Üdvözültek

      Sokunkat foglalkoztat szeretteink, barátaink örök sorsa, és feltettük a kérdést: Ha üdvözülünk (és reméljük, hogy így lesz) hogyan lehet maradéktalan és teljes a boldogságunk, amikor ismerősök, barátok, vagy rokonok esetleg nem üdvözülnek, hanem az örök kárhozatra jutnak?

Dr. Kovács Gágor atya válasza:

      Az ember boldogsága Isten és egyedül Isten. A teremtmények szeretete nem Isten szeretete MELLETT van, mint annak kiegészítője, hanem Isten szeretetéBEN, mint annak része. Az üdvözültek közvetlenül Isten színről színre látásában gyönyörködnek, a teremtmények szépségét is őbenne látják és élvezik. A teremtett lény - házastárs, szülő, gyermek, testvér - lénye Istenben tökéletesebben van meg, mint őbenne magában. Mi nem leszünk többé képesek arra, hogy a teremtményeket önmagukban, Istentől elszakítva lássuk, ez a „képességünk” földi állapotunk tökéletlenségéhez tartozik. Mindazt, ami az elkárhozottakban JÓ (mert nincs lény, amely mindenestül rossz volna), Istenben fogjuk (reményünk szerint) látni és élvezni. Szabadságuk perverzióját (ami a bűn lényege, következésképpen a kárhozat lényege is), annak fogjuk látni, ami: hiánynak. Szent Ágoston zseniális felismerése, hogy a rossz = hiány, ebben a megfontolásban döntő szerephez jut. De nem lesz, nem lehet „hiányérzetünk”, mert Istenben minden megtalálunk, ami bármely teremtményben (az elkárhozottakban is) szeretetreméltó és kívánatos.

      Isten végtelen. Isten plusz a teremtmény nem több, mint Isten önmagában. Istent élvezni annyit jelent, mint mindent élvezni. Jelenlegi „kettős látásunk”, amely a teremtést Istenhez való hozzáadásként mutatja, ott megszűnik. Ez nem panteizmus, látni fogjuk a különbséget Isten és a teremtmény között, de azt is látni fogjuk, hogy ez a különbség: hiány.

      Hogy ez miképpen lehetséges, azt nem tudom megmondani. Mi ugyanis szükségképpen a teremtés felől látjuk Istent. („Tükör által, homályban.”) Isten színről színre látása fogja nekünk megmutatni, mint jelent ISTEN FELŐL LÁTNI A TEREMTMÉNYT. A földön csak tanulgatjuk ezt.

      Ha énértem is haltál a kereszten,
      ne vedd el tőlem, amit itt szereztem,
      a változások konok kerekén -

      - írja Vas István.

      Az egyszeri bácsi ezt úgy fejezte ki, hogy neki nem kell a mennyország a pipája nélkül.

      A válasz: Isten a mennyben többé nem vesz el tőlünk semmit, hanem mindent nekünk ad. A bácsinak a pipáját, mindenkinek a szeretteit - isteni módon, amit nem tudunk elképzelni. Semmit és senkit nem fogunk többé kívánni Istenen kívül, de Istenen BELÜL mindent megtalálunk.