„Nem színlelt szeretetben” [1]

      Úgy döntöttem, hogy az idén a kilencedet Keresztes Szent János tiszteletére, „Az élő szeretetláng” című műve alapján tartom. Először „A szellemi páros énekre” gondoltam: ebben az emberi léleknek és Jegyesének, Krisztusnak egymás iránt való szeretetét fejezi ki; és Jézusról nevezett Anna anyának, a granadai kármelita nővérek perjelnőjének kérésére írta meg e költeményének a magyarázatát, alaposan kifejtve a belső imának sajátosságát és hatásait. 

      A hozzáértők szerint „Az élő szeretetláng” (ÉSz), az egyházi misztikus irodalom egyedi remeke, Szent János legfenségesebb műve; az isteni nagylelkűség és az emberi lélek kapcsolatának mély dimenzióit énekli meg. A költemény magyarázata 15 nap alatt készült el, mégpedig szintén egy Anna nevezetű, De- Peňalosa Anna, Don Juan de Guevara özvegye kérésére, 1584-ben. Ez az Anna Segoviában született és 1581-ben ismerkedett meg a Szenttel, akit lelkivezetőjéül választott. Nagy jótevője volt a Rendnek, és túlélte Szent János atyánkat. Ezek az Annák:-) 

 Bevezető

      A költemény négy szakaszból áll:

A LÉLEK DALA 

Az Istennel való bensőséges egyesülés állapotában. 

1. Ó szeretetnek élő lángheve

Mely oly gyöngéden ütsz sebet, 

Hol lelkem legmélyebb központja van!

Minthogy kínzó voltod többé nem érzem,

Műved, ha úgy tetszik, fejezd be

S tépd szét az édes támadásnak függönyét.

2. Ó édes égetés!

Ó kedves, drága seb!

Ó nyájas kéz! Gyöngéd megilletés,

Amelyben örök élet íze van,

S amely lerója minden tartozásom!

S ölvén, életté változtattad a halált.

3. Ó tűzlámpák világa,

Amelynek fénysugáriban

Érzéki lényem mély barlangjai,

- Pedig vak volt az és sötét – 

Csodás szépséggel hintenek

A kedvesükre fényt és egyben meleget.

4. Mily kedves és szelíd az, 

Amint emlékeztetsz ölemben, 

Hol titkon egymagad lakol, 

S édes leheletedben, 

Mely jóval és dicsőséggel teli, 

Mi gyöngéden gyújtasz szerelmi lángra! 

      Ez a költemény már nem a hit sötét éjszakájára helyezi a hangsúlyt, hanem a lélek középpontjára. Itt nem térbeli, fizikai középpontról van szó, hanem a legbensőbb lényemről, a személyemről: „a lélek középpontja Isten”. Vagy Avilai Szent Teréz hasonlatával élve: lelkünk egy gyémánt várkastély, melynek központjában van a trónterem, és itt lakik a Végtelen Isten. Ebbe a központba nem léphet be senki, se szent se bukott angyal, csak a maga lélek, ha Isten ezt megengedi. 

      Akkor lehetek önmagam, ha odaadom magam Istennek, minden erőmmel Isten felé fordulok, ebben a saját középpontban egyesülök Istennel, és képes leszek végre szeretni. 

       A szeretet Isten tevékenysége. A szeretet mindenekelőtt Isten önajándékozása, a mi szeretetünk Isten és felebarátunk iránt az Ő kiáradásából fakad. Ha szeretek, akkor Istenhez vonzom a lelkeket. Ez a költemény a Szentlélek dala: a Szentlélek eljön hozzám, hogy megadja azt a szeretetet, amelyre szükségem van, hogy be tudjam engedni Őt, ás Ő szeressen bennem mindenkit. 

      Szent János ebben a költeményben a megtapasztalt szeretetet énekeli meg, bár a szeretet, amit ő megtapasztalt az életében, maga a Megfeszített Szeretet volt. A szentek életrajzaiban igen gyakran olvastam nagy szenvedésekről, ugyanakkor azokról a kegyelmekről, amelyeket a lélek a Krisztussal egyesített és felajánlott szenvedésben nyert, itt a földön ők voltak a legboldogabb emberek, mert megtapasztalták a Szeretetet, és Isten bírták, már amennyire ez a földi életben lehetséges. 

      Ima, szenvedés és áldozat nélkül nincs semmi, semmi.

      Szent János atyánk Istene költészet, nem elvont teológiai fogalom a hit, a remény és a szeretet erénye. Amikor a szeretetről beszél, áldozatra kész, és viszonzást nem váró tevékeny szeretetre gondol. És nála az ima is a lélek és Jegyes kapcsolatáról szól, nem imamódokról. 

      A világ „sötét éjszakája” nyilvánvaló, engem is megkísért. De ha van bátorságom önzetlenül szeretni Jézust és a felebarátom – Jézusért, semmi viszonzást nem várva senkitől, akkor ebben a sötét éjszakában puszta létezésemmel egy kis mécses lehetek a sötétségben és a halál árnyékában élő lelkeknek. 

      Merjünk kérni kegyelmeket a kilenced alatt, ne csak a magunk és szeretteink számára, hanem ellenségeinkért is, vagy a környezetünkben élő papjaink számára. Bizonyára mindenkinek van egy-egy olyan periódus az életében, amikor egyeseket valamilyen rejtélyes okból Isten hirtelen a szívünkre pecsétel, de még nem tudjuk igazán befogadni és szeretni, mert ez áldozatot jelentene számunkra. A szeretet nem csak érzés, de akarati döntéssel megtapasztalássá válik.

• „Szeresse nagyon azokat, akik ellentmondanak, és nem szeretik Önt, mert ily módon szeretet születik azokban a szívekben, amelyekben eddig nem volt. Tegyen úgy, ahogy Isten bánik velünk, aki szeret minket, hogy mi is szerethessük Őt, azzal a szeretettel, amelyet Tőle kapunk.” (Keresztes Szent János levele egy kármelita nővérnek 1591 végén) 

A kilenced mottója „Nem színlelt szeretetben”.

(2Kor 6,6 – Káldi-Neovulgáta fordítás szerint) 

• Mindenható és emberszerető Istenem, ezt a kilencedet felajánlom ( ...kéréseink...), és add meg nekünk a kért kegyelmeket Isten Anyja és Keresztes Szent János közbenjárására, ha nem ellenkezik szent akaratoddal. Amen. 

 Első nap

Napi bevezető ima:

       

• Fordulj mély alázattal és gyermeki bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához, aki a Bölcsesség széke, ajánld fel neki háromféle lelki képességedet, és így imádkozz: „Szűzanyám, te légy emlékezetemben, hogy hozzád hasonlóan az Úr Jézusra vonatkozókon kívül minden más emléket kivessek abból; világosítsd meg értelmemet, hogy Szent Fiadén kívül minden más ismeretet eltávolítsak belőle; és vezéreld akaratomat, hogy csak Isten akaratát tegyem.” Alázd meg magad Mária előtt! Légy olyan, mint egy kis koldus, aki alamizsnát kér! Könyörögj ki buzgón Jézus kegyelmeinek e kiosztójától, e jóságos Kincstárnokától minden kegyelmet, egyesülj az Ő Szeplőtelen Szívével, s ha nem menne az elmélkedés, csak szólítsd Őt így: „Szűz Mária drága Szíve, légy a menedékem!” Majd rögtön fűzd hozzá: „Jézusom, irgalmazz nekem!” A nap folyamán pedig gyakran jussanak eszedbe, amit a reggel az elmélkedésnél elhatároztál. 

( Monforti Grignon Szent Lajos tanácsa a „Mária által Jézushoz” című könyvből.)

1. Ó szeretetnek élő lángheve 

       A szeretetnek ez a lángja nem más, mint az ő Jegyesének szelleme, vagyis a Szentlélek, akit a lélek önmagában érez. Ez most már nemcsak lassan emésztő tűz módjára alakítja át a lelket édes szeretetté, hanem lobog és lángokat vet benne. Ez a láng a lelket örök dicsőségben füröszti, és a mennyei élet előízével üdíti. Így működik a Szentlélek abban a lélekben, amely már az Ő szeretetéhez hasonult át. Ilyen állapotban a léleknek bennmaradó cselekvései abban csúcsosodnak ki, hogy ég és lángol benne a szeretet tüze, az akarat pedig a szeretet által eggyé lesz ezzel a lánggal, s valami rendkívül fenséges módon szeret. (ÉSz 1,3)

      Ezen a nyelven beszél és tárgyal Isten a megtisztított és kitakarított lelkekkel. Ezek a szavak mind tüzesek, amint azt Szent Dávid kifejezi: „Nagyon is tüzes a te beszéded” (Zsolt 118,140); és Jeremiás próféta: „Numquid non verba mea sunt quasi ignis?” „Vajon nem olyanok-e az én szavaim, mint a tűz?” (23,29) Ezek a szavak – amint az Úr Jézus mondja Szent János evangéliumában, (6,64), a szellem és az élet szavai, s a tiszta és szerető lelkek, amelyeknek vannak füleik a hallásra, érzik ezeknek a szent szavaknak az erejét és a hatását.( ÉSz 1,5) 

      A szamariai nő oly édesnek találta Isten szavait, hogy afölötti örömében ott felejtette a kútnál a vizet is, meg a korsóját is. (Jn 4,28) ( ÉSz 1,5)

Mely oly gyöngéden ütsz sebet 

      Miképpen lehet azt mondani, hogy megsebzi a lelket, holott abban már nincs semmi sebeznivaló, hiszen a szeretet lángja már egészen átizzította? Csodálatos dolog, de tény, hogy úgy van. A szeretet ugyanis egy pillanatra sem marad nyugton, hanem állandó mozgásban van, s folyton majd ebben, majd abban az irányban lobog; feladata pedig az, hogy megsebezze, szeretetre gyullassza és elbájolja a lelket. Mivel pedig a lélekben eleven lánggal lobog, folyton sebezgeti itt is, ott is; gyöngéd égési sebeket ejt rajta, s vígan és ünnepélyesen játssza vele a szeretet játékait. (...) Ily módon teljesedik be ezen a lelken, amit a Példabeszédek könyvében olvasunk: „Et delectabar per singulos dies ludens in orbe terrarum: et deliciae meae esse cum filiis hominum”. „Örvendezve játszottam napról-napra a földkerekségén, s gyönyörűségem együtt lenni az emberek fiaival.” (8,30) Tudniillik abban áll gyönyörűsége, hogy az emberek fiainak adja magát. (ÉSz 1,8) 

15 perc elcsendesedés, ima...

Befejezés: 

Hálaadás. Veni Creator Spiritus himnusz (Teremtő Lélek, jöjj közénk...).