Nagyboldogasszony ünnepe

      „Mária már idős volt, megjelenésében mégsem utalt erre semmi más, mint az emésztő vágy, amely őt mintegy a megdicsőülés felé vonzotta. Leírhatatlanul komoly volt. Sohasem láttam őt nevetősnek, de megindítóan mosolygósnak igen. Minél idősebb lett, annál fehérebbnek és áttetszőbbnek tűnt az arca. Sovány volt, de nem láttam rajta ráncokat, a hervadásnak semmiféle nyomát sem. Mintegy a lélekben létezett.”

      Mária, mikor tudatára ébredt annak, hogy közeledik az újraegyesülése Istenével, fiával, az ő Megváltójával, imádkozott az apostolok jöveteléért. „Láttam, hogy mindnyájukat, még a legtávolabbakat is jelenések hívták meg a Szent Szűzhöz.” Meg is érkeztek: Péter, András, János, Jakab, Máté, Tádé, Bertalan, Simon, idősebb Jakab, Fülöp és Mátyás apostolok, más diakónusok. Tamás apostol volt a legmesszebb, ő csak Mária halála után érkezett meg.

      „A Szent Szűz már halálközeli állapotban volt. Imádkozott, és az apostolokat egyenként megáldotta keresztbe tett kézzel, miközben megérintette a homlokukat.”

      Szentmise keretében Szent Péter feladta az utolsó kenetet, és megáldoztatta, a Szent Szűz többé nem beszélt.

      Az apostolok és a tanítványok imádkozva körbeállták a Szent Szűz ágyát. „Mária arca olyan virágzó és mosolygós volt, mint fiatalságában. A szemét szent örömben az égre nyitotta. – Ekkor csodálatosan megható képet láttam. Mária cellája fölül eltűnt a mennyezet, a lámpa szabadon függött a levegőben, mintegy nyílt égen át betekinthettem a mennyei Jeruzsálembe. Két ragyogó kiterjedés, mint fényes felhő szállt alá, amelyből sok angyalarc jelent meg. E felhők között fényút ömlött le Máriához. Máriától egy fénylő hegyen át egészen a mennyei Jeruzsálemig elláttam. Ő végtelen vággyal tárta ki karját, és láttam, hogy a teste teljes leplezetlenségében oly magasan lebegett az ágya fölött, hogy el lehetett látni alatta. Majd azt láttam, hogy a lelke, mint valami kis, végtelenül tiszta fényalak, felfelé kinyújtott karral megy ki a testéből és lebeg fölfelé azon a fényúton, ami ragyogó hegyként emelkedett az ég felé. A felhőkben levő két angyali kar a lelke alatt egyesült, s elválasztotta azt a szent testtől, amely az elválás pillanatában karját a melle fölött keresztbe téve ismét az agyára hanyatlott.

      Pillantásommal a lelkét követve azt láttam, hogy a fényes úton bemegy a mennyei Jeruzsálembe egészen a Szentháromság trónjáig. Láttam, hogy sok lélek örömteli tisztelettel vonul elé.” (...)

      „Láttam, ami nagyon megörvendeztetett, hogy Szűz Mária lelkét, amikor bement a mennybe, a megváltott lelkek nagy száma követi a tisztítótűzből. Azt a vigasztaló közlést kaptam, hogy évenként halála napján sok tisztelőjének a lelke részesül e kegyelmi hatásban.”

      A Szent Szűz Krisztus mennybemenetele után tizennégy évet és két hónapot élt, halála órája a nóna után volt, vagyis délután három órakor, amikor az Úr is meghalt.

      Mária testét asszonyok készítették elő a temetésre, majd imádkozás, virrasztás után koporsóba tették – olyan volt mint egy hosszúkás kosár, ezt pedig egy hordozható ravatalra helyezték, és az apostolok a vállukon vitték egy egészen a sírbarlangba, amely a Mária által állított keresztút „Krisztus sírjának” az állomása volt. Elhelyezték a kivájt halotti helyre. „Sokan voltak jelen, a fájdalom és a szeretet hosszan ott tartotta őket, már éjszaka volt, amikor az apostolok bezárták a sírbejáratot. Árkot ástak a barlang szűk bejárata előtt, és különböző zöld, részben virágzó, részben bogyótermő bokrokból, amiket gyökerestől ástak ki másutt, sövényt ültettek, így a bejáratnak nyoma sem látszott.(..) A hazatérők a távolból csodálatos fényt láttak Mária sírja fölött, és nagyon meghatódtak, bár nem tudták, mi az voltaképpen. (..) Éjjel láttam, hogy több apostol és szent asszony a sír sziklája előtt levő kis kertben imádkozik és énekel. Az égből széles fényár vezetett le a sziklához, és láttam, hogy abban, amely három egymásba helyezett dicsfénykörből állt, angyalok és lelkek sokasága halad lefelé, s ez körülvette Urunk és Mária fényes lelke jelenését. Jézus Krisztus jelenése a fényesen ragyogó sebhelyekkel előtte lebegett. Mária lelke körül a dicsfény legbelső körében csak kis gyermekalakokat láttam, a második körben mint hatéves gyerekek jelentek meg, és a legkülsőbb körben felnőtt ifjakhoz voltak hasonlók. Világosan csak az arcokat ismertem meg, különben csak csillogó fényalakokat láttam. Amikor az egész jelenés egyre világosabbá válva kiáradt egészen a szikláig, azt láttam, hogy belőle fényes pálya nyílik, föl egészen a mennyei Jeruzsálembe. Ekkor azonban azt láttam, hogy a Szent Szűz lelke, amelyik követte Jézus jelenségét, ellebegett mellette a sziklán keresztül a sírba, és ezután csakhamar egyesülve megdicsőült testével, sokkal világosabban és fénylőbben lépett ki abból, és az Úrral s az egész dicsfénnyel felvonult a mennyei Jeruzsálembe. Ezután az egész ragyogás megszűnt, s a vidéket befödte a csendes csillagos égbolt.”

      Megérkezett Tamás apostol két kísérővel, és nagyon szomorú lett, sírt, hogy későn érkeztek. Tamás apostol a Szent Szűz sírjához kívánkozott, és a többi apostol elvezette a sírbarlanghoz, kibontották a koporsót, „és mély megrendüléssel látták, hogy a szent test sírleplei a burkolat teljes formájában üresen fekszenek előttük. Az arc és a mell fölött széjjel voltak hajtva, a karok pólyái lazán fölbontva feküdtek, de még abban a formában, ahogyan voltak, de Mária megdicsőült teste már nem volt a földön.” Visszagondolva a fényes felhőre, megértették a titkot, és „különféle édes, szerető szavakkal magasztalták az Urat és az ő kedves megdicsőült édesanyját, ahogyan a lélek az ajkukra adta.”

      Istenünk, te a mai napon túláradó dicsőséggel megkoronáztad a Boldogságos Szűz Máriát, akit alázatosságáért tekintetre méltattál, és abban a kegyelemben részesítettél, hogy egyszülött Fiad test szerint tőle szülessék. Közbenjárására add, hogy megváltásunk szent titka által elnyerjük az üdvösséget, és részesüljünk dicsőségedből. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Forrás: 
Boldog Emmerich Katalin: Szűz Mária Élete,
Új ember Kiadó, Bp., 2007.