Éjszakai párbeszéd

Edith Stein rövid színdarabja[1]

ANYA (PRIORNŐ) (éjszaka a szobájában elaludt írás közben. Felriad) Leesik a toll a fáradt kézből. Azt gondoltam ma sok dolgot csinálok...! Azonban már szinte az éjszaka közepe és a természet követeli jogait, nem enged. Megpróbálok befejezni egy levelet. (Ír egy keveset, de feje újra az asztalra hanyatlik. Kétszer megzörgeti valaki a kopogtatót. Felébred.) ...az éjszaka közepén?

(Az ajtóhoz hívják.) Most az ajtóhoz hívnak. Kinyílik! Oh, Istenem! Segíts!

IDEGEN (Belép egy női alak vándornak öltözve és mondja) A béke legyen veled! Ne félj! Az „éjszakai látogató” aki hozzád közeledik, segítségért jön, s nincs más fegyvere mint ezek a felemelt kezek.

ANYA Akkor beszélj! Örömmel megteszem amit kérsz, ha az számomra lehetséges. A félelem eltűnt. Szavad alázatos, tekinteted békével teli, mintha a messzi Örökkévalóságból érkeznél, a Menny utáni honvágyat ébreszti fel szívemben. De gyere ide és pihenj, nagy utat tettél meg. (Leülni hívja)

IDEGEN Köszönet jóságodért! Igen, messziről jövök, országról-országra, ajtótól ajtóig menedéket keresve mentem.

ANYA (magában beszélve) Menedéket keresve? Mennyire elérzékenyít engem ez a szó! A Legtisztábbra emlékeztet engem, a Szeplőtelenre, aki egy nap, ebben az időben keresett menedéket. (Térdre hull) Mondd, nem te vagy Mária, a Szűz és Anya?

IDEGEN Nem, nem én vagyok, de nagyon jól ismerem őt, boldogságom az ő szolgálatában van. Az ő népéből vagyok, az ő véréből, s egy nap az életemet kockára tettem ezért a népért. Őrá gondolsz majd, mikor nevemet hallod. Életem az övének képe.

ANYA Nehéz talány, hogy megoldjam! Hogyan érthetem ezt? Te egy vagy azok közül a nők közül, akiket Modellnek hívunk? Kockára tetted életed népedért? S nincs más fegyvered, mint kitárt kezed? Akkor te kell hogy legyél Eszter, a királynő.

ESZTER Így hívtak engem. S te ismered a történetem.

ANYA Mindazt, amit a Szentírás mond. Mindig megindított engem: egy piciny leány, aki elveszti apját, anyját.[2]

ESZTER Az én jó nagybátyám volt számomra apa és anya. De mindenekelőtt, mert az igazi Atyához vezetett engem, mindenki Atyjához, aki a mennyben van. Nagybátyám szíve szenvedélyesen izzott a buzgalomtól Istenért és népéért. Erre nevelt engem is. S bár a hazától távol növekedtem, oly védelemben éltem, mintha Isten szentélyének csendjében lettem volna. Olvastam népem szent könyveit; egy népét, mely száműzetésben rabszolga volt, s mely izzóan könyörgött az Szabadító eljöveteléért.

ANYA Ugyanúgy, mint Miasszonyunk! S mint neki, egy váratlan sors megmutatkozott.

ESZTER A király küldöttei bejárták az országokat, hogy a király számára a legszebb jegyest keresve.[3] Bevezettek a királyi udvarba, s nem is gondoltam volna, hogy a király pont rám függeszti majd pillantását.[4]

ANYA Mikor olvastam ezt a Könyvek Könyvében elszorult a szívem, látva lelked szenvedését bensődben. Könnyekre fakadtam.

ESZTER Természetesen nehéz volt. De Isten akarata, így ott maradtam az udvarban, mint az Úr szolgálóleánya. Hűséges nagybátyám követett engem. Gyakran odajött a palota kapujához s hírt adott nekem népünk nehézségeiről és veszélyeiről. S így érkezett el a nap, mikor a királyhoz kellett mennem, hogy pártfogását kérjem ellenségünkkel szemben.[5] Életről és halálról szólt számomra a döntést. Rátámaszkodtam a szolgálóim vállára, már nem féltem uram haragját. Nagy gyengédséggel fordult felém. Jóakarattal telve intett nekem jogarával. Lelkem akkor elragadtatott túl időn és téren. A felhőkön túl egy másik trón elé, hol az Urak Ura él, ki előtt a föld minden királysága hiábavalóság csupán. Ő maga, az örökkevaló, meghajolt előttem és megígérte nekem népem üdvösségét. Földre hulltam, mint egy halott a Magasságos trónja előtt. Uram karjaiban tértem magamhoz újra. Szerelmesen beszélt hozzám és megígérte, hogy teljesíti vágyaimat, bármi légyen is az.[6] Így szabadította meg a Magasságos az Ő népét Ámán kezéből, Eszter az ő szolgálója által.

ANYA Ma egy új Ámán[7] esküdött keserű gyűlölettel ugyanazon nép pusztulására. Talán ezért van az, hogy Eszter visszatért?

ESZTER Te mondtad ezt ki. Igen, kóborlom a világban, menedékért könyörögve azoknak, akiknek nincs hazájuk, a kitaszított és megtaposott nép számára, mely nem kell, hogy elpusztuljon.

ANYA Milyen érdekes! Akkor te nem haltál meg, ahogy minden ember meghal? Ugyanúgy, ahogy Illés elragadtattál[8] - vagy ahogy róla mondják - körbejársz, mint zarándok?

ESZTER Meghaltam, mint minden ember, s királyi pompával temettek. Azonban lelkemet elkísérte őrzőangyala a Béke helyére, hol Ábrahám kebelén megtalálta boldogságát, atyáinál.

ANYA Ábrahám kebelén, mint Lázár?[9]

ESZTER Úgy mint mindazok, akik hűségesen szolgálják az Urat. Békében pihentünk ott, ámbár messze a fénytől s ezért sóvárogva rá. De elérkezett a nap, melyen a teremtés egésze meghasadt, minden darabja megingott egy lázadó helyzet előtt. Az éjszaka befödte a világot fényes nappal. S az éj közepén, mintegy lénysugártól megvilágítva, feltűnt kopár hegy tetején egy kereszt s a kereszten függött valaki, aki ezer sebből vérzett. Szomjúság fogott el bennünket az üdvösség után, mely ezekből a sebekből áradt. A kereszt eltűnt az éjszakában, azonban a mi éjszakánkat hirtelen egy új fény ragyogta be, egy fény melyet semmivel sem lehet összehasonlítani: édes és boldog. Annak az embernek a sebeiből jött, aki éppen most halt meg a kereszten; hirtelen feltűnt közöttünk. Ő volt maga a fény, az örök fény, az ősidőktől várt világosság, az Atya ragyogása, az ő népének üdvössége. Kinyitotta karjait és beszélt hozzánk mennyei hangon: „Jöjjetek hozzám mind, kik hűségesen szolgáljátok az Atyát, kik a Megváltóba vetett reménnyel éltek; nézzétek ő veletek van, elvezet benneteket Atyjának Országába.” Azt, mi akkor történt, nem, nincsenek szavak melyek le tudnák írni. Mindannyian, akik vártuk a Boldogságot, elértük a célt Jézus Szívében.

ANYA Ne folytasd, ha nem akarod összetörni a szívem ily nagy boldogság gyötrelmeivel. Vagy mégis, jobb ha folytatod beszéded a Mennyei hazáról.

ESZTER Az örök világosság tükrében szemléltem, ami itt történt a földön. Láttam népemből megszületni az Egyházat, szívéből egy friss, kedves hajtás sarjadt, Dávid törzséből: a Szeplőtelen. Láttam, ahogy a Szűz szívébe áradt Jézus Szívéből a kegyelem teljessége, s akkortól kezdve minden tagra, mint élő víz forrása. S elérkezett a nap, melyen a Boldogságos, az angyalok kórusa által, a Magasságos trónjáig ragadtatott. Csillagokból készült korona ékesítette. Csak akkor tudtam meg, hogy öröktől fogva hozzá voltam kapcsolva az Isteni Bölcsesség által. Az én életem csupán az övének visszfénye volt.

ANYA S elhagytad a boldog fényt, hogy újra a földön járj?

ESZTER Ez az ő vágya, s az enyém is. Az Egyház virágba szökkent, de népem nagy része messze van az Úrtól, s édesanyjától, mint a kereszt ellensége. Kóborol s nem találja a békét, megvetés és gúnyolódás tárgya. S így lesz ez az utolsó ütközetig. Azonban mielőtt a kereszt feltűnne az égen, mielőtt eljön Illés, hogy egyesítse övéit, a Jó Pásztor járja be a csendes földeket. S a mélységekben felemeli a báránykát és szívére öleli. S nagyon sokan követik majd Őt. Ott fönn, a Kegyelem trónja előtt, nem szűnik meg közbenjárni az Anya az ő népéért. Ő lelkeket keres, akik segítenek neki imádkozni. Mert csak mikor Izrael megtalálta az Urat, csak akkor, mikor övéi befogadták, jön el dicsőségének ragyogásában. S kell, hogy ezt a második eljövetelt sürgetve kérjük.

ANYA Most már értem. Mint egykor, mikor küldetésed az volt, hogy készítsd az utat, most eljössz, hogy megnyisd Isten Országának útját. Értem most már üzeneted? A Kármel Királynője küld téged. Hol találhatna készséges szíveket, ha nem az ő csendes szentélyében? Népének, mely a tiéd - Izraeled -, szívemben menedéket ajánlok, imádkozva és feláldozva magam az elrejtettségben. hogy őt az Üdvözítő Szívéhez vigyem.

ESZETR Miután megértetted, én már elmehetek. Biztos vagyok benne, hogy nem fogod vendéged elfeledni, ki az éjszaka közepén érkezett hozzád. Újra látjuk majd egymást a nagy napon, mikor Kármel Királynőjének fején ragyog majd a csillagkorona, mert a tizenkét törzs megtalálta az Urat. Isten veled!

______________________________________

[1] „Színházi Rekreáció”, a Kármelekben szokás, hogy az üdülési órákon - mikor alkalom van a hosszú csend után a beszélgetésre, vidám együttlétre, ünnepre - a nővérek maguk írta színdarabokkal mulattassák egymást. Ezek sokszor nagyon komolyak, s nagyon sokszor valamilyen alkalomra születnek (karácsony, húsvét, valamelyik nővér fogadalma, névnapja...). Edith Stein, Terézia Benedikta nővérünk ezen írása is ezen darabok közé tartozik. 1941. június 13-án írta a priornő - Antonia Ambrosia anya névnapjára.

[2] Eszter könyve 2,7.

[3] uo. 2,2-4.

[4] uo.2,17.

[5] uo.4,14-15.és 5,l-

[6] uo.5,6.

[7] Edith Stein Hitlerre utal itt s a nácik zsidó üldözésére.

[8] Királyok második könyve 2,11.

[9] Lk 16,19-35.