II. Nap
„Saját magadat csak annyira becsüld, mint egy rothadásba menő hullát. Az ember az ilyet nem is akarja látni, és hogy ne is lássa, befogja az orrát, hogy ne érezze a belőle kiáradó bűzt. Így fogsz magadról gondolkodni, és így fogsz cselekedni.”
(Szent Paszkál mondása)
Elmélkedés
Milyen távol állunk attól, hogy magunkat ennyire lebecsüljük!
Hány ember fordítja fáradságosan szerzett pénzét teste dédelgetésére, kényelmére, szépítésére! Hány gazdag gondozza esztelen pazarlással testét, egészségét, azzal azonban nem törődik, hogy azalatt nem egy felebarátja éhen hal!
Hány ember képzeli magáról, hogy ő a legbölcsebb, a legokosabb, más mint a többi, és minden szava lenézés, gőg, szeretetlenség.
Ó, szegény lelki rútságban és utálatosságban szenvedő lelkek, nem érzitek a hullaszagot?! Pedig ha szent Paszkál rothadó hullának tartja magát, mi lehet a ti testetek, lelketek?
És az enyém? Nem vádol-e a lelkiismeretem hiúsággal, önteltséggel, gőggel?
Ima
Szerény és alázatos Paszkál testvér! Szavaid mélyen megrendítenek. Érzem, hogy távol állok nagy tökéletességedtől, de erősen fölteszem magamban, hogy igyekezem nyomdokaidba lépni. Segíts meg nagy elhatározásomban, drága Szentem!
Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.
_________________________________________________
Baylon Szent Paszkál élete:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése