Szent Teréz

      Ma Missziós Vasárnap van, a Milleniumi templomunk búcsúja,  az 1956-os megemlékezés. E szép napon a három Szent Terézre gondoltam, és imáimban kértem a segítségüket a misszionáriusokért, hazánkért... Útmutató csillagaink az Egyházunk egén, szent és bátor nők, igazi missziós küldetésük van, minden ember számára van mondanivalójuk ma is. Jellemző mindhármukra, hogy teljesen átadták magukat Istennek, imádkoztak és alázattal szolgáltak, a tetteik  és szeretetük bizonyítják, hogy valóban szívből imádkoztak. Aki nem imádkozik, annak a saját lelke is veszélyben van, nem hogy másokat szolgáljon, az nem tud igazán szeretni, sem hálát adni. Most fordított időrendi sorrendben veszem a három Terézt:-)

Kalkuttai Teréz Anya 

     

      Amíg szívem nem tisztult meg, nem láthatom meg Jézust társaimban, a többiekben, a szegények meggyötört testében.

      Higgyetek nekem: ha a hozzátok legközelebb állót nem szolgáljátok szabadon és teljes szeretettel, akkor semmit sem adhattok a szegényeknek. Egy napon, amikor Új-Delhiben voltam, autón utaztam egy széles úton. Egyszer csak megláttam egy embert, aki félig az úton, félig a járdán feküdt. Az autók elmentek mellette és senki sem állt meg, hogy megnézze, mi baja lehet. A nővérek meglepődtek és megkérdezték tőlem: „Anyám, hogyan látta meg? Senki sem vette észre, még nővéreink sem.” 

      Ha szívünk megszabadul a bűntől, akkor meglátjuk Istent.

Lisieux-i Teréz, mint novíciamesternő

      Amikor az egyik novícia örömmel mesélte Teréznek, hogy lelkigyakorlatra ment, és egy kicsit ki tudta pihenni magát; Teréz így válaszolt:

      „Ön tehát azért végzi a lelkigyakorlatokat, hogy nyugodjék? Részemről azért végzem, hogy többet adjak a Jó Istennek... Emlékezzék Krisztus követésének e nagyigazságú szavára: Amint valaki magát keresi, kiesik a szeretetből.”

      Egy másik novíciának mondta:
      „Azt hiszem, hogy nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ne önmagunkat keressük, mert végül is megsebeznénk szívünket, és valóban elmondhatnánk: »Az őrök elvették a köpenyem és megsebeztek... Csak miután kissé túlhaladtam rajtuk, akkor találtam meg Kedvesem.« Azt hiszem, hogy ha a lélek alázatosan megkérdezte volna az őröktől, hol van a Kedvese, megmutatták volna neki. De mert meg akarta magát csodáltatni, zavarba esett, elvesztette a szív egyszerűségét.”

Avilai Teréz

      Ó nagy Isten! Mennyire kimutatod hatalmadat azzal, hogy egy ilyen magamforma kis hangyába is képes vagy merészséget önteni! Mennyire nem Terajtad múlik Uram, hogy azok, akik Téged szeretnek nem tesznek nagyot! Mennyire kizárólag a mi gyávaságunk és kislelkiségünk az oka ennek! Mennyire képtelenek vagyunk valami nagy dologra vállalkozni, csupán azért, mert tele vagyunk ezernyi aggályoskodással és emberi okossággal! Íme, Uram, ez az oka annak, hogy nem viszel végbe általunk csodákat és hősi tetteket! Mert hiszen nincs senki, aki Náladnál szívesebben adakoznék, csak legyen, aki elfogadja. Nincs senki, aki készebb volna előre és dúsan megfizetni a neki tett szolgálatokat. (Alapítások könyve, 2. fej.)

Milleniumi templomunk