(„Isten jelenlétében” - 8.
Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)
4. fejezet
A lélek Istennel való egyesüléséről
15. Háromféle egyesülés van: az első a szokásos, a második a lehetőség szerinti, a harmadik az aktuális.
16. A szokásos egyesülés az, amikor csupán a kegyelem egyesít Istennel.
17. A lehetőség szerinti egyesülés az, amikor olyan cselekedetet kezdünk, amely egyesít Istennel, és annak egész tartama alatt - a cselekedetnek köszönhetően - vele egyesülve maradunk.
18. Az aktuális egyesülés a legtökéletesebb. És noha teljesen szellemi, érezhető a működése, mert a lélek itt nem alszik, mint más egyesüléseknél, hanem nagyon is élénk mozgásba jön. Működése pedig elevenebb a tűznél, és fénylőbb a napnál, melyet nem homályosít el felhő. Mindazonáltal tévedhetünk eben az érzésben, amely nem egyszerűen a szív megnyilvánulása, mintha azt mondanánk: „Istenem, teljes szívemből szeretlek” vagy más hasonló szavakat, hanem a lélek szelíd, békés, szellemi, tiszteletteljes, alázatos, szerelmes és nagyon egyszerű nem tudom mije, amely arra ösztökéli és sürgeti, hogy Istent szeresse, imádja, sőt magához ölelje kifejezhetetlen gyöngédséggel, amiről csakis a tapasztalat nyomán alkothatunk fogalmat.
19. Mindazoknak, akik az isteni egyesülésre törekszenek, tudniuk kell, hogy mindaz, ami örömöt okozhat az akaratnak, vagy valóban kellemes és ízletes a számára, vagy pedig annak tartja. Mindenkinek el kell ismernie, hogy Isten felfoghatatlan, és ahhoz, hogy vele egyesüljünk, az akarattól meg kell vonnunk minden fajta testi és lelki ízt és élvezetet azért, hogy ily módon szabaddá válva, Istent mindennél jobban szerethesse. Mert ha van mód, ahogyan az akarat megértheti Istent, az csakis a szeretet lehet. Nagy a különbség az akarat benyomásai és érzései és ugyanezen akarat cselekedetei között, mivel a benyomásoknak és érzéseknek célja a lélek, míg cselekvése, mely maga a szeretet, Istenre irányul.
Egyedül a szeretet egyesít Istennel, ez a tökéletes út, amelyen a szentek is jártak. Avilai Szent Teréz kétféle szeretetről beszél: a testi és a szellemi szeretetről, ez utóbbi a tökéletes, ez nagy kegyelem, amelyre önmegtagadással fel lehet készülni, mert nem csak örömöt, vigasztalást kell keresni az imában: Isten ajándékait, hanem magát az Ajándékozót akarni, szeretni Istent önmagáért, ezt a kegyelmet kérem most tőled én Istenem!
"Volt idő, amikor igen gyakran szoktam gondolni Szent Pál apostol azon szavaira, hogy Istenben mindenre képesek vagyunk. Azt természetesen nagyon jól beláttam, hogy a magam erejéből semmit sem tudok megtenni. Ez nagy hasznomra szolgált; no meg az is, amit Szent Ágoston mond: "Add meg nekem Uram, amit parancsolsz, s azután parancsolj, amit akarsz." (Avilai Szent Teréz: Önéletrajz, XIII. Fejezet).
"De talán nem is tudjátok igazában, hogy mit tesz az, szeretni; nem csodálnám, ha így állna a dolog. Az az egy bizonyos, hogy nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent, amit teszünk, Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent, ami Őt megbánthatná; imádkozunk azért, hogy Szent Fiának dicsősége folyton növekedjék; hogy a katolikus Anyaszentegyház folyton gyarapodjék és terjedjen. Ezek a szeretet jelei." (Avilai Szent Teréz: A belső várkastély, A negyedik lakás - I. fejezet.)
„Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” Jn 14,23 Az Istennel egyesült lélek „csak” szeret, és benne Isten akarata teljesedik Jézusban, és Jézus által. Minden nap a Miatyánkban, amelyre maga Jézus tanított minket, ezt imádkozom: „Legyen meg a Te akaratod”. Amen, Amen, ez az igazi szeretet, ezért imádkozom, ezért törekszem Isten jelenlétében mindig megmaradni, és amelyre vágyom lelkem mélyéből.
Nagyon helyesen tetted, jóságos Mesterünk, hogy Atyád országát kérted számunkra az előző kérelemben, mert csakis így vagyunk képesek megadni azt, amit a nevünkben fölajánlasz. Igazán azt hiszem, Uram, hogy enélkül nem tudnánk megtenni. Ellenben, ha a Te Atyád teljesíti kérésedet és már idelent részeseivé tesz bennünket az Ő országának: akkor Te sem vallasz velünk szégyent és képes leszel Neki megadni azt, amit a nevünkben megígértél. Mert ha a föld mennyországgá változik, akkor lehetséges lesz, hogy énbennem a Te akaratod teljesüljön; de enélkül, főleg olyan rossz és terméketlen földben, amilyen az én lelkem, nem tudom, Uram, miképpen volna az lehetséges. Nagy dolog az, amit fölajánlasz!
Valahányszor erre gondolok, mosolyognom kell az olyanok fölött, akik nem mernek az Úrtól szenvedést kérni, mert attól félnek, hogy azonnal reájuk küldi. Nem azokat értem, akik alázatosságból nem merik ezt megtenni, mivel azt hiszik, hogy nem lesz erejük a szenvedés elviselésére; - bár én azt hiszem, hogy aki az Úr sugallatából ezen kemény eszközzel akarja kimutatni Isten irányában szeretetét s azért imádkozik érte, az meg is fogja kapni felülről a szükséges erőt. Azoktól azonban, akik a meghallgatástól való féltükben nem mernek szenvedést kérni, én azt szeretném kérdezni, vajon miként értik azt, amikor azt mondják az Úrnak, hogy teljesedjék az Ő akarata bennük? Vagy talán csak azért mondják, mert mindenki mondja, de nem kívánják, hogy tényleg úgy is legyen? Ez már mégsem volna szép dolog, nővéreim! Gondoljátok meg, hogy az édes Jézus a mi követünk, aki magára vállalta, hogy közbenjár értünk az Ő Atyjánál. Ez neki nem csekély fáradságába kerül s igazán nem illenék, hogy ne vállaljuk magunkra azt, amit a nevünkben fölajánl. Vagy pedig, ha igazán nem akarjuk elvállalni, akkor legalább ne mondjuk ki e szavakat. Azonban egy másik oldalról is meg akarom világítani ezt a dolgot. Vegyétek fontolóra, leányaim, hogy az Úr akarata teljesedni fog égen-földön, akár akarjuk, akár nem. Azért fogadjatok szót; higgyetek nekem; s csináljatok erényt a szükségből. (Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja, XXXII. fejezet.)
Ima:
Ó, örökkévaló Úr, add, hogy mindig a te akaratod történjék, és ne az enyém. Nem azért vagyunk benne a világban, hogy saját akaratunkat tegyük, hanem nekünk adott jóságodét. Meg volt írva rólad, lelkem Üdvözítője, hogy örök Atyád akaratát kellett megtenned. Lelked első akarati aktusával fogantatásod pillanatában szeretettel átkaroltad az isteni akaratnak ezt a törvényét, szíved közepébe helyezted, hogy ott uralkodjék örökre. Ó, ki adja meg lelkemnek azt a kegyelmet, hogy ne legyen más akaratom, mint Isten akarata?
Szalézi Szent Ferenc, Teotimus VII,7
________________________________
Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,
és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.
_________________________________
Lőrinc testvér műveinek forrása, az elmélkedések és az ima kivételével:
Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése