Avilai Szent Teréz [7]

P. Marton Marcell OCD: A Kármel nagy szentje

7. nap - Szent Teréz hite

      Valaki régen hatalmas palota építését vette tervbe. Összehordatta az ezernyi meg ezernyi téglát és aztán kiadta a parancsot: rakják egymás mellé a téglát szorosan, téglát téglára. Sokan figyelmeztették: vakolattal tapasztassa egymáshoz a téglákat, különben nem lesz tartós az épület: vakolat nélkül nem lehet építeni! Mereven utasította el a jótanácsot: nincs szükség vakolatra! Nem érték el az építésben a tetőt, jött egy gyenge földrengés és széthullott az egész.

      A hit a lelkiélet vakolata. A tökéletesség épületének tégláit ez tartja össze; erősen, ha sok van belőle, gyengén, ha kevés. Erős hit és gyenge hit olyan fogalmak, mint a katonai erőd és a rozoga viskó. Az egyik tartós, védelmet ad és megtartja az életedet, a másik rád dől és halálodat okozza. Az evangéliumnak ez a kedvenc témája. Az édes Üdvözítő nem győzi dicsérni a hittel teli lelkeket. „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” - kiáltott élő hittel a bélpoklos. „Akarom, tisztulj meg!” (Mt 8,3) - válaszolt késedelem nélkül az élet Ura. ,,Ó, asszony nagy a te hited, legyen neked amint kívánod” (Mt 15,28) - mondta a kánaáni asszonynak. És megdicsérte a kafarnaumi századost: „Nem találtam ekkora hitet Izraelben!” (Mt 8,10) Igen, Jézusnak a hit emberei a kedvencei; nincs kérésük, amit ne teljesítene.

      Ha végigtekintünk Nagy Szent Teréz életén, mélységes csodálattal telik el a lelkünk: miért e sok kegyelem? A rendkívüli kegyelmeknek szinte egész óceánja árasztja el. Mi ennek az oka? - A hite. A mély, a rendületlen, sziklahite. Az Evangélium Jézusa, aki oly hamar jutalmazta a hit legkisebb megnyilatkozását, és akinek valósággal áradt ajkáról a dicséret, ha nagy hittel borultak le előtte - abban az időben, amikor olyan nagyon megfogyatkozott világszerte az emberiségben az élő hit, valósággal dédelgette ezt az egyszerű, de igen kedves kármelita apácát, akit éppen nagy gyermeki hite tett oly nagyon szeretetre méltóvá az üldözött, a mellőzött Istenember szemében. Hányszor patakzottak sűrű könnyek arcán, amikor a hit üldözőire gondolt! Hogy' szerette volna megtéríteni egymaga az összes eretnekeket, hogy megmentse lelküket! Milyen mély fájdalommal tudott panaszkodni a hit megfogyatkozása miatt, s bizonyára nem volt akkor ember, akinek olyan mélyen fájt volna az Egyház üldözése, és akinek oly kimondhatatlan szenvedést okoztak volna a különböző istentelen durvaságok a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt, mint neki, Jézus igaz Jegyesének. Ó mennyire szerette az Anyaszentegyházat! Ó maga mondta: Hitéért, az Egyház legkisebb szertartásáért ezerszer odaadná életét. Halála előtt közvetlenül lángolt az arca a boldogságtól, mert olyan megnyugtató s oly édes dolog vallomást tenni: Az Egyház gyermeke vagyok! Most képzeljük el ezt a gyönyörű, roppant tartalmas, hosszú életet - Szent Teréz 67 esztendejét - hit nélkül! Nem képtelenség-e ennek még csak puszta elgondolása is?! Mennyire vitte volna ez a szép, körülrajongott, fiatal teremtés a lelkiéletben, amikor megismerte a társas életben a hiúságot, az irodalomban a lovagregényeket?! S ha el is jutott a megtestesülés zárdájába, a sok apáca közt, külön szobákkal, saját bútorokkal és egy sűrűn fölkeresett társalgószobával, ahol szellemes csevegései egymás után hódították meg számára a látogatókat – vajon hit nélkül nem épült volna-e ki végleg számára a pokolnak az a rettenetes szűk börtöne, amelyet az Úr később megmutatott neki. Vagy az a hatalmas varangy a társalgóban nem éppen a megfogyatkozott hitet juttatta-e eszébe?! És aztán a reformált sarutlan kármelita apáca élete! A temérdek testi szenvedés, a sok lelki gyötrelem, az alapításoknak sokszor szinte kétségbeejtő nehézségei, az üldözések, egyháziak, világiak részéről, a rágalmak, az inkvizícióval való fenyegetések: mind-mind, hogyan képzelhetők el erős, valóban sziklaszilárd hit nélkül? Egyedül a hit volt az a vakolat, amely ennek a nem mindennapi, gyönyörű lelki épületnek részeit szorosan összefogta, elválaszthatatlanul egybetapasztotta. Hitéért szerette meg őt Jézus, ezért bízott rá emberfeletti feladatokat és emelte fel a tökéletesség csúcsára. Az igaz a hitből él - mondja az Apostol. Ő valóban abból élt.

      Szomorú kérdés; miből élnek az emberek? Pénzből, hazugságból, egymás becsapásából, gyűlöletből, erőszakból. Élet ez? Ha élet, nem az igaznak az élete, mert az a hitből él. Akinek nincs hite, annak nincs természetfölötti élete. Hogyan üdvözül akkor majd?

      Szent Teréz élő hittel hiszi a mennyországot. Mindent elkövet, hogy már a földre lehozza azt. Valósággal megdöngeti annak kapuját, csakhogy mielőbb bejuthasson: „Abba halok bele, hogy nem tudok meghalni!” - Azt mondja, hogy az a kapu: az imádság. Imádkozik tehát, mégpedig ügy, ahogy ember ezen a földön csak kevés imádkozott. De amikor arról van szó, mi nyitja ezt a kaput, mi ennek a kulcsa, akkor habozás nélkül ráfeleli: a hit! Egész imádságos, szépséges élete egy gyönyörű tanítás: élő hittel kell imádkozni! Ó ha hited volna - mondja az ő Jézusa - mondd a hegynek... a szederbokornak!... Igen, ő az Evangélium igéit élte át és valósította meg.

      Vajon mi az oka nagy lelki nyomorúságunknak, az egy helyben topogásnak, a vég nélküli lelki szárazságnak? Nincs eleven hitünk abban, hogy Isten oly közel van hozzánk - a szívünkben. Isten országa bennetek van! Isten meghallja legkisebb sóhajunkat, tudomásul veszi ki nem mondott gondolatunkat és megérzi legparányibb szeretetünket. De nem fordulunk Hozzá, befelé, a lélekbe, ahol lakozik. Messze gondoljuk, mérhetetlen távolságban, elérhetetlen magasságban, belefáradunk a keresésbe; pedig csak a szemünket kellene lehunyni rövidke időre s befelé nézni: igen közel van az Isten, bennünk van! Ó ha hitünk, ha mély, eleven hitünk volna!

      Vak az ember, mert nincs hite. A hit a lélek szeme. Ezzel lát; többet és messzebb, mint a legmodernebb csillagvizsgáló. Sajátságos, hogy ez a hit sötét a természet számára, de ragyogó világosság a természetfölötti életben. - Nox illuminatio mea az éjszaka az én világosságom! Keresztes Szent János azért tartja lényegesnek a tökéletesség útján a sötét hitben járást, mert ez biztos fény. Útmutató; mutatja a biztos utat, az égbe vezetőt, amelyen nem lehet eltévedni. Fáklya, amely bevilágítja a lélek sötét éjszakáját, csak rá kell hagyatkozni, s vezet, visz, - Istenhez. A hitem mondja: Mindent megtehetek azzal, aki engem megerősít - Istennel. Ha nagy a hitem, a hegyeket is elmozdíthatom helyükből, és a lehetetlen is lehetővé válik, mert Isten előtt semmi sem lehetetlen.

      A Hitvallást lehet úgy mondani és énekelni, hogy minden érvelés nélkül megtéríthet embereket. A niceai zsinaton az egyik egyházi személynek hiába érveltek; amikor azonban egy egyszerű ember elmondta előtte a Credót teljes hittel és meggyőződéssel, a kételkedőnek eltűnt minden kételye.

A világhírű tudós Pasteur-ről csodálkozva emlegették, hogy oly nagy a hite, mint egy Bretagne-i paraszt emberé. „Ha nagyobb lenne a tudásom, olyan lenne a hitem, mint egy Bretagne-i parasztasszonyé” - felelte a tudós.

      A hit erő. Több mint a hódító kard. Ellenállhatatlan hatalom: meghódítja Istent. A vértanúk milliói hitükkel vették be a mennyországot. Nem volt még a földön zsarnoki hatalom, amely meg tudott volna ingatni egy keresztényt, amíg annak lángolt a hite. A vértanúk a hit hősei. Győzelmük nem pár esztendőre, hanem egy egész örökkévalóságra szól. Boldog ember, aki hisz.

      A kis avilai Teréz már hétéves korában eltelt az örökkévalók nagyságával és szépségével. Már akkor oly nagy volt a hite, hogy tízéves kis fiútestvérével elindult a mórok országa felé, hogy vértanúhalált haljon Istenért. Mekkora világosság! Jézus életében sokan látták a csodákat és mégsem hittek. Vakok, igen vakok voltak. Nem volt hitük. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.

      Kinek van lángoló hite? Aki életét adja hitéért. Nagy idők voltak, amikor Nagy Szent Teréz élt. Nagy időket élünk mi is. Kérjük buzgón őt, tanítson meg rá, hogyan kell lángolón a hitet szeretni és hogyan kell érte élni és meghalni!...

      Könyörögjünk! Áldott Jézusunk, aki megróttad Tamás hitetlenségét és megdicsérted a kafarnaumi százados nagy hitét, add meg nekünk a kegyelmet, hogy Szent Teréz példáján fölbuzdulva, mint az igaz, mi is a hitből éljünk, téged és Anyaszentegyházadat lángoló hittel szeressük, és ha kell, érted és érte vértanúhalált haljunk, aki az Atyával és Szentlélekkel egyetemben élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké! Ámen!

      Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

Városfal Avilában.