Szent Redi Teréz-Margit

      Világi nevén Redi Anna Maria, 1747. július 15-én született a toscanai Arezzóban (Olaszország) az előkelő Redi családból, másnap meg is keresztelik. A firenzei bencés apácáknál tanult bentlakásos iskolában. Tíz éves korában volt elsőáldozó. Alig 16 éves, amikor 1763 szeptemberében ezeket a szavakat hallja: „Jézusról nevezett Terézia vagyok, és szeretnélek téged a leányaim között tudni”. Isten elhívta a rejtett életre, a szeretet és az önfeláldozás útjára: 1764. szeptember 1-jén belépett a Sarutlan Karmelita nővérek firenzei kolostorába. 1765. március 11-én felvette Jézus Szent Szívéről nevezett Teréz-Margit nevet. Lelkivezetője által megírt életrajza szerint egészen fölemésztette az istenszeretet. 1767 június 28-án a pünkösdi kegyelem megvilágosította előtte az 1Jn 4,16 jelentését, tartalmát: „Isten a szeretet”. Néhány levele, az 1768-ban tartott lelkigyakorlat jó feltételei és néhány saját vérével írott szó maradt ránk. Rejtett életének titka a Jézus szíve iránti szeretet és a Szentháromság bennünk lakása. A tökéletességet nővértársainak folyamatos szolgálatában gyorsan elérte. Mint betegápoló hősies fokon szerette testvéreit, 1770. március 7-én halt meg hashártyagyulladásban, március 31-én a firenzei kolostor kriptájába temették el, teste azóta is épen maradt ránk.
     Ma van az ünnepe.

            XI. Pius pápa 1929. június 9-én boldoggá, majd 1934. március 19-én szentté avatta.

            A szenttéavatás szövegéből:

• Teréz Margit rövid élete folyamán tiszta szívvel állandóan Istent kereste. Tiszta lelke magától értetődő természetességgel kereste Istent, és úgy tűnt, hogy egyedül benne tud megpihenni. Lelkének ártatlansága mélységes alázattal párosult. Szerette, ha elfeledkeztek róla, és ha semminek sem tekintették. Nemcsak elviselte a megaláztatásokat, de kereste is azokat. Szívének ez a tisztasága és lelkének ez az alázata méltóvá tette, hogy a szeretetnek – amely rövid idő alatt nagyra növekedett benne – magas fokára emelkedjék, és a szeráfi szeretettől lángoljon. Szinte nem tudott Istenről anélkül beszélni, hogy arcán meg ne jelent volna egy ragyogó fényesség. Ez az isteni szeretet sürgette, hogy bensőségesen szeresse az embereket, különösen is a szegény bűnösöket, akikért Istennek ajánlotta fel magát, mint áldozati ostyát. Szerzetesnővéreinek, különösen is a betegeknek alázatos szelídségben adta oda magát, tökéletes önátadással és önmegtagadással. Olyannak tűnt, mint a szeretet angyala. A szeretetnek ezt a tüzét az eukarisztikus kenyérrel táplálta, amelyre égő vággyal áhítozott, valamint a Jézus Szent Szíve iránti különleges tisztelettel, abban a korban, amikor a – Toscana különböző részein is elterjedt – janzenista tévedés erősen támadta ezt az oly termékeny áhítatgyakorlatot. Kiváltképpen tisztelte Isten Szent Anyját, mint szűzi tisztasága védőszentjét és példaképét. Magas szemlélődő kegyelmekkel gazdagodva napról napra közelebb jutott Istenhez, szinte visszatükröződött benne a közeli örök élet ragyogása. Valóban, élete vége felé még azt a kegyelmet is megkapta, hogy Szent Teréz anya igazi leányaként és Keresztes Szent János hűséges tanítványaként lelkében a Keresztrefeszített Jegyes élő képét misztikus vértanúsággal hordozza. Ennek a vértanúságnak a gyökere az erős szeretet. Minél izzóbb ugyanis ez a szeretet, annál jobban sürgeti a lelket a szeretetre. Ez azonban – mivel Isten végtelen szeretetét sohasem tudja megfelelő módon, vagyis végtelen mértékben viszonozni – a szeretet beteljesülhetetlen vágyától annál inkább gyötrődik. Úgy tűnik számára, mintha nem lenne benne semmi szeretet Isten iránt. Ez nem más, mint a sötét éjszakának egy fajtája. Minél nagyobb ugyanis benne a szeretet, annál kevésbé látja azt. Mindazonáltal a Jézussal keresztrefeszített lélek a szívnek ezzel a vértanúságával – mind a saját maga számára, mind másoknak – megszerzi a megváltás bőséges gyümölcseit. Ezek a legtisztább és legnagyobb lelkek az Egyházban, akik a szenvedéssel, a szeretettel, az imádsággal és a rejtett apostolkodással mindenki számára áldássá válnak.

Himnusz

Kegyelmek virág-illata
egész Kármelt betölti ma,
gyöngyharmat-fényből font az ég
fölénk ma ékes koszorút.

Ó Margitunk, szüzek kara
teveled együtt zengi ma,
a tiszta szívek himnuszát,
tartva a Bárány lábnyomát.

Add, hogy teveled minket is
izzítson ilyen szeretet,
hogy Krisztus legyen életünk,
örömünk, békénk, mindenünk.

Add, hogy érezzük szüntelen
Atyánk nagy ajándékait,
egyetlen szerelmünk csak ő,
s egy-tiszta forrásunk is ő.

A Szentlélek is általad
áradjon folyamként belénk,
így szívünkből a szeretet
égnek-földnek visszhangot ad.

Add, hogy jól forgassuk mi is
a Szentháromság kincseit,
s veled zenghessük boldogan
az ő örök dicséretét. Amen.

      Istenünk, te Szent Redi Teréz Margitnak megadtad a kegyelmet, hogy Üdvözítőnk szent Szívének kincseiből alázatot és szelídséget merítsen. Közbenjárására add, hogy soha el ne szakadjunk szereteted élő forrásától. Amen.