... Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. (Jn 14,20)

("Isten jelenlétében" - 2.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

Tisztelendő Anyám!

      Miután olyan kitartó az óhaja, hogy megosszam önnel azt a módszert, melyet követtem az isteni jelenlét állapotának elérése érdekében, amelybe irgalmában a mi Urunk - szent tetszése szerint - helyezett, nem palástolhatom ön előtt, hogy igen kelletlenül engedek alkalmatlankodásának, de most is csak azzal a feltétellel, hogy senkinek nem adja tovább a levelemet. Ha tudnám, hogy valakinek megmutatja, képtelen volnék rászánni magam, bármennyire kívánom is az üdvösségét. Íme amit önnek mondani tudok.

      Miután a könyvekben megtaláltam az Istenhez jutás különböző módszereit és a lelki élet különféle gyakorlatait, azt láttam, hogy mindez inkább zavart okoz a lelkemben, minthogy megkönnyítené, amire törekedtem, és amit kerestem, ami pedig nem volt egyéb, mint egészen Istené lenni. Ez arra az elhatározásra vezetett, hogy a mindenért mindent odaadjak. Így hát miután egészen Istennek adtam magam bűneimért engesztelésül, iránta való szeretetből elutasítottam mindent, ami nem Ő, és úgy kezdtem élni, mintha Ő csak és én lennénk a világon. Néha úgy láttam magam, mint szegény bűnöst bírája lábánál, máskor a szívemben néztem Atyámként, Istenemként. A lehető leggyakrabban imádtam így, lelkemet szent jelenlétében tartva, visszatérve hozzá ahányszor csak elkalandoztam. Nem kevés fáradságba került ez a gyakorlat, amelyet mégis folytattam minden felmerülő nehézség ellenére, és nem ijedtem meg és nem aggódtam, amikor akaratlanul elkalandoztak a gondolataim. A nap folyamán éppen úgy ezzel foglalkoztam, mint az imádság idején. Hiszen minden időben, minden órában, minden pillanatban, még a legnagyobb munkában is, elűztem és eltávolítottam a szívemből mindent, ami akadályozhatta, hogy Istenre gondoljak.

      Íme, Tisztelendő Anyám, ez a rendes foglalatosságom amióta a rendben vagyok. Noha csak hanyagul és tökéletlenül gyakoroltam, nagyon nagy előnyeim származtak belőle. Tudom jól, hogy ezeket Isten irgalmának és jóságának kell tulajdonítani, hiszen nélküle semmire sem vagyunk képesek - én még kevésbé, mint bárki más. De ha hűen kitartunk szent jelenlétében, és mindig őt látjuk magunk előtt, azon túl, hogy ez akadálya annak, hogy megbántsuk, vagy - legalábbis szándékosan - bármi olyat tegyünk, ami neki nem tetszik, az Ő gyakori szemlélése nyomán szabadon merünk kérni tőle bármilyen szükséges kegyelmet. Végül a sűrű ismétlés által ezek a tettek egyre szokásosabbak lesznek, és Isten jelenléte mintegy természetes lesz számunkra. Kérem, adjon hálát neki, velem együtt, irántam való nagy jóságáért, melyet nem tudok eléggé csodálni, mivel nyomorult bűnös létemre oly sok kegyelemmel halmozott el. Áldja őt mindenki! Amen.

Szolgája az Úrban, stb. [1]

      Nekem is könyvek és emberek álltak rendelkezésemre. Ó hát mindenki tud Istenről beszélni, magyarázkodni, tanítani, szinte kivétel nélkül. Körülvesznek saját mondanivalójukkal, hitrendszerükkel, ami fontosabb lett számukra, mint a Keresztrefeszített. Istenről sokat lehet beszélni, de  hát könnyebb az Útról beszélni, mint rajta járni. Szinte elfelejtettem ebben a lármában, hogy magához az Úrhoz is folyamodhatok kis szívem cellájában, bármelyik pillanatban. Bocsáss meg nekem, Uram, hogy erről oly gyakran elfeledkeztem. Uram Jézus, Avilai Szent Terézt Te oktattad személyesen, ezt kérem most én is Tőled:

      "Mert nézetem szerint a belső ima nem egyéb, mint benső barátság Istennel, amennyiben gyakran maradunk négyszemközt ővele, tudván azt, hogy szeret bennünket."

(Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, VIII. fejezet.)

      "Azon kell tehát kezdenünk[az imádkozást], amint azt különben úgyis tudjátok, hogy megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, elmondjuk a Confiteor-t és keresztet vetünk. (...) Képzeljétek el tehát, hogy ez a mi jó Urunk ott van az oldalatok mellett s nézzétek, mily szeretettel és alázatossággal oktat benneteket. Higgyétek el, nem tehettek jobbat, mintha igyekeztek lehetőleg mindig együtt lenni ezzel a hűséges jó baráttal. Ha megszokjátok, hogy mindig ott tartjátok magatok mellett, s Ő látja, hogy ezt szeretettel teszitek és igyekeztek kedvében járni, akkor - amint mondani szokták - még akarva sem tudtok többé tőle szabadulni. Sohasem fog többé titeket elhagyni; támogatni fog minden fáradságotokban; veletek lesz mindenütt. Gondoljátok meg, mit jelent az, ha valakinek állandóan ilyen jó barát van az oldala mellett! (...) Nem azt kívánom tőletek, hogy gondolataitokban foglalkozzatok Ővele; vagy hogy sok következtetést vonjatok le; vagy hogy az értelmetek holmi magasztos és körmönfont elmélkedésekbe merüljön: csak arra kérlek, hogy nézzetek Reá. Mert vajon mi akadályozhatna meg benneteket abban, hogy lelki szemeiteket erre a mi Urunkra függesszétek; legalább egy pillanatra, ha már többre nem is volnátok képesek? Arra megvan bennetek a képesség, hogy nagyon csúf dolgokat is meglássatok: s éppen a képzelhető legszebbet nem tudnátok szemlélni?! Mert ha nem találjátok szépnek, abban az esetben megengedem nektek, hogy ne nézzetek Rá." 

(Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja, XXVI. fejezet.)

Ima:

Te vagy tehát minden jónak forrása, az élet magasztos eszménye, a bölcsesség mélysége;

mindenfölött benned reményleni a te szolgáidnak legfőbb vigasztalása.

Rajtad csügg az én szemem, benned bízom,
én Istenem, irgalmasság Atyja.

Áldd meg, szenteld meg lelkemet mennyei áldásoddal,
hogy szent hajlékod és örök dicsőséged székhelye legyen;
ne találkozzék Istenségednek ezen templomában semmi,
ami szent fölséged szemét bánthatná.

Jóvoltod nagysága és irgalmasságod sokasága szerint tekints le rám
és hallgasd meg szegény szolgád könyörgéseit,
aki messze száműzve él a halál árnyékának országában.

Oltalmazd és őrizd a te szolgád lelkét
e mulandó élet annyi veszedelme közt:
kegyelmed kísérje és vezesse őt a békesség útján az örök fényesség hazájába. Amen.

Kempis Tamás: Krisztus követése, III. könyv 59.

_________________________________

[1]     12. Levél - egy perjelnőhöz, 1690.

_________________________________

Itt olvasható: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,
és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Forrás, az ima kivételével:
Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005