Hetedik nap (csütörtök)
„Jöjj, Szentlélek Istenünk, jöjj szegények atyja,
bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át.”
(Szekvencia)
1. „Önts, Urunk, belénk a te Lelked lelki ajándékait, és alakítson ki bennünk neked tetsző szívet” (Misekönyv). Ez az ima ismét annak megfontolására késztet, hogyan működik a Szentlélek a hívek lelkében. A keresztségben kapott megszentelő kegyelem, a teologális és erkölcsi erények természetfeletti szintre emelik a keresztényt, és arra képesítik, hogy természetfeletti módon cselekedjék, Isten és az életszentség felé törekedjék. Cselekvésmódja azonban mindig emberi, azaz korlátolt és tökéletlen marad. Az emberi értelem, még ha azt a hit világosítja is meg, Istenhez viszonyítva mindig aránytalan, képtelen Őt olyannak megismerni, amilyen. Az ember, míg ezen a földön él, Istent „csak tükörben, homályosan” látja, majd csak a mennyben szemlélheti „színről színre” (1 Kor 13, 12). Mivel az ember csak tökéletlenül ismeri Istent, Isten felé irányultsága is tökéletlen, képtelen Őt „teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes elméjéből” szeretni (Mt 22, 37). Az Isten felé vezető utat, tehát a szentség követelményeit, csak egy bizonyos pontig ismeri. Gyakran nem képes felismerni Isten akaratát, nem tudja megkülönböztetni a tökéletesebbet, az Úrnak tetszőt. Ha ez így van, kérdezhetné valaki, le kell mondani az életszentségről? Nem! Isten, aki azt akarja, hogy szent legyen, biztosítja, hogy valóban azzá legyen. „A Szentlélek... megtanít benneteket mindenre” (Jn 14,26). Jézus ígérete pedig csalhatatlanul igaz. A Szentlélek, aki „mindent átlát, még Isten mélységeit is” (1 Kor 2, 10), aki tökéletesen ismeri Isten természetét és misztériumait, és ugyanakkor ismeri a szentség minden követelményét, nemkülönben az ember korlátait és gyöngeségét, atyaként, tanítóként áll az ember mellé, hogy elvezesse a szentségre. Lelke mélyén tanítja az embert, megvilágosítja előtte az isteni misztériumokat, Istennek tetszővé alakítja szívét. „Teremtő Lélek, jöjj közénk, híveid szívét látogasd, töltsd malasztoddal a lelkeket, kiket hatalmad alkotott” (Veni Creator).
2. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei” (Róm 8, 14). A gyermekeknek apjukra kell hasonlítaniuk, ugyanazzal a szellemmel kell bírniuk. Isten minden megkereszteltnek megadta Lelkét, de nem mindenki fogadja el Őt vezetőül, ezért nem élheti igazán Isten gyermeke életét. A gyermekkéfogadás kegyelmét azok élik teljesen, akik tanulékonyan ráhagyatkoznak a Szentlélek vezetésére; így el is érik céljukat: az Istennel való egyesülést a szeretetben. Amíg az ember maga kezdeményez, maga keresi útját Isten felé, törekvése tökéletlen, mivel mindig csak emberi. Amikor hagyja, hogy a Szentlélek vezesse, aki isteni módon cselekszik, akkor tökéletes irányban halad Isten felé. A Lélek sajátos ajándékaival közvetlenül hat az ember akaratára: serkenti, felgyújtja, magához vonzza, és a szeretet által megvilágítja elméjét. Ebből születik meg az az Isten és az isteni dolgok iránti kifejezhetetlen „érzék”, amely megízlelteti Istent, és túl minden emberi okoskodáson és erőfeszítésen Isten felé irányít. A keresztény így megsejti, hogy Isten az Egyetlen, végtelenül meghalad minden teremtményt; megsejti, hogy Isten megérdemli egész szeretetét; megérzi, hogy Isten kimondhatatlan szeretetreméltóságával szemben mindaz, amit ő tehet Istenért, semmi. És ekkor elhatározza, hogy teljesen odaajándékozza magát Neki. A Szentlélek működésének hatására a megkeresztelt Isten gyermekeként megy az Atyához, akinek szeretete egészen megragadta, és arra vágyódik, hogy megtegye akaratát. És ez az igazi, az egyetlen út, ami az életszentséghez vezet.
A Szeretet Lelke, bármilyen hatalmas és nagyhatású is, nem tesz erőszakot az emberen, hanem kivárja, míg az szabadon együttműködik sugallataival és önként, szeretetből átadja neki önakaratát. Ha a Szentlélek ellenállást tapasztal benne, visszavonja kegyelmeit, és meghagyja az embert középszerűségében. Szent Pál ezért buzdítja a keresztényeket, hogy ne „a test szerint” éljenek, vagyis ne azokat a hajlamaikat kövessék, amelyek által önmagukat állítják a középpontba, akaratukat pedig többé kevésbé függetlenítik Istentől, hanem „a Lélek szerint” (Róm 8, 4). „A test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke” (6). Isten gyermekeinek élete ezt jelenti: engedjék át magukat a Szentlélek vezetésének. A keresztség logikája is ezt kívánja meg: „Ha Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően” (Gal 5, 25).
Ima
Te jól tudod, Uram, hogy az embernek elsősorban nem látható vezetőre van szüksége, hanem mindenekelőtt belső, láthatatlan segítségre. Te méltóztattál számára nemcsak részleges, hanem teljes gyógyulást biztosítani. Nem elégedtél meg a felszín kijavításával, hanem a rossz alapját, minden rossz gyökerét akartad felszámolni. Ezért gondoltad, hogy behatolsz az ember lelkébe; testileg eltávoztál, hogy a Lélekben visszatérhess hozzá. Nem úgy akartál maradni apostolaiddal, mint földi életed napjaiban, hanem szívükben vettél szállást, a Vigasztaló által a legközvetlenebb és legigazibb kapcsolatba léptél velük.
J. H. Newman
Ó Szentlélek, gyújtsd fel bennem szereteted, az örök szeretet tüzét. Sokszorozd meg bennem a szeretet elragadtatásait, hadd vezessenek el ezek az átalakító egyesülésig. Vesd alá teljesen isteni akaratodnak ne csak akaratomat, hanem minden képességemet és érzékemet, hogy ily módon ne az önszeretet, hanem kizárólag a te isteni sugallatod vezessen, és minden a szeretetért és a szeretetben történjék bennem, mindent a szeretetért tegyek, a szenvedést a szeretet örömével viseljem el. Add, hogy a természetfeletti legyen lelkem életének természetes légköre. Add meg nekem szüntelenül szerető segítségedet, Isten érzékét, isteni jelenléted tapasztalati ismeretét. Tégy engem tanulékonnyá, taníthatóvá és sugallataid követésére készségessé. Ne hagyjam válasz nélkül egyetlen sugallatodat sem, hadd legyek mindig hűséges jegyesed, összeszedettebb, csöndesebb, isteni tevékenységednek alávetettebb, finom illetéseidre mindig figyelmesebb. Vonzz engem magadhoz szívem rejtekén, ó drága isteni Vendég, és taníts az állandó imádásra.
Sr. Carmela dello Spirito Santo, Scritti inediti
Forrás:
P. Gabriele di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006
Mivel bensőségesen beszélgetni akarunk Istennel, kapcsolatban kell vele lennünk. Nos, ezt szolgálja az „előkészület”, vagyis az a gyakorlat, hogy Isten jelenlétébe helyezkedünk, egy rövid gondolattal feléje fordulunk.
Hogy meggyőződjünk Isten irántunk való szeretetéről, valami olyan hitigazságot választunk megfontolás tárgyául, amely nyilvánvalóvá teszi ezt a szeretetet. Ezért megfelelő szöveget olvasunk.
Az olvasás azonban nem elegendő; az olvasottakat reflexióval vagy elmélkedéssel el kell mélyíteni.
Valamennyi kinyilatkoztatott igazság kinyilváníthatja előttem Isten irántam való szeretetét, de ma arról a témáról akarok elmélkedni, amelyet az olvasásban kiválasztottam. Az elmélkedés „pontjainak” szép gondolataival segítek magamnak, mígnem a téma meggyőződésemmé válik, és szívemben, még talán ajkamon is felfakadnak a szeretet szavai.
Így kezdem el a beszélgetést Istennel: mindenféle módon (az állapotomnak leginkább megfelelő módon) mondogatom neki, hogy szeretem, hogy szeretni akarom, hogy haladni akarok szent szeretetében, hogy tettekkel, elsősorban szent akarata teljesítésével akarom bizonyítani szeretetemet.
Íme, eljutottunk az elmélkedő ima szívéhez.
Sokak számára ennyi elég is.
Vannak viszont olyanok, akik szeretik a változatosságot. Ezek számára az Istennel való beszélgetés meghosszabbítását szabadon választható módszerek teszik könnyűvé.
Miután az Úrnak ismét elmondtuk, hogy szeretjük őt, a hálaadásban kifejezzük hálánkat a tőle kapott jótéteményekért. Mivel meg vagyunk győződve arról, hogy annyi mindent kaptunk tőle, a felajánlásban szeretnénk viszonozni az Úr ajándékát: valami jófeltételt teszünk. Különben az ima végén ez mindig hasznos.
Ismerve kicsiségünket és gyöngeségünket, Isten segítségét kérjük.
Íme tehát a terézi módszer hét összetevője:
Két bevezető: előkészület (Isten jelenléte) és olvasás.
Két lényegi: elmélkedés és beszélgetés.
Három szabadon választható: hálaadás, jófeltétel és kérés.
Az elmélkedések erre a módszerre épülnek.
Először Isten jelenlétébe helyezkedünk, vagy olyan gondolatot keresünk, amely a lelket Istennel hozza kapcsolatba és őfelé irányítja.
Az olvasásban megragadjuk az elmélkedés „pontját”, témáját. Minthogy pedig sok benső életet élő ember naponta kétszer is elmélkedik, minden elmélkedés két témát kínál fel.
Aztán a lélek a már olvasott szöveg segítségével hozzákezd a megfontoláshoz.
Ezt követően spontán módon áttér a beszélgetésre; a terézi fogalom szerint ez az elmélkedő ima „szíve”, központja.
Elmélkedéseink különösen ezen a ponton kívánnak segítséget nyújtani. Ezért adtunk a „beszélgetéseknek” meglehetősen széles teret; a lélek természetesen szabadon azt választja, ami állapotának éppen a legjobban megfelel. Hogy a beszélgetéseket még hatékonyabbá tegyük, szent és lángoló lelkek szavait idéztük elsősorban. Gyakran szükség volt arra, hogy ezeket a szövegeket a beszélgetés céljának megfelelően némiképp módosítsuk; a forrást azonban mindig megjelöltük.
Ezekben a beszélgetésekben a szeretet kifejezései váltakoznak kérésekkel, hálálkodással stb., továbbá a lélek lendületét kézzelfoghatóvá alakító jófeltételekkel.
Szívből kívánjuk, hogy az így összeállított elmélkedések hatékonyan segítsék a lelkeket abban, hogy a terézi módszer segítségével előre haladjanak a benső imában.
A terézi lelkiség az isteni meghittség lelkisége, azt célozza, hogy táplálja és kiteljesítse a lelkekben az Istennel való bensőséges kapcsolatot. Ezt a célt elsősorban az elmélkedő ima módszerével lehet elérni; ezt az imát viszont az Istennel való bensőséges kapcsolatra irányuló vágynak kell jellemeznie.
Elmélkedéseink hangnemét tehát az Istennel való bensőséges kapcsolat mint cél határozza meg; amennyire csak lehetséges, ennek elérésében akartuk segíteni a lelkeket.
Egyébként a terézi lelkiség egyben tanítás is. Jézusról nevezett Teréz, a „lelki élet nagy mestere” mindig tudatosan gondoskodott arról, hogy a számára oly kedves emberek aszkétikus és misztikus életének meglegyen a szilárd tanbeli alapja; ezért szerette a Szent annyira a hittudományt. Ezért törekedtünk mi is arra, hogy ezeknek az elmélkedéseknek komoly teológiai alapot biztosítsunk. Mi több, úgy rendeztük az anyagot, hogy egy év leforgása alatt sorra kerüljenek a lelki élet főbb problémái, a belső élet valamennyi természetfeletti valósága.
A Szentlélek, aki a Szeretet Lelke, lakjék szívünkben, működjék bennünk és irányítson minket, „bőséges kegyelmi kiáradásával” gyújtsa fel bennünk a szeretet tüzét, hogy azzal behatolhassunk az isteni meghittség övezetébe. Mária, a Szép Szeretet Anyja, akinek lelke telve van kegyelemmel, és akit mindig a Szentlélek vezetett, nyerje el számunkra is a Szentlélektől, hogy tanulékony szívvel és a benső ima kitartó gyakorlásával mi is megvalósíthassuk az Istennel való bensőséges egyesülés csodálatosan szép eszményét.
P. GABRIELE di S. M. MADDALENA O.C.D.
Róma, 1952 Jézus Szíve ünnepén
Igen.A Kármel lelkisége a szabadság lelkisége.A Szent Szűz szabad volt Isten számára.
VálaszTörlésKöszönöm Magdolna, eszembe juttattad Szent János atyánk mondását ,“Az Atya egy szót mondott, s ez az Ő Fia volt. Ezt Ő mindig az örök csendben mondja ki, s a lélek azt a csendben hallja meg”. Igen, Mária szabad volt, mert maga volt CSEND, semmi más, olyan volt a Szentlélek előtt, mint egy üres kehely, kristály-tiszta és mégis egyszerű, Mária átadta magát teljesen Istennek, ebben a csendben az Atya megszólalhatott: “És az Ige testté lett” a Szentlélek erejéből. (Jn 1,14)
VálaszTörlés