Adventi útmutató Böjte Csaba testvérrel

Advent első vasárnapja:

Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére [7]

(A kilenced bevezető gondolatai itt olvashatók.)

Hetedik nap

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

Bevezető ima minden napra

       Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után egyedül csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még soha sem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért Szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” (Luk. 22,.24)

Elmélkedés

A SEGÍTŐ SZŰZ

      Ha valaki jóságos és hatalmas, segít azon, aki hozzá fordul szükségében. Különösen áll ez a Könnyező Szűzanyáról, mert ő Isten után a legjóságosabb és leghatalmasabb. Hogy mennyire akar és mennyire tud segíteni rajtunk, azt már számos esetben bebizonyította kegyhelyén, rendkívüli, természetfölötti módon, csodákkal.

      Máriapócs rövid történetében olvassuk a következő esetet. Nemes Policzky Borbála, Policzky József és Kádár Borbála 10 éves leánya 7 éves korától mindig mankón járt. 1858. szept. 12-én hozzáérintették a kegyképhez és meggyógyult, úgyhogy a templomból már saját lábain ment ki. Mankója a kegytemplom falán látható. 

      De nem kell olyan messzire visszamenni a történelemben. Deák Antalné, oroszhrabóci gör. kat. papné 16 éven át hiába igyekezett megszabadulni lábfájdalmaitól. Az 1943. aug. 15-i búcsúra elzarándokolt Máriapócsra, szívből óhajtva, bárcsak megkönyörülne rajta a Könnyező Szűzanya. Hazafelé menet, Mátészalkán hirtelen megszűntek fájdalmai s azóta is egészségesen hálálkodik a Könnyező Pócsi Szűzanyának. Ezt maga a meggyógyult és férje mondták el e könyvecske írójának. 

      Ez csak kettő a Máriapócsi kegyhelyen történt imameghallgatások közül. Aki járt már Máriapócson, az láthatta a kegytemplom falain a csodák és különleges imameghallgatások emlékeit: a sok-sok márványtáblát, jelképes figurákat, mankókat, bilincseket stb. De mily kevés az, amit látunk ahhoz képest, ami rejtve van az emberi keblekben. Sokak csak szívükbe vésték bele: Örök hála Néked, Könnyező Szűzanyám, hogy kegyeskedtél engem meghallgatni! 

      Ha a saját életemben nem is emlékezném valami feltűnő imameghallgatásra, csodára, biztos lehetek afelől, hogy a Szent Szűz számos esetben nyújtott nekem is segítő kezet, mely nélkül talán már elvesztem volna. „Mert ha Te nem állsz elő könyörögve érettünk, ki menthetett volna meg minket annyi veszélytől, vagy ki őrzött volna meg mostanáig?” – énekeljük méltán a májusi ájtatosságokon. Vajon hálás vagyok-e a Szűzanyának azokért a kegyelmekért, melyeket tudtomon kívül ad nekem, vagy csak a csodát tartom érdemesnek arra, hogy megköszönjem? 

      ERÉNYGYAKORLAT. Ma többször megköszönöm a Szűzanyának azokat a kegyelmeket melyekkel engem eddig elhalmozott. 

IMA 

      Könnyező Szűzanyám! Én erősen hiszem, hogy Te ma is hathatós segítségedet nyújtod minden Hozzád menekülőnek. A bűnösök kemény szívét meglágyítod, a sírók könnyeit leszárítod, a nyomorgók ínségét enyhíted, ha pedig üdvösebb a szenvedés, akkor legalább segítsz szenvedni türelmesen. Semmiképpen sem megy hát el meghallgatatlanul, aki irgalmad ajtaján kopogtat. Ó add, kegyes Szűzanyám, hogy én is kövessem szép példádat és tehetségem szerint segítsek az én embertársaimon. Hiszen, ó Könnyező Szűz, én magam is csak akkor remélhetek irgalmat, kegyelmet, ha irgalmasságot cselekszem másokkal. Szent Fiad mondotta: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”(Mt. 5,7) Ezt ígérem most, amikor ismét Eléd tárom alázatos kérésemet: Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező szent Szűzanyám s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Amen.

      Üdvözlégy Mária… (3szor)
      Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.   

1. nap    
2. nap    
3. nap    
4. nap    
5. nap    
6. nap    
    
8. nap    
9. nap

Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére [6]

(A kilenced bevezető gondolatai itt olvashatók.)

Hatodik nap

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

Bevezető ima minden napra

       Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után egyedül csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még soha sem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért Szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” (Luk. 22,.24)

Elmélkedés

A NAGYHATALMÚ SZŰZ

      Sokat ér a jóindulat, részvét, de leghatásosabb akkor, ha tettek kísérik, vagyis ha segítünk is a bajon. Segíteni csak az tud, akinek megvan hozzá a módja. Hogy emelje ki a koldus a másik koldust a nyomorból?! Hogy emelheti fel az erőtlen az erőtlent?! A Szűzanya jóindulata se sokat használna, ha nem tudna egyúttal segíteni is. Igen, de Ő nem szegény, nem tehetetlen, nem erőtlen. Ő a nagyhatalmú Szűz. Őreá nem öt, sem tíz várost bízott a jó Isten, mint a két evangéliumi szolgára, hanem megtette Őt az ég és föld örökös Királynőjének, rábízva az isteni kincstárat minden gazdagságával. Az összes kegyelmek az Ő kezein szállnak a földre. Isten mintegy Szűz Máriát is részesítette mindenhatóságában azáltal, hogy őt bízta meg végtelen gazdagságának osztogatásával. Szépen éneklik a zarándokok: „Dicsértessél, ó Mária, kinek Úr Jézus a Fia, Szüze minden szüzeknek, anyja a kegyelmeknek”. 

      Sok hívő éppen azért zarándokol a Pócsi Könnyező Szűz kegyhelyére, hogy bajaiban segítséget kapjon. Jönnek a betegek, hogy meggyógyuljanak, a bűnösök, hogy bocsánatot nyerjenek, a szomorúak, hogy vigasztalást találjanak, a reménytelenek, hogy bizalomra gerjedjenek. Jönnek ezrek, tízezrek, hozza őket a biztató tudat, hogy a Könnyező Szűz nagyhatalmú, s Nála nincs lehetetlenség. Avagy mi van olyan szép, híres szemlélnivaló a kis Máriapócs községben, ami az egész országból ide vonzaná az embereket?

      Én mit szoktam csinálni a búcsúkon? Vigyáznom kell, hogy a kegyhelyen sohase a látványosság, a szórakozás legyen a fontosabb, hanem a szentgyónás, szentáldozás, szentbeszédek, istentiszteletek és áhítatgyakorlatok a Könnyező Szűz tiszteletére. 

      ERÉNYGYAKORLAT. Ma végzek két-három kis önmegtagadást a Könnyező Szűzanya tiszteletére, pl. az étkezésnél kissé kevesebbet veszek a szokottnál, ha szomjas vagyok, nem iszom azonnal, ha bosszúság ér, nem kiabálok, ha fáradt vagyok, nem ülök le rögtön, amikor szeretnék stb. 

IMA 

      Könnyező Szűzanyám! Nagy öröm tölti el lelkemet, amikor felmagasztalva látlak Téged az égben és a földön. Hogyisne örülnék annak, hogy az én anyám a mindenség Királynője?! Gyermeki szívem hálája száll a jó Isten trónja felé, Aki Téged legkedvesebb leányának választott és dicsőségesen megkoronázott. Kérlek, ó Anyám, hatalmas Királynőm, gyakorold velem szemben is nagy hatalmadat. Néha gyenge és elégtelen minden emberi erő. Olyankor, ó Könnyező Szent Szűz, mutasd meg, hogy Te szinte mindenható vagy. Mutasd meg, hogy ahol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. S ha a legnagyobb baj érne, ha bűneim által elpártolnék Tőled, ó akkor is gyakorold velem szemben a Te királynői hatalmadat. Legyen az édesgetés, vagy megpróbáltatás, amivel visszavonzasz, csak ne hagyj engem elveszni, ó hatalmas Királynőm. E kéréshez csatolom fohászomat: Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Amen.

      Üdvözlégy Mária… (3szor)
      Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.   

1. nap    
2. nap    
3. nap    
4. nap    
5. nap    
    
7.nap    
8. nap    
9. nap

Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére [5]

(A kilenced bevezető gondolatai itt olvashatók.)

Ötödik nap

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

Bevezető ima minden napra

       Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után egyedül csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még soha sem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért Szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” (Luk. 22,.24)

Elmélkedés

A JÓSÁGOS SZŰZ

      Jézus és Mária menyegzőre voltak hivatalosak egy egyszerű családhoz. A két legszentebb személy elfogadta a meghívást és megjelentek az ünnepélyen. A lakoma végén kellemetlen helyzetbe került a házigazda. Az asztalon már nincs bor, s a vendégek még tovább szórakoznának. Szűz Mária észreveszi a zavart és esdeklően súgja Szent Fiának, hogy nincs boruk szegényeknek. Tudjuk a Szentírásból, hogy itt csinálta az Úr Jézus az első csodát: a vizet borrá változtatta. Ezt a Szűzanya közbenjárására tette.

      A Könnyező Szűz részvéttel van minden szenvedő gyermek iránt. Hiszen hogyis lehetne másképpen a legjóságosabb Anyánál? Ő mindenkin akar segíteni. Nem kicsinyli le senkinek a keresztjét, mert tudja, hogy, ha kisebb is az, mint Szent Fiáé, vagy az övé volt, a mi erőnkhöz arányítva mégis elég és nehéz. Máriapócson is azért vett lakást, mint Könnyező Szűz, hogy rendelkezésére álljon mindenkinek, aki segítségére szorul. Könnyezett, hogy tudomásunkra adja, mennyire szeret minket és mennyire együttérez velünk. Aki Őhozzá fordul segítségért, az biztos helyen zörget. A Pócsi Szűzanya nem engedi, hogy egyetlenegy „Mária Segíts!” is hiába szálljon le ajkainkról. 

      Én vajon megértő és részvétteljes vagyok-e felebarátaimmal szemben? – Nem haladok-e el a más baja mellett közömbösen, holott segíthetnék valahogy, ha másképpen nem, szép szóval, jó tanáccsal? 

      ERÉNYGYAKORLAT. Ma módot fogok találni arra, hogy valakivel szemben valami szeretetgyakorlatot végezzek. Ha mást nem tudok, elimádkozom három Üdvözlégy Máriát a szenvedő lelkekért.

IMA

      Könnyező Szűzanyám! Mily nagy vigasztalás számomra, hogy Te oly jóságos és megértő Anya vagy. Ó hányszor érzem, hogy senki sem tudja bajomat megérteni, senki sem hajlandó rajtam segíteni! Mennyire méltatlan volnék Hozzád, Könnyező Szűzanyám, ha ilyenkor elfeledkezném Terólad, aki a legszeretőbb Anya vagy! Hiszen, ha minden reménytelennek látszik már, ha sehol sem találok balzsamot, ó a te jóságos Szíved részvéttel dobban felém, kezeidet felém nyújtod, hogy megfogjam. Igen, Anyám: A te kezed az a drágalátos kéz, - mely a vérző szívet meggyógyítani kész. E vigasztaló tudattal és rendíthetetlen bizalommal sóhajtok fel Hozzád jelen szükségemben is; Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Amen. 

      Üdvözlégy Mária… (3szor)
      Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.  

1. nap    
2. nap    
3. nap    
4. nap    
   
6. nap    
7.nap    
8. nap    
9. nap

Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére [4]

(A kilenced bevezető gondolatai itt olvashatók.)

Negyedik nap

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

Bevezető ima minden napra

       Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után egyedül csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még soha sem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért Szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” (Luk. 22,.24)

Elmélkedés

AZ AGGÓDÓ SZŰZ

      Mikor tizenkét éves volt a kis Jézus, felvitték Szülei Jeruzsálembe, a húsvéti ünnepekre. Az ünnepek után, mint a többi zarándokok, a Szent Család is elindult hazafelé. Útközben észreveszik a Szent Szülők, hogy Jézuska eltűnt mellőlük. Istenem, hová lett a gyermek?! – Ó, talán nem vigyáztam rá eléggé?! – Elvesztettem! – sóhajtozott az aggódó Szent Szűz. Keresve néz körül. Hol van a Jézuska? – Merre keresse, hogy megtalálja? – Siet a rokonokhoz. – Nincs itt a kisfiam, Testvérek? – Nincs. Kérdi a távozó csoportokat: Emberek, nem láttátok az én kisfiamat, a Jézuskát? – Aranyhajú, kékszemű, angyali arcú fiúcska volt! – Senki sem tud vigasztaló választ adni. Három napig keresi gyermekét az aggódó Anya, míg végre megtalálja a templomban. 

     A Szűzanya most is sokat aggódik. Mennyi rossz gyermeke van, akik elengedték szent palástja szélét és eltűntek oldala mellől! Vajon ők is a templomba mentek, mint a Kisjézus? - Ó, ha úgy volna, akkor nem kellene aggódni miattuk. Ők elhagyták az Édesanyát, mert virágos rétet mutogatott nekik messziről a gonosz lélek. Ráléptek a rétre s tépni kezdték a szép virágokat. De jaj, még csak egyet szakítottak le s ájultan zuhantak bele a virágok között tátongó mélységbe. Igen, mert a bűnök mezeje volt az, melyen csak mérges virágok nyílnak! E szegény gyermekeket keresi aggódva a Könnyező Szűz. Milyen boldog anyai Szíve, amikor megtalálja és ismét palástja alatt látja egy-egy eltűnt gyermekét! 

      - Ó, sokat megtalált már kegyhelyén, a Máriapócsi búcsúkon. 

      Én vajon nem szoktam-e elszakadni Könnyező Szűzanyámtól súlyos bűnök által? S ha megtörténik, hogy bűnbeesem, sietek-e mielőbb megtérni a töredelmes bánat és szentgyónás által? Most hogy állok e tekintetben?

       ERÉNYGAKORLAT. Ma megvizsgálom lelkemet, nem vagyok-e súlyos bűn állapotában, aztán, ha igen, akkor felindítom a tökéletes bánatot és mielőbb meggyónok. 

IMA 

      Könnyező Szűzanyám! Fájó szívvel kell bevallanom, hogy én is sokszor elengedtem palástod szélét, s másutt próbáltam boldogságot keresni. Te tudtad, jó Anyám, mennyire csalódom majd a bűnös élvezetekben, melyeket, mint az árnyék követi a boldogtalanság. Hogyis lehet boldog a gyermek távol a szülői háztól?! Nem hasonló sorsra kell-e jutnia, mint a tékozló fiúnak, aki mint jómódú úri gyermek, dúskálkodott a szülői házban, mikor pedig elhagyta azt, még a sertések eledeléből sem lakhatott jól, s rongyosan, piszkosan tért vissza atyjához?! Ó felejtsd el kérlek, jó Anyám, esztelenségemet, emelj fel engem is, ha aléltan feküdnék bűneim mélységében. Ne engedd többé, hogy szent palástodat elhagyjam, s a bűnök rabjává legyek. Én ígérem, hogy kerülni fogom a bűnt, Te pedig támogass anyai segítségeddel. Ehhez az elhatározásomhoz csatolom ismét kérésemet: Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám, s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Amen. 

      Üdvözlégy Mária… (3szor)
      Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

1. nap    
2. nap    
3. nap    
   
5. nap    
6. nap    
7.nap    
8. nap    
9. nap

Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére [3]

(A kilenced bevezető gondolatai itt olvashatók.)

Harmadik nap

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

Bevezető ima minden napra

       Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után egyedül csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még soha sem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért Szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” (Luk. 22,.24)

Elmélkedés

AZ ENGEDELMES SZŰZ

      Éjjel van. Csendes az egész városka, sötét minden ablak. Alusznak Betlehem lakosai, alszik a Szent Család is. Oly áldottak az éjszakák! Nem zavar ilyenkor senki és semmi, még a gondok és aggodalmak se. Csak a Szent Család éjjeli nyugalmát zavarja meg egy égi követ. „Kelj föl” – rázza Józsefet az angyal – „vedd gyermekedet és anyját és fuss Egyiptomba…” (Mt. 2, 13). József lámpát gyújt és Máriához lép. Milyen édesdeden alszik szegényke! – Hiába, fel kell kelteni, mert veszélyben a Jézuska élete. A Szent Szűz egy zokszó nélkül veszi tudomásul az angyal üzenetét. Az ő válasza most is csak ez: „Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Luk. 1,38). Gyorsan összecsomagolják a legszükségesebb dolgokat, az Istenanya veszi a Kisdedet és elindulnak az éj sötétjében Egyiptom ismeretlen földjére. 

      Az Istenanya, mint a Pócsi Könnyező Szűz is az engedelmesség példája. Ő Isten tetszése és akarata szerint választotta e kis falut különös lakóhelyéül s csodáinak helyszínéül. Mikor elvitték az első könnyező képet Bécsbe, a Szent Szűz nem követte azt csodatevő erejével, hanem egy másolatán könnyezett ismét. E másolat által művelte és műveli most is csodáit, nem Bécsben, hanem ott, ahol a jó Isten akarja: Máriapócson. Nekem is mindig Isten akaratát kell keresnem és teljesítenem, ha méltó akarok lenni a Könnyező Szűz kegyelmeire. Isten akaratát a tízparancsolatban és az Egyház törvényeiben találom meg. Ha e parancsolatokat, törvényeket súlyosan áthágom, tőrt döfök a Könnyező Szűz anyai Szívébe, mert gyilkosa vagyok egyszülött Fiának.
      ERÉNYGYAKOROLAT. Ma végzek valami önmegtagadást és elimádkozom a három Üdvözlégy Máriát, hogy megengeszteljem a jó Isten bűneimért.

IMA 

       Ó Könnyező Szűz, kegyes jó Anyám! A Te szép példád őszinte bánatot és erős elhatározást ébresztett lelkemben. Most látom, mennyire engedetlen, bűnös voltam eddig. Hányszor áthágtam a jó Isten parancsait, pedig tőlem Ő nem követelt olyan nagy áldozatokat, mint Tetőled. Ó, bárcsak másképpen volna, bárcsak meg nem történtekké tehetném bűneimet! Téged kérlek, Könnyező Szűzanyám, esd ki számomra vétkeim bocsánatát, moss meg gonoszságaimból, tisztítsd meg lelkemet. Most erősen felteszem magamban, hogy ezután nem akarom megbántani a jó Istent s megszomorítani Szent Szívedet, még ha az életemet menthetném is meg azzal. Ezután jó keresztény, hű gyermeked akarok lenni. Ehhez az elhatározásomhoz csatolom kérésemet: Ó hallhasd meg, hő imám, Könnyező szent Szűzanyám, s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Amen.
      Üdvözlégy Mária… (3szor)
      Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

1. nap    
2. nap    
    
4. nap    
5. nap    
6. nap    
7.nap    
8. nap    
9. nap

Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére [2]

     (A kilenced bevezető gondolatai itt olvashatók.)

Második nap

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

Bevezető ima minden napra

       Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után egyedül csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még soha sem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért Szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” (Luk. 22,.24)

Elmélkedés

AZ ERŐSHITŰ SZŰZ 

       A legszentebb Leányzót, Aki méhében fogant a Szentlélektől, eljegyezték Szent Józsefnek. A jegyesek megismerték egymás csodálatos lelki szépségét, liliomtisztaságát s kifejezték egymásnak szívük közös óhaját: szűzi tisztaságban élni mindhalálig. Múltak a hónapok. Egy napon megrendült lelkében az igaz József, a szűztiszta hitvestárs. Máriában anyára ismert. Mérhetetlen szomorúság öntötte el lelkét. Ő nem tudta m történt s azért elhatározta, hogy titokban elhagyja Máriát. A Szent Szűz észrevette József lelki gyötrődését, de – talán isteni sugallatra – nem védte magát. Együttszenvedett Ő is liliompárjával s bízott erősen, hogy a jó Isten, majd talál balzsamot a két ártatlan, tiszta szív fájó sebére. Reményében nem csalatkozott. Egy éjjel angyal jelenik meg Józsefnek s véget vet a kínos állapotnak mondván: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon.” (Mt. 1, 20). 

      A Szent Szűz rendíthetetlen bizalmat kíván tisztelőitől is. Mintegy az ő ajkáról szállnak felénk Szent Fiának bátorító szavai: „Bízzál leányom, a te hited meggyógyított téged.” (Mt. 9, 22.) Ne félj szegény bűnös gyermekem, csak bizalommal jöjj Hozzám, Könnyező Anyádhoz s bűneid meg lesznek bocsátva. Bízzál Bennem, szegény beteg gyermekem s én meggyógyítlak téged. Bízzál Bennem, bánatos gyermekem, s én megvigasztallak szomorúságodban. Igen, Anyám, a Te szent könnyeid gyógyító ír minden fájdalmunkra. Vigasztalan özvegy, árva, bűnbánatos szenvedő – Nálad talál megenyhülést, ha Tehozzád hittel jő. 

      Amikor imádkozol, testvér, legyen erős hited, hogy imád nem lesz hiábavaló. Nem feltétlenül kapod meg a kért kegyelmet, ha az nem válnék lelki üdvösségedre, de akkor más ajándékot kapsz a jó Istentől. Valahányszor tehát jól imádkozol, mindig meghallgatásra találsz. 

      ERÉNYGYAKORLAT: Ma többször felindítom a Szűzanyába vetett bizalmamat e fohásszal: „Könnyező Szűzanyám, bízom Benned.” 

IMA 

      Erős hittel, bizalommal sietek Hozzád, Könnyező Szűzanyám e siralomvölgy minden nyomorában, szívem minden keserűségével. Tornyosuljanak bár sötét felhők életem kék egén, Te el tudod azokat oszlatni, kegyen jó Szűzanyám: Érjen bármilyen szenvedés, Nálad fogok keresni enyhülést, ó Legszentebb Szűz. Hiszen kihez fut a gyermek, ha veszély fenyegeti, kihez, mikor baj érte, ha nem az édesanyjához? – Ki szánja meg, ha nem az anyai szív? Ki menti ki a veszélyből, ha nem az anyai kezek? E boldogító tudattal fordulok Hozzád én is, ó Könnyező Szűz, hogy nem hagysz engem segítség nélkül, hanem oltalmam és menedékem leszel. Bizalommal ismétlem hát most is kérésemet: Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Amen.

      Üdvözlégy Mária… (3szor)

      Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

1. nap 
    
3. nap  
4. nap 
5. nap 
6. nap    
7.nap  
8. nap  
9. nap

Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére [1]

Kilenced.

Írta: P. Regős Dénes O. S. B. M 

104/1945. sz.
Jóváhagyom

Máriapócs, 1945. VIII. 17. 

1062/1945. sz. 

Az egyházmegyei főhatóság

Jóváhagyásával és áldásával

Nyíregyháza, 1945. VIII. 24. 

+Miklós püspök 

Bevezető 

      Ezrek és tízezrek óhaja teljesedik azáltal, hogy napvilágot lát ez az ájtatossági könyvecske. Régen várják már a Máriapócsi Könnyező Szűz tisztelői azt a hathatós áhítatgyakorlatot, melyet e könyvecske tartalmaz. Hiszen annyi a szenvedés, a keserűség, a könny mindig, de különösen most, hogy Mária gyermekei szinte napról-napra a Könnyező Istenanya kegyképe előtt szeretnének térdepelni s oltalomért esedezni. Ezt nem mindenki teheti meg, hiszen sokak számára igen messze van Máriapócs, másoknak nincs erejük ahhoz, hogy Pócsra zarándokoljanak.
      Ez a könyvecske legyen hát eszköz ahhoz, hogy a benne foglalt szent kilenced végzése által saját otthonunkból, saját templomunkból szálljon sóhajunk a Könnyező Szűzanyához, Tőle reánk pedig az ő szent kegyelme, vigasztalása, segítsége!
      Fogadjátok, Testvérek, örömmel és szeretettel e kedves áhítatgyakorlatot, vigyétek magatokkal otthonotokba s végezzétek bizalommal minden szenvedésetekben, minden aggodalmatokban.
      Adja a jó Isten, hogy e kis könyv révén sok-sok kegyelem szálljon a mi drága Könnyező Szűzanyánk ájtatos tisztelőire!

Máriapócs, 1945. VIII. 15

A SZERZŐ 

A szent kilencedről 

      MI A SZENT KILENCED? Kilencednek nevezzük azt az áhítatgyakorlatot, amely bizonyos imáknak, vagy imáknak és erénygyakorlatoknak kilenc napon ismétlődő végzéséből áll. E napoknak megszakítás nélkül egymásután kell következniök. Végezhetünk olyan kilencedet is, melynek keretében kilenc egymásután következő hétnek, vagy hónapnak egy-egy meghatározott napján teszünk eleget a vállalt kötelezettségnek.
      VAN-E VALAMI KÜLÖNÖS ERŐ A SZENT KILENCEDBEN? Van. Ezt bizonyítja a számos imameghallgatás és különleges kegyelmek elnyerése, melyekben a kilenced végzése alatt, vagy után már oly sokan részesültek. Azt is tudjuk, milyen nagy kegyelmeket ígért az Úr Jézus azoknak, akik nagy kilencedet végeznek az Ő Szent Szíve tiszteletére, illetve engesztelésére.
      MIBEN REJLIK AZ A KÜLÖNÖS ERŐ? Erre legjobb válasz az evangéliumi özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló példabeszéd. Bár ez a bíró nem törődött sem Istennel, sem emberekkel, egy özvegyasszony kérését mégis teljesítette, mert az hosszú ideig zaklatta. Ha tehát még az igazságtalan bíró sem tudta elutasítani a szegény özvegy állhatatos könyörgését, mennyivel inkább meghallgatja azt a jóságos Mennyei Atya. Nem a kilences számban van tehát a kilenced ereje – ezt hinni babona volna – hanem az állhatatos, mintegy zaklató áhítatgyakorlatban.
      HOGYAN VÉGEZZÜK A KÖNNYEZŐ SZŰZ KILENCEDÉT? Feltesszük magunkban, hogy ezen és ezen a napon kilencedet kezdünk a Pócsi Szűzanya tiszteletére valamely kegyelem elnyeréséért. Azután kilenc egymásután következő napon végezzük a könyvecskében foglalt áhítatgyakorlatot a napok száma szerint. Végezhetjük a templomban, vagy otthon – ha van Pócsi képünk, akkor az előtt térdelve – egyedül, vagy többen, pl. egy testvér több testvérért, szülőkért, vagy megfordítva, vagy az egész család valamely kegyelemért. Szép szokás ilyenkor feldíszíteni a képet, és ha lehet, egy-két gyertyát gyújtani a Szűzanya tiszteletére. Nagyon szép, ha a kilenced kezdetén és végén meggyónunk és megáldozunk. Mindennapra találunk a könyvecskében egy-egy erénygyakorlatot is, melyeket imádságunk erősítésére szintén végezzük el a nap folyamán.

Első nap

      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

Bevezető ima minden napra

       Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után egyedül csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még soha sem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le, Anyám, az én imámra is és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért Szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” (Luk. 22,.24)

Elmélkedés 

AZ ALÁZATOS SZŰZ

      Mikor elérkezett az idők teljessége, angyalt küldött a jó Isten a földre, hogy üdvözölje az istenanyaságra kiválasztott Szüzet. Az égi követ, Ura utasítása szerint kikerüli a nagyúri, hercegi, királyi palotákat s egy szerény kis názáreti lakásba köszönt be, ahol a legalázatosabb leányzó, Szűz Mária szolgált az Úrnak. E szerény leánykának jelenti az angyal, hogy Őt választotta ki a Szentháromság az Üdvözítő anyjának. Mily nagy meglepetés ez annak számára, aki ekkora méltóságra soha gondolni sem mert! – S miért éppen Őt magasztalta fel ennyire a jó Isten? – A Szűzanya maga válaszol: „Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát”. (Luk. 1,48)
      Az Istenanya, amikor ki akarta magát nyilatkoztatni, mint Könnyező Szűz, ismét az alázatosság példáját adta nekünk. Nem kereste a királyi paloták művészien faragott szobrait, világhírű mesterek csodaszép alkotásait, Máriaképeit, hanem egyszerű, fára festett, fekete képet választ ki csodáinak eszközéül. Elkerüli az ékesen díszített székesegyházakat, bazilikákat, s leszáll egy szerény kis fatemplomba. Nem választja a parkokkal, szökőkutakkal, márványpalotákkal ékeskedő városokat, hanem lakást vesz magának az új Názáretben, a szegény, homokbuckás Nyírség kicsiny falujában, Máriapócson. Egyszerű, szegény az otthona s mégis elég gazdag ahhoz, hogy minden zarándok meggazdagodva térjen haza! Én alázatos vagyok-e? Nem szoktam-e büszkélkedni, dicsekedni tehetségemmel, szépségemmel, vagyonommal? – Ha így tennék, akkor elrabolnám a jó Istennek járó dicsőséget!
      ERÉNYGYAKORLAT. Ma megalázkodom néhányszor a jó Isten előtt, vagyis elismerem, hogy nyomorult bűnös, por és hamu vagyok.

IMA

       Könnyező Szűzanyám! Nyomorúságom eleven tudatában térdelek Eléd. Szinte csodálkoznom kell, hogy mint Anyámhoz bátorkodom Hozzád könyörögni, Aki már Isten Anyja lévén csak az Úr szolgálójának nevezted Magadat. Én egy szegény bűnös ember vagyok s mégis Anyámnak szólítalak Téged és segítségedet kérem. Ó Könnyező Szűzanyám, tudom, hogy méltatlan vagyok a meghallgatásra, de kérlek, ne tekintsd az én méltatlanságomat. Fordítsd el orcádat az én bűneimről és egyebet se láss bennem, csak nyomorúságomat, aki Reád vagyok utalva, a te anyai szeretetedre. Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Amen.
      Üdvözlégy Mária… (3szor)
      Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
      Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

2. nap   
3. nap  
4. nap   
5. nap    
6. nap    
7.nap    
8. nap 
9. nap

Ima és jó kedély

Adj, Uram, jó emésztést! De legyen is mit emésztenem!
Adj testemnek egészséget, s persze szüntelen jó kedvet is, mert ez az egészség záloga!
Adj, Uram, ép lelket: lássam meg a jót és a tisztát! Ne türelmetlenkedjem a bűn miatt, de találjak utat, hogy legyőzzem azt!
Áldj meg olyan lélekkel, mely nem ismeri az unalmat, nem morog, nem sopánkodik és nem elégedetlen.
Ne engedd, hogy túl komolyan vegyem azt a valamit, ami sokszor belém lopakodik és neve: „ÉN”.
Add, Uram, hogy értsem a tréfát.
Tégy képessé,
      hogy mindig tudjak kacagni egy viccen,
      hogy életem örömökben bővelkedjék.
Tégy gazdaggá,
      hogy tudjak mit megosztani másokkal.

Morus Szent Tamás (1478-1535) imája

Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat

Életalakítás Szent Erzsébet szellemében

      Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) elmélkedése Árpádházi Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója alkalmából: 

      A kedves szent emlékezete, aki 700 évvel ezelőtt korán megérve hunyta le szemét e világ számára, hogy bemenjen az örök világosság sugárzó dicsőségébe, ma is áldások forrása nekünk. Élettörténete olyan, mint valami csodálatos mese: Erzsébet, a magyar királyleány, aki a pozsonyi kastélyban született,[1] ugyanazon órában pedig Klingsor mágus Eisenachban a csillagokból olvasta ki születését és hirdette jövendő hírét és jelentőségét Türingia tartománya számára. Mint az Ezeregyéjszaka regéi, úgy hangzik azoknak a kincseknek a leírása, amelyeket Gertrúd királyné felhalmozott, hogy leánykáját egyszer pompás hozománnyal láthassa el, a kocsi bemutatása, amelyre ezt a sok drága jószágot felrakták, mikor Hermann türingiai őrgróf elvitette a négyéves hercegnőt mint fia jegyesét a messze Wartburgba. A királyné azt ígérte, hogy később még dús jegyajándékot küld. De gazdagság, fény és hatalom után való nyughatatlan törekvése hirtelen szomorú véget ért: összeesküvők gyilkolták meg, és gyermeke, akit idegenbe küldött, hogy koronát biztosítson neki, anyátlan árva lett. – A német népmese bensőségére emlékeztet a gyermek Lajosról és Erzsébetről szóló elbeszélés: szíves testvéri szeretetben nőttek fel, és törhetetlen hűséggel ragaszkodtak egymáshoz, pedig minden összeesküdött elválasztásukra. Lassanként mindenki elfordult az idegen és különös gyermektőt, aki szívesebben keveredett toprongyos koldusok közé, mint hogy vidám ünnepet üljön, s úgy látszott, jobban illik kolostorba, mint fejedelmi trónra, egy nagy lábon élő, ragyogó udvar középpontjának. Mert ilyenhez voltak szokva Wartburgban a türingiai lovagok Hermann őrgrófideje óta.
      Azután következik a lovagregény: a fiatal őrgróf lovaggá ütése és trónfoglalása, a fényes eljegyzés és a fejedelmi pár mézesheteinek boldogsága, Erzsébetnek mint a tartomány úrnőjének élete férje oldalán: ünnepi lakomák, vadászatok, lovaglás keresztül-kasul az országon, közben csendes gondoskodás a szegényekről és betegekről Wartburg környékén. Majd az egyre komolyabb uralkodói gondok: a hitves veszedelmes háborúi, távollétében kormányzás, küzdelem a népet pusztító éhség és járvány ellen, ugyanakkor környezetének ellenállásával szemben is, amely nem akarja megengedni, hogy minden erejével távol tartsa a nyomort. Végül az őrgróf fogadalma, hogy keresztes hadjáratot vezet, a búcsú és az elválás szenvedélyes fájdalma, az önuralmát vesztett özvegy összetörése a halálhír érkeztekor. Mintha olyan asszonyi sors lenne ez, mint annyi más. Ami azonban most következik, az új és páratlan. A gyászba süllyedt asszony fölemelkedik, mint „muilier fortis” (így dicséri az ünnepi liturgia), és kezébe veszi sorsát. Viharos éjjel hagyja el Wartburg várát, ahol nem engedik lelkiismeretének előírása szerint élni. Eisenachban keres menedéket magának és gyermekeinek. Nem talál elviselhető hajlékot, azért ideiglenesen anyai rokonai vendégszeretetét fogadja el. Később bekövetkezik a kibékülés férje fivéreivel, teljes tisztelettel és testvéri szeretettel visszaviszik Wartburgba. De nem sokáig tűri az életet ott: végig kell járnia az utat, amely megnyílt előtte, el kell hagynia magas helyét, hogy a szegények legszegényebbjei között éljen, mint egy közülük, gyermekeit idegen kézre kell bíznia, hogy egyedül az Úré legyen, és neki szolgáljon szenvedő tagjaiban. Mindenéből kivetkőzve fogadalommal köti le magát az Úrnak, aki mindent odaadott övéiért: 1229 nagypéntekén a marburgi ferences templom csupasz oltárára teszi a kezét, és fölveszi a rend ruháját. Hiszen már évek óta mint harmadrendi hozzá tartozott, de még nem élhetett egészen szellemében, mint szíve vágya volt. Most már a szegények nővére, és szolgál nekik abban a kórházban, amelyet ő épített: De nem sokáig, mert már két év múlva kimerül az ereje, és a huszonnégy éves Erzsébet bemehet Ura örömébe.

II. 

       Életének külső tényei elég tarkák és vonzók ahhoz, hogy foglalkoztassák a képzeletet, hogy ámulatot és csodálatot ébresszenek. De nekünk nem ezzel van dolgunk. A külső tények hátteréig szeretnénk hatolni, megérezni annak a szívnek a verését, amely ilyen sorscsapásokat viselt el és ilyen tetteket vitt végbe, magunkba szívni azt a szellemet, amely irányította. Minden tény, amit Erzsébetről elmondanak, minden fennmaradt szava egyet árul el: izzó szívet, amely bensőséges, gyengéden odasimuló, hű szeretettel karol át minden közelébe kerülőt. Így tette kicsiny gyerekkezét a fiú kezébe, akit becsvágyó szülők hatalompolitikája jelölt ki élettársául, hogy soha többé el ne engedje. Így osztotta meg egész életét zsenge gyermekkora játszótársaival, míg röviddel halála előtt szigorú lelkivezetője azokat is elvette tőle, hogy eloldja a földi szeretet végső kötelékét is. Így hordozta szívében a gyermekeket, akiket maga is még csaknem gyermekként szült. Igaz, odaadta őket oldaláról. De ez nyilván anyai szeretetből történt, hogy ne kelljen megosztaniok saját kemény útját, s anyai kötelességérzetből, mert nem akarta önhatalmúlag elvonni őket a természetes életviszonyaikkal megadott rendeltetéstől. De azért is, mert a szívében érzett túláradó szeretet béklyót jelentett Isten akarta hivatásában. Zsenge ifjúságától forró, irgalmas szeretettel tárul szíve minden szükséget szenvedő és szorongatott felé. Sürgető szükséget érez, hogy etesse az éhezőket, ápolja a betegeket, de soha nem elégszik meg az anyagi nyomor elhárításával, mindig arra vágyik, hogy a fázó szíveket fölmelengesse a maga szívén. A szegény gyerekek a kórházban karjába futnak és „mamának” nevezik, mert érzik: igazi anyai szeretet sugárzik feléjük. Mindez a túláradó gazdagság egyetlen kimeríthetetlen forrásból származik: az Úr szeretetéből, aki mióta az észét tudja, nagyon közel volt hozzá. Amikor apja és anyja elbocsátotta magától, ő vele ment a messze idegen országba. Mióta tudja, hogy a várkápolnában lakik, valami húzza oda, abbahagyatva vele gyermeki játékait. Itt otthon van. Ha az emberek szidják és gúnyolják, itt vigasztalást talál. Senki sem olyan hűséges, mint Ő. Azért neki is hűségesnek kell lennie hozzá, mindenki és minden fölött szeretnie. Egyetlen ember képének sem szabad kiszorítania szívéből az övét. Ezért vesz erőt heves bűnbánat rajta, amikor az átváltozást jelző csengőszóra fölijedve rájön, hogy szeme és szíve oldalán ülő férje felé fordult, nem pedig a szent áldozatot követte. A mezítelenül, véresen kereszten függő Megfeszített képe előtt képtelen ékszert és koronát viselni. Az Úr szélesre tárta karját, hogy magához vonjon minden fáradt és megterhelt embert. A Megfeszítettnek ezt a szeretetét kell elvinnie minden megfáradtnak és megterheltnek, bennük pedig felébreszteni a Megfeszített iránti szeretetet. Mindannyian Krisztus titokzatos Testének tagjai. Az Úrnak szolgál, ha nekik szolgál. De arra is gondjának kell lennie, hogy a hit és szeretet által eleven tagok legyenek. Aki közelébe jön, azt próbálja az Úrhoz vezetni. Áldott apostoli munkát folytat. Ezt mutatja társnőinek élete, erről tesz beszédes tanúságot férjének fejlődése, valamint Konrád fivérének belső átalakulása, aki Erzsébet halála után, láthatóan az ő hatása alatt, szerzetbe lépett. – Krisztus szeretete: ennek szelleme töltötte be és alakította Erzsébet életét, ebből fakad pihenést nem ismerő emberszeretete. Még egy lényeges vonását megérthetjük ugyanebből a forrásból: elbűvölő vidámságát. Szereti a vad gyermekjátékokat, és még akkor is örömmel tegye, amikor a fegyelem és illem ottani szokásai szerint már rég benőhetett volna a feje lágya. Örül minden szépnek, jól érti, hogyan csinosítsa magát, hogyan rendezzen fényes ünnepségeket és örvendeztesse meg a vendégeket, ha fejedelmi rangja erre kötelezi. De mindenekelőtt a szegények kunyhóiba akar örömet vinni. A gyerekeknek játékszereket visz, maga is eljátszik velük. Még az a mogorva özvegyasszony sem tudja megzavarni vidámságát, aki élete utolsó idejében lakótársa, sőt kénytelen-kelletlen el kell viselnie tréfált. És szíve mélyéig megindul a „szegények napján”, amikor ezreket hív Marburgba, hogy saját kezűleg ossza szét közöttük özvegyi járadékának maradékát, amit készpénzben megkapott. Reggeltől estig járt a sorok között, hogy mindenkinek odaadja a magáét. Amikor leszállt az éjszaka, sokan ott maradtak: túlságosan gyöngék és nyomorultak voltak ahhoz, hogy hazafelé induljanak. Letáboroztak a szabadban, és Erzsébet tüzet gyújtatott nekik. Ettől jól érezték magukat, és ének szállt fel a tábortüzek mellől. A fejedelemasszony ámulva hallgatta. Megerősítése volt ez annak, amit egész életében hitt és csinált. „Lássátok, mondtam nektek: csak vidámmá kell tenni a szegényeket.” Régi meggyőződése volt, hogy Isten örömre teremtette teremtményeit, és sugárzó arcot illik fordítanunk feléje. Ennek is megkapta a megerősítését, amikor haldoklásában egy madárka édes éneke hívta el az örök örömbe.

      A túláradó szeretet és öröm hatása olyan szabad és természetes volt benne, hogy nem tudott beleilleszkedni semmi konvencióba. Amikor megkondult a várkapu előtt az úr hazatérését tudtul adó jel, kimért, apró léptekkel menjen-e elébe és előregyártott ékes frázisokat suttogjon? Erzsébet menthetetlenül elfelejtette a fegyelem minden szabályát, ha a szíve elkezdett viharosan dobogni, s annak ritmusát és taktusát követte. Vagy a templomban arra gondoljon-e az ember, milyen társadalmi formákban lehet kifejezést adnia áhítatának? Ő nem tudott másképp tenni, mint ahogyan a szeretet parancsolta neki, bármilyen szigorú korholás jutott is ki érte. Soha-soha nem fért a fejébe, hogy miért nem illik saját kezűleg vinni ki az adományokat a szegényeknek, barátságosan beszélni velük, elmenni kunyhóikba és ellátni őket a saját házában. Nem akart önfejű és engedetlen lenni, nem akart békétlenséget övéivel, de a bensejében parancsoló hanggal nem versenyezhettek emberi hangok. Ezért nem tudott tartósan azok között élni, akik a szokás hatalmában voltak, nem tudtak és nem akartak elszakadni a megszokott régi életberendezéstől és begyökerezett életfelfogástól. Amíg szent kötelék tartotta és hűséges védelmező állt oldala mellett, addig megtehette. Hitvese megértően számolt szíve vágyával, viszont emberi okossággal tekintetbe vette a környezet igényeit is. Az ő halála után el kellett hagynia azt a kört, amelyben született és nevelkedett, és a saját útját járnia. Bizonyára neki is éles és fájdalmas vágás volt ez. De szeretettel teli, akadályt nem ismerő szíve nem hagyta elválasztani magát a szenvedő testvérektől, és így megtalálta az utat, amelyet ma annyian, teljes jóakarattal és egész erejükkel hiába próbálnak megépíteni: az utat a szegények szívéhez.

      Egy emberi vágy húzódik a századokon át, soha el nem nyugszik, s hol halkabban, hol hangosabban nyilvánul meg. Valaki, aki különösen élénken érezte, ezzel a gyújtó formulával fejezte ki: vissza a természethez! Valaki más pedig, aki egész életében emésztő vággyal, hasztalanul üldözte ezt az eszményt, míg végül összetört, különös, megragadó képet rajzolt az emberről: egész magatartása töretlen közvetlenséggel fakad bensejéből, az értelem mérlegelése és az akarat erőfeszítése nélkül, egyes egyedül a szív parancsától irányítva, a bábok bája az övé. (Kleist: A bábszínház.) Megfelel-e Szent Erzsébet ennek az eszménynek? A felhozott tények spontán cselekvésmódjáról tanúskodnak, tehát mintha igazolnák ezt. De a források más tényekről is tudósítanak, és azok nem kevésbé világosan mutatják acélkemény akaratát, kérlelhetetlen, küzdelmét saját természete ellen. A kedves, fiatalosan vidám, elbájolóan természetes nő egyúttal szigorúan aszketikus szent. Nagyon is korán fel kellett már ismernie, hogy veszélyes gátlástalanul szívünk vonzására bízni magunkat. Gertrúd királynét a rokonai iránti mértéktelen szeretet, a gőg és kapzsiság gyűlöltté tette a magyar nép előtt, és gyilkos kéztől váratlan és készületlen halált hozott rá. Gertrúd nővérét, Meráni Ágnest a fékezetlen szenvedély házasságtörő viszonyra csábította a francia királlyal, és egyházi átkot zúdított egész Franciaországra. Hermann őrgrófot kíméletlen politikai nagyratörése állandó viszálykodásba sodorta életében, míg végül kiközösítve halt meg. Még saját urát is időnként igazságtalan hatalmi harcokba bonyolódva és kiközösítésben kellett látnia. És saját benseje ment volt-e ezektől a félelmetes erőktől? Ó nem – nagyon jól tudta, hogy ő sem hagyhatja rá magát veszély nélkül szíve vezetésére. Amikor mint gyerek jámbor csellel olyan játékokat gondol ki, amelyek során a kápolnához ugrálhat, vagy a földre veti magát és közben titokban imákat mond, ez kétségtelenül a kegyelem hatalmas vonzása gyerekszívében. De talán az a sejtelem is benne rejlik, hogy veszedelemben forog, mert a játék elvonhatja Istentől. Még világosabb ez, amikor a fiatal lány az első tánc után komoly arccal visszalép, és ezt mondja: Egy tánc elég a világért, a másikról lemondok Istenért. Amikor éjszakánként fölkelt fekhelyéről és letérdelt imádkozni, vagy éppen elhagyta a szobát és megostoroztatta magát szolgálóival, ebből nemcsak a vezeklés és az Úrért önként vállalt szenvedés általános vágya beszél, hanem attól a veszedelemtől is meg akar menekülni, hogy a szeretett férj oldalán megfeledkezzék az Úrról. Bizonyos, hogy természetes szépségérzékénél fogva jobban szerette a csinos gyerekeket, mint a csúnyákat, és visszariadt utálatos sebek látványától és szagától. És ha mindig újból mégis éppen ilyen nyomorult teremtéseket választ ki ápolásra, ebben a szegények legszegényebbjei iránti könyörületes szeretet mellett az is közrejátszik, hogy le akarja győzni természetes undorát. Még utolsó éveiben is három dolgot kért az Úrtól: minden földi vagyon megvetését, kegyelmet, hogy örömmel viselje el a megalázásokat, és szabadulást a gyermekei iránti túlságos szeretettől. Szolgálóinak arról számolhatott be, hogy Isten mindenben meghallgatta. De hogy kérnie kellett, az annak a jele, hogy természettől nem volt meg benne, és hogy sokáig hiába küzdhetett érte.
      De Erzsébet nemcsak saját magában, nemcsak a saját természete ellen vívott küzdelemben törekszik életét Istennek tetszően élni. Teljes tudatossággal, ugyanolyan hajlíthatatlan szilárdsággal próbál hatni környezetére is. Mint őrgrófné azon fárad, hogy mérsékelje az öltözködés túlságos pompáját, rábírja a nemesasszonyokat, hogy mondjanak le egyik-másik hiúságról. Amikor elhatározza, hogy többé nem nyúl semmi igazságtalan bevételből származó ételhez, és így gyakran éhezni kénytelen a dúsan megrakott fejedelmi asztalnál, ezt sem maga teszi. Természetesnek tartja, hogy hűséges társnői, Jutta és Isentrud megosszák nélkülözését, amint később az önkéntes száműzetés és szegénység nyomorúságába is követik. És micsoda tiltakozást jelentett az étkezési tilalomnak ez a megtartása környezetének egész életmódja ellen! A legerősebb követelményeket persze bizonyára hitvesének szegezte mindig szigorúbb életével. Lajosnak néznie kellett, hogyan bánik a legnagyobb keménységgel önmagával, hogyan veszélyezteti egészségét, hogyan szórja két kézzel férje vagyonát, hogyan kelti föl mindezzel a család és az egész udvari nép ellenkezését, végül pedig hogyan küzd azért, hogy bensőleg visszavonuljon tőle, sőt keserűen felpanaszolja, hogy házasság köti. Mindez hősies önlegyőzést követelt a hitves oldaláról is. Érthető, hogy a fiatal őrgróf, aki mindezt szeretettel és türelemmel viselte el, és hűségesen próbálta hitvesét a tökéletességre való törekvésében támogatni, szentség hírében állt a népnél.

      Először bizonyára az evangélium tanítása és a kor általános aszketikus gyakorlata irányította Erzsébetet a tökéletesség utáni törekvésében. Itt-ott felvillan egy-egy megismerés, azt próbálja gyakorlatra váltani. Majd világosan körvonalazott eszmény és zárt életforma alakjában lép feléje, amit keres. Akkor történik ez, amikor a ferencesek Németországba jönnek, és Rodiger, mint vendége Wartburgban, beszél neki az assisi szegények életmódjáról. Ekkor egyszerre pontosan tudja, mit akar, mire vágyott mindig: hogy teljesen szegény legyen, koldulva járjon ajtóról ajtóra, vagyon, emberi kötelék ne béklyózza többé, szabad legyen saját akaratától is – egyedül az Úré. Lajos gróf arra nem tudta elhatározni magát, hogy feloldja a házassági köteléket és hagyja elmenni. De abban segíteni akart, hogy rendezett, eszményének megfelelő életre segítse. Jobbnak látszott, ha nem ferences lesz a lelkivezetője, hiszen akkor telhetetlen kívánságai soha nem nyughattak volna, hanem olyasvalaki, aki túlzásait nyugodt értelemmel csillapítja, de mégis megérti legbensőbb vágyát. Ilyen ember volt Marburgi Konrád mester. Őt ajánlották az őrgrófnak hitvese vezetőjéül. Világi pap, de szegény, mint egy kolduló barát, végletesen szigorú saját magához éppen úgy, mint másokhoz, egészen az Úr szolgája – így járta be Németországot mint keresztes prédikátor és a hit tisztaságának harcosa. Neki fogadott engedelmességet Erzsébet 1225-ben, és haláláig vezetése alatt maradt. Hogy így alávetette magát neki és kitartott az engedelmességben, az volt bizonyára önakaratának legerősebb megtörése. Mert vezetője nemcsak a legkeményebb küzdelmet folytatta alacsony hajlamai ellen – ezt ő is így kívánta –, hanem isten- és emberszeretetét is más vágányra terelte, mint saját indításainak megfelelt. Sohasem engedte meg, hogy minden vagyonról lemondjon, sem férje halála előtt, sem utána. Akadályozta a válogatás nélküli alamizsnálkodásban, egyre inkább korlátozta, s végül egészen megtiltotta. Próbálta visszatartani ragályos betegek ápolásától is (az egyetlen pont, amelyben Erzsébet a végsőkig nem engedelmeskedett egészen).
      Konrád tökéletesség-eszménye kétségtelenül nem volt kisebb az övénél. Kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy szent lelket bíztak a vezetésére, és minden tőle telhetőt meg akart tenni, hogy a tökéletesség csúcsára vezesse. De az eszközökről másképpen gondolkodott, mint lelki gyermeke. Elsősorban azonban arra akarta megtanítani, hogy saját életállapotában törekedjék az eszmény felé. Hiszen saját maga sem tartotta szükségesnek, hogy szerzetesrendbe lépjen. Így megengedte, hogy mint harmadrendi csatlakozzék a ferencesekhez. A fogadalmakat életviszonyainak megfelelően értelmezte: Míg az ura él, teljesítse minden házastársi kötelességét, de halála esetén ne menjen újra férjhez. Éljen szegényen, de birtokát ne herdálja el értelmetlenül, hanem gondosan gazdálkodjék vele a szegények javára. Ennek a szegény életnek volt kezdete az étkezési tilalom: semmivel sem táplálkozhat, ami nem igazságos bevételből származik. Újabb kutatások szerint ennek a tilalomnak megvalósítása érdekében hagyta el férje halála után Wartburgot. Valószínűleg sógora, Heinrich Raspe nem volt hajlandó tovább tűrni elkülönülését a fejedelmi asztalnál, és hogy engedelmességre kényszerítse (meg hogy pazarló jótékonyságának véget vessen), megtagadta özvegyi birtoka jövedelmeinek folyósítását. Ennek az önkéntes vagy kényszerű számkivetésnek végső nyomora és elhagyottsága után aztán nem tudott újból beleszokni a régi viszonyokba. Az őrgrófi családdal való kibékülés után csak ideiglenesen tért vissza a várba, s rögtön tanácskozni kezdett Konrád mesterrel, milyen formában tudná legjobban megvalósítani ferences eszményét. Konrád egyetlen indítványába sem egyezett bele, sem hogy kolostorba lépjen, sem hogy remete- vagy kolduséletet folytasson. De attól nem tilthatta el, hogy megújítsa fogadalmait és rendi ruhát öltsön. Abba is belement, hogy saját székhelyén és városában, Marburgban telepedjék le. Életformáját saját mérlegelése szerint szabta meg: Erzsébet vagyonából kórházat épített Marburgban, és abban bizonyos szolgálatokra alkalmazta. Hogy Erzsébet a jövedelméből semmit sem fordított saját magára, hanem saját kezével tengette szűkösen életét (gyapjút font az altenburgi kolostornak), azt bizonyára ő maga eszelte ki, de szintén vezetője szándéka szerint. A legnehezebb és legfontosabb feladat Konrád mester felfogása szerint az volt, hogy engedelmességre tanítsa védencét. Szent meggyőződése volt, hogy jobb az engedelmesség, mint az áldozat, hogy a saját kívánságainktól és hajlamainktól való elszakadás nélkül nincs tökéletesség. És célja iránti buzgóságában odáig ragadtatta magát, hogy parancsai meg-megújuló áthágásakor testi fenyítést is alkalmazott. Erzsébet lelke legmélyén bizonyára egyetértett vele. Nemcsak az a türelem és szelídség mutatja ezt, amellyel ezeket a kemény megalázásokat elviselte. Ha nincs meggyőződve az engedelmesség jelentőségéről, bizonyára nem engedett volna egy olyan lényeges pontban, amilyen az óhajtott életformáról való lemondás volt. Isten helyettesét látta a vezetőben, akit kapott, nem maga választott. Szava csalhatatlanabbul adta tudtára Isten akaratát, mint saját szívének vonzása. Márpedig végső soron csakis erről van szó: Isten akarata szerint alakítani életünket. Ezért mind a ketten kíméletlen küzdelmet folytatnak a természetes hajlamok ellen. Egyszer maga Erzsébet jár elől, mesterének teljes méltánylásával, mint pl. a Marburgba költözéskor, a gyermekeitől való elváláskor. Máskor Konrád parancsol, és Erzsébet engedelmesen aláveti magát: amikor elveszi tőle ifjúságától kedves társnőit, és nehezen elviselhető lakótársakat ad a helyükbe; amikor mind jobban megszorítja és végül egészen eltiltja azt az örömét, hogy személyesen osszon alamizsnát. Csak egyetlen pontban nem adta még magát teljesen: kórházi szolgálata mellett saját kis házikójában még egy különösen visszataszító bajban szenvedő beteg gyereket tartott és saját maga ápolt. Maga Konrád mester számolt be IX. Gergely pápának arról, hogy egy rühes fiú még a halálos ágyánál is ott ült. A pápa kötötte szívére az őrgróf halála után az özvegyéről való gondoskodást, Erzsébet halála után pedig Konrád mester azonnal buzgón szorgalmazni kezdte szentté avatását a pápánál.

Szent Erzsébet ereklyetartója

III.

      Így mintha felemás képet kapnánk a szentről és életútjáról: egyik oldalon viharos temperamentum, amely természetes lendülettel követi forró, szeretettel teli szíve sugallatait, sem saját meggondolás, sem mások tiltakozása nem akadályozza – a másikon teljes erővel beavatkozó, nekifekvő akarat, amely állandóan saját természetének megfékezésén fárad, és szilárd elvek szerint, tudatos ellentétben a szív hajlamaival, egy előtte lebegő kívülről átvett formába kényszeríti az életet.
      De van egy pont, amelyből kiindulva az ellentétek felfoghatók, és végül összhangba olvadnak. Csak ez az összhang teljesíti be igazán a természetesség utáni vágyat. A „romlatlan emberi természet” melletti hitvallásban ott él a hit, hogy van az emberben egy alakító erő, amely belülről hat, külső nyomás és vonzás nem zavarja, s így teszi harmonikus, tökéletes építménnyé az embert és életét. De a tapasztalat nem erősíti meg ezt a szép hitet. Igen, ott rejlik bensőnkben a forma, de burjánzó szövedékbe gabalyodva, ami akadályozza tiszta kisugárzását. Aki ráhagyja magát természetére, az majd ide, majd amoda sodródik, nem jut el a tiszta kialakulásig. A formátlanság pedig nem természetesség. Aki viszont fegyelem alá veszi természetét, burjánzó ösztöneit nyesegeti és olyan formát akar adni nekik, mint jónak látja, talán kívülről készen adott formát, az ugyan itt-ott teret biztosíthat a belső forma szabad érvényesülésének, de az is megeshet, hogy erőszakot követ el rajta, és a szabadon kibontakozó természet helyébe természetellenesség, emberi csinálmány lép. Megismerésünk töredékes; akaratunk és cselekvésünk, ha csak erre a megismerésre épít, nem hozhat létre tökéletes építményt, már csak azért sem, mert nem tartja teljesen hatalmában önmagát, és gyakran a cél előtt törik össze. Így hát a megkötözött belső formáló erő olyan fény felé nyújtózkodik, amely biztosabban tudja vezetni, olyan erő felé, amely szabaddá teszi és teret biztosít neki. Ez az isteni kegyelem fénye és ereje. Hatalmas volt a kegyelem vonzása a gyermek Erzsébet lelkében. Felgyújtotta, és fénylőn emelkedett fel az istenszeretet lángja, áttörve minden hüvelyen és korláton. Ekkor egész emberségével az isteni művész kezébe adta magát. Akarata az isteni akarat engedelmes szerszáma lett, s annak vezetésével hozzáláthatott saját természete szelídítéséhez, nyesegetéséhez, a belső forma útjának felszabadításához, tudott olyan külső formát is találni, amely hozzáillett a belsőhöz, amelybe úgy nőhetett bele, hogy nem veszítette el természetes irányát. Így ért föl addig a tökéletes emberségig, amely a kegyelem erejével megszabadított és megdicsőített természet tiszta érvényesülése. Ezen a magaslaton már veszélytelen a szív vonzását követni, mert saját szívünk az isteni Szívbe olvadt, az ő taktusában és ritmusában dobog. Itt már Ágoston merész szava lehet életünk alakításának vezérfonala: „Ama et fac quod vis - Szeress, és tégy, amit akarsz.”

___________________________________________________
[1] Edith Stein forrásai tévesek: Szent Erzsébet Sárospatakon született.

Nyelvre és térden állva

      „DOMINUS EST” című könyvben Athanasius Schneider püspök szorgalmazza az ajakáldoztatást. De nem csak ő hála Istennek: 

 

      Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a híveknek, mivel ez fejezi ki Isten imádatát – mondta az ACI Prensának Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció Prefektusa.

 

      A pápa után a spanyol bíboros a leginkább felelős a liturgia és a szentségek ügyéért a Vatikánban. A térden állva, nyelvre való áldozást XVI. Benedek vezette be újra, a pápánál áldozó hívek mindig így veszik magukhoz az Eucharisztiát. A áldozás ezen módját Cañizares is támogatja.

      Mindez annak kifejezése, hogy egyszerűen tudjuk: Isten előtt vagyunk ilyenkor, Ő éltet minket, és mi ezt nem érdemeltük ki – fejtette ki a kardinális az amerikai, spanyol nyelvű ACI Prensának. Szerinte a térden állva való, nyelvre áldozás Isten imádásának jele, amit helyre kell állítani. „Úgy vélem, az egész egyház számára szükséges, hogy térden állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát” – szögezte le az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa.

Esetleg, ha nem térdelünk le az áldozáskor, akkor is jó lenne, ha legalább térdet hajtanánk vagy  mélyen meghajolnánk az Oltáriszentség előtt áldozáskor.

      A bíboros úgy véli: ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent trivializálunk. Márpedig Krisztus testének magunkhoz vétele a legfontosabb pillanat. Cañizares újságírói kérdésre újfennt elítélte a liturgikus visszaéléseket, amit szerinte leginkább a megfelelő képzéssel lehet megelőzni. Ezeket a visszaéléseket úgy tudjuk elkerülni, ha méltósággal, az egyház előírásai szerint mutatják be a szentmisét a papok. Végezetül a prefektus felhívta a figyelmet a püspökök különös felelősségére az Eucharisztia méltó ünneplésével összefüggésben.

Forrás:
Magyar Kurír

Csángó nap

Ma a Milleniumi templomunkban a 11 órás szentmisét és az adományokat a csángómagyar testvéreinkért ajánlottuk fel.

Bölcsesség

Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet

      Anyaszentegyházunk a három isteni Személy tevékenységéről tanítva, a Katekizmus 260. pontjában, idéz Szentünk imájából:

      »Ó Istenem, imádott Szentháromság, segíts, hogy teljesen megfeledkezzem magamról, azért, hogy Benned mozdulatlan és nyugodt legyek, mintha a lelkem már az örökkévalóságban lenne; semmi ne zavarhassa meg a békémet, semmi ki ne vonjon Belőled, én Változatlanom, hanem minden pillanat vigyen beljebb misztériumaid mélységébe! Békéltesd meg a lelkemet; alakítsd át mennyországoddá, kedves lakóhelyeddé és nyughelyeddé. Bárcsak soha magadra ne hagynálak, magam is mindig Veled lennék egész valómmal virrasztván hitemben, imádva Téged, egészen átadva magam a te teremtő tevékenységednek.

      Szeretett Krisztusom, te szeretetből vállaltad a keresztet, szíved jegyese szeretnék lenni, meg szeretnélek dicsőséggel beborítani, szeretnélek szeretni..., annyira, hogy belehaljak. De érzem: erőtlen vagyok. Kérlek, „öltöztess magadba”, azonosítsd lelkemet lelked minden rezdülésével, meríts magadba, árassz el, lépj helyembe, hogy életem csak a Te életed sugárzása legyen. Szállj belém Imádóként, Megváltóként, Üdvözítőként. Örök Ige, Istenem Szava. Egész életemben Téged akarlak hallgatni, nagyon tanulékony szeretnék lenni, hogy mindent megtanuljak Tőled. Azután, minden éjszakán, minden ürességen, minden tehetetlenségen át mindig Rád akarom szegezni tekintetemet, és megmaradni nagy fényességedben; szeretett Csillagom, igézz meg engem, hogy soha többé ne vonhassam ki magamat fénykörödből. 

      Emésztő tűz, szeretet Lelke, „szállj le rám”, hogy lelkemben mintegy megtestesüljön az Ige: hadd legyek számára egy új emberi természet, amelyben megújítja egész misztériumát. És Te, Atyám, hajolj le szegény, kis teremtményedhez, „borítsd be árnyékoddal”, csak „szeretett Fiadat - lásd benne -, akiben miden kedved telik”. 

A feszülete

      Ó én Hármam, mindenem, boldogságom, Te végtelen magányosság, Te végtelenség, akibe beleveszek, zsákmányként szolgáltatom ki magamat Neked. Temetkezzél belém, hogy én eltemetkezhessem Benned, amíg várom, hogy majd fényedben szemlélhessem nagyságod mélységeit.«

      „Nescivi” bejegyzésben linkek találhatók: az életrajzához, egy Keresztúthoz Erzsébet gonodolataival.

      »„Nescivi” Már nem érdekel semmi más. Ezt énekli a Menyasszony az Énekek énekében, miután bevezették a belső kamrába. Úgy érzem, egy „dicsőítő dicséret”-nek is ez kell, hogy a refrénje legyen ezen az első lelkigyakorlatos napon, amikor a Mester bevezeti őt a feneketlen mélység mélyére, hogy megtanítsa arra, hogyan töltse be hivatalát, amelyet majd az örökkévalóságban rábíznak, s amelyet gyakorolnia kell már az időben is, hiszen az idő már megkezdődött, de állandóan továbbhaladó örökkévalóság.«

Kézírása

      

      Irgalmasságban gazdag Istenünk, te A Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébetnek feltártad, hogy az igaz ember lelkében titokzatos módon lakást veszel, és meghívtad őt, hogy lélekben és igazságban imádjon téged. Közbenjárására add, hogy mi is Krisztus szeretetében maradjunk, és a Szeretet Lelkének templomai legyünk, a te dicsőségednek dicséretére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Amen.