(„Isten jelenlétében” - 15.
Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel,
befejező rész)
Negyedik beszélgetés
1667. november 25.
42. Lőrinc testvér nagy buzgalommal és igen nyíltan beszélt nekem arról, hogyan közeledik Istenhez, amiről már feljegyeztem egyes dolgokat. Azt mondta, abból áll az egész, hogy jó néhányszor megtagadjunk minden olyasmit, amiről belátjuk, hogy nem Isten felé vezet, s ezzel hozzászoktassuk magunkat a vele való folytonos beszélgetéshez, minden titokzatosság és furfang nélkül. Csak fel kell ismernünk magunkban Isten benső jelenlétét, minden percben hozzá fordulnunk, segítségét kérve, hogy akaratát felismerjük minden kétes dologban, és jól tegyük meg, amit már világosan látunk. Ajánljuk neki előre cselekedeteinket, s miután elvégeztük őket, adjunk hálát, amiért neki tehettük őket. Ebben a folytonos beszélgetésben dicsérettel, imádással és szüntelen szeretettel is adózunk Istennek végtelen jóságáért és tökéletességéért.
43. Nem tekintve saját gondolatainkra, hanem a mi Urunk végtelen érdemeire, teljes bizalommal kell kérnünk kegyelmét. Isten egyetlen cselekedetünknél sem vonja azt meg tőlünk, amint ezt kézzel foghatóan tapasztalja, kivéve azon eseteket, amikor a gondolatai elterelődnek Istentől, vagy megfeledkezik arról, hogy segítségét kérje. Ha nincs más célunk, mint neki tetszeni és iránta való szeretetből cselekedni, Isten mindig eligazít kételyeinkben.
44. Nem attól szentelődünk meg, hogy mást teszünk, mint korábban, hanem hogy amit rendesen magunkért teszünk, azt ezentúl Istenért tesszük. Szánalomra méltó látni, hányan ragaszkodnak bizonyos cselekedetekhez, amelyeket csak meglehetősen tökéletlenül, több szempontból is pusztán emberi megfontolás szerint végeznek, s egyre csak az eszközöket tekintik célnak.
45. Istenhez törekedtében nem talált kiválóbb utat azoknál a közönséges feladatoknál, melyeket az engedelmesség ró rá, ha ezeket amennyire tőle telik, megtisztítja minden emberi tekintettől, és Isten iránti szeretetből végzi.
46. Nagy tévedés azt hinni, hogy az imádság idejének különböznie kell a többitől: éppen olyan szigorúan kötelesek vagyunk a cselekvés által egyesülni Istennel annak idejében, mint az imádság által a maga idején.
47. Azt mondta, hogy imája már csupán Isten jelenléte, mivel ott lelke a szereteten kívül semmiről sem vesz tudomást; de a fennmaradó időben sem igen talál különbséget, mivel mindig Isten közelében tartózkodik, hogy dicsérje és áldja őt minden erejéből, és szüntelen örömben tölti életét. Közben mégis reméli, hogy valami szenvedni valót is küld majd neki, ha erősebb lesz.
48. Egyszer s mindenkorra Istenre kell bíznunk magunkat, és egyedül őrá hagyatkoznunk: nem fog becsapni minket!
49. Tegyük az apró dolgokat fáradhatatlanul Isten szeretetéért, aki nem a művek nagyságát nézi, hanem a szeretetet. Nem kell azon csodálkozni, hogy eleinte gyakran hibázunk: végül kialakul a szokás, az majd odafigyelés nélkül is jó irányba vezeti tetteinket, és csodálatra méltó kedvet ad hozzájuk.
50. Ahhoz, hogy kizárólag Isten akaratához ragaszkodjunk, csak a hitet, a reményt és a felebaráti szeretetet kell művelnünk: minden más mellékes, és nem szabad azoknál megállapodni, hanem híd gyanánt menjünk át gyorsan rajtuk. Siessünk egyetlen célunk felé, hogy a bizalom és szeretet által elveszítsük benne magunkat!
51. Minden lehetséges annak, aki hisz, még inkább annak, aki remél, még inkább annak, aki szeret, és még annál is inkább annak, aki e három erényt gyakorolja, és bennük kitart.
52. Azt a célt kell magunk elé tűznünk, hogy már ebben az életben Istennek a tőlünk telhető legtökéletesebb imádói leszünk, amint ezt reméljük az egész örökkévalóságra is.
53. Amikor a lelki életbe belekezdünk, alaposan meg kell fontolnunk, kik vagyunk; minden megvetésre méltónak és a keresztény névre méltatlannak fogjuk találni magunkat, és minden fajta nyomorúság alávetettjének, melyek változékonnyá teszik egészségünket, kedélyünket, külső és belső állapotunkat; tehát olyannak, akit Isten végtelen sok küszködéssel és munkával akar megalázni, mind külsőleg, mind belsőleg. Ezek után kell-e csodálkozni azon, ha fájdalmakkal, kísértésekkel, akadályokkal, felebarátaink részéről pedig ellentmondásokkal találjuk szembe magunkat? Nem kell-e inkább alávetnünk magunkat ezeknek, és hordoznunk őket, ameddig csak Istennek tetszik, éppen úgy, mint a kedvező dolgokat?
54. Minél jobban törekszik a lélek nagyobb tökéletességre, annál inkább függ a kegyelemtől.
Mintha Kis Szent Teréz visszhangja lenne: „Csak a szeretet számít”....
Jézusom, áldozatul adtad magad értem, Te vagy a Szeretet, lábaidhoz borulva kérlek, segíts úgy szeretni, ahogyan megparancsoltad. Mert gondolataim nehezebb kordában tartani, mint a szavaimat, tetteimet. Uram, irgalmas Istenem, ezután nem törődöm rakoncátlan gondolataimmal, hanem bizalommal emelem tekintetem Rád, naponta ötvenszer, százszor... így terelem szelíden vissza tehozzád kósza gondolataimat, amíg meg nem könyörülsz rajtam, a te egyetlen Fiad, Jézus Krisztus által.
Keresztes Szent János tanítása szerint Istennek nem annyira a műveinkre, mint inkább a szeretetünkre van szüksége, s életünk végén majd a szeretet alapján ítéltetünk meg.
2.Meg kell jegyeznünk, hogy mindaddig, amíg a lélek el nem jut a szerető egyesülés ezen állapotába, illik, hogy gyakorolja a szeretetet úgy a tevékenység, mint a szemlélődő élet terén. Ellenben, mikor már elérte azt, nem hasznos reá nézve, hogy olyan külső munkákkal és gyakorlatokkal foglalkozzék, amelyek, ha még annyira Isten dicsőségére szolgálnak is, bármi csekély tekintetben akadályozhatnák annak az istenszeretetben való létezésének állapotát. Mert egy kevés ebből nagyobb érték Isten és a lélek szemében, mint azokból akármennyi sok, sőt az Anyaszentegyházra is hasznosabb az ilyen látszólag semmit sem tevő ember, mint azok a többi dolgok mind összevéve. Éppen ezért Mária Magdolna, habár prédikálásával sok jót tehetett volna, s később is, tekintve, hogy mennyire óhajtott Jegyesének kedvében járni és az Egyháznak hasznára lenni, igen sok lelket téríthetett volna meg, mégis félrevonult, harminc esztendőt töltött a pusztában és teljesen ennek a szeretetnek szentelte magát. Úgy fogta fel ugyanis a dolgot, hogy ily módon minden tekintetben többet ér el, mert az Egyháznak rendkívüli hasznára szolgál csak egy csepp is az ilyen szeretetből.
(Keresztes Szent János művei, II. Kötet, A szellemi páros ének, XVIII.versszak., 341 o.)
32. Az embernek egyetlen gondolata többet ér, mint az egész világ, s éppen azért csupán az Úristen méltó tárgya annak. (Keresztes Szent János, Lobogó istenszeretet 32)
56. Legvégül szereteted foka alapján ítélnek meg. Tanulj meg szeretni úgy, amint Isten akarja, hogy szeressük s úgy, amennyire tőled telik. (Keresztes Szent János, Lobogó istenszeretet 56)
„Az Úr nem annyira a tettek nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel azokat végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük azt, amit tehetünk, az Úr meg fog bennünket segíteni, hogy napról-napra többre legyünk képesek.” (Avilai Szent Teréz, A belső várkastély, hetedik lakás, IV. fejezet)
Ima
Atyja az egyetlen Fiúnak, aki jósággal és irgalommal telten szereted az embereket... te minden hozzád fordulót elhalmozol áldással... Hallgasd meg imánkat, add meg nekünk a tudást, a hitet, a jámborságot és a szentséget... Térden állva könyörgünk előtted, ó teremtetlen Atya, egyetlen Fiad által: helyesbítsd értelmünket, tedd készségessé szolgálatodra. Add, hogy keressünk és szeressünk Téged, hogy tanulmányozzuk és elmélyítsük isteni szavaidat, nyújtsd ki kezed, állíts minket talpra. Emelj fel minket, ó irgalmas Isten, segíts, hogy felemeljük tekintetünket, nyisd meg szemünket, nyugtass meg minket, add, hogy többé ne piruljunk, ne szégyenkezzünk és ne gyötrődjünk. Semmisítsd meg az ellenünk szerkesztett vádiratot, írd nevünket az élet könyvébe, sorozz minket prófétáid és apostolaid seregébe, egyetlen Fiad, Jézus Krisztus által.
Szent Szerapion (in Preghiere dei primi cristiani 190)
________________________________
Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,
és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.
_________________________________
Lőrinc testvér műveinek forrása:
Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése