Az Egyház: az üdvösség biztos kikötője

      Megindultak a lánclevelek egy halottról, aki már halála előtt halott volt, ha csak Isten irgalma az utolsó pillanatban meg nem mentette lelkét.

      Isten Országa el van rejtve a bölcsek elöl, Isten csak a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki. Nem véletlen, hogy a korszakalkotó Mária jelenéseknek is sokszor írástudatlan gyerekek az alanyai. A teológiai tudást is lehet isteníteni, ezáltal a Világosságot felcserélni lidércfénnyel, „s ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.”(2Kor 11,14). A tudás köntösébe bújtatott Isten elleni lázadás szintén a sátán szolgálata, nem lehet egyszerre két Úrnak szolgálni, ez a „tudás” mérhetetlen lelki károkat tud okozni, mert nem egyedül bukik, hanem sokakat magával ránt, akárcsak az angyalok harcában: „Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” (Jel 12.9) És a bukás ma is nyomon követhető, nagyon sok „katolikus” oldal isteníti a halott lázadását. Meneküljetek onnan Isten gyermekei. Ördögi dolog: megvetni Isten Igéjét, mondván és hirdetvén, hogy „Az Ószövetség nem Isten Igéje”, megvetni például Izajás 53. fejezetét a Fájdalmak Férfiáról, de ugyanakkor ezzel megvetni az Evangéliumból Jézus Krisztus, Isten Fiának szenvedéstörténetét is, mert az Ószövetség szavaival szenved Jézus, helyette a pogányságot, az okkultizmust hirdetni, Isten bölcsessége helyett jöhet Buddha, Lao-ce, Konfu-cse...?

     Boldog, aki végig kitart az Egyház mellett, mert „Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte.” (Ef 5,25). A lázadók a legfontosabbat vágják sutba a Szentírásból, azt hogy az Egyháznak oldó-kötő hatalma van itt földön MINDIG, és ezt a hatalmat Jézus adta neki: Katekizmus 553.

Imádkozzunk:

      A dühöngő hullámok közepette, ó Uram, az Apostolok sziklájára alapított Egyházad szilárd marad, és megingathatatlan alapján állva ellenáll a tenger dühöngő támadásainak. Verhetik a hullámok, de meg nem rázhatják. A világ felháborodott elemei gyakran nagy dühvel ostromolják, de ő, a szenvedők számára, az üdvösség biztos kikötője.

      A tengeren hányódik, de suhan a folyókon... Vannak folyók, amik annak kebléből erednek, aki nálad csillapítja szomját, ó Krisztus, és aki megkapta a Szentlelket... Van egy olyan folyó is, ami Isten embereiben patakokban árad... Aki bőségben merít ebből, mint János evangélista, vagy mint Péter és Pál, az felemeli szavát; és mint az apostolok a föld végső határáig hirdették az evangéliumot, ő is elkezd téged hirdetni, Úr Jézus.

      Ó Krisztus, add, hogy szolgáid összegyűjtsék a te vizedet... töltsék meg lelküket ezzel a vízzel, hogy földjük ne legyen öntözetlen, s ne csak saját forrásaikból akarják éltetni... Aki megtelt, öntözheti aztán a többit... Hadd folyjék tehát szavuk tisztán, bőségesen és áttetszően. Így édességgel telt lelki tanítás jut el néped füléhez.

Szent Ambrus, Epistulae 2.

Meddig akartok még kétfelé sántikálni?!