Sátáni erkölcstan

      A gonosz léleknek is megvan a maga teológiai és filozófiai rendszere. Aki figyel rá, azt értheti ki belőle, hogy a teremtett dolgok gonoszak, az emberek rosszak, Isten teremtette a rosszat is, és határozottan akarja az emberek szenvedését, sőt örül neki, hogy az egész világmindenség tele van nyomorúsággal, mert Ö így tervezte, így kívánta.

      Akik hallgatnak az ilyen „beszédre”, sőt felszívják és élvezik, azoknak a lelkében olyan fogalom alakul ki a lelki életről, amely a kísértés egyik fajtája. A bűn, szenvedés, kárhozat, büntetés, Isten igazságossága, jutalom, világvége és így tovább, mind olyan fogalmak, amelyek miatt kimondhatatlan gyönyörűséggel telnek el. Lehet, hogy azért, mert nagy tudat alatti vigasztalást jelent nekik a gondolat: míg mások pokolba jutnak, ők maguk megmenekülnek tőle. De honnan tudják, hogy megmenekülnek? Határozott választ nem tudnak adni, csupán azt, hogy a megkönnyebbülésnek bizonyos jóleső érzése fogja el őket, ha arra gondolnak, hogy a másoknak előkészített szenvedések nem rájuk várnak.

       Ezt a jóleső érzést „hit”-nek tartják, amelyben bizonyos meggyőződésük van arról, hogy ők „üdvözülnek”.

       A gonosz léleknek sok tanítványa van, akik a bűn ellen beszélnek, mert a sátán meggyőzi őket egyoldalúan a bűn nagy gonoszságáról. Ez a kegyelem fényét figyelembe nem vevő sötéten látás érzelmi válságot támaszt bennük, végül úgy gondolják, hogy ezért Isten figyelmen kívül hagyja bűneiket. Azután életük hátralevő részében azon elmélkednek, milyen nagy a többi ember bűnössége, s milyen nyilvánvaló azok bűnhődése. A sátán erkölcstana azzal a tétellel indul, hogy „a gyönyör bűn”. Majd a másik irányban dolgozik, mondva: „minden bűn gyönyör”. Azután azt sugallja, hogy a gyönyört elkerülni lehetetlen, mert természetes hajlamunk ösztönöz a nekünk kellemeset tenni. Ebből arra következtet, hogy minden természetes hajlam rossz, s hogy természetünk magában is rossz. Mindennek végső eredménye, hogy senki sem kerüli el a bűnt, mert a gyönyör elkerülhetetlen.

      Végül, hogy megerősítse állítását, mely szerint senki se próbáljon elmenekülni vagy a bűnt elkerülni, hozzáteszi, hogy ami elkerülhetetlen, az nem lehet bűn. S ezzel a bűn fogalma, mint csekélység, el van intézve, ki van dobva az ablakon. Az emberek pedig elhatározzák, hogy nincs más hátra, mint az élvezeteknek élni. Ezzel az átrendezéssel az élvezet az emberi természet szerint jó, és ily módon az emberek élete oda van dobva a boldogtalanságnak és a bűnnek.

      Néha megtörténik, hogy azok, akik a leghevesebben szavalnak a gonoszról és a bűnhődésről, úgy tűnik, nem is gondolnak másra, mint a bűnre, öntudat alatt is gyűlölnek másokat. Azt gondolják, hogy a világ nem érti meg őket.

       Az ördög nem fél attól, hogy Isten akaratára hivatkozzon, ha azt a maga hasznára teheti.

      Az érvelés kb. így történik: Isten akarja, hogy jót tegyetek, és ad egy jóleső érzést, amely megmondja, hogy mi a helyes. Ha elöljáróitok olyat kívánnak, ami nem idézi elő ezt a kényelmes, jóleső érzést, idézzétek nekik a Szentírást, és mondjátok, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embernek. Azután előre! Tegyétek saját magatok akaratát, tegyétek azt, ami felidézi bennetek azt a kellemes és jó érzést.