Oldalak

2010. dec. 7.

Keresztes Szent János tiszteletére [3]

Napi bevezető imádság lelki világosságért:

Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából.
Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken.
Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted.
Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad.
Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz.
Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen.
Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás.
Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat.
Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.

(Kempis Tamás, Krisztus követése, III./23)
http://juandelacruz-ocd.blogspot.com/
Harmadik nap

      „Mielőtt a következőkben kifejtenők, hogy miképpen kell a lélek három tehetségének, az értelemnek, az emlékezetnek és az akaratnak ebbe a szellemi éjjelbe, az isteni egyesülésnek ezen eszközébe bemennie, ebben a fejezetben szükségesnek látjuk megmagyarázni, hogy a három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet, amelyek úgy viszonyulnak az említett tehetségekhez, mint azoknak sajátos, természetfölötti tárgyai s azokra nézve az isteni egyesülés eszközei, hogyan hoznak létre ugyanolyan űrt és sötétséget, mindenik a maga tehetségében, tudniillik a hit az értelemben, a remény az emlékezetben, a szeretet pedig az akaratban.”
(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, II.Könyv, VI. Fej., 130 o.)

      „Ezen célból jól emlékezetbe kell vésnünk (...) „Mely szoros a kapu és keskeny az út, amely az életre viszen; és kevesen vannak, kik azt megtalálják.” (Mt 7,14) Jól meg kell fontolnunk azt a hangsúlyt, amelyet az a szócska fejez ki, hogy „mely”. Úgy hangzik ugyanis, mintha azt mondaná: „sokkal szűkebb, mintsem gondolnád”. Ugyancsak meg kell figyelnünk, hogy először a szűk kapuról beszél, amivel azt akarja kifejezni, hogy a lélek csak akkor léphet be ezen a kapun – vagyis Krisztuson, aki kezdete az útnak – ha először összehúzza magát (...) amit a szűk kapuról mond, azt az ember érzéki részére, amit pedig a keskeny útról, azt szellemi, vagyis értelmi részre vonatkoztathatjuk.”
(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, II.Könyv, VII. Fej., 133 o.)

      (Önmegtagadás: nem keresni vigasztalást, lelki gyönyörűséget.)
      „Aki ellenben Istent magát keresi, az nemcsak szívesen lesz enélkül is, meg anélkül is Isten kedvéért, hanem, amennyire tőle függ, inkább választja Krisztusért mindazt, ami a lehető legkellemetlenebb – jöjjön az akár Istentől, akár a világ részéről. Ez az Isten iránti igaz szeretet.
(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, II.Könyv, VII. Fej., 136 o.)

***
Ima
      (15 perc elcsendesedés. Ami fájdalom ért a világ részéről, a vallásos emberek részéről, nem fogadtam örömmel, le akartam rázni a keresztet... Nagy bűnös vagyok. Uram, múltamat a te irgalmasságodra bízom, bocsáss meg nekem. Nyomorúság vagyok, semmi vagyok, de mégis, Atyám, a Te gyermeked vagyok. Jézusom, értem szálltál alá a mennyből, Neked semmi sem lehetetlen, bízom Benned. Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj Jézusnál érettem!)

      Uram, szólj hozzám!
      „Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet. Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael!” (Iz 43,18-22)

      Nem hívtalak mindig mindenben segítségül, Jézus... nem törődtem Veled, Jézus...  Uram, Istenem, jogos a fájdalmad, a panaszod...kopogtattál szívemen, és én süket maradtam... Jól ismersz engem, és mégis szeretsz. Szereted Egyházadat, szüntelenül megújítasz minket. Mindenható Atyám, küldj munkásokat aratásodba!
      Én hűséges Jézusom és Szerelmem, azt az igaz szeretetet akarom gyakorolni, amelyről Szent János atyánk beszél. Uram, tégy engem szentté, ahogyan a Te Szent Szíved óhajtja. Amen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése