Napi bevezető imádság lelki világosságért:
Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából.
Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken.
Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted.
Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad.
Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz.
Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen.
Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás.
Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat.
Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.
(Kempis Tamás, Krisztus követése, III./23)
 |
| http://juandelacruz-ocd.blogspot.com/ |
Ötödik nap
Ha természetfölötti benyomásokat őrzünk meg emlékezetünkben az önteltség, a kevélység bűnébe visz, ez pedig mások megvetésére vezet.
3. Hogy elkerüljék ezt a vészes és Isten szemeiben utálatos hibát, két dolgot kell mindig szem előtt tartaniuk. Az egyik az, hogy az Istenre vonatkozó jámbor gondolat és érzelem, akármennyire is magasztos legyen, még nem erény. Nem az az erény, amit az ember ilyen tekintetben önmagában érez, hanem ellenkezőleg, amit nem érez, tudniillik a nagy alázatosság, és saját dolgainak mélységes megvetése (aminek mély gyökeret kell vernie a lélekben), nemkülönben az a kívánság, hogy mások is hasonlóképpen gondolkozzanak róla. Ne akarjunk más szívében beccsel bírni.
4. A másik, amit meg kell jegyezniük az, hogy az összes mennyei látomások, kinyilatkoztatások és érzelmek – bármennyit is elmélkedjék valaki fölöttük – nem érnek annyit, mint a legkisebb alázatossági gyakorlat. Mert ez utóbbiban benne foglaltatnak a szeretet következményei, amennyiben semmibe sem veszi saját érdekeit és nem is igyekszik előmozdítani; nem gondol rosszat senkiről, csak önmagáról; nem gondol jót önmagáról, hanem csak másokról.
2. Szóval feltétlenül szükséges, hogy a lélek üresítse ki önmagát és felejtse el a természetfölötti dolgoknak részletes fogalmait és ismereteit, nehogy ezek által megakadályozza az emlékezetnek a reményben történő, Istennel való tökéletes egyesülést.
Alázatosság... Segíts, Uram, hogyan verjen gyökeret a lelkemben az alázatosság?
A Te alázatosságodat szemlélem Jézusom. Bizony, rejtőző Isten vagy Te. Keresztes Szent János atyám, végy engem pártfogásodba, a te lelki gyermeked vagyok.
Édes Jézusom, a legjobban az Oltáriszentségben szeretlek Téged. Az Oltáriszentségben adsz életet és erőt Egyházadnak. Mindennap feláldozod Szent Szíved, hogy kegyelem és szeretet áradjon Egyházad Szívébe, és az én szívembe. Mennyire kiszolgáltatott vagy a pap kezében és hívek szívében, mennyire elhagyatott vagy a tabernákulumban!
Uram Jézus Krisztus, elhagytad Atyád ölét, leszálltál a mennyből e siralom völgyébe, Szűz Mária szívébe és méhébe, emberré lettél, egy közülünk... Ó Jézusom, engedelmeskedtél Édesanyádnak és Szent Józsefnek, a hóhéraidnak is alávetetted magad. A mennyben angyalok dicsőítettek, és hódoltak előtted – itt a földön pedig káromoltak Téged. Szent Arcod megközelíthetetlen fényességben ragyogott – itt a földön leköptek, arcul vertek. Te vagy a dicsőség Királya, Te vagy a Szent... de itt a földön Szent Tested vérben ázott, rongyokba öltöztettek, tövissel megkoronáztak, és nádszálat adtak a kezedbe. Atyád boldog ölelése helyett az ostorozás oszlopát és a kereszt fáját ölelted. Szerető és szenvedő Szíved átszúrták. Szenvedni, szenvedni és meghalni...
(15 perc elcsendesedés. Uram, lelkem a porban hever, önts belém életet, neked adom a szívem.)
Ó Istenem, milyen értékes lehet a lélek, ha így szeretsz minket!!! Jézusom, adj minden embernek inni az Élet Vizéből, áraszd ki Lelkedet, hadd perzselje fel a közömbösséget, a bűnt... Teremtő Istenem, ne engedd meg, hogy egy lélek is leváljon a Titokzatos Testről vagy elkárhozzon, ne legyen hiábavaló Szent Fiad kínszenvedése és Szent Vérének ontása! Amen.
3. Hogy elkerüljék ezt a vészes és Isten szemeiben utálatos hibát, két dolgot kell mindig szem előtt tartaniuk. Az egyik az, hogy az Istenre vonatkozó jámbor gondolat és érzelem, akármennyire is magasztos legyen, még nem erény. Nem az az erény, amit az ember ilyen tekintetben önmagában érez, hanem ellenkezőleg, amit nem érez, tudniillik a nagy alázatosság, és saját dolgainak mélységes megvetése (aminek mély gyökeret kell vernie a lélekben), nemkülönben az a kívánság, hogy mások is hasonlóképpen gondolkozzanak róla. Ne akarjunk más szívében beccsel bírni.
4. A másik, amit meg kell jegyezniük az, hogy az összes mennyei látomások, kinyilatkoztatások és érzelmek – bármennyit is elmélkedjék valaki fölöttük – nem érnek annyit, mint a legkisebb alázatossági gyakorlat. Mert ez utóbbiban benne foglaltatnak a szeretet következményei, amennyiben semmibe sem veszi saját érdekeit és nem is igyekszik előmozdítani; nem gondol rosszat senkiről, csak önmagáról; nem gondol jót önmagáról, hanem csak másokról.
(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, IX. fej., 303 o.)
2. Szóval feltétlenül szükséges, hogy a lélek üresítse ki önmagát és felejtse el a természetfölötti dolgoknak részletes fogalmait és ismereteit, nehogy ezek által megakadályozza az emlékezetnek a reményben történő, Istennel való tökéletes egyesülést.
(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XI. fej., 306 o.)
***
Ima
Alázatosság... Segíts, Uram, hogyan verjen gyökeret a lelkemben az alázatosság?
A Te alázatosságodat szemlélem Jézusom. Bizony, rejtőző Isten vagy Te. Keresztes Szent János atyám, végy engem pártfogásodba, a te lelki gyermeked vagyok.
Édes Jézusom, a legjobban az Oltáriszentségben szeretlek Téged. Az Oltáriszentségben adsz életet és erőt Egyházadnak. Mindennap feláldozod Szent Szíved, hogy kegyelem és szeretet áradjon Egyházad Szívébe, és az én szívembe. Mennyire kiszolgáltatott vagy a pap kezében és hívek szívében, mennyire elhagyatott vagy a tabernákulumban!
Uram Jézus Krisztus, elhagytad Atyád ölét, leszálltál a mennyből e siralom völgyébe, Szűz Mária szívébe és méhébe, emberré lettél, egy közülünk... Ó Jézusom, engedelmeskedtél Édesanyádnak és Szent Józsefnek, a hóhéraidnak is alávetetted magad. A mennyben angyalok dicsőítettek, és hódoltak előtted – itt a földön pedig káromoltak Téged. Szent Arcod megközelíthetetlen fényességben ragyogott – itt a földön leköptek, arcul vertek. Te vagy a dicsőség Királya, Te vagy a Szent... de itt a földön Szent Tested vérben ázott, rongyokba öltöztettek, tövissel megkoronáztak, és nádszálat adtak a kezedbe. Atyád boldog ölelése helyett az ostorozás oszlopát és a kereszt fáját ölelted. Szerető és szenvedő Szíved átszúrták. Szenvedni, szenvedni és meghalni...
(15 perc elcsendesedés. Uram, lelkem a porban hever, önts belém életet, neked adom a szívem.)
Ó Istenem, milyen értékes lehet a lélek, ha így szeretsz minket!!! Jézusom, adj minden embernek inni az Élet Vizéből, áraszd ki Lelkedet, hadd perzselje fel a közömbösséget, a bűnt... Teremtő Istenem, ne engedd meg, hogy egy lélek is leváljon a Titokzatos Testről vagy elkárhozzon, ne legyen hiábavaló Szent Fiad kínszenvedése és Szent Vérének ontása! Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése