékem!” Majd rögtön fűzd hozzá: „Jézusom, irgalmazz nekem!” A nap folyamán pedig gyakran jussanak eszedbe, amit a reggel az elmélkedésnél elhatároztál. 

( Monforti Grignon Szent Lajos tanácsa a „Mária által Jézushoz” című könyvből.)

Hol lelkem legmélyebb központja van. 

       A Szentléleknek ez a vigalma ugyanis a léleknek az állagában folyik le, ahová nem juthatnak be sem a rossz szellemek, sem a világ, sem pedig az érézékek, s éppen ezért, ez a dolog annyira belső, hogy teljes biztonságban van minden megzavarás felől, s annál élvezetesebb. (ÉSz 1,9) 

      Jegyezzük meg mindenekelőtt, hogy a lélek szellem, s ezért nincsenek sem fölül, sem alul, sem mélyebben, sem kevésbé mélyen fekvő részei. Ilyenekről csak az anayagi testekről lehet szó. A léleknek nincsenek részei; nincs külseje, sem belseje, hanem mindenütt ugyanaz; nincs középpontja, sem mélyebben, sem kevésbé mélyen; nem lehet jobban megvilágítva egyik részében, mint a másikban, mint az anyagi testek, hanem olyan, mint a levegő, amely egyenletesen van megvilágítva vagy pedig egyenletesen sötét, akár csekélyebb, akár nagyobb fokban. (ÉSz 1,10) 

      A lélek számára Isten a központ. Ha tehát lénye egész tehetségének, működése egész erejének és teljes hajlamának megfelelő fokban érte el Őt, akkor eljutott az Istenben levő utolsó és legmélyebb központjához. (ÉSz 1,12) 

      Meg kell jegyeznünk, hogy a léleknek az a hajlandósága, ereje és képessége, amely őt Isten felé tudja vinni, nem más mint a szeretet, mert hiszen a lélek a szeretet révén egyesül Istennel. Éppen azért, ahány fokkal nagyobb a szeretete, annyival mélyebben hatol Istenbe és annál jobban központosul vele. (ÉSz 1,13)

      Lehetséges ugyan, hogy esetleg a szeretet erénye a lélekben tényleg már idelent olyan tökéletes, mint amilyen az örök életben lesz, azonban annak működése és gyümölcse sohasem lehet az. (ÉSz 1,14)

Minthogy kínzó voltod többé nem érzem.

      Meg kell jegyeznünk, hogy midőn ez a lélek még a szellemi tisztulás állapotában volt, vagyis midőn átlépte a szemlélődés küszöbét, Akkor Istennek ez a lángja nem volt vele szemben oly kíméletes és édes, mint a milyen az egyesülés állapotában. (ÉSz 1,18)

      Tudnivaló ugyanis, hogy a szeretetnek ugyanaz a tüze, amely később egyesül a lélekkel és megdicsőíti azt, előzőleg perzseli és tisztogatja. Hasonlóképpen van a dolog a fahasábbal is: a tűz ugyanis először perzseli és égeti lángjával s miután ilymódon kiszárította s kiküszöbölte belőle csúnya járulékait, melegével előkészíti arra, hogy beléje hatolhasson s magához hasonlóvá tegye, végül belemegy és teljesen átizzítja. Ezt nevezik a lelki írók tisztulásnak. (ÉSz 1,19)

      Éppen ezért ebben az állapotban a lélek értelme szenved a nagy sötététségtől; akarata a folytonos szárazságtól és szorongatásoktól; emlékezete pedig saját végtelen nyomorúságának tudatától, mert a szellemi látás, ha az önismeretre irányul, igen tiszta. (ÉSz 1,19) 

      Azt ki sem lehet mondani, hogy a lélek ilyenkor mennyit szenved s egyes esetekben bizony nem sokkal kevesebbet, mint amennyit szenvedne a tisztítóhelyen. (ÉSz 1,20) 

      Ez a tisztulás kevés léleknél ilyen erős. Csupán azoknál ilyen, akiket az Úr az egyesülésnek legmagasabb fokára akar emelni. (ÉSz 1,24)

Műved, ha úgy tetszik, fejezd be.

      Vagyis fejezd be, kösd meg már velem véglegesen a lelki házasságot a Te boldogító látásoddal, - mert hiszen ezt kéri itt a lélek. Igaz ugyan, hogy a tökéletességnek ezen a magas fokán a lélek, minél inkább átalakult szeretetté, annál jobban megnyugszik Isten akaratán és mindennel megvan elégedve s a maga számára nem is tud, nem is képes semmit sem kívánni, hanem csakis Kedvesének érdekeit tarja szem előtt; amint azt Szent Pál is mondja, (1Kor 13,5) nem keresi a magáét, hanem csak a Kedvesére gondol; mindazonáltal, mivel a remény élteti, nem tehet róla, hogy űrt érez magában s ennek következtében eped, habár édes és gyönyörűséges epedéssel az után, ami még hiányzik nála ahhoz, hogy teljesen bírja az isteni fogadott fiúságot s hogy ott lehessen, ahol teljes lesz dicsősége és megszűnik epedése. (ÉSz 1,27)
      Mindezeket a dolgokat érzi a lélek és tisztán hallja fenséges érzetében annak a dicsőségnek, amelyet neki a Szentlélek mutogat abban a gyöngéd és édes lángolásban, hívogatva őt, hogy lépjen be abba a dicsőségbe. Ő tehát erre a hívogatásra felel, midőn azt mondja: „Műved, ha úgy tetszik, fejezd be”. Nem kér ebben Jegyesétől mást, mint azt a két dolgot, amlyre Ő tanított bennünket az Evangéliumban (Mt 6,10), hogy „Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod.” (ÉSz 128)

15 perc elcsendesedés, ima...

Befejezés: 

Hálaadás. Miatyánk, Veni Creator Spiritus himnusz (Teremtő Lélek, jöjj közénk...).