Napi bevezető imádság lelki világosságért:
Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából.
Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken.
Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted.
Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad.
Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz.
Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen.
Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás.
Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat.
Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.
(Kempis Tamás, Krisztus követése, III./23)
 |
| http://juandelacruz-ocd.blogspot.com/ |
Hetedik nap
5. (...). Eléggé kitűnik már ebből is, mennyire rászorulnak arra (a kezdők), hogy Isten előbbre segítse őket. Ez pedig azáltal történik, hogy belehelyezi őket a sötét éjszakába, amelyről most fogunk beszélni. Ebben azután Isten elválasztja őket e lelki örömök és élvezetek édes anyatejétől; lelki szárazságokat és belső sötétséget bocsát reájuk; letisztogatja róluk mindezeket a gyarlóságokat és gyerekességeket és egészen más úton vezeti őket az erények megszerzésére. (...)
1. Ez az éjszaka, amely, mint már mondottuk, a szemlélődés éjjele - az emberi természet két részének megfelelően kétféle sötétséget, illetve tisztulást okoz a lelkiemberekben, tudniillik érzékit és szellemit. Ily módon az egyik éjszaka vagyis tisztulás, amely tisztítja és megmezteleníti a lelket, az érzéki részt éri s azt teszi alkalmassá a szellemiekre; a másik éjszaka pedig a szellemi tisztulás, mely tisztítja és megmezteleníti a léleknek szellemi részét, alkalmassá téve és előkészítve azt az Istennel való szerető egyesülésre. Az érzéki éjszaka egészen közönséges és sokaknál előfordul; ebbe jutnak bele azok a kezdők, akikről az imént beszéltünk. A szellemi éjszaka nagyon kevesek kiváltsága; ebbe már csak azok a haladók és a gyakorlottak jutnak bele, akikről később lesz szó.
2. Az első éjszaka vagy tisztulás, keserves és rettenetes az érzéki rész számára. A második összehasonlíthatatlanul keményebb, mert, amint majd kifejtjük, ijesztő és félelmetes a szellemre nézve. Első helyen áll és időrendben is először következik be az érzéki éjszaka s azért mondunk majd róla egyet-mást, de csak röviden, mivel közönségesebb jelenség lévén, eleget írtak már róla mások. Igyekszünk minél előbb áttérni a szellemi éjszakára, s főképen azzal akarunk foglalkozni, mivelhogy erről nagyon ritkán történik említés akár élőszóban, akár írásban s kevés embernek van ezen a téren tapasztalata. (Scaramelli szerint Keresztes Szent János és Szent Terézia az elsők, akik bővebben írnak róla. V.ö. Mysth. Theol. III. kötet, 389. oldal.)
1. (…) Ez pedig azokban, akinek az a rendeltetésük, hogy utána (az érzéki rész tisztulása után) belépjenek a másikba, tudniillik az ennél súlyosabb szellemi éjszakába s azon keresztül eljussanak az Istennel való szerető egyesüléshez (mert rendesen nem valamennyien, sőt csak nagyon kevesen érik azt el), súlyos szenvedésekkel és érzéki kísértésekkel szokott együtt járni, amelyek hosszú ideig tartanak, habár egyesekben hamarább végződhetnek, mint másokban. Egyesekre ugyanis rá van eresztve a pokoli sátán, a paráznaság szelleme, aki utálatos és erős kísértésekkel ostorozza érzékeiket és rút eszmékkel és képekkel kínozza szellemüket. Ezek a képek nagyon elevenen jelennek meg a képzelőtehetségben s oly kor nagyobb kínt okoznak a halálnál.
2. Máskor a szellemnek ehhez az éjszakájához ráadásul még a káromkodás szelleme is hozzájárul, ez aztán összes eszméiknek és gondolataiknak közibe szövi a legrettenetesebb káromkodásokat s olykor akkora erővel sugallja azokat a képzelőtehetségnek, hogy az illető majd hogy ki nem mondja a káromlást, ami nagyon súlyos szenvedést okoz.
3. Máskor meg egy másik utálatos szellem zúdul reájuk, amelyet Izaiás úgy nevez, hogy a szédülés szelleme. Nem viszi őket bukásba, hanem kínozza őket. Teljesen elhomályosítja az érzéki részt s eltölti ezernyi aggodalommal és fennakadással, amelyek az ő nézetük szerint annyira indokoltak és oly bonyolultak, hogy soha semmiben sem tudják magukat feltalálni, sem pedig valami tanácsban vagy gondolatban megnyugodni. Ez azután egyike a legsúlyosabb megpróbáltatásoknak, amelyek csak érhetik az embert ennek az éjszakának a folyamán s nagyon közel áll ahhoz, ami szellemi éjszakában történik.
4. Ezeket a viharokat és szenvedéseket Isten ebben az érzéki éjszakában és tisztulásban rendesen azokra küldi, akiket azután a másikba akar belevezetni (habár nem valamennyien mennek át), hogy ily módon, ezen ostorozások és arculütések között érzékeik és tehetségeik fokozatosan megszerezzék a szükséges gyakorlatot, előkészületet és edzettséget a Bölcsességgel való egyesüléshez, amelyet amott fognak elérni. Mert ha a lélek nem ment át ezeken a kísértéseken és tapasztalatokon s nem állta ki a próbát a kísértések és szenvedések tüzében, akkor az ő érzéki része nem képes eljutni a Bölcsességhez. Ezért mondja Sirák fia könyve: «Qui non est tentatus, quid scit? Qui non est expertus, pauca recognoscit». «Ki nem kísértetett meg, mit tud az? Aki nem próbált, keveset tud». (34, 9-10.) (…)
5. Hogy azonban meddig marad a lélek az érzéki résznek erre a böjtjére és penitenciájára fogva, azt biztosan nem lehet megmondani; mert nem mindenkiben egyenlő lefolyású s nem jár ugyanazokkal a kísértésekkel. Ezt kizárólag Isten akarata szabja meg, aszerint, hogy az illető lélekben több vagy kevesebb-e a gyarlóság, amelyet ki kell belőle tisztogatni. De meg azután azon szeretet fokához képest is, amelyre Isten föl akarja emelni, jobban vagy kevésbé, hosszabb vagy kevesebb ideig fogja megalázni. Akiben van elegendő életrevalóság és erő ahhoz, hogy nagyobb fokú kínt tudjon elviselni, azt gyorsabban tisztítja meg. Míg ellenbe a gyöngéket nagyon enyhén, gyönge kísértések közepette, hosszú idő alatt vezeti át ezen az éjszakán s rendes üdüléseket enged érzéki részüknek, hogy meg ne hátráljanak. Az ilyenek azután jó későn érik el a tökéletes tisztaságot ebben az életben, némelyek pedig soha. Mert igazában nincsenek sem egészen benne ebben az éjszakában, sem egészen kívüle. Mert bár nem is mennek belé mélyebbre, azért olykor, néhány napra mégis próbára teszi őket, hogy e szárazságok és kísértések révén megőrizzék alázatosságukat és önismeretüket. Viszont máskor, időről-időre segíti őket vigasztalásaival, nehogy elcsüggedve visszaforduljanak, s a világban keressenek vigasztalást. (..)
Uram Jézus Krisztus, köszönöm neked Egyházadat, melynek a leánya lettem, mindez a Te akaratodból és kegyelmedből történt. Taníts meg engem, Uram, az engedelmességre és a szeretetre, egyedül Te ismered igazán szenvedéseim és örömeim, hadd legyek a Te szerelmednek zsákmánya, a lelkek és Egyházad javára. Amen.
(Keresztes Szent János művei, II. Kötet, A lélek sötét éjszakája, VIII. fej., 32 o.)
1. Ez az éjszaka, amely, mint már mondottuk, a szemlélődés éjjele - az emberi természet két részének megfelelően kétféle sötétséget, illetve tisztulást okoz a lelkiemberekben, tudniillik érzékit és szellemit. Ily módon az egyik éjszaka vagyis tisztulás, amely tisztítja és megmezteleníti a lelket, az érzéki részt éri s azt teszi alkalmassá a szellemiekre; a másik éjszaka pedig a szellemi tisztulás, mely tisztítja és megmezteleníti a léleknek szellemi részét, alkalmassá téve és előkészítve azt az Istennel való szerető egyesülésre. Az érzéki éjszaka egészen közönséges és sokaknál előfordul; ebbe jutnak bele azok a kezdők, akikről az imént beszéltünk. A szellemi éjszaka nagyon kevesek kiváltsága; ebbe már csak azok a haladók és a gyakorlottak jutnak bele, akikről később lesz szó.
2. Az első éjszaka vagy tisztulás, keserves és rettenetes az érzéki rész számára. A második összehasonlíthatatlanul keményebb, mert, amint majd kifejtjük, ijesztő és félelmetes a szellemre nézve. Első helyen áll és időrendben is először következik be az érzéki éjszaka s azért mondunk majd róla egyet-mást, de csak röviden, mivel közönségesebb jelenség lévén, eleget írtak már róla mások. Igyekszünk minél előbb áttérni a szellemi éjszakára, s főképen azzal akarunk foglalkozni, mivelhogy erről nagyon ritkán történik említés akár élőszóban, akár írásban s kevés embernek van ezen a téren tapasztalata. (Scaramelli szerint Keresztes Szent János és Szent Terézia az elsők, akik bővebben írnak róla. V.ö. Mysth. Theol. III. kötet, 389. oldal.)
(Keresztes Szent János művei, II. Kötet, A lélek sötét éjszakája, VIII. fej., 33 o.)
1. (…) Ez pedig azokban, akinek az a rendeltetésük, hogy utána (az érzéki rész tisztulása után) belépjenek a másikba, tudniillik az ennél súlyosabb szellemi éjszakába s azon keresztül eljussanak az Istennel való szerető egyesüléshez (mert rendesen nem valamennyien, sőt csak nagyon kevesen érik azt el), súlyos szenvedésekkel és érzéki kísértésekkel szokott együtt járni, amelyek hosszú ideig tartanak, habár egyesekben hamarább végződhetnek, mint másokban. Egyesekre ugyanis rá van eresztve a pokoli sátán, a paráznaság szelleme, aki utálatos és erős kísértésekkel ostorozza érzékeiket és rút eszmékkel és képekkel kínozza szellemüket. Ezek a képek nagyon elevenen jelennek meg a képzelőtehetségben s oly kor nagyobb kínt okoznak a halálnál.
2. Máskor a szellemnek ehhez az éjszakájához ráadásul még a káromkodás szelleme is hozzájárul, ez aztán összes eszméiknek és gondolataiknak közibe szövi a legrettenetesebb káromkodásokat s olykor akkora erővel sugallja azokat a képzelőtehetségnek, hogy az illető majd hogy ki nem mondja a káromlást, ami nagyon súlyos szenvedést okoz.
3. Máskor meg egy másik utálatos szellem zúdul reájuk, amelyet Izaiás úgy nevez, hogy a szédülés szelleme. Nem viszi őket bukásba, hanem kínozza őket. Teljesen elhomályosítja az érzéki részt s eltölti ezernyi aggodalommal és fennakadással, amelyek az ő nézetük szerint annyira indokoltak és oly bonyolultak, hogy soha semmiben sem tudják magukat feltalálni, sem pedig valami tanácsban vagy gondolatban megnyugodni. Ez azután egyike a legsúlyosabb megpróbáltatásoknak, amelyek csak érhetik az embert ennek az éjszakának a folyamán s nagyon közel áll ahhoz, ami szellemi éjszakában történik.
4. Ezeket a viharokat és szenvedéseket Isten ebben az érzéki éjszakában és tisztulásban rendesen azokra küldi, akiket azután a másikba akar belevezetni (habár nem valamennyien mennek át), hogy ily módon, ezen ostorozások és arculütések között érzékeik és tehetségeik fokozatosan megszerezzék a szükséges gyakorlatot, előkészületet és edzettséget a Bölcsességgel való egyesüléshez, amelyet amott fognak elérni. Mert ha a lélek nem ment át ezeken a kísértéseken és tapasztalatokon s nem állta ki a próbát a kísértések és szenvedések tüzében, akkor az ő érzéki része nem képes eljutni a Bölcsességhez. Ezért mondja Sirák fia könyve: «Qui non est tentatus, quid scit? Qui non est expertus, pauca recognoscit». «Ki nem kísértetett meg, mit tud az? Aki nem próbált, keveset tud». (34, 9-10.) (…)
5. Hogy azonban meddig marad a lélek az érzéki résznek erre a böjtjére és penitenciájára fogva, azt biztosan nem lehet megmondani; mert nem mindenkiben egyenlő lefolyású s nem jár ugyanazokkal a kísértésekkel. Ezt kizárólag Isten akarata szabja meg, aszerint, hogy az illető lélekben több vagy kevesebb-e a gyarlóság, amelyet ki kell belőle tisztogatni. De meg azután azon szeretet fokához képest is, amelyre Isten föl akarja emelni, jobban vagy kevésbé, hosszabb vagy kevesebb ideig fogja megalázni. Akiben van elegendő életrevalóság és erő ahhoz, hogy nagyobb fokú kínt tudjon elviselni, azt gyorsabban tisztítja meg. Míg ellenbe a gyöngéket nagyon enyhén, gyönge kísértések közepette, hosszú idő alatt vezeti át ezen az éjszakán s rendes üdüléseket enged érzéki részüknek, hogy meg ne hátráljanak. Az ilyenek azután jó későn érik el a tökéletes tisztaságot ebben az életben, némelyek pedig soha. Mert igazában nincsenek sem egészen benne ebben az éjszakában, sem egészen kívüle. Mert bár nem is mennek belé mélyebbre, azért olykor, néhány napra mégis próbára teszi őket, hogy e szárazságok és kísértések révén megőrizzék alázatosságukat és önismeretüket. Viszont máskor, időről-időre segíti őket vigasztalásaival, nehogy elcsüggedve visszaforduljanak, s a világban keressenek vigasztalást. (..)
(Keresztes Szent János művei, II. Kötet, A lélek sötét éjszakája, XIV. fej., 61 o.)
***
Ima
(15 perc elcsendesedés. Jézusom, aki téged lát, látja az Atyát, Te az én testvérem vagy! A Szentháromsághoz a kulcs: a szeretet: „Evezz a mélyre...”)Uram Jézus Krisztus, köszönöm neked Egyházadat, melynek a leánya lettem, mindez a Te akaratodból és kegyelmedből történt. Taníts meg engem, Uram, az engedelmességre és a szeretetre, egyedül Te ismered igazán szenvedéseim és örömeim, hadd legyek a Te szerelmednek zsákmánya, a lelkek és Egyházad javára. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése