„Ó Jessze gyökere, ki jelként állsz a népek között,
jöjj és szabadíts meg minket, és már ne késlekedjél!”
1. Az utolsó adventi napok nagy antifónái különféle szempontok szerint készítenek fel az Üdvözítő eljövetelére, a messiási jövendölések legkifejezőbb vonásait alkalmazzák rá, és megvilágítják üdvözítő műve különböző sajátosságait. Két antifóna - Ó Jessze gyökere, Ó Dávid kulcsa - különös módon kiemeli Krisztus dávidi leszármazását, és üdvözli benne az Izrael királyának tett ígéretek beteljesülését. Izajás ezt mondta: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, s hajtás sarjad gyökeréből... Az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek” (Iz 11, 1. 10). És Jeremiás: „Igen, jönnek napok, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, gondja lesz a jogra és az igazságra az országban” (Jer 23,5). Mindez akkor lesz történelem, amikor Jessze, Dávid atyja, gyökeréből megszületik Jézus, az Üdvözítő. Ő áll majd jelként a népek között mint az üdvösség zászlója. Minden nép vágyódva tekint felé, őt keresi, őt várja, őt hívja segítségül: „Jöjj és szabadíts meg minket, ne késlekedj!”
A világ ezer éveken keresztül várakozott rá, most pedig már kétezer éve késlekedik, hogy elismerje őt, elfogadja mint Üdvözítőt, mint Isten Fiát, mint igaz Istent és igaz embert. Pedig a világnak ma is mérhetetlen szüksége van rá: ma éppúgy, mint tegnap, holnap éppúgy, mint ma, Krisztus marad mindig az üdvösség egyetlen jele, csak őbenne üdvözülnek az emberek. A nagy antifónák, akárcsak a jövendölések, emberi leszármazását világítják meg, hogy kiemeljék: hogy ha Ő „a Fölséges szájából származó Bölcsesség”, ha Ő az Ige, Isten Fia, akkor ember Fia is. Krisztus az emberiséghez tartozik, ugyanakkor annak csúcsán áll. Ő a „kulcsa, központja és célja az egész emberi történelemnek” (GS 10); azért lett ember, hogy az ember Őbenne ismét megtalálja Istent.
2. „Ó Dávid kulcsa ... „ A kulcsok a hatalmat és így az uralmat jelentik. Ebben az esetben Dávid királyságát Krisztus kapja meg. A Jelenések könyvében is úgy jelenik meg mint „aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja”. Világos: hatalmát nemcsak Dávid birodalmában gyakorolja, ahonnan származik, hanem túl minden földi országon kiterjeszti azt a mennyek országára, amelynek örök Ura, és ahová el akar vezetni minden embert. Krisztus a legnagyobb Király, joga van kinyitni az emberek előtt az Atya országát. Ő meg is teszi ezt, ha nem a tekintély mozdulatával, hanem irgalmas szeretetével; ez utóbbi által lett ember az emberek között, és ez késztette élete odaadására azért, hogy az embereknek visszaszerezze az Atya házába való belépés jogát. Azzal, hogy a megtestesülésben kiüresítette önmagát, továbbá kínszenvedésével, halálával és feltámadásával Krisztus a menny „kulcsa” lett.
Amikor Zakariás fia születésekor visszakapja hitetlenkedése miatt elvesztett beszélőképességét, azonnal énekbe tör ki; ebben a Messiást magasztalja, akinek János előfutára lesz. „Eltelve Szentlélekkel” körvonalazza küldetését: „meglátogat minket a magasságból, hogy világosságot adjon az embereknek, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek" (Lk 1, 78-79). A liturgia ismétli ezeket a szavakat, és beilleszti a negyedik nagy antifónába: „Ó Dávid kulcsa, jöjj el, s vezesd ki a börtön házából a bilincsbe verteket, kik sötétségben ülnek és a halál árnyékában”. Hogy az Atya országába elvezesse az embereket, Krisztusnak előbb ki kell őket ragadnia a bűn börtönéből, a halál sötétségéből. Ő, az örök Világosság, az Atya fényessége, meg akarja világosítani elméjüket és szívüket, hogy megszabadítsa őket a rossz árnyaitól és a sátán rabságából. A karácsonyra való előkészület azt jelenti, hogy megnyílunk Krisztus fénye felé, hagyjuk, hogy szava és örömhíre megvilágosítson, elvetjük a sötétséget, és őt, a Fényt követjük, aki jön, hogy a magasságból meglátogasson minket.
Ó lelkem megvilágosító Igazsága, vigyázz, ne szóljon hozzám sötétségem. Földi dolgokhoz zuhantam alá és hályog borítja lelkemet. Ámde innét, ezekből is szerettelek téged. Tévelyegtem, de emlékeztem rád. Meghallottam visszatérésre intő hangodat mögöttem, de alig szűrődött hozzám a békétlenek zsivaja miatt. És íme, cserepes szájjal most visszatérek, lihegve lépek forrásod felé. Senki ne vessen gáncsot. Hadd igyak forrásodból, hogy forrásodból éljek. Ne én legyek a magam élete. Magamból rosszul éltem, magam halála lettem, s csupán benned éledek föl ismét. Szólj hozzám! (Conf. XII, 10).
Uram, szomjazom! Élet forrása, itass meg!... Jöjj, Uram, ne késlekedj. Jöjj, Úr Jézus, jöjj és látogass meg békéddel. Jöjj és szabadítsd ki ezt a börtönbe zártat, hogy egész szívvel örvendhessünk előtted. Jöjj, Üdvözítőnk, jöjj, téged vár minden nép. Mutasd meg arcodat, és elnyerjük az üdvösséget (ps. Sol. 35).
Szent Ágoston
Útmutató az elmélkedéshez a Bevezetőben.
Forrás:
P. Gabrile di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése