Ártatlanok, hősök, szentek

A fatimai bazilika Ferenc és Jácinta képével a boldoggá avatás alatt, 2000. május 13-án.

Jácintához

Ó, te aki ezen a földön jársz,

és alig érinted ezt,

szeretett Jácinta,

aki mélységes fájdalommal

szereted Jézust,

ne feledd el a kérést,

amelyet rád bíztam:

maradj barátnőm

Szűz Mária trónusánál.

Ártatlanság lilioma,

ragyogó drágakő,

ó, ott az égben,

ahol diadalmasan élsz,

szeretet szeráfja,

testvérkéddel

könyörögj értem az Úrnál.

(Lúcia nővér verse)

Amikor egyik reggel meglátogattam Jácintát, megkérdezte:

- Mennyi áldozatot hoztál az elmúlt éjjel az Úr Jézusnak?

- Hármat. Háromszor felkeltem, és elmondtam az angyal imáját.

- Én sokat, igen sokat. Nem tudom mennyi volt, mert igen sok fájdalmam volt, de nem panaszkodtam.

Ferenc csendesebb volt. Rendszerint azt csinálta, amit nálunk megfigyelt, ő maga ritkán indítványozott valamit. Betegségét hősies türelemmel viselte, egyetlen sóhaj vagy a legkisebb panasz nélkül. Egyik nap, röviddel halála előtt megkérdeztem:

- Ferenc, sokat szenvedsz?

- Igen, de mindent elviselek Isten és a Szűzanya iránti szeretetből.

Egyik nap Ferenc odaadta a vezeklőövet, amelyről már beszéltem, és azt mondta:

- Vedd magadhoz ezt, mielőtt édesanyám meglátná. Már nem vagyok képes testemen viselni.

Mindent megevett, amit édesanyja vitt neki. Nem vettem észre, hogy valamitől is undorodott volna. Így érkezett el ahhoz a naphoz, amikor az égbe kellett mennie. Előtte este azt mondta nekem és húgának:

- Megyek az égbe, és ott sokszor kérem az Úr Jézust és a Szűzanyát, hogy titeket is hamarosan oda vigyenek.

Elérkezett a pillanat, amikor Ferencnek az égbe kellett mennie. Jácinta átadta megbízásait:

- Köszöntsd nevemben az Úr Jézust és a Szűzanyát. Mondd meg, hogy mindent elviselek, ha ezt kívánják, hogy megtérítsem a bűnösöket és engeszteljem Mária Szeplőtelen Szívét.

Nagyon megviselte testvérének halála. Gyakran hosszasan elgondolkozott, és ha megkérdeztem, mire gondol, azt válaszolta:

- Ferencre. Bárcsak láthatnám!

És forró könnyeket hullatott. Egyik nap azt mondtam neki:

- Neked már nem sok van hátra, és az égbe jutsz. De én?

- Te szegény, ne sírj! Ott sokat, igen sokat fogok érted imádkozni. Figyelj csak! A Szűzanya akarja ezt így. Ha tőlem kívánná ezt, én is szívesen maradnék, és még többet szenvednék a bűnösökért.

A három pásztorgyermek: Ferenc (9), Lúcia (10) és Jácinta (7) a jelenési bokor helyén, amelyen a Szűzanya a hónapok 13-áján, 1917. májustól októberig, megjelent.

      Az idézetek és a képek a Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből vannak, (portugál eredetiből fordították és sajtó alá rendezték P. Kondor Lajos SVD, Ruttmayer István OSB és Dr. Diós István) szabadon letölthető innen.

Ima Lúcia nővér boldoggá avatásáért

      Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, szívemből imádlak, és hálát adok a Szentséges Szűz fatimai jelenéseiért.

      Jézus Szentséges Szíve és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve végtelen érdemei által kérlek, ha ez nagyobb dicsőségedre és lelkeink javára szolgál, dicsőítsd meg Szent Egyházadban Lúcia nővért, a fatimai pásztorlányt, s az ő közbenjárására részesíts bennünket a kegyelmekben, melyekért esedezünk. Ámen.

      Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

      Ha bármilyen kegyelemben részesül Lúcia nővér közbenjárására, kérjük, küldje el részletesen a következő címre:

Carmelo de Santa Teresa

Rua de Santa Teresa

3000-359 COIMBRA, Portugal 

      Imprimatur: Fatima, 2006. február 13, X Serafim, leiria-fatimai püspök